- Általánosságban beszéltem, te meg alapból egy űrlény vagy, nem is csávó. - Feleltem röhögve. Lehet, hogy én is takarítanék, ha nem lettem volna ennyire elkényeztetve. Bírom mikor az emberek szidják a gazdag gyerekeket. Ők kérték hogy egy olyan családba szülessenek? Ők akarták, hogy így neveljék őket? Már megkaptam nem egy nagyon okos egyedtől, hogy csak egy felszínes gazdag köcsög vagyok. Persze csupán csak féltékenyek. El is küldtem őket melegebb éghajlatra, sose hagyom magam, engem senki se szidjon. Még jó, hogy Bent nem bántják, mert akkor gyilkolnék. Visszatérve a takarításra, nekem nem megy, és nem is fog menni. Igenis ritka az, amikor faszik kezdik el söpörni a lépcsőt, vagy felporszívózni a szőnyeget. Ben egy marslakó. Ez nem is baj, mert ha nem lenne fura akkor megenné a házat a dzsuva. Örülök hogy a vőlegényem nem egy gonosz ember, mert simán megtehetné hogy elrejt egy patkányt a szobánkban, aztán azt mondja hogy a kosz miatt jött, és még van több is. Brrr. Áldom a jó lelkét.
- Nem, csak az első másodpercben bizonytalanodtam el egy kicsit. - Jó na, kicsit beparáztam, de Ben tényleg nem az a gyilkos típus. Kivéve ha a katonáskodást nézzük, mert ugye kellett ölnie. Lehet, hogy egyszer a szomszédnak is fellendül a szexuális élete. Egy Viagra és meg van oldva. Aztán kap egy szívrohamot, eh.
- Mégis úgy kezelsz néha, mintha az lennék. Meg is fogom próbálni, ha nem jön össze az se tragédia. Tudod, hogy nem úgy értettem, sajnálom. Hmm szexi takarítónő ruhát veszek hozzá. - Próbáltam elviccelni, nem akarok vitát, vagy hogy megbántva érezze magát. Benci takarítónő cuccban..hááát, érdekes látványt nyújtana, az biztos.
- Ez ajándék, nem kölcsön, nem kéne visszafizetned. Azt meg hogy utálnak csak magadnak köszönheted. De ez nem is utálás, csak csalódtak benned, meg fognak békélni, majd besegítek egy kicsit. Na végre, Mr. Büszkeség beleegyezett, vodkát mindenkinek. - A fejemet csóváltam, de közben vigyorogtam, örültem, hogy elértem amit akartam. Csak Ben dramatizálja túl ezt az egész pénz ügyet.
Miután Bent kitereltem a fürdőből leültetem magam mellé a kanapéra. Idegesen vakartam a tarkómat, erre a hírre én se számítottam. A családját nem ismerem, tudom, hogy nincs velük jó kapcsolata, de azért mégiscsak meghalt valakije, nem lehet könnyű neki.
- Megértem. - Feleltem halkan. - Persze hogy jövök, ez nem is lehet kérdés. - Gyorsan megcsókoltam, és odabújtam hozzá. - Majd szólj, ha megvan az időpont. Rendeljek neked valami kaját? Utána meg filmezzünk? Mit szeretnél csinálni? - Kezdtem bele a kérdés áradatba, nem tudom, hogy ilyenkor mit szokás tenni. Szomorú hír, de Bennek mégsem annyira szomorú, mint azoknak akik szerették az anyjukat. Ahj. - Csak előtte még el kell hoznunk a cuccaidat és a kutyust. - Tettem hozzá.

-Nem vagyok csávó, mi? - Kajánul elvigyorodtam és a szerszámomhoz nyúltam majd lassan végig húztam rajta a kezem. Felnyögtem és behunytam a szemem miközben izgattam magam. Tudtam, hogy Simonnak ez még izgatóbb, mint nekem. Gyorsítottam a tempón és éreztem, hogy nem állok messze attól, hogy elmenjek. Hát igen, a veszekedésünk után eltelt valamennyi idő szex nélkül, könnyen bevégzem.
-Igazad van, nem csávó vagyok hanem egy szexőrült űrlény. - Vigyorogtam és nyögtem egyet, de nem hagytam elélvezni magam, abbahagytam még előtte.
Folytattam a mosakodást, és közben az arcomon virított az a hamisitatlan vigyor.
-Nem ölök kilencven egynéhány éves öreg bácsikat. Szegénynek épp elég fejtörést okoz az, amikor szexelünk és két férfihangot hall. - Röhögtem.
A szomszédaink jobbára nyugdíjasok, ez valami nyugdíjas szálló környék. Szerencsétlenek elég ferde szemmel néznek ránk, azt hiszem kapisgálják, hogy itt valami más van mint jó lakótársi viszony.
-Takaritónői ruha? Mondjuk rajtam még az is jól állna. - Tűnődtem el. Majd elröhögtem magam. Érdekesen festenék annyi szent, ha más nem is, én kiröhögném saját magam.
-Beleegyezem, de hallani sem akarok erről többet. Mellesleg utáljanak csak a szüleid, nem ők az egyetlenek. - Dünnyögtem majd a telfonhívás miatt ott hagytam a fürdőben.
A hír megdöbbentett, mégiscsak az anyám nem? Ilyenkor legalább ennyit érezni kell. Izzy hangja el-el csuklott a telefonban. Velük az anyánk valóba anyaként viselkedett, egyedül én voltam az a kiváltságos aki nem kellett senkinek.
-Azt hiszem kínainak örülnék. - Erőltettem magamra egy mosolyt. Értékelem, hogy próbál jobb kedvre deríteni, aranyos tőle és nem is fogom megbántani azzal, hogy nem kérek semmit.
-Tényleg, a kutya, szerencsétlen már éhes lehet ha csak nem ette még meg a kanapét. - Gondolkodtam el.

