Név: Bruce Kohei Awira
Becenév: Bruce
Kor: 27
Születése hely, idő: 1986-01-09 / Reno – U.S.A.  
Tartózkodási hely: Reno – Las Vegas
Csoport: Ügyvéd
Anyagi háttér: Felsőosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem:
Szabálykövető vagyok, de legfőképpen a családom saját szabályait követem, abban nevelkedtem. Mire a nagybetűs világba, vagyis egyetemre kerülhettem, addigra ez már mélyen belém gyökerezett. Az egyetem, majd pedig később a világ megmutatta azt is, hogy másképp is lehetnek a dolgok. Mégis, úgy döntöttem, hogy a saját kultúrám szabályait követem, amivel végül is, sokkal jobban jártam, lévén, az amerikaiak rajonghatnak ezért, de megérteni sosem fogják. Megkerestem azokat a kiskapukat, amelyeken át feljebb juthatok, mindezt külsőre szorgalmas alázattal és szabályok követésével. Ez nyugalmamban, határozottságomban és a megfelelő helyzetben pedig parancs osztogatásával jelenítem meg.
Alapvetően azonban nyugodt vagyok és béketűrő, szeretem a bevált, működő dolgokat, ugyanakkor folytonosan keresem, hogy hol lehet még jobbá tenni azokat. Nem azért teszem, mert az altruista jellemem előtör. Egyszerűen kényelmes típus vagyok, ha valamit könnyebben el lehet végezni, akkor addig keresem ezt, míg meg nem találom.
Hugit a mai napig kedvelem, de mivel a család az első, keresem is. Nem tehet olyat, ami besározza a család nevét. Ugyanakkor nem tudom elfelejteni sosem azokat a nézéseket, amikor apáék megfenyítették. Jól érezte magát, nem hiszem azt, hogy olyat csinált, amivel nagyon ártana nekünk. De ha mellettem van, jobban meg tudom védeni.

Külső:
Magas, szikár alkatú vagyok, gyerekkorom óta belém nevelték a mozgás, edzés fontosságát. Külsőre az átlag japán megjelenés dívik, anyámtól a magasságom örököltem, a többit apámtól: egyenes, vastag szálú fekete haj, hosszúkás arc, mandulavágású szemek, az íriszem sötétbarna. A koromnál idősebbnek nézek ki. Nagy előny, ki is használom.
Többször látni öltönyben, mint lezser ruházatban, hozzászoktam.


Előtörténet:
Fiúként és legidősebbként rám hárultak azok az elvárások, amelyek egy ilyen családra jellemzőek. A legjobb iskola, a legjobb tanuló, a legszófogadóbb gyerek. Versenyeket nyertem, az iskola képviseletében részt vettem minden fontos gyűlésen, mint megbízott. Untam. De legalább békén hagytak, és ha nem tudták, akkor tettem azt, amit nagyon szeretek: festhettem, rajzolhattam. Egy messzebb lévő bungalóban találtam egy rejtekhelyre, oda bújtam el, hogy ennek élhessek szabad időmben.
Apám ken-jutsu tudását is rám kényszerítette, amihez nekem semmi kedvem nem volt, ma sincs, sokáig nem tudott érdekelni. Ma már annyiban értékelem, hogy legalább meg tudom védeni magam és bőszen imádkozom, hogy találjon valakit, akit méltóbbnak talál a továbbörökítésre, azonban tudom, hogy ezt családon belül szeretné tovább örökíteni.
Húgom születése nagyon fontos pont volt az életemben, ha lehetett, akkor mindig vele voltam. Mégis rosszul esett, amikor először kezdett el olyan dolgokat csinálni, amikről még csak sejtésem sem volt.
A nagy változások nála egyetemi éveim alatt történtek és nagyon rossz volt, hogy nem lehettem otthon, hogy békét és egyetértést hozzak a családba. Gondolkodtam, hogy kilépek az egyetemről és munkába állok, hogy velük legyek, de anyám józanul rámutatott arra, hogy mit kell tennem. Azóta már megbántam, mert Rebeca talán még mindig velünk lehetne.
Helyette inkább az egyetemet tapostam szorgalmasan, ahogy elvárták tőlem. Az egyetemet természetesen a legjobbként végeztem el, akkor már gyakornok voltam egy nagyon befolyásos cégnél, akik sokra méltányolták tudásom és kitartásom.
Hobbimnak továbbra is élek, számos oldal grafikai részéért lettem felelős, amit természetesen álnéven, „művész” néven teszem, mert nem szeretnék lebukni.
Mind eközben nem feledkeztem meg Rebecáról sem. Magánnyomozót fogadtam, aki felkutatja nekem, hol is lehet. Már a reptéren voltam, amikor hívást kaptam Johntól, de már nem tudtam felvenni, el kellett érnem a Vegasba tartó gépemet, ahol jó pár hónapot eltöltök egy új és nagyon is jövedelmező szerződés megkötésére, amiben a jogi oldalt képviselem a cég részéről.  
Mondhatnák mások, hogy unalmasan egyhangú az életem. Azonban ha valaki a színfalak mögé lát és a valós szándékaim mögé, láthatja, hogy az elfojtott agresszivitásom élem ki abban, hogy a kákán is csomót keresek, és bármi áron megvédem a cég érdekeit. Jó érzés győzni és legyűrni a másikat. Ezzel még a kényelmes oldalam is egyetért, támogat benne.