Név: Leonard Kruger
Becenév: Leo
Kor: 24
Születése hely, idő: 1987. június 13. U.S.A. / Las Vegas
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Városlakó
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Hirtelen haragú, hangulata akár az időjárás, sőt talán rosszabb…, sokkal rosszabb. Olyasvalaki, akit önmagán kívül szinte semmi és senki sem érdekel. Olyan, akit jobb ha messziről elkerülsz, olyan akivel jobb ha nem keveredsz nézeteltérésekbe, sőt olyan, akihez jobb ha hozzá sem szólsz!
Külső: Első pillantásra sem egy szivet melengető látvány, de nyugi ez a későbbiekben sem fog változni, maximum csak rosszabb lesz.
Egyéb mellékes tudnivalók: 185cm magas, barna hajú, barna szemű és ellenállhatatlan.
Előtörténet: Sok mindent el lehetne mondani az életemről, de azt hogy szokványos, azt egész biztosan nem. Nem igazán tudom, hogy hol is kezdhetném, ugyan is se eleje se vége az egésznek. Árva vagyok és egyke, de én soha sem így tekintettem magamra, inkább mint az utca gyermeke. Lövésem sincs róla, hogy hol születtem, abban sem vagyok biztos, hogy a korházban. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy nappali padlóján, vagy asztalán láttam meg a napvilágot, vagy akár egy szántóföldön. Egy dolgot azért sikerült megtudnom az anyámról. Világ életében alkoholista volt és ha ez még nem volna elég, akkor el árulom, hogy a narkóval is igen szoros kapcsolatban álltak. Gyakorlatilag át lőtte magát a túl világra. Az apámról még ennyi sincs.
Valószínűleg még az anyám sem tudta, hogy ki volt az a szerencsétlen. Az első éveimet, ahogy az lenni szokott árvaházban töltöttem, és nap mint nap idétlen dumákat hallgattam a szociális munkásoktól, még nem egy családhoz kerültem.
Nem voltam hálátlan, ezért a felnőtté válásomig, igyekeztem fenn tartani a tisztességes jó fiú látszatát, még nem egy szép napon le léptem. úgy éreztem, hogy sehol sem találom a helyem, és alkalmazkodni sem tudok, vagy csak nem akarok, de inkább az utóbbi, senkit sem tudtam igazán megtűrni magam mellett, ezért hát le léptem.
Kibéreltem egy lakást a városban, ekkor voltam húsz éves, mind ennek már öt éve. Nem állítom, hogy luxus körülmények között élek, minek is ámítanám magam, de mindenem megvan, amit csak akarok, és akkor amikor csak akarom, és addig ameddig én akarom. Azt csinálok amit akarok, annyi viszek fel amennyit csak kedvem tartja, ha épp úgy tartja, akkor minden hajnalban holt részegen vágódom haza, de hiszen ez kit is érdekel? Ez az én életem. Talán jobb is, hogy így alakult. Senkinek sem kellett csalódást okoznom.
Se kutyám, se macskám, épp ezért senkinek sem tartozom beszámolóval. A szívem befeketedett a gyűlölettől a lelkem pedig hamuvá lett, épp ezért nincs is kivel vagy mivel el számolnom. A lelkiismeret számomra nem ismeretes fogalom, mert az édeskevés, senkit sem érdekel, és hát tudtom szerint megélhetést sem biztosít. Aki kapja marja...!