- Pff, tudod, hogy hogy értettem. - A szemeimet forgatva néztem amit Ben leművelt magával. Próbáltam nem vigyorogni, de mégiscsak mosolyra görbült a szám. Olyan hülye. De nem fogok neki esni, tartom magam. Nincs szex az esküvőig, már csak azért sem, mert a történtek miatt nem állok készen rá. - Beutallak a pszichiátriára. - Feleltem röhögve, közben másfelé néztem, nem akartam látni ezt az egészet. Khm. Tényleg nem komplett, agyára ment a szexhiány. Bezzeg ha én csinálnám rögtön bemorculna, hogy olyan kegyetlen vagyok stb stb.
- Amúgy ja, fura, hogy még nem nevezett minket az a faszi buziknak, és nem kezdett el szenteltvizet locsolni a házunkra. Az öregek általában nagyon konzervatívak. Igazad van, legyünk hálásak. - Vigyorogtam én is. Nekem azzal nincs semmi bajom, ha valaki nem tudja elfogadni a fiú-fiú, vagy lány-lány felállást. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy kiket szeret és kiket nem, mit bír elviselni a gyomra. De attól agyfaszt kapok, ha valakik azért bántanak másokat, mert nem olyanok, mint ők. Az öregek általában csak magukban fortyognak, még nem is találkoztam olyannal, aki a szemembe mondta, hogy egy mocskos köcsög vagyok, aki a Pokolban fog elégni. Idősek, más korban éltek, más normák szerint. Ez jól van így. Ha a mi szomszédunk szólni fog, az nem azért lesz, mert két csávó nyögését hallja, hanem azért, mert ezektől a hangoktól nem tud aludni. Hmm lehet, hogy nagyothalló. Bennel kicsit kilógunk a sorból, ezen a környéken elég sok öreg él. Fura, Las Vegas nyugdíjas negyede. Oké, ez túlzás, mert lehet itt fiatalabb felnőttekkel is találkozni.
- Rajtad minden. De még mindig a katonaruhára gerjedek a legjobban. - A számat beharapva vigyorogtam rá. Csak vicces lenne, ha takarítónőruhában mászkálna a házban, de más téren inkább lelankadnék tőle.
- Jóóó, eddig is azért beszéltem róla, mert makacskodtál. Most már kielégültem átvitt értelemben. - Arra nem mondtam semmit, hogy nem ők az egyetlenek, akik utálják. A szüleim nem utálják, max csak nem bírják. A kettő nem ugyanaz. - Okés, van egy kínai kajáldából való étlapom, mindjárt előkotorászom, már ha ebben a kupiban megtalálom. - Ismerem, tudom, hogy nem akarna az anyja haláláról beszélni, ezért faggatás helyett teljesen másról beszélek. - Először menjünk el érte, vagy együnk? - Kérdeztem kedvesen mosolyogva.

Kajánul vigyorogtam és abbahagytam, amit a farkammal műveltem pedig kezdtem igazán élvezni, főleg, hogy az előttem álló látvány igazán nem bízott semmit a képzeletre. A pszichiátria gondolata még jobban megmosolyogtatott. Főleg ha szegény ápolónők meglátnának amint éppen kielégítem magam, hát, biztos nagyot néznének a szegénykék.
-Lehet már locsolt szenteltvízzel minket, mintha minden reggel azokat a gazokat leöntötte volna valaki egy vödör vízzel. – Pislogtam ártatlanul még mielőtt komolyan elröhögtem volna magam, mert ez veszélyeztetett.
Engem nem érdekel, ha az utcán megszólnak minket, max beverek egy két szemét pofát, de ennyi, ha az öregeknek nem tetszik akkor ne tetszen, amíg nem akarnak kipaterolni minket a saját otthonunkból, addig nem érdekel mi okoz nekik rémálmokat.
Eleinte feszélyezett, hogy pasim van és nem csajom, de ez már természetes, rohadtul nem érdekel, hogy nő helyett pasival vagyok. Minden ugyanolyan csak éppen más, most ezt hogy magyarázzam meg? Nem lehet. Nem zavar, hogy Én más vagyok és máshogy élek, ha ehhez el kellett veszítenem a családot, akkor hát rendben, úgyis csak fekete bárányként tetszelegtem közöttük
-Igen, na majd néha napján felveszem, bár jobb szeretem ruha nélkül. – Röhögöm el magam. Bár kívülről egy katonaruhás katonaember szexinek tűnik csakhogy a ruha mögött sok a szarság és a sebek, nekünk ez sosem a divatról vagy a nőkről szólt és még most is tartom magam ahhoz, hogy pokoli szar volt az a három év, amit a fronton töltöttem.
-Jó, a kielégülést bármilyen formában hagyjuk, azt hiszem így is lesz mivel foglalatoskodnom. – Vigyorgok. Na igen, az esküvőig még ki tudja mennyi idő van, rohadtul hosszú egy hadjárat lesz kibírni, hogy ne érjek hozzá, basszus.
-Szerintem menjünk először érte, azért nem lehet szép neki ott, se kaja, se víz, legalábbis mostanra már biztosan nem, tuti elfogyott minden és ha ideges vonyít, mint állat. – Gondolkodtam el egy kicsit, Kutya már csak ilyen, eléggé zajos teremtés, de úgy tűnik az életünk része lesz, Pazar.

