Még csak nem is sejted, hogy mi vár még rád...

- Nos, Miss Clarke, úgy tűnik nekem, hogy szeret mindenben az első lenni. – Ismét feltűnően mértem végig, nem zavartatva magam hosszan elidőzve hosszú, kecses nyakán, s kerekded idomain. Sajnos mivel az asztalnál ülünk így nem láthatom a teljes összképet róla, de amit eddig láttam belőle az is nagyon a tetszésemre való volt.
- Ez is egy első volt, még senki sem merte a szemembe mondani azt, hogy elcseszett lennék, még akkor sem, ha valójában tényleg ez lenne a csúnya valóság. – Nem vagyok olyan, mint bárki más, nem is vagyok senkihez hasonlítható sem, egyedi vagyok. Belőlem nincs több példány, limitált kiadás vagyok. Mégis a nők valamiféle különlegességet látnak bennem, amitől tapadnak rám, mindenki meg szeretne ismerni, belelátni a világomba, többet megtudni rólam, de ez is csak egy vágyálom marad számunkra. Még csak az hiányozna, hogy bárki is a kelleténél jobban kiismerjen.
- Miért érzem úgy, hogy ez ismét egy burkolt sértés lenne a részéről? – Mintha a sértések mögé bújva próbálná valahogy menteni a menthetőt, vagy ez is csak az egyik módszere arra, hogy hárítson bármiféle közeledést részemről? Túl fiatalka és tapasztalatlan, pusztán abból sikerült ezt leszűrnöm, hogy túl gyorsan fogyott a bor, amit zavara leplezésére fogyasztott.
- Ugye most csak viccel velem, hogy ilyen állapotban haza engedem, vagy akár azt megengedem, hogy beszálljon az autóba? – Intettem a pincérnek, hogy távozunk, gondolom szokásos módon a többihez írják a számlát, én pedig Charlotte után siettem. Már messzire láttam, hogy léptei nem túl stabilak, ezért gyorsan bele karoltam, s a saját autóm felé kezdtem támogatni.
- Engedje, hogy segítsek. Ezzel nincs semmiféle hátsószándékom. – Még gyorsan tettem hozzá, mielőtt még azt gondolná, hogy ki szeretném használni az illuminált állapotát. Gondolom, hogy a szülei sem repesnének az örömtől, ha a kislányuk így menne haza, de az én lakásomban nem kell tartania attól, hogy bárki is zavarná a józanodásban, vagy a másnapossággal járó szenvedéssel. Az már biztos, hogy holnapra már bánni fog, hogy ennyi bort fogyasztott, de legalább megismerhettem az egyik szókimondó, szórakoztató énjét így.

tag: Miss Clarke  words: 328  notes: engedelmeskedj!

How an angel dies

Ahogy kiléptem a vendéglő ajtaján, arcomat pedig végig cirógatta a friss éji szellő, hirtelenjében zúdult rám a kegyetlen valóság. Berúgtam. Mi sem bizonyíthatná jobban diagnózisom helyességét, mint azaz aprócska ám, de annál szembe tűnőbb tény, miszerint nem tudok rendesen járni. Basszus, és épp ma kellett felavatnom az új cipőmet. Hülye Charlotte, ó de még mennyire hülye! Annyiszor hallottam már anyámtól, hogy fontos, különleges alkalmakra nem szabad még bejáratlan lábbeliben menni, mert az felér magával az öngyilkossággal, ahogyan azt is, hogy nem szabad túlzásba vinni az alkoholt, vagy, hogy kerüljem a zűrös pasikat, de nem, én juszt sem hallgattam rá, most pedig alaposan benne vagyok a pácban. Minden összejött! Leltározzunk… két fájó láb, két kényelmetlen, instabil cipő, egy jócskán kótyagos fej, egy autó, nem olyan közel, mint szeretném, és egy bosszantó barom, aki közelebb van még, mint szeretném. Uram kérlek, csak most segíts meg és esküszöm tanulni fogok a hibáimból!

