Három év. Húsvét, karácsony, hálaadás. Minden egyes ünnepkor azt kívántam, hogy Ben jöjjön haza. Hogy állítson be az ajtón, és soha többé ne hagyjon el. Teltek a hónapok, az évek, de ez a kívánságom nem teljesült. Mostanáig. Igaz, hogy amikor megjelent nem egy ünnep közepén voltam, hanem az ágyon, Greggel. De Ben megbocsátott, és nekem csak ez számít. Eszméletlenül hiányzott. Miután megkaptam azokat a bizonyos képeket, és meglátogattam a szöszit, túl estünk egy kocsi karcoláson, és rájöttem, hogy Bennek rémálmai vannak. Szerencsére a felriadása után sikerült visszaaludnia, és én addig nem hunytam le a szememet, amíg meg nem bizonyosodtam arról, hogy tényleg alszik.
Mikor végre valahára hazaértünk, az volt az első dolgom, hogy kicseréljem az ágyat. Ezután elkezdhettünk a karácsonyra koncentrálni.
Főzni egyikünk sem akart, főleg nem én, így a kajákat rendeltük, és kiharcoltam magamnak, hogy a karácsonyfa legyen igazi. Amit persze Bennek kellett elhoznia. Hehehe. Én addig megvettem neki az ajándékokat, hogy aztán bepakolhassam őket a fa alá. Menő cuccok: a tökéletes bögre, Ben új ruhája, a szerelmem kifejezése, egy karóra és hogy sose unatkozzunk. A becsomagolásukkal jól megszenvedtem, de sikerült mindet megcsinálnom. Talán kissé túlpörögtem a készülődést, mindenhová villogó izéket tettem, még a korlátokra is. Melvin és Nacho ünnepi répatortát kap ma, és ha Ben még mindig szeretne egy blökit, a következő karácsonykor a kutyus is kaphat valamit. Esetleg egy kocsit. Hm. Ja igen, a kocsi...Ben ugye kifizethette a javítást, de utána az árat becsempéztem a zsebébe. Tudom, rossz vagyok. A karácsonyfa feldíszítése hosszúra nyúlt, percekig dobáltam Ben-t azokkal a kis gömb bigyókkal.
Este hétkor még a ruhámmal baszakodtam. Öltönyt akartam felvenni, de a nyakkendőt nem tudtam megkötni hozzá, így félredobtam az egészet. Maradt rajtam az öltönyhöz való fekete nadrág és cipő, de felülre egy szürke inget vettem fel. Tökéletes. Ez úgy fél órája lehetett. Levágtattam az emeletről, és szaladtam a karácsonyfához a nappaliba, mert ott vannak az ajándékaim, és a szöszi.
- Talán nem kellett volna ekkora kivilágítást csinálnom... - Ja, szép kis villanyszámlánk lesz. Gondolkodtam hangosan, és amint megláttam Bent, rögtön a nyakába ugrottam, hogy aztán megcsókolhassam. - Boldog Karácsonyt. - Kint közben szakad a hó, most valahogy minden tökéletesnek tűnik. Szinte el se tudom hinni, hogy végre újra együtt karácsonyozhatunk.

Karácsony? Igen, már megint? Igazán nagyot sóhajtok, gyerekkoromban sem volt igazi karácsonyom ahogy felnőtté váltam csak utálatot éreztem minden ünnep iránt. Egy karácsonyt töltöttem eddig Simon-nal, látva az arcán az örömöt, a türelmetlen vágyat az ajándék ontásra, valahogy azt mondatta velem, hogy érezzem jól magam, mert meg van az első karácsonyom. Mit ne mondjak az ünnep ettől még nem lett a kedvencem, részben örültem a katonaságnál töltött időnek, mert akkor nem volt ünnep, nem volt semmi normálist megszakító dolog, minden nap ugyanolyan volt, ez pedig tetszett.
De megint itt a Karácsony és próbálkoznom kell, hogy Simon boldog legyen és nekem se siralom legyen az este. Be is vásároltam a számára, ajándék jár ezen a napon, ezt tőle tanultam.