Ben agyára ment a szexhiány, kétlem, hogy ki fogja az esküvőig. Ezzel nincs is baj, imádom amikor veszít. Mindent be fogok vetni annak érdekében, hogy én nyerjek. Tudom mik a gyengéi, tudom mikor mit kell mondanom és csinálnom. Csak az a baj, hogy ez fordítva is pontosan így van. Túlságosan is ismerjük egymást, kemény harc lesz.
- Aaah ne már, fúj. Bár ez még mindig jobb annál, mintha körbehugyozta volna a házunkat. - Szenteltvíz. Nincs bajom a templomokkal, csak olyan nyomasztóak, és hidegek. Legutóbb baba koromban "jártam" egyben, amikor megkereszteltek. A keresztapám most ötven körül lehet, Kanadában él a családjával. Szülinapomkor mindig küld csokit és pénzt, de élőben öt éves korom óta nem láttam. Ja meg szoktam képeslapot kapni tőle, gratulációt az érettségihez, az egyetemhez, stb. Ő nem tudja, hogy egy csávóval járok. Lassan ki kéne találnunk, hogy kiket hívjunk meg az esküvőre. A keresztfater ne jöjjön, sose találkozik velem, lusta elvonszolni a seggét Torontóból. Keresztény vagyok, büszke lehet rám a pap mert imádok térdelni, főleg Benci előtt.
- Mmm, már nagyon várom, utána én is felveszem, nagyon jól néznék ki benne. Csak kicsit nagy lenne rám, asszem. - Hát igen, nem egy méretet használunk, de ez jó is így. Sokszor kifosztottam már Bent, elloptam a pólóit és pulcsijait, néhányuk még mindig az én fiókomban van. Nem tehetek róla, az ő cuccai sokkal jobbak, jobb az illatuk. Fennáll annak a veszélye, hogy Ben katonai egyenruhája is el fog tűnni rejtélyes körülmények között.
- Foglalatoskodhatnál például a seggemmel, vagy a számmal - A szemöldökömet vonogatva vigyorogtam rá. Brutális nászútnak nézünk elébe, már most félek a szöszi haragjától. Lehet, hogy vennem kell tolószéket. - Szegény kutymó, oké menjünk. Nagyon nagy blöki? - Közben felálltam és felsiettem a szobába felöltözni, átverekedve magamat a szemét kupacon.

Tény hogy mióta balhét csináltam eltelt némi idő, és igen, jócskán vágyom arra, hogy Simon alattam nyögjön, de megfogom állni, kibírom az esküvőig, de aztán a nászúton egy szabad percet sem hagyok a számára. Már csak a gondolatától feláll, basszus, kemény egy időszak lesz, szó szerint.
Az öreg szomszéd említése persze vigyorra késztet, de nem hiszem, hogy képes volna felemelni egy vödör vizet, ahhoz túlságosan öreg már, lassan egy éve ki se tette a lábát az otthonából.
-Áhh, ahhoz szerintem már öreg, lehet nem is működik a fütyköse, remélem azért én abban a korban is szexuálisan aktív leszek, bele se merek gondolni abba, hogy használhatatlan lesz ez itt. – Fogom meg a még mindig álló farkam és vigyorogva végig húzom rajta a kezem. Remélem ezzel még tovább idegesítem Simont, mert ez a célom, azt akarom, hogy könyörögjön a szexért és akkor megmondhatom, hogy ÉN MEGMONDTAM, hogy lesz szex az esküvő előtt is.
-Rajtad minden szexin áll, ez tény, ne vedd bóknak. – Vigyorgok és elképzelem az óriási katona cuccomban, na basszus, iszonyat egy időszak lesz a szex nélküliség.
Bár ez a katonaruha dolog nem biztos, hogy megvalósul, mert terveim szerint elégetem a ruhát, hátha ezzel a rossz emlékek is elégnek, mert nem akarok emlékezni a sok halálra és szörnyáségekre amit parancsra teljesítettem.
-Megöltem egy gyereket. – Bukik ki belőlem és utána jövök csak rá hogy ennek így, ebben a formában semmi jelentése, csak szimplán morbid. – Mármint még a harctéren, az ellenség gyerekeket küldött maguk helyett, tizenéves fiúkat, alig volt 12 éves a srác, akit mellkason lőttem, nem láttam, hogy gyermek vagy felnőtt csak azt, hogy fegyver van nála.
Sóhajtok és megrázom a fejem, erre nem gondolhatok, elakarom felejteni és gyorsan igyekszem nem is foglalkozni vele. Remélem Simon nem hökken meg túlságosan a kirohanásomon.
-Egy németjuhász keverék. – Mondom és magamra kapok egy nadrágot és az ingemet, a hajam tiszta kóc, a ruha gyűrött, ez vagyok Én.
-Menjünk, hogy minél hamarabb visszaérjünk.

