Név: Emma Rosalie Austin
Becenév: Emma, Em.
Kor: 26
Születése hely, idő: 1987. december 13. / Denver, USA  
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Városlakó
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Nem igazán szeretek magamról beszélni hiszen, mint mindenki én is szeretek egy kicsit titokzatos lenni. Vannak olyan dolgok, amiket senki nem tud rólam vagyis inkább nem tudhat. Habár, már pár ember elég közel férkőzött ahhoz, hogy láthassa a sötét oldalamat, amire nem igazán vagyok büszke.. De ezt próbálom magam mögött hagyni. Egy kicsit bonyolult személyiség vagyok, viszont ha nagyon akarod képes leszel megérteni, hogy mégis mit miért teszek, bár meg kell mondanom néha én magam sem tudom.
Azt hiszem nyugodtan mondhatom azt, hogy kedves vagyok és barátságos. Legalábbis próbálok ilyen lenni, de ez az egész a hangulatomtól függ. Ha éppen bal lábbal keltem fel, akkor jobb, hogyha nem szólsz hozzám. Barátokkal másképpen viselkedem, mint az idegenekkel, de azt hiszem ezzel mindenki így van. Szeretem a kihívásokat ezért mindig keresek valami célt, amit magam elé állíthatok. Többnyire meg is valósítom, hiszen nagyon határozott vagyok.
Egy picit talán érzéketlen vagyok.. Legalábbis annak érzem magam. Egy idióta fellángolásért képes voltam eldobni a biztos kapcsolatomat és ezzel megbántva azt, akit a világon legjobban szerettem. Ez mind nem lett volna akkor bűn, ha nem a legjobb barátjával teszem meg, de természetesen az idiótaságom nem ismer határokat. Ezt azóta, már annyiszor megbántam, hogy szépen lassan elkezdtem meggyűlölni önmagam, de próbálom rendbe hozni a dolgokat, hogy olyan legyen minden, mint régen. Csak ezúttal ügyelek arra, hogy sokkal összeszedettebb legyek és mindent kétszer meggondoljak, mielőtt fejest ugrok az egészbe, mert nem akarom még egyszer elkövetni ugyanazt a hibát. Akkor már biztosan nem tudnék tükörbe nézni.

Külső: Gyönyörű hosszú szőke hajam van, amit rendezett tincsekben hagyok a vállamra omlani. Van, hogy egyszerűen egyenesen, de előfordul az is, hogy egy kicsit feldobom pár hullámos fürttel, ami szinte automatikusan az arcomra irányítja a figyelmet. Nem mondanám, hogy hófehér lenne a bőröm, hiszen szeretem süttetni magam a napon, de mindig odafigyelek arra, hogy ne túl sokáig. Nem akarok úgy kinézni, mint egy rák. Szemeim kékek, mint az ég és ezt halovány sminkemmel mindig próbálom kiemelni.
Eléggé sportos alkatnak mondanám magam, mert nem tudom elképzelni a reggeleimet egy kis futás nélkül. Fél óra az egész mégis sokkal jobban érzem magam tőle. Ruháimat alaposan megválogatom. Imádom a magassarkú cipőket, ha tehetném mindig csak azt hordanám, bár futás közben nem éppen előnyös viselet. Többnyire próbálok elegánsan öltözködni, ahogy egy kifinomult nőhöz illik.

Előtörténet: Akkor kezdeném a legelején méghozzá azzal, hogy 1987. december tizenharmadikán megszülettem. A szüleim számára valószínűleg ez volt a leggyönyörűbb nap. Nevetséges, hogy már azelőtt megtervezték az életem, hogy megszülettem volna. Két éves sem lehettem, mikor egyetemi szórólapokra firkálgattam. Persze akkor még fogalmam nem volt, hogy mik azok, csak rajzolni akartam és szerettem kiegészíteni a már meglévő ábrákat valamivel, hogy egy kisebb nyomot hagyjak magam után. Egyszerű, átlagos gyerek voltam, habár a szüleim, már kiskoromban is terelgettek a jövőm felé. Édesapám néha már túlságosan is megpróbált terelgetni engem. Akkoriban szerettem az ügyvédes játékainkat, de ahogy elkezdtem felnőni egyfajta nyomást éreztem a vállamon. Nem voltam biztos abban, hogy én ezt szeretném. Játéknak megfelelt, de nem hiszem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni egész életemben.. Ezt már akkor is tudtam. Főleg, mivel nem is tudtam komolyan venni. Az egész egy játék volt a számomra.