Nem igazán tudom mire is vágyhat hiszen minden az övé lehet ha szeretné, de azért igyekeztem kitenni magamért.
Vettem számára egy meleg pulcsit, amit a saját parfümömmel fújtam be, hátha az illatom miatt jobban fog tetszeni neki a barna, bundás felső egy tengerimalaccal az elején...nem vagyok éppen egy fantázia dús férfi. Még azt hiszem vettem neki egy mamuszt egy répás mintával..hm..lehet inkább azt oda se adom majd neki. Egy csomag hörcsög kaja van még egy dobozba rakva, sajna tengerimalac kaját nem találtam, remélem nem fognak hörcsöggé változni a ház apróbb lakói.
Simon számára még elrejtettem egy pár apróságot a házban, mégpedig az ágytámla mögött egy egy videókamerát, amit az este ki is fogunk próbálni..khm...aztán a konyhában poénból egy szakácskönyvet, hátha megtanul az asszony főzni és persze egy bőrkarkötőt egy szép csomagolásban a fa alá tettem, ezt hordtam a katonaság alatt és rá emlékeztetett. És ennyi, nincs is más.
Kicsit késve toppantam be a házba és a havat lesöpörtem a kabátomról, baromira havazik, csúszik is az út, mint a nyavalya.
Alig, hogy betoppantam a nyakamba ugrott a pókmajmom. - Neked is Boldog Karácsonyt! - Hosszasan csókoltam, basszus, hogy fogunk kajálni meg ajándékot bontogatni, ha az előszobában már feláll ennyitől?? Nyugi Benike, nyugi!
-Kívülről az egész ház úgy néz ki, mintha reflektor fényben úsznánk..Simon..- felkacagtam, ez nem éppen egy szolid karácsony, ahogy Én terveztem, de legalább csak ketten vagyunk, pardon négyen a malacokkal, el ne felejtsem, mert az éjszaka leharapják a tököm emiatt.
-Na és mit fogunk kajálni? Milyen kaját is rendeltünk? - Kicsit kiesett ez a dolog a fejemből, a fa cipelése például nem, mert azért megszenvedtem, főleg mert egy öreg tata akarta elvinni, na neeem.

Még az ünnepek előtt meglátogattuk a szüleimet. Ben-t szinte úgy kellett betolni a ház udvarára, de végül mindketten bejutottunk. Próbáltam minél többet beszélni, hogy Bennek ne kelljen, de aztán rám szóltak, hogy hagyjam őt is szóhoz jutni. Eh. Aztán elmondtam....hogy ő nem csak egy haver, hanem a párom. Jött a nagy ledöbbenés. A nővéreim, a fater, anyám, mindannyian némán bámultak ránk. Először anya szólalt meg, kissé kiakadt, hogy ezt eddig miért nem mondtam el neki. Elmagyaráztam, hogy azt hittem kitagadnak, vagy megutálnak, esetleg mindkettő. Nem dobtak ki minket a házból. Beletelt vagy úgy fél órába, mire rendesen meg tudtak szólalni, de elfogadtak minket. Ben-t. Engem. Együtt minket. Egyik nővérem megkérdezte, hogy ki szokott alul lenni, ő vagy én. Erre részletesen válaszoltam, de szerintem Ben nem nagyon örült neki. Na szóval végre valami jó is történt velünk. Ezek után a kocsiban egyfolytában azt mondogattam, hogy nekem volt igazam, hogy én megmondtam. Médium vagyok.
Jól időzítettem, Ben pont belépett ajtón, mikor a nyakába ugrottam. Nagyon hideg van kint, minden tiszta jég. Ezen a télen még nem estem seggre! Vannak még csodák. - Köszi. - Szélesen vigyorogtam rá, és nem akartam megszakítani a csókunkat. Csak akkor húzódtam el tőle, mikor már megkörnyékezett a fulladás.
- De most na, végre visszajöttél, ezt meg kell ünnepelnünk. Muszáj a kivilágítás. - Néztem ahogyan kacag, és a legszívesebben már most letámadtam volna. Önkontroll. Még nem ettünk, és az ajándékokat se bontottuk ki.