Valójában nem csak az esküvő oka az annak, hogy még nem akarok lefeküdni Bennel. Megbocsátottam persze, és már nagyon hiányzik ezen a téren is, de nekem még kell egy kis idő. Nem sok, mert a végén azt fogja hinni, hogy egy hisztis picsa vagyok akinek egy ütés világvégének számít. Tök mindegy, hogy félholtra vert vagy lekevert egyet, az a lényeg hogy megtette. Nem haragszom, ha haragudnék nem fogadtam volna. Csak a dugással várjunk még. Nem vagyok benne száz százalékig biztos hogy kibírom a nászútig, egy szerencsém van, hogy Ben legalább olyan türelmetlen, mint én. Kivéve a kajarendelésnél, mert amikor én meg az ablaknál toporgok hogy mikor jön a pizzafutár, ő halál nyugiban tévézik a kanapén. Jó, nálam ha ételről van szó semmi se számít, teljesen elvesztem a fejem és vérszemet kapok. Annyit tudok zabálni, nem is értem hogy nem híztam még el. Pizza, hot-dog, kebab, hamburger, kínai kaja, mexikói kaja, steak, nyami. Az elmúlt hetekben nem ettem sokat, valószínűleg fogytam is, de már itt van Benci, nincs miért stresszelnem, mindent visszahízok.
- Neeee, nem akarom elképzelni azt a fonnyadt...brrr, ne beszélj ilyenekről, elég. - A fülemre tapasztottam a kezeim és úgy ráztam a fejem. - El kell hogy keserítselek, de abban a korban te már csak pelenkázó nénik segítségével tudsz majd létezni. - Szegény Benci. Sikerült uralkodnom magamon és a simogatós akciói nem hatottak rám. Muhaha.
- Tudom, gimi elején farsangkor csillámfaszlámának öltöztem és a többiek szerint nagyon szexuálisan néztem ki benne. Mutatok majd képet róla. - Arra az estére is csak képekből emlékszek, mert elsős létemre úgy leittam magam, hogy a haverjaim vittek haza.
- Figyelj, tök mindegy hogy gyerek vagy kilencven éves papa volt, ha nem lövöd le ő öl meg téged. Lehet, hogy ez kegyetlenül fog hangzani de én örülök hogy az a gyerek halt meg és nem te. Az olyanok nem is gyerekek hanem agy mosott mini katonák, de gyerekekként néz rájuk. - Nem fogok hazudni neki, és nem is babusgatom mert akkor azt hinné hogy tényleg valami rosszat tett.
- Biztos nagyon cuki. Visszafele vegyünk neki kutyaágyat meg játékokat, vagy van mindenből nálad? - Közben teljesen felöltöztem, megcsináltam a hajam és elindultam kifelé. - Megyünk már nyugi, nem lesz semmi baja. - Végre kutyázhatok.

Simonnal vannak dolgok, amikben hasonlítunk, a szexfüggőségünk például ilyen, de sok a különbség is köztünk, mi sok, rengeteg. Csak úgy sorakoznak azok a dolgok, amik valamelyikünkben megvannak, valamelyikünkben pedig nem. Ő félénkk, Én nem, Ő válogatós, Én nem, Ő rendetlen, Én nem, ennek ellenére együtt vagyunk, és ez így van jól. Lehet nem illünk össze, az is lehet nem vagyunk egymás számára az IGAZIak, de együtt vagyunk, ez számít.
-Nénik? Ha dögös nénik vesznek majd körül nem fogok panaszkodni, akkor sem, ha néha egy-egy kigyúrt ápoló srác is körülöttem legyeskedik majd. - Cukkolom kicsit. Tudom, hogy zavarja az, hogy a múltban annyi nővel voltam előtte. Akkor még nem tudtam, hogy azért érzem szex közben azt a fene nagy ürességet, mert nem jó helyen keresgélek. Egymás után próbálkoztam, de nem enyhített semmit, aztán találkoztam vele és megtörtént a nagy Bumm, rájöttem mi hiányzott.
-Mindenképp mutass majd képeket. – Nevetek és valahogy el tudom képzelni a jelmezben. Én sosem farsangoltam kölyöknek, apám és anyám szerint egy fiú ne csináljon magából marhát, így hát Én otthon voltam, míg a húgaim élvezték a tél által nyújtott partyt. De azt hiszem nem is bánom, hogy ezek kimaradtak az életemből.
-Nem tudom kiverni a fejemből az arcát, ahogy nézett rám, de igazad van. Haloványan elmosolyodom és igyekszem nem gondolni az akkor átélt rémségekre.
-Azt hiszem nincs semmije a kutyának, a kanapén szokott aludni vagy rajtam. – Nevetek. Bár olyankor általában ez nem annyira vicces mikor a feneke van a pofám felé ahogy felkelek.
Magamra kapok valami ruhát és elindulunk. Alig nyitom ki az albérlet ajtaját a kutya nekem ront és úgy nyüszít mintha megkergült volna.
-Nyughass már Kutya, nyugiii! – De hiába mondom neki, hanyatt esem a földön Ő pedig rám mászik és össze-vissza nyalja a képem.

- Ehhh. - Megkéri a kezem aztán itt piszkál, milyen kedves. De nem vagyok én ilyen könnyen felhergelhető, neeeem, változások lesznek itten. - Van egy csaj ismerősöm aki nővér valamelyik kórházban, egyszer láttam olyan ruhában, és ahh, olyan mellei vannak, meg a segge, istenem. Rögtön felállt tőle, gyorsan le is kellett lépnem. - Részben igaz, részben nem. Tényleg van egy ilyen nő ismerősöm, tetszett is mikor nővérke ruhában volt, de nem állt fel. Ben megérdemli a hazugságot, ha baszogat ő is kapni fog. Nem is értem, baszogatna inkább máshogy, azt még élvezném is.
- Ezek után? Azokat ki kell érdemelni, nem láthatják őket holmi kis szőke vőlegénykék. - Ben utálja ezeket a kicsinyítő képzőket, de én előszeretettel használom, amikor épp idegesíteni akarom. Régebben imádtam a farsangot, még most is szeretem, de amíg a szöszim távol volt nem öltöztem be egyszer sem, semmi kedvem se volt hozzá. Ki akar szórakozni, amikor a szerelme a világ másik végén épp az életéért küzd valószínűleg? De így, hogy már itthon van nyomathatjuk majd közösben a farsangozást.
- Elhiszem, de túl kell lépned rajta. - Majdnem megemlítettem a pszichológust, de szerencsére időben észbe kaptam. Kiakadna ha megint felhoznám ezt a témát, amit nagyon nem akarok, nemrég békültünk csak ki. - De édes. - Feleltem vigyorogva, miközben elképzeltem ahogy a kutya Ben-en pihen. Miután végre elkészültem beültünk a kocsiba, és mivel a lakás nincs messze tőlünk, így hamar oda is értünk. Ben mögött maradtam, imádom a kutyákat,  de ő elvileg egy kóbor eb, lehet megijed ha meglát egy idegent. - Mekkora vadállat. - Elnevettem magam miközben kikerültem az ölelkezőket, leguggoltam melléjük és óvatosan simogatni kezdtem a kutyus fejét. - Szegény te, ilyen nevet adott neked ez az Ember? - Hát igen, Ben és a kreativitás.

