Név: Andrej Lev Rilejev
Becenév: Andrej, Lev
Kor: 22
Születése hely, idő: 1993. December 11. / Oroszország, Moszkva
Tartózkodási hely: Las Vegas külvárosa
Csoport: szenvedélybeteg
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Egy visszahúzódó férfi aki nem igazán szereti az új dolgokat és embereket környezetében, sőt retteg tőlük. De ha valaki belép az ő kis világába akkor képes azt megvédeni mindenáron. Baráti kapcsolatokat nagyon nehezen alakít ki mivel retteg az idegenektől és nem is bízik senkiben.

Külső: Andrej egy fekete hajú, barna szemű átlagos magasságú, fehér, vékony férfi.

Előtörténet: Moszkvában születtem 1993-ban. Kiskoromtól kezdve elég beteges voltam, mindig elkaptam minden vackot. Az iskola kifejezetten jól ment viszont nem igazán voltam aktív az órákon, én voltam a csöndes ott hátul. 5.osztálytól már komoly problémák voltak már az iskolába menet közben is. Sápadt voltam, izzadtam és hányingerem volt. Sokszor inkább gyalog mentem de mikor a belvárosba mentem akkor is előjöttek ezek a problémák. Gyakran jártam orvoshoz de nem találtak semmi gondot. Mivel nem volt megoldás hát magán tanuló lettem. Viszont a dolgozatokra bekellet menni. Nagyon rossz volt mert nagyon izgultam előtte pedig tudtam hogy nincs miért. Volt hogy elájultam egy-egy dolgozat előtt. Anyám már nagyon aggódott ezért úgy döntött elvisz egy másik orvoshoz ahol kért egy teljes kivizsgálást. Hetekkel később mikor megint mentünk az orvoshoz hogy megmondja mi bajom akkor azt mondta teljesen egészséges vagyok. Ekkor engem kiküldött, anyámat pedig megkérte hogy maradjon még. 20 perccel később anyám kijött és hazamentünk. Másnap elmentünk egy pszichológushoz. 1 hétig jártam oda és az utolsó alkalommal anyukámnak is bent kellett lennie. Akkor elmondta hogy nekem pszichológiai gondjaim vannak. Ekkor kiakadtam és napokig bezárkóztam a szobámba. A szüleim szinte óránként jártak oda hogy megtudják jól vagyok-e. Próbáltam beletörődni hogy nem lehet olyan életem mint másoknak és még az öngyilkosság is megfordult a fejembe. Végül beleegyeztem hogy még járjak pár hétig a pszichológushoz hogy még több dolgot megtudjanak. Meg is lett ennek az eredménye. Megállapították hogy igen sok fóbiám van. Fel is sorolta és el is magyarázta hogy mi micsoda. Az évek során rendszeresen jártam orvoshoz és végül azt mondták hogy rendkívül sok fóbiám van amiket fel is soroltak: Akrofóbia, Agorafóbia, Aerofóbia, Demofóbia, Fobofóbia, Neofóbia, Xenofóbia, Tetrafóbia, Bifóbia, Homofóbia, Transzfóbia, Egoremansialiquiddomiphobia. Egyre súlyosabbá váltak az évek során a dolgok ezért úgy döntöttem elköltözöm Moszkvából de nem tudtam hova menni. Egy interneten megismert barátomat hívtam fel aki mondta menjek Las Vegasba és akkor befogad. Tudtam hogy nem épp egy jó választás de átfutott rajtam hogy mi van ha teljesen rendben vagyok csak a Moszkvában lévő többi embernek van gondja. Összepakoltam a holmim de még indulás előtt bevettem pár darab nyugtatót majd rágyújtottam egy cigire és elindultam. Gondoltam repülővel megyek mivel az a leggyorsabb. Mikor beléptem és megláttam azt a hatalmas nagy termet és az óriási tömeget akkor elakadt a lélegzetem elkezdett izzadni a tenyerem és hányingerem lett. Nem bírtam megmaradni egy helyben ezért a wc-be menekültem. Amikor beléptem becsaptam magam mögött az ajtót és nekitámaszkodtam hogy senki se tudjon bejönni. Próbáltam megnyugodni. Bevettem még pár nyugtatót majd megmostam az arcom. Mikor kicsit jobban lettem elindultam hogy minél hamarabb feltudják szállni a repülőre. De a beszállás előtt leállítottak hogy ellenőrizzenek. Gondolom látták rajtam hogy izgulok és ezáltal gyanússá váltam. Az egyik biztonsági őr leültetett egy padra és azt mondta mindjárt jön pár kollégája. Én elkezdtem neki magyarázni hogy mennem kell mert lekésem a gépem. Ő azt mondta maradnom kell. Ekkora nem tudom mi történt. Elborult az agyam. Rávetettem magam és a földre tepertem, próbáltam megfojtani de szerencsétlenségemre meglátta ezt a bejártnál álló rendőr. Odarohant ekkor felpattantam és nekiugrottam. Egy gyors mozdulattal elvettem a fegyverét és lelőttem őt és a még fekvő biztonsági őrt. Körbenéztem és láttam hogy minden ember engem néz. Itt fogtam fel hogy mit is tettem. Eltettem a fegyvert és futásnak eredtem. Sokkal hosszabb idő volt eljutni Las Vegasba de mikor megérkeztem elmentem a barátom lakásához. Megkínált egy pohár vízzel és megkért hogy meséljek el neki mindent. Végignéztem rajta és úgy éreztem nem ő az akivel beszéltem. Azt gondoltam lehet hogy mindenről tud és veszélyt jelent. Elővettem a pisztolyt és gondolkodás nélkül fejbe lőttem. Eltüntettem a testet. Körbenéztem és megtaláltam a bankkártyáját. Szerencsére a tárcájában egy cetlire volt írva a jelszó. Elmentem és kivettem minden pénzt. Kiderült hogy eléggé pénzes volt. Vettem egy kis házat a külvárosban és egy jó számítógépet. Onnantól a számítógép jelentette az életet. A házam ritkán hagytam el. Sok embert megismertem az interneten. Azóta is így telik az életem.