Név: Cody Grant
Becenév: Cod, Cody
Kor: 26 éves
Születése hely, idő: 1987. dec 18. Las Vegas
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Körözött
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem:

Ha jobban belegondolsz, rájöhetsz hogy nem véletlenül választottam ezt az idézetet, mivel kb ezzel tudnám magam jellemezni. Határozott vagyok és karakteres, de kicsit sem tisztességes vagy becsületes. Vágod ugye, hogy az élet nem erről szól? Aki túl akar élni, annak idomulnia kell, és én megtettem ezt, a személyiségem simulékony, és lehet hogy szeretni foglak, de ha úgy adódik akkor is átváglak a palánkon. Nem szeretem ha sarokba szorítanak, vagy ha előírják mit tegyek és mit ne, én nagyon a magányos farkas életmódot pártolom, de itt ugye csak csoportosan van esély túlélni. Uutálom ezt az egész bolygót a fura, undok lényeivel együtt (itt értem a részeges, örökké drogos, és nyomorék embereket). Szinte mindig morgok valamin, de több mindent hallgatok el mint amennyit kimondok, hát hiába nem lehet mindenki a hősiesség minta példánya. Nehezen engedek bármiben is, és nagyon rossz vesztes vagyok. Az üzletben kíméletlen partner, és az ágyban sem épp az a gyengén latin szerető, vágod?

Külső:
Magas vagyok és vékony de nem nyeszlett, okés? Nagyon elrejtve van csak kockahasam, inkább csak olyan lapos, de nem kigyúrt, sosem voltam valami sportos fajta. A mellkasom is csak amolyan gyárilag szerencsés, mivel mondom nem igen sportolok semmit. A hajam sötétbarna és rövid, vörös csíkokkal, mert nekem így tetszik, akinek meg nem tetszem ne nézzem. Barna szemeimben semmi különleges nincs, ugyanolyan mint másoké. Néha nevetős, néha komor, néha semmilyen. Szeretem a lezser kényelmes dolgokat, a farmereket, és a nyitott nyakú ingeket, vagy pólókat, na meg a bakancsot. Itt csak az játszik, mivel sosem lehet tudni kit kell fejbe rúgni éppen. Egyik nyakláncomon egy A betű lóg medálként, a másik pedig mint két bilincs kapcsolódik össze, amolyan divat darabok. Akad rajtam pár karkötő is, mert szeretem ezeket a kiegészítőket, de itt meg is áll a dolog. Ékszer jöhet, de piercing nem. Elég csinos vagyok anélkül is, nem?

Előtörténet:
Az előéletem, mi? Hát arról lenne mit mesélni az való igaz, nem voltam valami szentéletű, de hát az most sem vagyok. A laza 28 éven alatt, azt hiszem már csak akasztott ember nem voltam, de ami késik ugye az nem múlik, szóval még minden esélyem megvan már hogy az is legyek. Bár ha így megy tovább, Marcust lógatom fel, mielőtt neki is eszébe jutna hasonló. Na de ne szaladjunk előre. Nem éltem ám mindig ezen az elcseszett helyen.

A földön születtem jó régen már 1987. dec 18-án, kellemes őszi időjárás, szeretem is. Nem valami überjó családba, de legalább voltak szüleim, és két testvérem is született. Egy húgom meg egy öcsém, mit mondjak nem voltam a legjobb bátyja egyiknek sem. Ahogyan jó gyerek sem, pedig a szüleim mindent megpróbáltak hogy jó úton tartsanak, és valamire vigyem az életben, de engem nem érdekelt akkor semmi. Tini voltam, lázadó amit nagyjából azóta sem nőttem ki. Mondjuk el kell ismerni, hogy ebbe belejátszik az is, hogy apámból kettő volt, a születésem után elváltak, és a két tesóm már csak félig meddig az szal ilyen az anyánk közös. Nem jöttem ki jól az új férfival, de ez akkor ugye senkit nem érdekelt, hiszen gyerek voltam, mit tudhattam én erről? Így máshol éltem ki magam. Ch, ember, voltak jó balhék, amikor az igazgató irodáját szétfújtuk fekete meg zöld grafiti spray-el, és raliztunk éjjel az utcákon kölcsönvett kocsikkal...