Las Vegas még sosem tűnt számomra ennyire furcsának, mint most. A színek, a hangok, az emberek, mintha mind fakóbbak, elmosódottabbak, lassabbak volnának a megszokottnál. Rám is átragadt, mintha nem is én volnék. Hallom a parkoló fiút, ahogy megszólít, ahogy messziről felajánlja, hogy ide hozza a kocsimat, de mikor szólásra nyitnám a számat, egyszeriben a torkomra forr a szó. Csak lépek egyet, egyet vagy többet, nem is tudom, majd még egyet az autóm irányába, kizárva minden mást. Aztán egy éles hang, mely morajjá torzul, pillanatokkal később pedig megérzem, ahogy valaki belém karol. Tompa vagyok, csak sejtem, hogy az imént kis híján elgázoltak, az azonban még az alkohol ködén is színtiszta számomra, hogy a megmentőm nem más, mint Ő…

- Nem szorulok a segítségére… és nem vágyom a társaságára sem… - eressz, hagyj békén, tűnj el… vagy csak engedd, hogy én válljak kámforrá könyörgöm!
- Azt várja, hogy elhiggyem? Egy férfi hátsószándék nélkül? Tán csak nem meleg? – kacagtam fel, miközben valahogy szorosabban kezdtem kapaszkodni belé.
- Vegas női, ha tudnátok azt, amit én… - ekkor megtorpantam, s néhány pillanatig csak hagytam, hogy a tekintetünk összefonódjék, hogy a csend lengjen körbe minket, a gondolat pedig lassacskán tovaszálljon, így egyszerűen, befejezetlenül.
- Nem szorulok segítségre… már nagy kislány vagyok… - és ekkor bizonyságul, nyomatékot adva a szavaimnak, a világ egyszer csak elsötétült előttem, én pedig nemes egyszerűséggel beleájultam a férfi karjaiba.

TAG: Tyler Christenson ;
OUTFIT: Megjelenés ;
NOTES: Igen uram  ;
MUSIC: Starset - My Demons

Még csak nem is sejted, hogy mi vár még rád...

Minek iszik az, aki nem bírja? Miss Clarke majd holnap reggel szembesülni fog azzal, hogy kár volt annyiszor a pohár fenekére néznie. Vajon csak azért tette, mert túlságosan zavarban lett volna a társaságomban? Az már biztos, hogy volt néhány alkalom, amikor zavarba hoztam, de csak mert szórakoztatónak találtam azt, amikor arca hirtelen bíborvörösre váltott. Mégis az a legbosszantóbb az egészben, hogy még ebben az állapotában is képes makacskodni, pedig most nincs abban az állapotban, hogy volán mögé tudjon ülni, velem ellentétben.
Utána siettem és milyen jól tettem. Nem sokon hiányzott ahhoz, hogy a parkoló egy csúnya baleset helyszínévé váljon. Gyorsan megragadtam karjánál fogva, hogy elrántsam a felé száguldó autó elől. Most már bizonyos, hogy nagyon is szüksége van rám, hiába is tagadná, ha nem lennék, akkor talán már Miss Clarke sem lenne az élők között.
- Miss Clarke az most teljesen mellékes, hogy mit akar jelen pillanatban. - Még mindig fogtam a karját, eszem ágában sincs elengedni, nehogy egy újabb lépés után ismét egy mozgó jármű felé vegye az irányt.
- Mégis mit tudhatna Miss Clarke? Téves a feltételezése, mindössze csak arról van szó, hogy nem tartanám túl nagy kihívásnak ebben az állapotában ágyba vinni. Szeretem a kihívásokat, de maga ma örömmel beadná nekem a derekát. - Ebben biztos vagyok, elvégre nyilvánvalóvá vált számomra, hogy érdeklem, csak mikor még józan volt a makacssága közénk furakodott, de néhány pohárka bor bárki gátlásait enyhítheti.
- Hát persze, nagy kislány már... - Mondtam bosszankodva miután szó szerint beájult karjaim között. Mit tehettem volna? Egyszerűen felkaptam, akár egy krumplis zsákot, miközben bíztam abban, hogy a közelben nincs egyetlen egy fotós sem, akik előszeretettel koslatnak utánam, mert amit most művelek az bizony mindenkiben sok kérdést vetne fel. Betehetném egy taxiba is, de a szülei biztosan meglepődve fogadnák a lerészegedett lányukat, ezért egy elhamarkodott döntésem után úgy ítéltem, hogy jobb neki, ha hozzám viszem, ott majd kijózanodhat. Egyszerűen betettem az autóm hátsó ülésére, majd haza vezettem, azt pedig már neki nem kell tudnia, hogy hogyan került bele az ágyamba, ahogyan azt sem, hogy hogyan sikerült fehérneműre levetkőztetnem mielőtt betakargattam volna.

tag: Miss Clarke  words: xxx  notes: engedelmeskedj!