Oké, lehet, hogy Én húztam az agyát, de ahogy Ő is elkezdte az enyémet, az már cseppet sem volt tréfás, igen, kurva féltékeny vagyok, még a gondolatai is nőnek, férfinak, bárkinek aki hozzáér, hát menten öngyilkos lennék, de magammal vinném a rohadékot is akinek köze volt a pasimhoz.
Egy másodperc alatt előtte teremtem, szorosan a fürdő csempéjének nyomtam a testemmel és morogtam.
-Ne hazudj, kurvára nem vicces, te az enyém vagy, kizárólagosan az enyém, örökre.
Igen egy vadember mond ilyeneket, no és akkor mi van? Vadember vagyok, ennyi, de Simon akkor is az enyém és őrülten szerelmes vagyok belé még most is, pedig nem ma ismertem meg.
-Szőke? Vőlegénykék? Seggbe akarod rúgatni magad bébi? - Vigyorogtam, de ragadozó mosoly volt ez, méghozzá kegyetlen eltökélt ragadozóé. Utáltam, ha jelzőkkel illetett, de ezt pontosan tudta, azért csinálta, hát nekünk folyton muszáj civakodnunk? Valószínű.
-Túl fogok lépni rajta..egyszer. - Mondtam csendesen majd szedelőzködni kezdtünk, hogy kiszabadítsuk a kutyámat, mert kétségtelen, van egy kutyám.
A lábledöntős művelete mókás volt és láttam Simont meg is nyerte magának, pár simi után úgy nézett a vőlegényemre, mint az Istenére.
-Azt hiszem te lettél a mindene, féltékeny leszek. - Vigyorogtam és néztem ahogy Kutya szinte hanyatt vágja magát Simonnak, de közben le se veszi róla a szemét.
-A Kutya remek név, eredeti, legalább nem Buksi vagy Morzsi. - Vontam meg a vállam.

Ben duzzogása és féltékenykedése aranyos, de csak egy bizonyos fokig, utána már átvált elmebetegbe, nem is piszkálom tovább. Eldöntöttem, hogy nem fogok vele annyit szívózni, azok amit tett. Ezzel nem csak magamnak teszek jót, megint bedepizne ha lekeverne nekem egyet.
- Jó-jó, nyugi. Csak hülyültem, a tiéd vagyok. - Máskor kiröhögöm, de most nem megy, nem merem. Talán majd idővel, később ugyanolyan közvetlen leszek vele. Persze azért vigyorogtam, nem akarom, hogy azt higgye egyfolytában a múlt dolgain rugózom. Amúgy meg az igazat mondtam, kell a halálnak más, amikor nekem itt van a szöszi. Ha barnára festi a haját, vagy a kopaszságot választja a beceneve akkor is szöszi marad. Ezzel olyan jól lehet cukkolni. Szöszike.
- A segg részt eltaláltad, de a "rúgás" helyett én más szót használnék. - Vigyorogva kacsintottam egyet, lassan tikkelni fog a szemem, annyit basztatom a sok kacsintással.
Örültem, hogy nem csak nekem volt szimpi a böki, hanem én is bejöttem neki. Ez van, az állatok is imádnak. - Lehetsz is, vele fogok aludni, te meg mehetsz a kanapéra. - Próbáltam halkan röhögni, nehogy megijesszem a bundást. Közben a hasát vakargattam, nincs valami jó húsban, de majd én felhizlalom.
- A Morzsi jobb. A nyakörvébe is azt vésetjük bele, hogy Kutya? Hülyének fognak minket nézni. - A fejemet csóválva vigyorogtam. - De akkor szedd össze a cuccokat és menjünk, utána veszek neki mindenből, ahh, már meg is van miket akarok. - Hamar beleélem magam dolgokba, ez az egyik rossz tulajdonságom. De nem baj, megtehetem.

-Félsz tőlem? – Kérdezem teljesen összetörve, hát persze, hogy fél tőlem, minden oka megvan rá, hogy féljen. Hát akkor miért borít ki ez annyira? Én tehetek róla, hogy retteg tőlem, én okoztam talán soha be nem gyógyuló sebet neki. Akkor miért az én szívem vérzik? Nincs is jogom arra, hogy megbántottnak érezzem maga, neki annál inkább. Bármit teszek, mondok, mindig eszébe fogom juttatni, hogy mit tettem vele, mert egy szörnyeteg vagyok.
-Hm, a rúgás helyett én is szívesebben használnám a másik alternatívát, de hát tudod, az esküvőig semmi. – Mondom vigyorogva és picit enyhül a fájdalom a mellkasomban. Talán nem minden tökéletes közöttünk, de nem is mondanám végérvényesen elfuseráltnak. Mindent helyre kell hoznom közöttünk, még ha kibaszott ezer évig is tart az.
-Na szép, máris lecserélsz? Hát jó, jó lesz nekem a kanapé is, majd a kezem kisegít a kemény helyzetekből. – Vonok vállat, de magamban vigyorgok. Kutya borzalmasan izgatott, egy percre se teszi le a fenekét. Tisztában vagyok azzal, hogy Simon csúnyán elfogja kényeztetni. Következőleg már nem lesz jó neki a csapvíz csak a buborékos ásványvíz citromkarikákkal.
-Majd rakhatsz rá nyakörvet amin az áll majd Morzsi KUTYA és akkor mindenkinek jó lesz. – Ebből nem akarok vitát, a kutya neve az, hogy Kutya, de senki nem mondta, hogy nem lehet kétnevű ez az ebugatta.
Felkapom azt a kevés cuccot amit az ebnek vettem és néhány holmit a magaméból is elteszek és visszaszállunk a kocsiba.
Zizegni kezd mellettem Simon telefonja a két ülés közötti karfán, elveszem és belepillantok, míg nem száll be Ő is a kocsiba. A látottak azonnal kiviszik a színt az arcomból és csak Simon felé fordítom a mobilt, de Én magam másfele nézek.

