Sebastian & Shasa

- Hanem? - Fordultam felé érdeklődve. Nocsak, lám, lám, lám most csak épp nem flörtölni akar velem? Bevallom, igen meglepett. Nem mintha ez nem lenne ezen vagy akár bármelyik osztályon mindennapos, néha komolyan a Grace klinikán érzem magam, csak nem számítottam rá. Talán csak eddig nem vettem észre, de nekem Ő inkább annak a "engem hagyjatok ki ebből" típusnak tűnt. Nos, én is tévedhetek.
- Bár meg kell hagyni nincs okom a panaszra és piszkosul hálás is vagyok azért, amiért Téged vettek fel, nem pedig valami elviselhetetlen házsártos hárpiát, abból így is van bőven elég és sűrűn nem vagyunk jóban, ha épp nem értünk egyet. - Ha nem is egyértelműen - számmora attól még az - de most igen, arra céloztam, hogy nem panaszkodom, hiszen nála gyönyörűbb, intelligensebb és kellemesebb kisugárzású kolleginát nem is kaphattam volna, sőt nem is kérhettem volna. Elég sokféle kollégával dolgoztam már együtt... Voltak, akik kikészítettek és voltak, akiket én készítettem ki, de örülnék neki, ha most nem kellene ezt játszanunk. Nekem már annyi is bőven elég, ha jól kijövünk és összetudunk dolgozni és ha mégis összejönne ennél több is, azt már a magánéletünkhöz kapcsolnánk, nem a munkakapcsolatunkhoz.
- Csak sikíts... - Kacsintottam rá ugyanazzal a sejtelmes mosollyal, amit a mielőbb én is megkaptam. Bár akkor már érdekelne, hogy ha esetleg nekem lenn szükségem a csinos személyére nekem mit kellene tennem, hogy egy szempillantás alatt hozzám siessen? Hmm, azt hiszem ezen még ráérünk, akkor is gondolkodni, amikor épp semmi különösebb dolgunk sincs, amin életek múlnának és ráérek még kideríteni is, mert örülnék, ha beválna neki ez az osztály és maradna. Eddig nagyon kevesen keltették fel az érdeklődésem és a figyelmem ilyen rövid idő után, mármint most a munkahelyi kapcsolataimra kell gondolni. Tetszik, hogy ilyen közvetlen. Lényegében Ő olyan, amilyen én sok esetben nem vagyok, mégis valami oknál fogva tetszik. Mondjuk úgy neki sokkal jobban áll.
- Seb... - A legtöbb esetben jobban kedvelem a hivatalosabb verziót, elvégre ha már leraktam az orvosi diplomát ennyit megérdemlek, plusz azt is, hogy egy nővér se szólítson cukipofinak vagy ilyesmi.
- Elég csúnya. Ezzel még egy ideig nem fog grasszálni, de mi helyrehozzuk. - Ahogy egy pillanatra felnéztem rá egybeolvadt a tekintetünk, gyorsan pislogtam is párat, hogy visszarángassam magam a valóságba, a műtőbe. - Lássunk neki... - Álltunk neki először letisztítani a sérülés környékét, hogy jól láthassuk pontosan mely szövetek sérülték és milyen mértékben. - Ha a csontszilánkok nem fúródtak bele fontosabb szövetbe, akkor jók vagyunk és rendbe fog jönni maradandó károsodás nélkül. - Láttam már ennél csúnyább nyílt törést is, aminek már csak a látványa is fájdalmas volt, de ezt mér a középkategóriába sorolnám.