- Rendeltem mézeskalácsot, gyümölcstortát, krumplipürét, sült pulykát, almát pitét, sült kacsát és pizzát. - Jóóó, a pizza nem karácsonyi kaja, de nagyon finom. - Szóval mi legyen? Együnk, vagy ajándékozzunk először? - Még mindig rajta csüngtem, miközben próbáltam vele a fához araszolni. Annyira kíváncsi vagyok már, hogy mit vett nekem. - Szép fát hoztál, ügyes vagy. - Megpaskoltam a fejét, ezzel lehet kissé tönkretéve a szép szőke haját, dehát ez van.
Gondoltam rá, hogy kihozom a malacokat is, de szerintem Ben nem örülne, ha itt lábatlankodnának alattunk. - Milyen hideg vagy...na meg havas... - Mondtam halkan, miközben a nyakába csókoltam, és próbáltam lehalászni róla a kabátját.

Erről az egész karácsonyról a nem rég tett látogatás Simon szüleinél jut eszembe. Úgy éreztem magam, mint valami kirakati állat. Rengeteg szempár szegeződött rám és tagadni is alig lehetne, hogy kínosan éreztem magam. Főleg akkor mikor Simon tesói arról kezdtek faggatni minket, hogy ki az uralkodó az ágyban....basszus azt hittem elsüllyedek. Próbáltam szuggerálni Simon-t, hogy fogja be a száját, de vagy nem értette a jelzést vagy nem érdekelte. Szépen elmesélt mindent én pedig szép lassan egyre mélyebbre süllyedtem a kanapé párnái között. Ezek után persze még vagy száz másik kérdés érkezett amitől màr nyelni se tudtam. Az lett volna még szép, ha a szülők is bombáznak minket kérdésekkel, de ők inkább csendben emésztették a hallottakat. Tulajdonképpen én is inkább hallgattam, jobbnak láttam, ha Simon beszél...bár utólag belegondolva lehet azért féken kellett volna tartani a Nagyszájút. Összességében azért túl lehetett élni. A kocsiban meg kicsit kiéltem magam Simon-on...avagy Simon-ban. Muszáj volt az egész napi stresszt levezetnem és szerintem neki sem volt ellenére. Persze egész este se volt nyugtunk...elvégre ez egy olyan dolog volt amit ki kellett "pihenni".
A hosszú csókot alig volt kedvem megszakítani. De a levegővétel nagyúr.
-Szóval díszkivilágítást érdemlek? Akár leszálló pálya is lehetne a lakásunkból. Az UFO-k már messziről kiszúrnak minket. - Nevetek hangosan, de csak viccelek nem akarom megbántani. Valahol még imponál is, hogy miattam vesződik ennyit. Szeretem ezt a majmot ez kétségtelen.
-Ez egy komplett éttermi menüsor egy évre, szuper. Degeszre eszem magam. - Vigyorgok. Hát bár nem látszik meg rajtam azért enni szeretek. Simon pedig ezt tudja jól. Igaz, hogy ha úgy volna kaja nélkül is sokáig bírnám, de ha van lehetőség rá akkor élvezem, hogy van előttem egy svéd asztal.
-Szerintem először mehet az ajándék bontogatás, kíváncsi vagyok mit szólsz majd azokhoz amiket vettem neked. - Nem kicsit tartok attól, hogy nem fognak tetszeni neki az ajándékaim. Szeretném ha boldog lenne ma, végül is karácsony van, nem?
-Meg kellett küzdenem egy öreg bácsikával érte, de hősiesen helyt álltam és megszereztem. - Mondom ezt úgy mintha valami hőstettet vittem volna véghez. Bár az volt mert nagyon küzdött ezért a fáért. Kár, hogy az öreg nem ismert engem, ha valamit akarok azt meg is szerzem, ez egyértelmű.
-Kicsit havazik meg hideg van kint, de nem vészes. - Porolok le magamról még egy kis havat és a kabátomat leszedem magaról. Észre se vettem mennyire átázott. Még jó, hogy amúgy idebent elég meleg van.