- Miért félnék? Ne kérdezz már ilyen faszságokat. - Csodás, ennyiből is leesett neki, hogy még mindig tartok tőle. De csak egy kicsit. Nem szoktam ennyit lovagolni a múlton, mások is ütöttek már meg, én is vertem meg embereket. Csak ugye Ben a vőlegényem, így teljesen más ez az egész. De ezen már nem tudunk változtatni, megpróbálok minél hamarabb túllépni a történteken és újra normálisan viselkedni vele. Megbocsátottam, akkor úgy is kell viselkednem.
- Ha esetleg letámadnál én nem utasítanálak vissza. - És így elvesztené a fogadást, hehe. - Úgy is elérem, hogy még az esküvő előtt bennem legyél. Sőt, talán még ma. - A tervem már elő is állt, aztán Ben fog állni, utána meg mindenki, kivéve a házban tartózkodó állatokat. Egyedül az ágyban lehet velem agresszív, és rohadtul szexhiányom van, szóóóval ma mindent be kell majd vetnem. Szegény Benci.
- Ő sokkal cukibb nálad, férfiasabb is a sok bunda miatt. Nem mehetsz a kanapéra, veszek neked egy kutyaágyat és ott elintézheted a kemény dolgaidat. - Közben gyömöszöltem és dögönyöztem a kutyát, vagyis Kutyát. Sose fogom megszokni ezt a nevet. Majd ha Ben nem lesz a közelben kitalálok neki valami aranyosabbat. Ace. De utána gyanús lenne neki, ha a Kutyára nem hallgatna. Aaaaah, szegény állaton sehogy se tudok segíteni.
- Te aljas. - Szigorúan néztem rá, de magamban vigyorogtam. Szerencse, hogy a tengerimalacok nem kaptam ilyen neveket. Ők ketten vannak, hogy osztotta volna fel őket? Tengeri és Malac? Amíg Ben a holmikat szedte össze én kivittem a kocsihoz Kutyát. Kicsit még simogattam, mert nem bírtam elszakadni tőle, utána felsegítettem a hátsó ülésre és beszálltam Benci mellé. A cuki arca helyett a telefonom képernyőjével találtam szembe magam. - Ez meg... - Baszki. Fúj. Ez az a fasz aki a konditeremben teljesen rám volt kattanva, nem gondoltam volna hogy félmeztelen képet küld magáról. Egyáltalán hogy talált meg? - Öhm, nem ismerem, mikor edzeni jártam egyfolytában odajött hozzám. Hallod? - Elvettem tőle a mobilt, gyorsan zsebre vágytam és átmásztam az ölébe. Nem akarom, hogy megint féltékenykedni kezdjen, vagy azt higgye nekem ilyenek kellenek. - Majd letiltom. -

-Te meg ne hazudj. - Vágok vissza. A vak is látja, hogy fél tőlem, persze van oka rá, de akkor is...annyira fáj, mintha a mellkasomban dobogó szívemet darabokra cincálnák.
A múltat nem tudom megváltoztani, de talán tehetek majd azért, hogy a jelenünk és a jövőnk ne a félelmeken alapuljanak. Mert én félek, csak én attól, hogy elveszítem Őt, mert lássuk be, nem én vagyok a hozzávaló srác.
-Nem fogod elérni, híres vagyok az önmegtartóztatásomról. Még ha kibaszottúl is vágyom arra, hogy benned legyek akkor sem tudod elérni, hogy megdugjalak. - Vigyorogtam. Bár magam se tudom valóban bírni fogom-e az esküvőig. Mi csak akkor nem veszekszünk, ha szexelünk, ebben az egy dologban egyezik a véleményünk, itt egyetértünk mindenben.
A szemeim előtt lepergett miket művelhetnénk egymással az ágyban, már áll is tőle a cerkám basszus.
-Milyen rendes tőled, hogy veszel nekem egy kutyaágyat, hát mivel érdemeltem ki ezt a kedves bánásmódot? - Magamban már jót nevettem az egészen. Kutya és Simon között azonnali volt a szerelem és ennek roppantúl örülök. Nem szívesen raktam volna az utcára a kutyát végülis a legsötétebb óráimban velem volt.
A kocsiban sokkolt az a kép és egy szót sem voltam képes kinyögni. Elhatároztam, hogy soha nem ítélkezem előre és hagyom, hogy Simon megmagyarázza. Csak felé tartottam a telefont és némán bámultam ki az ablakon
Az ölembe mászott én pedig elkinzottan tekintettem rá.
-Én ezt nem tudom kezelni Simon..világ életemben második voltam vagy annyi sem. Féltékeny vagyok és...fogalmam sincs mit keresel még mellettem. - Nxögtem ki és lesütöttem a szemet. Piszkosul fájt a szívem. Én nem vagyok megfelelő alany egy párkapcsolatra. Simon jobbat érdemelne nálam csak túl önző vagyok hogy elengedjem és meghadjam neki ezt a lehetőséget.

