Délután öt óra van, s én pedig a buszmegállóban várom a lányt, aki szeretne velem találkozni. Már fél órás késésben van, azonban reménykedem abban, hogy megérkezik. Háromnegyed óra múlva jelenik meg, igen csak sietős léptekkel. Én 19 éves vagyok jelenleg, az érkező meg két évvel fiatalabb. Nem tudom, hogy mit szeretne nekem mondani, azonban előre én eleve halott dolognak érzem. Vagyok annyira tisztességes, hogy kivárjam azt a pillanatot, mikor megtudom igazi szándékait. A szöszi lány keresztneve Amyra, emellett az a hír járja, hogy nagy pasifaló. Számára nem számít, hogy milyen a másik fél hogyan néz ki, vagy milyen rétegből való. A legdurvább hír róla, hogy lefeküdt nem olyan régen egy csövessel, bár kissé ittas állapotban. Be kell vallnom magamban, hogy tartok tőle, emellett nem hinném, hogy hosszú kapcsolat lenne minden vágya. Jól néz ki, 170 centiméter magas olyan 57 kg lehet, karcsú körte alakú. Kék szemei hívogatóak számomra, ahogy beléjük nézek. Mikor pár lépés választ el minket egymástól, akkor köszöntöm.
-Szia!   – köszönök neki, mire odaér hozzám és kapok tőle két arcra puszit és egy ölelést. Viszonozom természetesen, mert anyukám azt tanította nekem, hogy ne legyek válogatós.
-Mit fogunk csinálni? – kérdezi tőlem, mint ha ez egy hivatalos randi lenne. Nem tudom, hogy ez az ő terve része, vagy egyszerűen le akar engem tesztelni. Elgondolkozok egy kicsit, mire megadom neki a választ.
-Hát így semmit. Te akartál nekem valamit mondani. – válaszolok neki, miközben elhúzom a szájam szélét. Érzékeltetem vele, hogy cseppet sincs ínyemre, hogy kissé megjátssza magát.
-Vagy úgy!   – csattan fel ő szintén, amit előre nem tudok hová tenni. Rosszallóan néz rám, majd folytatja a beszédét.
-Azért jöttem ide, s hívtalak meg, mert tetszel és meg akarlak ismerni jobban.   – ejti ki a szavakat pirulva, amire én először a szemöldököm feljebb tolom. Hihetetlennek hangzik, de eddig nem egy eget rengető  esemény.
-Szóval...imádom a szemüveges pasikat. – érkezik meg a kamu dumája, amire én csak egy apró sóhajtással válaszolok. Feltűnik neki a szótlanságom.
-Mondj már valamit! Ez olyan ciki   – bök meg engem, amire én morranok egyet, mint a szavanna királya.
-Ha azt hiszed, hogy ez a színjáték majd elcsábít, akkor tévedésben vagy. Tudom jól, hogy le akarsz velem feküdni.   – kerekednek ki a szemei, majd hirtelen válik át haragos lángokká.
-Micsoda?! Te nem vagy eszednél! Honnan a fenéből szeded ezt?   – teszi fel nekem a kérdést, mire én eltolom őt a személyes teremből.
-Onnan, hogy mindenkivel lefeküdsz. Nem tudom, hogy csak bal lábbal kelsz mostanában, de egy normális nő ennyire nem veselkedik neki a szexuális életnek – adom meg neki a válaszom, amire ő teljesen kikel magából.
-Na és akkor mi van? Te eddig hány lánnyal szeretkeztél te pöcs?   – vált át a beszéde csúnyává, amitől nem ijedek meg.
-Eggyel sem, de amúgy sem ismersz engem. Csak annyit mondhatok, hogy rossz helyen kopogtattál. – hangosan kinevet, sőt gúnyolódni kezd velem.
-Szóval kicsi a méreted mi? Szánalmas vagy, menj haza sírni! – szól hozzám, azonban én egy mosollyal az arcomon fordulok meg meg és távozom tőle. Nem köszönök neki, mert az ilyen nők nem érdemlik meg. Magamban dühöngök egy darabig, aztán folytatom a napi rutinom hazáig.