S pirituális személyiség vagyok. Erősen hiszek az emberek lelkében, hogy túlszárnyal mindent, felülír majd' szabályt és túlragyog a bűnökön. Múltam lecsiszolt lelkemről minden kis, kiálló bütyköt, simává formált. Időm nagy részében a békémet kerestem, és nem sokára meg is találtam, fél évenként elutazom két-két hétre Indiába, hogy meditálhassak, megnyugodjak, átgondoljam a történteket. Két hétnyi csend után, amit több némaságot fogadó emberrel töltök egy templomban, az egész világ megváltozik. Minden perce aranyat ér. Utána feltöltődve tudok visszatérni a hétköznapokba és minden kis idegsejtemmel a munkára koncentrálni. Számomra a béke és a lelki tisztaság a legfontosabb. Mindent megteszek, hogy tiszteletben tartsam mások territóriumát, ne tegyem be a lábam magánterületre. Hiszek Istenben, de nem a jól megszokott, keresztény, vagy egyéb módon. Biztos vagyok benne, hogy van valaki, aki mindnyájunkat szem előtt tart, és egyengeti utunkat. Biztos vagyok benne, hogy minden okkal történik, és, hogy az élet a legnagyobb ajándék, ami csak létezik. Létünk milliónyi mozaik darabkája pedig végül, a legutolsó pillanatban, kiadja a képet, megmutatja létünk értelmét.
Mindent szívvel - lélekkel csinálok. Ha szeretlek, mindenem a tiéd. Ha az orvosod vagyok, hidd el, éjt nappallá téve azon dolgozom, hogy jobban legyél. Ha a barátod vagyok, mindig lesz egy vál, amire hajthatod a fejed, vagy ház, melyben megszállhatsz, étel, amivel megtöltöd a gyomrodat. Hiszek benne, hogy minden ember jó, és ha árt is másnak, csak a saját védelmében. Időmet megosztom mások és magam közt, ahogy mindenemet. Ha nem muszáj, nem  használok semmilyen technológiát, a telefonom kőkorszaki, számítógépem és tvm nincsen, de nagyon szeretek leveleket írni. Értek valamennyire a zenéléshez, kitűnően zongorázok, számomra a zene a lélek hangja. Kedvelek mindent, mely művészettel kapcsolatos. Hallgatag figurának mondanak, aki meghúzódik a háttérben, kerüli a feltűnést, de mindig ott van, ha éppen szükség van rá. Sokan irigykednek rám, látván, mennyire nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok, egyesek még arra a botor kijelentésre is vetemednek, miszerint képtelenség megbántani, vagy kihozni a sodromból. Szeretném elmondani, hogy ez mekkora butaság. Minden behatást igazán mélyen élek meg, és elraktározom magamban, bent a fejemben. semmit sem felejtek el, csak nem mutatom ezt kifelé. Sokszor félek megszólalni, nehogy valami eszméletlen nagy butaság hagyja el a számat.
Tudatában vagyok azzal, hogy mások mit gondolnak rólam. Azt hiszik, hogy bűntelen vagyok, nincsenek bűnös vágyaim, pedig ez távolról sincs így. Elnyomom őket, mélyre fojtom, hogy még az emlékük is törlődhessen memóriámból. Olyan vagyok, mint a többi ember. De már döntöttem az utamról. Kiválasztottam. Orvos vagyok. Példát kell mutatnom, és biztonságot nyújtanom a rászorulóknak. Én vagyok az oszlop, melynek nekidőlhetnek, és elbírja őket. Ehhez azonnal be kell foltoznom minden repedést. Nem létezhet olyan orvos, aki oly' gyenge, mint a betegei.
Mondd csak, hogyan képzelsz el egy dokit? Egy jóságos, öreg bácsikaként jelenik meg lelki szemeid előtt, fehér köpenyben, sztetoszkóppal, mosolyogva? Talán még azt a furcsa öregségillatot is árasztja, melynek főbb összetevői a doh, és a kézkrém illata. Eltaláltam? Hát, én egy kicsit másfajta doktor bácsi vagyok. A hajam inkább fekete, mint ősz, hosszabbra hagyom, hogy aztán hátrazselézhessem, ahogy van. Szemeim világoszöldek, szinte már szürkésnek tűnhetnek első ránézésre. Pillantásom békés és nyugodt. Sose bámulok meg senkit, nem szeretnék ezzel senkit sem zavarba ejteni, vagy kellemetlen helyzetbe hozni. Szemeim alatt mély táskák húzódnak a fáradtságtól és az alváshiánytól. Sok a túlóra és a feszültség. Nem vagyok túl magas, össz magasságom 171 centi, de még ezzel is ikrem fölé emelkedek, még ha csak három centivel is. Magasságom teljesen megfelel a súlyomnak, mind a hetvenhárom kilogrammom testesül meg személyemben. Orrom nagyobb az átlagnál, sokan viccelődnek rajta, de én eleresztem a gúnyos megszólalásokat füleim mellett, amik viszont egészen normál méretűek, és a fejemhez lapulnak becsülettel. Ajkaim vékonyak, legtöbbször szomorkás mosolyra kunkorodnak és többnyire csukva vannak, teljesen megelégszem azzal a levegővel, melyet orromon tudok beszívni. Ugyan nem igazán kedvelem, de általában nyakkendőt viselek, leginkább a munkában, hogy ezzel megtiszteljem betegeimet. Öltözetem elegáns, de nem kirívó. Nincsenek drága holmiaim, az egyetlen kiegészítő, amit viselek az a karórám, még a dátumot is mutatja. Legtöbbször feketébe öltözök a köpeny alatt, ezzel a kórház elhunyt betegei előtt tisztelegve. Ujjaim hosszúak, felsőtestem izmos, csípőm keskeny, de vállaim szélesek. Tartásom egyenes, ingeim megfeszülnek lapockáimon és mellkasomon. Összességében egy kulturált, finoman elegáns külső csendesen elégedett tulajdonosa vagyok.