- Lapozzunk. - Nem fogom beismerni, nem akarok gyengének látszani, és azt sem, hogy Ben bedepizzen. Pláne nem az esküvőnk előtt, amit minél előbb le akarok zavarni, hogy utána a nászútra koncentrálhassunk. Bennel mindketten szexmániások vagyunk, csinálhatnánk egyszer egy rekordhosszúságú pornóvideót. Anyámék örülnének. Nem is kéne bőröndöt vinnem magammal, úgyis ott fogom felvásárolni a fél világot. Már most látom, hogy egyesek halálra fogják unni magukat. Persze csak akkor tudom szórni a pénzt, ha Ben engedi, hogy elhagyjam a hotelszobát. Erre nincs sok esély, de majd kiszökök amikor teljesen kifulladt. Az emberiség érdekeit nézve az lenne a legelőnyösebb, ha egy lakatlan szigeten töltenénk azt a pár hetet. Amilyen kurva szerencsétlen vagyok az első fél órában meghalnék valami mérgezett gyümölcstől.
- Ismerem a gyenge pontjaid, neked annyi lesz. - Kárörvendően vigyorogtam, lehet túlságosan elbízom magam, de Ben olyan kiszámítható. Meg fog rakni, ebben biztos vagyok.
- Azzal, hogy ügyesen nyalsz, cuki kiskutya vagy. Ezért a kutyaágy mellé egy nyakörvet is kapsz. - Etető és vizes tálkával együtt.
Túl szép volt a mai nap ahhoz, hogy igaz legyen. Valakinek el kellett basznia. - Ezt most hogy jön ide? Ne kezdd.  - Morogva visszamásztam a helyemre. - Tanulj meg bízni bennem. Inkább hazagyalogolok. - Dühösen kimásztam az autóból, bebasztam magam mögött az ajtót és elindultam haza. Mindig ez van. Féltékenykedik, aztán mártírt játszik, nekem ehhez most nincs semmi idegzetem.

Csak morgok amiért tereli a témát, szerinte ez a megoldás? Ha folyton kitérünk a lényeg elől akkor felfog gyülemleni és iszonyat nagy kárt tesz a kapcsolatunkban. Persze nem szívem csücske ez a téma, de valamikor meg kell majd beszélnünk. Ha örökké félni fog tőlem azt jobb volna tisztázni és nem belemenni egy előre rosszul végződő házasságba. Bármennyire is szeretjük egymást, a f élelem sosem egy összetartó kapocs két ember között. Még ha az egészről Én tehetek csak. Mert egy féltékeny fasz vagyok.
-Ismered? Nos Én is ismerem a te gyenge pontjaidat. Ha harc hát legyen harc. – Röhögök. Természetesen vicces lesz mind a kettőnknek felajzottan végig szenvedni a nászéjszakáig maradt napokat. Azt hiszem pokoli heteknek nézünk elébe, már ha szerencsénk van és hetek alatt összetudunk hozni egy esküvőt, mert ha nem, akkor az bizony hónapokba kerülhet, hajaj, elfog durranni a tökünk addigra…
-Nyakörvet is? Erről sokkal másabb dolog jut eszembe. – Kajánul vigyorgok. Természetesen mi más jutna eszembe, mint a szex, máson se jár az agyam, de Simon tudja ezt, ismer, mint a rossz pénzt.
A telefonos incidens baromi rossz hangulatba hozott minket ismét.
-Szállj vissza a tetves kocsiba vagy kimegyek és visszaviszlek, beleszíjazlak az ülésbe! – Kiabálok utána, de valószínűleg mit sem ér az egész, hát kiszállok és utána loholok.
-Mit vársz, mit mondjak? Féltékeny vagyok az Istenit! Ha azt mondod nem jelent neked semmit…elfogadom, értem, rendben? – Nyögöm ki, nehéz lesz a kételyeimet visszaszorítani.

Nem akarok róla beszélni. Még túl friss ez az egész. A félelmem el fog múlni, nem tarthat örökké. Csak ha Ben egyfolytában megemlíti, hogy látja rajtam mennyire parázok, az kurvára nem fog segíteni.
- Jó, de te fogsz veszíteni, már fel is készültem a picsogásodra, kislány. - Kicsit ironikus, hogy pont én kislányozom le őt, de ez a második dolog, amivel a legjobban tudom idegesíteni. Persze ezt csak addig ajánlatos csinálni, amíg van mindkettőnkön ruha. Az ágyban nincs ekkora szám, de ez érthető, Ben olyankor...hát..jobb ha nem piszkálom. Annyira. Én fogok nyerni. Ismerheti a gyenge pontjaimat, de még így sincs semmi esélye ellenem. Benelizálhatatlanná fejlesztettem magam.
- Ha szeretnéd használhatjuk perverzebb dolgokra is, már úgy is nagyon vágytam arra, hogy én legyek a főnök, te meg csak csaholj. - Hülyültem, akarja a halál, hogy szerepet cseréljünk. Imádom, hogy olyan domináns, rohadtul beindít. Sajnos ez az egyik gyenge pontom, de talán Ben kegyes lesz, és ezt nem veti be ellenem. Benelizálhatatlan vagyok, ugye? Sokan azt hiszik, hogy nálunk is ennyire akaratos, főnökösödő menőgyerek vagyok, de nem. Ha a szöszi beveti azt az idegesítő alfáskodását akkor nem tudok neki ellenállni, rögtön szétteszem a lábat, hogy azt csináljon velem amit csak akar. Most mázlim van, mert a mártír időszakát éli, talán megúszom...talán.
Öt lépésnyire lehettem a kocsitól, idegesen haladtam előre, de a szavai hallatán megtorpantam. Eh..így nem én fogok nyerni. Bemutattam neki, de amint megláttam hogy kiszállt gyorsan visszatettem magam mellé a kezem.
- De neked is küldtek már vadidegenek pöcsös képet, tudom. Ezt mondhattad volna előbb is, átugorva az idegrohamodat. - A szemeimet forgatva néztem rá, de aztán nagyot sóhajtva átöleltem. - Rendben. -

