Mit tett velem? Elvette a szüzességemet, de helyette megajándékozott a mohósággal. Általa valami olyasmit tapasztalhattam meg, amiben eddig még nem volt részem, vele olyan élményt élhettem át… Képtelen vagyok arra, hogy szavakba öntsem azt a csodálatos érzést, amit éreztem. Csak azt tudom, hogy akarom még érezni. Minél többször, minél intenzívebben, ha lehetséges, akkor még sokkal többet akarok, mint amennyit ma nyújtani tudott nekem. Habár tapasztalatlan vagyok, de annyit még én is tudok, hogy Sten miattam nagyon is visszafogta magát, de érezni akarom, hogy milyen az mikor nem finomkodik velem.
- Miért pont én? – Hirtelen bukott ki belőlem a kérdés. Miért engem akar a szárnyai alá venni? Majd hirtelen egy mérgező gondolat nyílalt belém… Mi van, ha egyáltalán nem érdeklem, mi van akkor, ha csak arra használ fel, hogy élvezetét lelje bennem, s közben így, általam akar fájdalmat okozni anyámnak? Mégis úgy vélem, hogy már késő erre gondolnom, elvégre tisztában voltam azzal, hogy Sten anyám hitvese, s mégis engedtem neki, hogy elvegye tőlem a féltve őrzött ártatlanságomat. Néha felütötte bennem a bűntudat a fejét, de igyekeztem elnyomni magamban ezt az érzést. Az lenne a legnagyobb bűn az egész világra nézve, ha Sten anyámmal maradna, mégis ha tovább akarná folytatni, amibe ma bele kezdtünk azt hiszem nem lesz más választása. Őszintén fogalmam sincs… Mégis abban biztos vagyok, hogy ha kellene, akkor Sten bármit meg tudna oldani. Fogalmam sincs, hogy mégis miért hiszek benne ennyire, talán már most elfogult vagyok vele kapcsolatban.
- Köszönöm… - Egy kissé zavart voltam, mert pontosan nem igazán tudtam volna megmondani, hogy mit is akarok megköszönni. Azt, hogy olyan gyengéd volt velem a hálószobában, vagy a pillanatokkal ezelőtti élményemet? - Remélem, mihamarabb számíthatok folytatásra. – Megindultam az ajtó felé, de néhány pillanatig vállam felett visszanéztem rá, míg a neki címzett szavak elhagyták ajkaimat, majd gyorsan eltűntem az ajtó mögött.