-Hozd Melvinéket nekik is van ajándékom. Azt kezdhetsz keresgélni mert a felét elrejtettem. - Komiszul vigyorodom el. Ez jó móka lesz már előre látom. Csak remélem azért örül is majd annak amot adok.

A családlátogatás legjobb része az volt, amikor Bennel visszaültünk a kocsiba, és letámadott. Hm. Szeretem mikor a dühét úgy vezeti le, hogy durván elkap. Kielégítő volt a hazaút. De nem csak az, mert otthon is folytattuk a nap "kipihenését." Már megérte elvinnem őt anyámékhoz.
A kutya kérdést azóta nem hoztuk fel témaként, amióta Bennél jártam. Nem tudom, hogy akar-e még blökit, vagy csak egy amolyan fellángolás volt a részéről. Néha én is elgondolkodom azon, hogy veszek még pár tengerimalacot, de a szöszi nem igazán örülne neki valószínűleg.
- Még annál is többet. Milyen igaz, majd iderepülnek a csészealjaikkal, aztán elrabolnak minket hogy keresztezzenek a hibrid kutyáikkal. - Milyen gusztán hangzik. De menő lenne, ha egy leszállópályán laknánk. Simán elmehetnénk mondjuk Madridba vagy Barcelonába. Spanyolország buzi vagyok, egyszer el kell oda jutnom. Vagy Bora-Borára. Vinnék Melvinéket is, kapnának mini szalmakalapokat és tengerimalacok számára kifejlesztett naptejet.
- Nem is olyan sok, csak neked tűnik annak, mivel gondolom a seregben csak ilyen trutyis izéket tudtatok enni. - Szegény Ben. Ezért is csodálkoztam, hogy nem fogyott annyit, hanem inkább izmosabb lett. - Csak aztán nehogy rosszul legyél. - Vigyorogtam én is. Lassan már annyit eszem, hogy nemsokára disznó méreteket öltök és nem fogok beférni a bejárati ajtón. Nyithatunk majd egy sertéstelepet, és Melvinékkel együtt fogok dagonyázni a sártócsákban.
- Oké, tuti, hogy tetszeni fognak. Hacsak nem egy bőrszoknyát vettél lyukacsos harisnyával. - Bár ha ő kérné akkor még ezeket is felvenném, de ez maradjon csak az én titkom, neki nem kell róla tudnia.
- Gratulálok, Superman. Szegénynek biztos csak egy faág jutott utána. - Utálom a műfenyőket. Utána már a karácsony is mű. Igazi karácsonyhoz igazi fa kell és kész. Szívesen megnéztem volna, amint Ben ellopja szerencsétlen öregtől a fát, de akkor én pont ajándékokat vásároltam, és a házat díszítettem.
- Eh, ha holnapra minden tiszta jég lesz, búcsút mondhatsz a seggemnek, mivel el fogok taknyolni a ház előtt. - Nagyot sóhajtottam, hiszen a bénaság belém van kódolva, és már előre tudom, hogy egyszer biztosan el fogok esni.
- Igen?! - Keresgélni? Hajjaj. Már futottam is be Melvinékért, felkaptam a ketrecet, és azzal együtt vittem őket Benhez. - Itt vagyunk mindannyian. - Türelmetlenül topogtam egy helyben, mert már akarom látni az ajándékokat, de Melvinék dolgaira is nagyon kíváncsi vagyok.

Remélem több ilyen családi összeröffenés nem lesz egyhamar. Úgy mondjuk 10 év nyugalom nem volna rossz. Utálom ahogy az emberek úgy tekintenek ránk mintha valami külön fajként funkcionálnánk holott csak a szexuális identitásunk más. A kérdések, mint például "ki van felül" kérdés...a falra tudok mászni tőle. A mi szexuális életünk is olyan, mint másoké, nem közönség előtt kitárgyalandó. Mellesleg Simon szülei kimondottan nincsenek oda értem és még csak nem is tudják,hogy fiúk választottja egy dezertőr. Na akkor már igazi lenne a boldogság a Whitlock családban. Szerintem boldogok, hogy nem tudok gyereket csinálni a drága fiúknak igy tuti nem lesz degenerált unokájuk.