-Kislány, mi? Az ágyban azt hiszem nem így vélekedsz rólam. - Mormogom. Oh, nagyon is tisztában vagyok vele mit gondol rólam az ágyban, a nagy semmit, mert általában addig kefélem, hogy gondolkodni sem képes. Én ilyen vagyok, az életemet is mindig magam irányítottam, ez a kapcsolatomba is belefolyik és természetesen a szexben is szeretek irányítani, ezt nem lehet levetkőzni, na nem mintha bármelyikünk is bánná a dolgot.
Minden gyenge pontját ismerem, hát persze, Én voltam neki az első srác, ahogy nekem is Ő, ettől függetlenül szinte már a legelejétől nyitott könyv volt előttem. nem hiába szeretem úgy ahogy van és nem véletlenül akarom összekötni vele az életem.
-Igazán? Arra vágytál, hogy te irányíts? Nocsak, ez érdekesen hangzik, benne vagyok, hogy kipróbáljuk, de aztán nekem ne könyörögj, hogy vegyelek kézbe miután félre siklik a terved. - Vigyorgok és természetesen a "vegyelek kézbe" direkt kétértelműen sikerült. Tudom, hogy érteni fogja a lényeget, van akkora perverz fantáziája, mint nekem, mi már csak ilyenek vagyunk.
Az a nyamvadt kép rendesen kihoz a békémből, nem dühös vagyok, egyszerűen meg nem tudom mondani milyen és mit érzek, de indokolatlan dühkitörése engem is kihoz a sodromból. De ezúttal higgadt vagyok, majdnem, mint egy orkán és csak a kocsi ajtaját csapom be úgy, mintha minimum az a fasz lenne, aki képeket küldözget a pasimnak.
-Persze, hogy küldtek, de Te is máshogy reagálsz erre és én is, te nem vagy annyira féltékeny, mint én, ez itt a különbség. - Mondom ki az igazat, Simon mindig jobban tudja ezeket kezelni nálam, rendben van a srác, nem úgy, mint Én.
Az ölelés jól esik és magamhoz szorítom.
-Pocsékul csinálom a bocsánatkérést, mi? Ezt még gyakorolni kell. - Mosolyodom el sután. Ideges vagyok még mindig, de a dolgok eddig nem voltak olyan vészesek, mint a múltkor...

- Mert az ágyban nem úgy viselkedsz, mint egy kislány. - Valami jót akartam visszaszólni, de csak ennyire futotta. Most se viselkedik kislányosan, más területeken meg pláne, hogy nem. Olyan nagyképű, de van is mire. Volt kitől tanulnia, én vagyok az egoizmus nagymestere. Szegény Ben, teljesen elrontom. A végén feketére festi a haját és magára varrat pár tetkót, berakat fültágítót és Simon 2.0 lesz. Saját magam fog megbaszni, ez milyen bizarr már. Ha lenne egy klónom és nem lenne a szöszi akkor lefeküdnék a másik Simonnal, mert túl jól nézek ki, és hiba lenne elhalasztani a vissza nem térő alkalmat.
- He? Nem! Nem akarok irányítani. A golyóid fognak a torkodba siklani, ha így vigyorogsz. - A hülye kétértelmű kijelentései, meghalok tőlük. El se tudnám képzelni, hogy én utasítom őt. Mármint persze van olyan, amikor megmondom, hogy hogyan csináljuk, de azért az más. Sokkal jobb, ha Ben irányít, nekem meg csak sodródnom kell az árral.
- Jah, nem vagyok olyan féltékeny... - Vagy csak nem tud róla. Hányszor töltöttem el órákat azzal, hogy mindenkire rákerestem aki belájkolta Ben képeit, aztán meggyőztem magamat arról, hogy egyikük sem olyan jó, mint én. Ha nőkről van szó már jobban kétségbeesek, hiszen ők tudnak olyan dolgokat nyújtani neki, amilyeneket én nem. Jobban leplezem a féltékenységemet, de ettől még én is szoktam idióta dolgokat csinálni. - Igen, de ha letérdelnél és úgy szeretnél az jó lenne gyakorlásnak. - Vigyorogva pillantottam fel rá, még mindig olyan magas..szerencse, hogy a közös képeinken ez nem olyan feltűnő.

-Sehol sem viselkedem úgy, mint egy kislány, az inkább rád jellemző, meglátsz egy pókot és a magas c-t is kisikítod. – Röhögöm el magam. Csak húzom az agyát, nem gondolok semmit sem komolyan, de tudom, hogy ezen be tud pöccenni, a pók téma tabu, olyan, mint máshol az elnök haláláról dumcsizni, szigorúan titkosítva. Simon nekem úgy tökéletes, ahogy van, sőt, jobbat nem is találhatnék. Persze apám erre csak azt mondaná, hogy a fia nem csak buzeráns, de ízlése sincs, mert apám szigorúan az egyszerűséget kedvelte, Simon pedig minden csak nem egyszerű. Szexis tetkó a testén, melyeket imádok a nyelvemmel végig követni, fültágítót, ami szintén izgalmas dolgokat jelent, főleg a szex közbeni tevékenységeknél. Szóval Simon sehogy se felelne meg az apámnak, hát még szerencse, hogy az öreg már nem él, nem?
-Most miért? Nem próbálnád ki? – Röhögök. Tudom, hogy sose vetemedne erre, meg van a felállás, ezt bírjuk mindketten, mindkettőnknek így jó, el nem tudom képzelni milyen volna fordítva.
Csak nevetek a féltékenységet megemlítve, valahol azt hiszem Ő is az, de jobban leplezi, mint Én. Mellesleg buta dolog féltékenynek lennie rám, semmiképp nincs értelme, a kutyának se kellenék.
-Szóval térdelve szeresselek? Esetleg a számmal is besegítsek? Hm? – Vigyorgok és egészen egyértelművé teszem, hogy az ötlet ragyogó csak érjünk végre haza, mert azért az utca közepén nem kéne neki esnem, bááár…leszarom, de azt hiszem Simon nem így gondolkodik.