Sebastian & Shasa

- Hé, bele kellett volna fogalmaznom az apró betűs részbe. - Hessegettem el a kezét. Jól van, jól van, ez jogos. Akkor viszont kár is lenne feltennem a kérdést: Doktornő, maga most flörtöl velem? Egyrészről, mert ez úttal is megkapnám, hogy nem köti az orromra, másrészt pedig mert nyilvánvalóan igen, ami bevallom kissé meglep, de egyáltalán nem rossz értelemben, csak nem számítottam rá mostanság, hogy kikezdenek velem.
- Milyen igaz. - De még ilyen szép. Úgy adtam neki igazat, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról beszélnénk, mint például, hogy kék az ég, de ha egyszer igaza van, ezzel a ténnyel nem igazán lenne esélyem szembeszállni, hiszen itt áll előttem, de annyira nem is akarok. Viszont, így már mindketten elárultunk valamit egymásnak.
- Még a végén zavarba jövök, ha ilyen feltűnően nézel, de ezek szerint az sem fog zavarni, ha valakinek szemet szúr és holnapra mi leszünk a legfrissebb sztori... - Ami azt illeti én már kezdek hozzászokni és neki is csak ennyit javasolhatok. Nem kell velük foglalkozni, engem pedig a legkevésbé sem érdekel, mivel dolgozni járok be ide, élteket menteni, nem pedig pletykálkodni, sőt nem egy nővért hordtam már le emiatt az osztályomon, miszerint ez nem egy napilap pletykarovat szerkesztősége, tehát viselkedjünk a munkánkhoz mérten. Az utóbbi időben viszont simán hidegen hagy.
- Őszintén remélem, hogy nem, mert azért igen csak zabos leszek. Rád is hetekig vártunk, addig szabadnapom sem igazán volt. De ha mégis megpróbálják, nem kell engedni nekik. Én meg majd tartom a hátam. - Őszintén szólva belőle lazán kinézem, hogy kiosztja a népet és a helyére tesz mindenkit, akik nem tudják hogy az hol is van nekik. Én pedig ezt a legkevésbé sem bánom. Ha egy valamit komolyan veszek száztíz százalékig, az a munkám. Ebben az egy dologban nem ismerek viccet.
- Azt szeretnéd? - Ez most nem épp idevaló téma, de nem tudtam elkerülni, hogy ne nézzek egy másodpercre a szemébe. Ha szeretné esetleg megpróbálhatom kiérdemelni. Hmm, általában jó vagyok abba, amibe belekezdek. Többek között ezért is lettem orvos, mert nem fogadom el egy könnyen a kudarcot és a végsőkig kitartok, ha kell.
- Szintén kollegina. - Teljesen meglehetünk elégedve a munkánkkal. Sikerült megmentenünk a srác lábát maradandó károsodás nélkül, persze hosszan tartó gyógyulással kell számolni na meg persze gyógytornával, nem két napba fog kerülni, de rendben lesz. Kimerültem dőltem be a férfi öltöző ajtaján. Gyorsan lezuhanyoztam, kilépve a zuhany alól a derekam köré csavartam egy törölközőt, épp a szekrényem előtt álltam meg, amikor nem várt meglepetés ért.
- Hosszú volt a nap doktornő? - Úgy nézett rám, majd takarta el a szemét, mint aki nem is tudom mit látott, én pedig nem tudtam megállni, egyszer csak nevetésben törtem ki. A hosszú napot pedig arra értettem, hogy amikor ideért körbevezettem... Vajon hová figyelt?

Sebastian & Shasa

- Hmm, még egy dolog, amiben egyetértünk? - Vontam fel a szemöldököm. Engem sem igazán foglalkoztat a pletyka. Én ide dolgozni járok be, másokon segíteni, ha kell fél napokon keresztül, ha kell dupla műszakban, ha kell haza sem megyek, időm sincs ilyesmikkel foglalkozni és ha itt mindenki odatenné magát száztíz százalékban, akkor másoknak se lenne, csak épp nem mindenki veszi olyan komolyan a munkáját. Nem vagyunk egyformák, így nem is hajthatnak ugyanazok a célok, ambíciók, ezt nem is vitatom, megértem, de a munkánkban egyek vagyunk, legalább így kellene működnünk.
- A következményekért ezen az osztályon még egyelőre én felelek, szóval igen, néha kissé karót nyelt vagyok, de milyen legyen egy vezető. Mi menne, ha itt, ha én is olyan könnyen venném a dolgom, mint egyesek? Csak sétálgatnék, kávézgatnék, leállnék cseverészni mindenkivel, minden órában önkényes szünetet tartanék, ráér még az az égéi sérülés vagy nyílt törés még egy óráig, nem igaz? - Megmondom mi lenne, káosz. Ez az egyfajta viselkedés és hozzáállás, amit nem tűrök el ezen az osztályon. Mindezt leszámítva véleményem szerint nem olyan vészes és szörnyű a helyzet velem kapcsolatban, mint azt állítják, egész egyszerűen csak nem ismernek, jobban mondva ők csak azt a Sebastiant ismerik, aki mindig tartja a frontot, irányít másokat, döntéseket hoz, néha nagyon nehéz döntéseket, fontossági sorrendet állít fel, stb. Itt mindenki számára csak ez vagyok, ennyi vagyok. De önmagammal szemben még kritikusabb vagyok és még többet várok el, mint más emberektől körülöttem. Nem tudom, hogy ez mennyire normális vagy mennyire nem az, de nekem ez segített eljutnom idáig az utóbbi években. Nem volt mindig könnyű, de megérte.
- Kamerán kívül? - Pillantottam fel rá egy játékod mosollyal az arcomon. Még a végén kiderül, hogy humorérzékem is van, csak sokszor inkább elnyomom magam és vagyok komoly.
- Ennyire azért nem vagyok eltelve magamtól... -Tört ki belőlem a nevetés. - De mindenesetre köszönöm a bókot doktornő. - Hát, így sem neveztek még.
- Most komolyan így akarsz végig ott állni? Shasa, szerintem eléggé nagylány vagy már, biztosan jó párszor láttál már férfi felsőtestet ennél közelebbről is. - Én igazán nem cukkolni vagy provokálni akarom, tényleg nagyon édes meg aranyos, de kinőttem már abból, hogy szégyellős legyek.
- Nyugi, elég szoros, nem fog lecsúszni. - Legalábbis nem áll szándékomban ezt eljátszani vele. Abból is kinőttem már. Felnőttek vagyunk, nemde? Ha akarunk valamit azt nem kell a véletlenre bíznunk.
- A folyosó kellős közepén is rángattam már le magamról a nadrágom egy lábon ugrálva... - A legkomolyabban, hajnalban riasztottak egy sürgős esethez, műteni kellett minél előbb és beérve már a folyosón elkezdtem átöltözni, hogy minél gyorsabban haladjunk, miközben hallgattam, hogy mi is a pontos helyzet.

