Amai napig képtelen vagyok elhinni, ami történt. Hogyan is voltam képes szeretni egy ilyen embert és együtt élni vele hosszú éveken át? Pedig azt hittem, megfogtam az Isten lábát és csak nevettem magamban azokon a nőkön, akik arról panaszkodtak, milyen megbízhatatlanok és hálátlanok a férfiak. Erre tessék. Kiderül, hogy kígyót melengettem én is a keblemen. Gyakorlatilag szó szerint.
Az életem eddig maga volt a csoda. A megtestesült tökély. Mint egy tündérmesében. Talán túlságosan jól is ment minden. Ház, autó, csodálatos családi háttér, szép, okos gyerek, szerető férj és a karrierem is szépen alakult. És most az egész egy pillanat alatt összeomlott.
A férjem elhagyott. Egy pasi miatt. Ez melyik nőt ne viselné meg? Számtalan kérdést vet fel. Ennyire rossz feleség és szerető lettem volna? Hogy le kell engem cserélni? Egy pasira? Felfoghatatlan. Sokat csámcsognak rajtam a rossz nyelvek mostanában. De ez érdekel engem a legkevésbé. Az önbecsülésem romokban. Kinek kellenék én így, közel a negyvenhez? Még szerencse, hogy a lányom mellettem áll. Az egyetlen jó dolog, amit ebben a házasságban kaptam. Az az idióta persze azt mondja, nem az én hibám. Én mégis nap mint nap újra átpörgetem magamban az elmúlt évek emlékeit. Mégis hol ronthattam el?
Igyekszem persze elterelni a gondolataimat. Az ügyvédi irodám remekül működik, sorra nyerem a pereket az ügyfeleimnek. Minden energiámat ebbe fektetem. Sokszor hétpróbás bűnözőket védek, néha úgy mentetem fel őket, hogy magam is tudom, bűnösök. De a legkevésbé sem érdekel. Jól megfizetnek érte, a lényeg azonban számomra a szakmai kihívás. Presztízskérdés, hogy  ne veszítsek pert. Bárkit kell is védenem, a végsőkig elmegyek érte. A szakmában meg is becsülnek.
Valami mégis hiányzik. Talán az a laza rocker csaj, aki egykor voltam. Aki az egyetem utolsó évében összejött azzal az idiótával és a legszebb éveit elvesztegette rá. Bár ha a lányomra nézek, úgy érzem, mindez megérte. A lányom, Ashley és a munkám. Engem már csak ez éltet. Ha sikerült Ashley számára egy jobb életet biztosítanom és a szakmámban még nagyobb elismerést szereznem, már elmondhatom, hogy elértem valamit az életben. Legalábbis szeretném hinni, hogy mindez elég lesz számomra a teljes élethez. De férfit soha többé! Tartós kapcsolatot, szerelmet, házasságot legalábbis biztosan nem…