Hamar rossz társaságba kerültem, de én nem tartottam annak, végre figyeltek rám, és nem kellett unatkoznom, jöttek velem a marhaságba, vagy én velük, teljesen mindegy volt, úgy éreztem élek, és önmagam vagyok. A tanulást hanyagoltam, ahogy otthonról is gyakran maradtam ki, és csak a szabadságnak éltem, hogy száguldhassak. Vandálnak tituláltak nagyon hamar, és mindig megfeleltem ennek, sosem voltam jó. A banda hamar megtanított rá hogy tökéletes szeretet és bizalom nem létezik, ha kell valami vegyem el, és ha már nem kell, dobjam el, mert felesleges teherként cipelni magammal. Egek, hány lányt kaptam én meg, sokszor kettőt is egy éjszaka, és birkóztunk amíg fel nem kelt a nap... Kínlódva vizsgáztam le, és éppen hogy átmentem mindenből, aztán valami szakmát kellett választani, én pedig végül az autószerelésnél kötöttem ki, hiszen abban van biznisz. Kicsit máshogy szerelem meg, és máris kétszer annyit szakíthatok, mint normál esetben. Ezt meg is tanultam, és mikor odakerültem hogy szakmai vizsgázni kellett, mesterien meg tudtam mindenféle kocsit bütykölni, illegálisan is. Amire fel is figyelt a város fekete oldala. Hamar lepacsiztam velük is, tetszett nekik a laza, nem törődöm stílusom, és hogy nem rezelek olyasmi miatt hogy lebukom, bíztam magamban éppen eléggé. Talán túlságosan is.

25 lehettem amikor az első igazi balhém volt, mármint aminek tétje is volt, mert kisebb cuccok mindig voltak. Sunyiban lepasszolni ezt azt, meg szerelni, eladni stb nem volt nagy kihívás. Azonban egyik nap a műhelyben ahol dolgoztam kitört a balhé a illegális kereskedők és a maffia vagy mi a franc között és lelőttek egy embert, amivel később engem vádoltak meg, be is vittek, bilincsben, rendőrautóban mindennel, persze kiderült hogy nem én tettem, és nem sokkal később meg is lett az igazi elkövető, de akkor is gáz volt. Ugye oda az erkölcsi bizonyítványa az embernek, ha csak egyszer is kattan a fém karperec a csuklóján, hát oda is lett szépen. Nem kicsit voltam mérges, mert azért a látszatot fenn kellett valahogy tartani, hogy nem vagyok szemét alak. Lettek még ebből további dolgok is, a lényeg az hogy megkerestek, mit mondtam el vajon a rendőröknek de igazából semmit, mivel nem én voltam, és ha tisztázni akartam magam jobb volt ha nem mondok semmit, mert ha beszélek, az további procedúrát von maga után, és utánam is szimatolni kezdenek. Könnyedén kiderülhetett volna az én kis fekete világom is, ami értelemszerűen nekem is szar lett volna, így nem szóltam egy szót sem. Tulajdonképpen ezek mellett jó betörő is lettem volna, de az a lényeg hogy bármilyen zárat csont nélkül meg tudok buherálni, ügyes ujjaim előtt nincs akadály.

Később komolyabb rendőrségi ügyem is lett volna, ha nem akad az utamba egy - a lánya számára, alkalmas férjet kereső - férfi, Gregory Evans. Fogalmam sem volt ki ő, és mit akar, csak hogy a szabadságom kulcsa nála van, és csont nélkül belementem hogy szívesen elveszem a makacs kisasszony lányát Amandát, és közben azon imádkoztam hogy ne valami bányarém legyen, akire még a Kékszakállú herceg sem tudna ránézni fintorgás nélkül. Szerencsém lett megint csak, Fortuna te áldott asszony... Amanda kifejezetten csinos és nőies jelenség volt, azon nyomban el is jegyeztem, és nem sokára jött az esküvő, és az alibimet alátámasztó jegyzőkönyv lett a nászajándék a kedves apósomtól. Mondhatom, több mint kellemes volt a dolog, főleg hogy ezután belevont a dolgaiba is, mindig kellett neki egy ügyes szerelő, zárfeltörő vagy csak informatikus, és mindezt megtestesítettem számára, mindketten jól jártunk hát. Nem is volt ezzel semmi gond, külön lakás, ifjú pár... ragyogó üzlet...

Ám de a sors még nekem is az orromra koppinthat, méghozzá elég randán meg is tette, Amanda kedvesem lelépett egy szép napon, egy másikkal... Amit magasról lesz*rtam volna amúgy, de kell nekem a látszat, és az apja támogatása hogy ne kerüljek rácsok mögé, így hát... Kelletlenül eredtem a nő nyomára, hogy egy vadász kutyát megszégyenítő módon kutassak utána, és végül az egyik halottnak hitt nyom... Las Vegasba vezetett. Az én drága kis feleségem itt van valahol, és ha itt van, addig éljek is megtalálom.... Vegas amúgy is fekszik, hiszen a drogokban és a lopott verdákban mindig aranybánya leledzik... és valamiből meg kell élnem nekem is... Add össze haver, hát nem egyszerű?