Sebastian & Shasa

- Fogok is, a megfelelő időben, csak legyél mindig kéznél. - Baromira nem szeretem az üres folyosókat látni meg a nagy csendet hallani, mert az itt nem azt jelenti, hogy mindenki dolgozik, ellenkezőleg, mindenki azon gondolkodik hol is kerülhetné el a munkát. Ez az egyetlen dolog, amiért nagyon dühös vagyok. Mert ez itt egy kórház. Itt nincs próba, nem lehet elszúrni, később pedig helyrehozni, itt mindig a toppon kell lenni, nem számít mi van, kifogások pedig nincsenek, lehet, csak annak nem itt van a helye. Szóval igen, az vagyok, amikor kell, de meglehet nézni a statisztikánkat is. Az adatok magukért beszélni. Ide mi dolgozni, másokon segíteni, életeket menteni járunk be, nem klubülésekre. Engem csak ez érdekel. Az pedig, hogy a kórházon és a munkámon kívül milyen ember vagyok az egy másik dolog, amit nem reklámozok, legfőképp mert a legkevésbé sem érdekel mit gondolnak mások a munkamániámról, arról, hogy az utóbbi durván öt évben idebent karácsonyoztam, vagy arról, hogy a saját szabadnapjaimat kihúzom, hogy valaki másnak adjam, olyasvalakinek, aki szintén keményen dolgozik és megérdemli, de persze ezt már senki sem veszi észre.
- Khm, akkor akár el is árulhatná doktornő... - Valamiért az az érzésem, hogy ez már nem a munkánkhoz sorolható dolog, de ha már annyira kacérak vagyunk, akkor most miért akar kibújni a válaszadás alól? Említettem már, hogy nem kedvelem, ha terelni próbálnak? Az esetek nagy részében nem is válik be. Most sem valószínű, hogy sikerülni fog.
- Elárulom, ha vészhelyzet van és most azonnal kellesz, akkor mint kolléga fogok berontani a női öltözőbe és nem fog érdekelni mi van vagy mi nincs rajtad... Csipkeded magad és jössz. - Nem vagyok zavarban, ha erre kíváncsi. Ahhoz ennél kicsivel... Jóval több kell.
- Shasa, felöltöznék, megtennéd, hogy... Kimész? - Oké, most ne vegyük figyelembe, hogy egy szál törölközőben állok, még mielőtt kiment volna megállítottam. - Esetleg lenne kedved meginni velem valahol egy italt? Megbeszélhetnénk az első közös munkanapot. - Ennél nagyobb marhasággal elöl sem állhattam volna, de most nem is ez a lényeg, hanem, hogy elfogadja a meghívásom vagy sem.

Sebastian & Shasa