-Baj ha ez az elképzelés felizgat? - Röhögöm el magam. Miért érzem úgy,hogy a ma este fő atrakciója a lepedő akrobatika lesz?
-Annyira azért nem volt rossz, amint látod jó húsban vagyok és izmosabb is, mint amikor elmentem. - Ennyi haszna legalább volt a katonáskodásnak. Most sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Bár az átélt borzalmak nem kellettek volna.
-Ha elcsapom a hasam akkor majd ápolsz, még mindig megéri. - Vigyorgok. Nem tudom miért vagyok ennyire kanos a közelében, de ez van, kezelni kell a dolgot, bontogasson gyorsan aztán menjünk a szobába.
-Pedig azt vettem. - Ugratom és nevetek. Hát éppen nem ezt vettem, de azért remélem nem lesznek ennyire gázak.
-Majdnem. Egy korhadt kis botot vitt haza. De az is valami. Nekem kellett ez a fenyő. - Mondom dacosan. Nem lehet minden az időseké. Kész. Simon-t akartam boldoggá tenni. Sikerült, ennyi. Az öregnek jó az a kis szutyok fa is.
-Majd ápolgatom azt a jó segged ha összetöröd. - Mosolyodtam el. Valóban kicsit gyászos az időjárás, de szerintem napok múlva enyhülni fog kissé, valami ilyesmit hallottam.
A lelkesedését látván én is belelkesedtem. Mikor visszatért a malacokkal átnyújtottam neki egy dobozt, amit a malacoknak szántam, vagyis a töménytelen adag vitaminos tápot.
-Ez a rágcsálóké, a többi, ami a tiéd az a ház különböző pontjain van elrejtve. Egy kis karácsonyi kincs keresés. - Vigyorogtam. Karba font kézzel vártam, hogy belekukkantson a dobozba.

- Hát...kissé fura, ha izgat az állat szex, de nekem bejön, ha te ettől indulsz be. - Röhögtem én is vele, de nem szabad túlságosan elkalandoznom. Öhm, ez még mindig karácsony, viselkedjünk jól...persze magamat és Bent ismerve nem fogjuk sokáig bírni kefélés nélkül. Szörnyű. Ben egy szexgép. Én meg eltanultam tőle. Vagy fordítva? Rossz hatással vagyunk egymásra, ez tény.
- Hmm igen...még nagyobb lettél... - Rákacsintottam, aztán beharaptam a számat. Igen, Ben eddig is nagyon jól nézett ki, de most...uhh. Ezért nem akarom, hogy mások bámulják az utcán. Szerinte ő senkinek se jön be. Pfff. Ez rohadtul nem igaz. Mindenki bepucsítana neki, még a kőheterok is. Mondjuk én a katona kaját nem tudnám megenni fúj. Enyhén finnyás vagyok. Gondolom úgy nézhet ki, mint a börtönkoszt. Trutyis, zöld izé amiben kukacok mászkálnak. Szegény Ben...most majd minőségi kaját fog kapni, csak azt.
- Akkora egy érdekember vagy. Persze, és nem csak ápollak, hanem még le is ápollak. - Ennyit a romantikus, meghitt ünnepekről. Már megint verbális pornófilmet forgatunk. Nem mintha bánnám, csak így idő előtt ki fogok feküdni Bennek.
- Fúj... - Elfintorodtam, de persze - vagyis remélhetőleg - nekem ő ilyet sose venne. Melvinéknek jól állna, vehetnénk nekik nyolc kicsi tűsarkút is. Na meg szempillaspirált és vörös rúzst.
- Szerencsétlen....de azért örülök, hogy a miénk lett a szép fa. Ügyes vagy, jövőre is te veszed a fát, ha ennyire jól megy. - Gonoszul vigyorogtam rá, mert ezt neki kell csinálnia. Én nem bírnám el, és abba a tartó izébe se tudnám betenni. Ben mindenhez ért...és ettől mindjárt feláll a farkam.
