Név: Katherine Stannard
Becenév: Barátoknak Kate, de mivel belőlük nincs túl sok a legtöbben csak Katherinenek hívnak.
Kor: 32
Születése hely, idő: 1981 - 07 - 19 -  / USA - Boulder City  
Tartózkodási hely: A Las Vegas-i börtön második emeletének 110-es cellája.
Csoport: elítélt
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Nem kell tőlem annyira félni, alapjáraton békés természetű vagyok, de ha túl sokat szekálnak és nem hagynak nyugton akkor megmutatkozik a mérges énem amit kétlem, hogy bárki is akarna látni. Amit még tudni kell rólam az az, hogy ritkán vagyok olyanokkal bőbeszédű akik nem nyerték el a szimpátiám.

Külső: Barna hajam, kék szemem, magas magasságom, karcsú alkatom, tűrhető idomaim vannak. A karcsú alkat egyébként nem jelent törékenyt, rendelkezek szép kis izmokkal amiket ha szükséges használok.

Előtörténet: Hol is kezdjem el mesélni életem történetének folyamát? Talán először be kellene kicsit mutatnom honnan is jöttem. Boulderben nevelkedtem és végeztem el gimit (asszisztensi végzettségem van onnan). A szüleim nem voltak éppen dúsgazdagok, azonban nem szűkölködtünk. Folytassuk a gimnázium utolsó évével amitől kezdve érdekessé válik a történetem. Ekkor ismertem meg a férjem (aki könyvelőnek tanult) és kezdtem el iránta gyengéd érzelmeket táplálni. A szerelmünk hamar szárba szökkent, néhány év múlva már túl voltunk az esküvőn (ekkor voltam huszonhárom éves). Még ugyanebben az évben jött a kisfiam, majd rá öt évre kislányom. Harminc egyéves koromban jött a váratlan fordulat:a párom megcsalt a titkárnőjével (azért nem engedte, hogy én legyek az, mert nekem a gyerekekkel kell törődnöm). Rájöttem a dologra és kérdőre vontam. Azt mondta csak egyetlen alkalom volt és többé nem fog előfordulni. Sajnos később az derült ki, hogy nem tartotta be a szavát, mert rendre elég későn járt haza esténként gyanúsan gyűrött ruhában. Persze rögtön tudtam, hogy folytatta tovább a kis viszonyukat és ezt nem is titkolta előttem. Azzal ámított, hogy most már tényleg kidobja, ám képtelen voltam hinni neki. Megkértem egy ismerősöm, hogy némi pénzért cserébe kémkedjen nekem. Azt derítette ki, hogy az uramnak esze ágában sincs szakítani a cafkával. Itt lett elegem és telt be a poharam. Kilestem hol találkoznak legközelebb, kézhez vettem a férjem betörővész esetén tartott pisztolyát és utánuk mentem. Egy kis hotelt választottak maguknak ahol megszálltak. Dühösen felmentem a szobájukba és főbe lőttem mindkettőt. Balszerencsémre az egyik szobalány meghallotta a lövéseket a fegyverben pedig már nem maradt több fegyver, hogy elnémíthassam. Hívta a rendőröket, ők bevittek, bevallottam a bűnöm és végül életfogytiglant kaptam. A gyermekeim is eltiltották tőlem, akiket a szüleim nevelnek. Jelenleg egy börtönben tengetem a napjaim és egy percig sem bánom azt a két lövést. Megérdemelték, ahogy én is érte a büntetést (utóbbit nem tagadom, mert így igaz).