• Név: Alice Foley
• Becenév: Maradjunk az Alice-nél.
• Kor: 22 éves
• Születési hely, idő: 1991. 01. 29., USA, Las Vegas
• Tartózkodási hely: Las Vegas
• Csoport: művész
• Anyagi háttér: Középosztály
• Szexualitás: Heteroszexuális

• Jellem:
Alice maga a szelídség és bűbáj.
Kedves és megértő az emberekkel. Mindenben képes meglátni a jót, mindenkihez van egy szép szava. Talán ezzel a tulajdonságával éri el, hogy valamiféle misztikus tisztelet övezi a legtöbb ember részéről. Vannak, akik szemében naivnak tűnhet, de egy idő után mindenkinek el kell ismernie, hogy a látszat ellenére, ez a törékenynek és védeni valónak tűnő lány, igenis jól tudja, mi folyik körülötte. Maximalista,  emiatt általában meglehetősen szigorú önmagával, és nem becsüli magát eléggé. Idealista, kitart az értékrendje és a számára fontos személyek mellett. Habár visszafogott lehet az érzelmei kimutatásával, nagyon mély törődést képes érezni mások iránt, és őszintén érdeklődik az emberek iránt. Nyugodt természetének köszönhetően minden helyzetben képes tisztán gondolkodni. Semmit sem túloz el, így ha egy kis szórakozásról van szó, mértékkel teszi. Precíz és szorgalmas, csak tökéletes munkát ad ki kezei közül. Mégsem kapkod és siet el semmit, a megadott határidőre mindig elkészül a feladataival. Nem gyakorlati, mindinkább elméleti ember, de lényében és tetteiben megvan az egyszerű praktikusság.
Olykor tétovázó, szorult helyzetekben ritkán tartja magát elég erősnek a cselekvéshez. Hiába tudná a megoldást, túl bizonytalan önmagával szemben. A problémákért mindig magát okolja.

• Külső:
A kisugárzásában érezhető mindaz a jó, ami lényének sajátja. Kedves és mosolygós arcával, valamint értelmet és megértést sugárzó tekintetével önkéntelenül is szimpátiát vált ki az emberekből. 166 centi magas, vékony alkatú, már-már törékeny. Szemszíne és haja is barna, de szereti a változatosságot, így haját gyakran festeti szőkére, melyet rövid fazonban hord. Szereti a lányosan szép ruhákat, szoknyákat harisnyával, de mindezeket csak igen szolid színösszeállításokban, kevés mintával. Masnik, zsinórok, fodrok, csíkok, mind-mind jól mutatnak rajta. Viszont rajong még a csipkéért, és szinte mindenféle kékért.

• Előtörténet:
Bár árvaként születtem, de a sors mégis egy hatalmas ajándékkal lepett meg 4 éves koromban. Egy végtelenül rendes, türelmes nevelő szülőket kaptam magam mellé, akik feltétel nélkül támogattak, és segítettek nekem. Mindketten elfoglalt emberek voltak már akkor, mégis sok idejük maradt rám. Nekik ugyan sosem lehetett saját gyerekük, de ennek ellenére első perctől kezdve annak tekintettek. Mindig úgy szerettek és vigyáztak rám, ahogyan bármelyik másik apa és anya tette volna.
Egy kellemes kis lakásban nőttem fel, könnyű életvitelt folytatva. Ódon falak, sötét, fa bútorok, rend és tisztaság mindenütt, családias környezetben. Én pedig csak örülhetek, hogy hozzájuk kerültem. Nekik köszönhetem, hogy lettem valaki.
A köztünk lévő ösztönös szeretet formált engem olyanná, mint amilyen most vagyok. Megtanították, hogyan becsüljem meg a dolgokat, az embereket, és mindent, amibe belecsöppentem. Bármennyire is különbözőek az emberek… egytől egyig szerethetőek. Ez volt a legelső, amit megtanultam.

Egyszerű, de nagyszerű gyerekkorom volt. Sok gyerekkel ellentétben én szerettem iskolába járni, az olthatatlan tudásvágyam sosem csillapodott. Délutánonként gyakran éreztem, hogy alkotnom kell valamit. Ki akartam fejezni máshogy is az érzéseimet, tetteimet, mindent. A megoldást a padláson találtam meg. Egy régi festőállványt állítottam fel a teraszon, s én máris örömmel festettem le a kertet a vászonra, miközben a mögötte elnyúló tájat szemlélgettem. Az olvasás is szívügyemmé vált, gyakran a könyvtárban lapozgattam már-már rossz állapotban lévő, dohos köteteket. Egy-egy krimi, vagy irodalmi mű is ugyanolyan érték volt a szememben, mint másnak az alkohol, drog. Sőt, nagyobb.
A gimnáziumi éveim vége felé, hirtelen változások történtek egyszerre. Több barátom is elköltözött Las Vegasból, ami kicsit megviselt, de a távolságon csökkenthettünk, és így kevésbé hiányoltuk egymást. Ezzel egy időben apa cége, ahol dolgozott, váratlanul a csőd szélére sodorta magát. Ráadásul engem meg közben körülvett az a bizonyos rózsaszín, fátyolos köd. Semmit sem láttam, rajtam volt a nyomás, a barátok elvesztése miatt, szorongtam apáért és erre jött egy fiú is. Szerelem…! 17 évesen. Én komolyan gondoltam… ő nem. Az akkori naivságom miatt ki tudott használni, de szerencsére még időben ráláttam a dolgokra, és észrevettem mi is a helyzet. Rendeztem a sorokat, mielőtt valami ostobaságba torkollhatott volna az egész kapcsolat. Majdnem egy évig voltunk együtt, de utólag már csak mosolygok, milyen esetlen lehettem, hogy képes voltam egy évig vakoskodni...
A cég is újra a régi lett, helyreállt az addigi rendes kerékvágás és a szüleim sem aggódtak már apa munkahely lehetőségei miatt.
Az élet leckéztetett, ugyanakkor én nem adtam fel, minden ment tovább, ám ezúttal kicsit zárkózottabbá váltam. Lehet nem olvastam annyit, mint azelőtt, viszont sokkal többet rajzoltam. Kipróbáltam a szénnel való rajzolást, és gyakran sima ceruzarajzokat is készítettem. Ez tetszett igazán, és a középiskola befejeztével úgy határoztam, nem tanulok tovább. Nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, nem volt a terveim között. A szüleim elfogadták és megértették, hogy a saját életem felett most már egyedül is dönthetek, így rám bízták, mit teszek. Hálás voltam, hogy nem korlátoztak annyira, mint azt gondoltam volna, fogadott, egyetlen gyerekükként.

Maradtam Las Vegasban, saját lakásba költöztem, és kötöttségek nélkül ahhoz fogtam hozzá, amit a legjobban szeretek csinálni. Egyáltalán nem bántam meg, és egyelőre tökéletesen megfelel nekem ez a munka. Imádom, és örömmel tölt el, hogy az emberek boldogan néznek rá az alkotásaimra.

„Fotók alapján (bármilyen méretben) készítek szénrajzokat, ceruzarajzokat, akvarell festményeket, rövid határidőn belül, reális áron.”

Ha ezt a hirdetést látod valahol, jussak az eszedbe. Ez az én életem… és annak egy darabkája, melyet szívesen osztok meg másokkal is.