Bőven volt még időm, hogy eldöntsem mit akarok kezdeni magammal, de folyamatosan éreztem a rám nehezedő nyomást, de próbáltam figyelmen kívül hagyni. Az iskolában elég népszerű voltam nem csak azért, mert általában én voltam a társaság közepe, ami azt hiszem leginkább a külsőmnek köszönhető. De a tanulmányi eredményeim is kiemelkedőek voltak. Míg mások az órákon beszélgettek vagy rajzolgattak én figyelmesen ültem végig az utolsó percig. Egyszerűen csüngtem a tanár minden egyes szaván. Annyira lenyűgöző, hogy ennyi tudás van benne és képes tovább adni. Ha nem így lenne, akkor a jegyeim sem ilyenek lennének. Talán leginkább az irodalom volt az, ami megfogott. Imádom a verseket és a különböző könyveket. Előfordult olyan, hogy azért nem mentem el egy buliba, mert inkább benn maradtam a szobámban és egész hétvégén olvastam. De persze előadtam a halálos beteget, hogy ne kezdjenek el gúnyolódni rajtam a hátam mögött.
A középiskolában pompon lány voltam, de nem is igazán azért, mert ezt akartam csak elvárták tőlem. Nem mondom, hogy halálos kínzás volt, de jobb szerettem egy könyvet a kezembe venni és elolvasni, mint pár idiótát arra biztatni, hogy kezdjenek valamit magukkal. Főleg, mivel az agyukban mondhatni csak levegő volt. Ezzel nagyon is tisztában voltam, hiszen jó párral közülük volt egy-egy rövidebb kapcsolatom. Nem azért, mert annyira szerelmes lettem volna egyszerűen csak összejöttünk, mert mindenki elvárta aztán pár hónapig játszottunk a boldog párt. Ekkor jöttem rá, hogy a színészethez is van tehetségem, mert mindenki bevette, hogy boldog voltam. De az is lehet, hogy az emberek egyszerűen csak vakok és képtelenek észrevenni azt, ami ott van az orruk előtt és teljesen nyilvánvaló.
Egyre inkább közeledett az idő, mikor meg kellett hoznom a döntés afelől, hogy mégis hova szeretnék menni továbbtanulni. A szüleim nem is sejtették, hogy eszem ágában nincs az ügyvédi pályára lépni. Tudok érvelni és mondhatni erre neveltek fel. Talán pont ezért váltott ki belőlem ekkora ellenszenvet. Már szinte beteges ragaszkodtak ahhoz, hogy az legyek, amit ők akarnak. Egy pillanatra sem kérdezték még, hogy tetszik-e ez nekem avagy sem. Végül összeszedtem minden bátorságomat és megmondtam a szüleimnek, hogy én a tanári pályára fogok lépni. Mondanom sem kell, hogy hatalmas felháborodást váltottam ki ezzel, de nem érdekelt. Az én életem és azt teszem, amit én szeretnék nem azt, amit mások elképzeltek nekem.
A harag az évek során sem múlott el igazán, de nem is érdekelt, hiszen a jövőmre koncentráltam. Megismerkedtem Michael-el és életemben először igazán szerelmes lettem. Éreztem a pillangókat a gyomromban minden egyes alkalommal, mikor megláttam. Sajnálatos módon ez az egész nem tartott tovább négy évnél. Őrületesen szerettük egymást én mégis megcsaltam őt méghozzá a legjobb barátjával. Gyűlölöm magam, amiért ezt tettem.. Az okát még mindig nem tudom pontosan.. Talán megijedtem attól, hogy már jegyben jártunk, de ez hülyeség.. Akkor jóval előbb megtettem volna.. Egyszerűen csak meggondolatlan voltam és egy olyan férfit dobtam el magamtól, aki a világot jelentette a számomra egy olyanért, akinek nem voltam több egy pár éjszakás kalandnál. Mert neki csak arra kellettem.
Elhatároztam, hogy visszaszerzem magamnak Michael-t kerüljön bármibe, és talán, ha ő képes lesz arra, hogy megbocsásson nekem azért, amit tettem. Akkor talán végre én is képes leszek megbocsájtani magamnak.