Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Név: William Luminers Becenév: Will, A Herceg Születése hely, idő: Hollandia ~ 1993. Január 20. Tartózkodási hely: Általában a sitten Csoport: körözött Anyagi háttér: Felső osztály Szexualitás: Heteroszexuális Avatar alany: Toby Regbo
Ki vagyok én...?!
-Hogy hogy néz ki? Normális maga, ember? Mégis honnan tudjam?! Addig áldom a szerencsémet, míg nem tudom, hogy néz ki a Herceg... Maga is jobban tenné, ha befogná a száját, mielött más fogja be maga helyett. - Hát... Állítólag szőke... Azt hallottam, hogy göndör, hosszabb haja van. - A pillantása olyan, mint a tenger, kék, de mikor elönti a harag, akkor bezöldül. Mondom, haver, mint a tenger. Van, aki ezt látja utoljára. Engem annyira nem érdekelne a helyedben. - Csak maga Lucifer tudja, milyen magas, ha már az ő kölke... Gondolom, átlagos... Különben ismertetőjegye lenne, tudod, hogy magas vagy alacsony... Közepes, na. - Senki sem tudja, hogy néz ki pontosan, ne hülyéskedj, sokak szerint nem is létezik, csak egy árny, vagy egy mese, amivel minket, szerencsétleneket riogatnak. Én el sem hiszem, hogy létezik. - Szőke, göndör haja van, kék szemei, sápadt, fehér bőre, 170 cm, finom, szinte lányos vonásokkal, állandó mosollyal az arcán. A ruházata drága, minőségi. Sosincs kiöltözve, de látszik, hogy ápolt rendesen. - Ne bolondozzon, hiszen ez... - Ez én vagyok. Túl sokat kérdez.
A ne ítélj a külső alapján című felszólítás velem kapcsolatban a leginkább igaz. Sokak szerint én vagyok maga a Szőke Herceg. Nagyon szeretném megértetni az emberekkel, hogy ez nem így van. Bizony, életveszélyes jelenség vagyok. Szeretem, ha mindenki közel van hozzám, mert így könnyen megtudhatom, amit szeretnék, és hamar meg is ölhetem, ha érdekem úgy kívánja. Okos vagyok, nagyon, kívülről fújom a jogot és a pszichológiába, orvostudományba is mélyen beleástam már magam, kétségtelenül csak a saját érdkemben. Mindig magamat helyezem előre, na meg az anyámat. Szemtelen vagyok, árad belőlem a hazugság, igazán ritkán van igaz szavam mások felé. Kegyetlen és könyörtelen vagyok, furfangos és ravasz. Igazán kevés gyenge pontom van, kivéve a betegségem, mellyel nagyon vigyázok, nehogy kitudódjon. Már csak az kéne. Gyengévé tenne mások szemében, amit nem engedhetem meg magamnak, de nekik főleg nem! Következetes vagyok, és megvan az a jótulajdonságom, hogy előretekintek, nem hátrafele.
Életem, létem, világom
Le! - kialt rám apa, és már futok is végig a meredek domboldalon, mikor leérek azonnal hasra vágom magam, és jönnek a fekvőtámaszok, húsz két kézzel, majd 10-10 fél kézzel, egyikkel- másikkal. Kicsit irigykedve nézek ma háztömb felé, melynek másik oldalán a többiek élvezik a szünetet a játszótéren. Én meg itt vagyok, mint minden szünetben. De már nyolcadikos vagyok, a gimnáziumot valami speciális helyen fogom elvégezni, ahol katonákat képeznek. Apa elküld, nem értem, miért, de azt mondta, nekem nincs játék, felkészít, ki tudja, mire. Még anya is támogatja, azt mondta, ez rettenetesen fontos. Szeretném, ha büszke lenne rám. Annyi mindenre kíváncsi vagyok, érteni szeretném, megtanulni. Az illemszabályokon túlestünk már régen, szerintem én vagyok az egyetlen ilyen korú fiú, aki tudja, melyik evőeszköz pontosan mire való. Már dől rólam az izzadtság, hiszen tűz a nap! Éppen pattannék fel, hogy felrohanjak a dombra, mikor apa a hátamra pakol pár vaskos könyvet. Majdnem összerogyok. Reszketnek a karjaim, de csakazért is kitolom magam. Még és még... Aztán nyögve elterülök a kiszáradt földön. Leszállok a buszról. A zubbonyom nagyon nehéz, a zsákomat a hátamon hozom. Körülnézek. Pillantásomban már komolyság ül, határozott konokság és ellenállás. Az apám megölte a kiképzőmet, mondván, csak egyvalakinek tartozhatok engedelmes hűséggel, és a férfi már átadta a tudását. Na meg megvolt már az érettségim. Testem megizmosodott, ám arcom ugyanolyan lágy maradt, mint eddig. Már tudom, mit csinál apa, és azt is, tőlem mit vár. Meg fogom tenni. Elém rakta a hullát és az erdő felé taszajtott. Én ástam el a saját kiképzőmet, a beleit kb külön kellett összeszednem. Azt hiszem, teljesen akkor nőttem fel. Persze, kiadtam mellé mindent, ami csak a gyomromban volt, de a halottal együtt eltemettem a gyereket is. Meg kell védenem az anyámat. Mindent meg kell tennem, ami csak lehetséges annak érdekében, hogy ne bánthassanak, hogy biztonságban legyek. Apa választotta az életemet, és én nagyon szeretném túlélni az egészet. Hazasétálok, ledobom a cuccomat az ajtóban. Anya azonnal megölel, viszonzom szorosan, hosszan, de testem ugyanolyan feszült tartásban marad, pillantásom pedig válla felett apára szegeződik. Neki csak bólintok, majd szótlanul elindulok felfele a lépcsőn. - Megölted a fiunkat! - Fakad ki anya mikor eltűnök a lépcsőfordulóban. - Dehogyis. Így fog életben maradni. Visszanyelem a torkomban felfele kúszó hányást. Egy ideig még sápadtan, reszketve állok, igyekszem nem összeesni. Apa erősen fogja a fejemet, odaszegezi pillantásom a megfelelő iranyba, nem merem becsukni a szememet. Meredten nézem a lefele lógó testet, mely a lábánál fogva van felkötve. Sápadt bőrén karmazsin cseppek rohannak lefele. Már csak elhalóan zokog, haldoklik. - George... - Suttog felém pislogva. Lesütöm a szemem, mire egy óriási pofon csattan az arcomon, így inkább visszanézek. A barátnőm lassan kileheli a lelkét, teljesen összeesek, apám elereszt. - Tudod, mire volt ez jó? - kérdezi ellépve tőlem, leoldva a hullát, mely toccsanva-puffanva terül el a vértócsában. Megrezzenek a hangra, már nem nézem, már nem kötelező. - Arra, hogy megtanuld, ez bármikor megtörténhet azzal, akit szeretsz. Azzal, hogy szereted veszélybe sodrod. És ez lesz a vége. Uralkodnod kell az érzéseiden, az ő érdekükben is. Felfogtad? - nem válaszolok, kiszáradt a szám. Ég mindenem. Erősen ránt meg az államnál fogva. - Értesz engem, Will?! - bólintok. Elég világosan fejezte ki magát, igen. Elfordítom a fejem. Már nem remegek, de pillantásom egy fokkal élettelenebb lesz. "A Herceg elegáns, mosolygós, és könyörtelen" Ezt mondják rólam. Tényleg ilyen vagyok. Átvettem apa helyét. Megöltem, aki az utamba került, és szép szóval, pénzzel nem lehetett meggyőzni, meg édtem a családomat, és minden nap volt nő az ágyamban. Szabad vagyok teljesen. Nem félek senkitől, nem hátrálok meg. Lopott holmikkal kereskedek, de drog is megfordult már kezeim alatt. Szükséged van valamire? Valami ritkára? Páncélteremben őrzik? Múzeumban? Az elnök lakosztályában? Dőlj hátra nyugodtan, ha megfizeted, elhozom. Ha nem fizetsz, meghalsz, ha az utamban vagy, ugyanez vonatkozik rád. Nagyon ritkán mocskolom be a kezem, sokan dolgoznak nekem, hűségesk, vagy csak féltik a családjukat, nem érdekel. Az igazi nevem csak az anyám tudja, mindenki másnak csak George vagyok, mármint a rendőrségnek. És Avának. A kedves bírónőnek, aki szerintem lassan a szívemet szeretné tálcán, ahányszor találkoztunk, mindig kimagyaráztam magam. Általában a saját ügyvédem vagyok, és a kis csatainkból a legsúlyosabb "sérülésem" pár napos sitt volt. Szerintem tudja, ki vagyok. Ezért is bosszantom annyira. Megtorpanok a folyosón, bilincsbe verve, és illedelmesen meghajolok felé, mikor szembe jön. - Drága bírónő, öröm látni Önt megint. - Lehelek finom csókot kézfejére kedves mosollyal. Hogy ez a nő mennyire lekap a lábaimról már azzal... Hogy ennyire pokolian határozott. Senki se követelte még ilyen hevsen a fejemet. Észvesztő nő. Valahol méllyen tudom, érzem, hogy miatta lesz végem. Ő a végzetem.
do you know who i am?
Admin
Admin
Tárgy: Re: William Luminers 22.03.15 17:37
William Luminers!
Nagyon bejött a stílusod, ami pedig a történetedet illeti... Nos, nagyon érdekesnek találtam, ebben a karakterben számtalan lehetőség rejlik. Mindent rendben találtam ezért, elfogadom! Üdvözöllek az oldalon Will! Innentől csak annyi van hátra számodra, hogy avit foglalj, majd berobbanj a játéktérre!