- Ezt el is várom. - Mondtam teljesen komolyan. Majd direkt elesek, és úgy csinálok, mintha nagyon fájna a seggem. A malacokat a ketreccel együtt letettem magam mellé, hogy átvehessem a kinyújtott ajándékot. Rögtön nekiálltam a csomagolás szanaszét tépésének, és mosolyogva tettem melléjük a már kicsomagolt kaját. - Tetszik nekik, Nacho már bele is vetné magát a zabálásba. - Benhez léptem, és adtam neki egy gyors csókot. - Édes vagy, hogy nekik is vettél valamit. - Végig simítottam az arcán, de ennél többet most nem kaphat. - Oké, akkor keressük meg azokat a kincseket. - Ezzel együtt gyorsan el is indultam, hogy felkutassam az ajándékaimat.
Hamar megtaláltam a pulóvert és a mamuszt, aztán pedig a kamerát, ami véletlen pont az ágyunknál van...hmm. Utolsóként a szakácskönyv lett meg, amire én csak felhorkantam. - Nem fogok főzni! - Kiabáltam Bennek, de aztán elhalkultam mikor megláttam a bőrkarkötőt. Rögtön fel is vettem, aztán az összes ajándékkal együtt visszatértem Benhez. - Olyan rohadt jók! És ennek tiszta te illata van! - Mutattam Bennek a pulcsit, aztán a nyakába ugrottam. - Imádlak. - Szétcsókolgattam a száját és a nyakát, utána pedig hagytam, hogy ő bontsa ki az ajándékait. - Te jössz. - Én közben folyamatosan a sajátjaimat nézegettem, mindegyik olyan jó.

-Non, egyszerűen csak a szex része, az állat nem. - Vigyorogtam. Fantasztikusan képes vagyok a meghitt karácsonyozást fülledt erotikus mozgalommá alakítani. De hát csak ketten vagyunk, a malacokat nem számolva, ergo nem kell a vendégek kedvéért jó pofizni itt hajnalig meg nem kell vacsorát adni, beszélgetést kezdeményezni. Csak ketten vagyunk, kajálni szex után is tudunk, nem? Sőt, akkor még talán éhesebb is vagyok, pótolni kell az energiát.
-Hogy neked csak ez tűnt fel..ej-ej, Én látom azokat szexi izmokat magamon, meg hát az sem utolsó, hogy jó a fenekem, jobb, mint volt..hm.. - Vigyorgom és direkt befeszítem a karizmaimat. Tudom nagyon jól, hogy Simon odáig van értem, ezt nem azért mondom mert egoista volnék..na jó, de pont azért viszont tudom, hogy Simon tényleg odáig van értem, nem mellesleg Én is érte, ez egyértelmű. Az esetlenkedése pedig külön izgató.
-Az ápolásban természetesen a leápolás is szerepet játszik, milyen ápoló lennél, ha nem akarnál örömet szerezni a betegednek? - Tettetek felháborodást, de elnevetem magam. Basszus, a legnagyobb gáz a mai napban, hogy a karácsony szerintem félig elfog maradni, mert alighanem feláll a farkam, de nem is kicsit. Gyorsban igazitok rajta egy kicsit, hogy ne legyen annyira feltűnő....bár azt hiszem így is az lesz.
-Szóval ráakarsz uszítani a nyugdíjas papákra? Meggondoltad te ezt? Mi van, ha újabb rájuk gerjedek és nem rád? - Kérdezem teljes komolysággal, mert kíváncsi vagyok mit reagál, ha nem nevetem el magam és azt látja komolyan gondolom. Mindig olyan muris mikor azt hiszi képes volnék mást szeretni, mással lenni és nem vele...kicsit habókos, de így szeretem.
A látványos esést megmosolygom, mint egy nagy gyerek, lehet fél úton örökbe fogadtam? Ki tudja már.
Mikor hozza a malacokat és belekezd a csomagolás megszüntetésébe kicsit öregszem húsz évet, félve, hogy mondjuk a malacai valami speciális tápon élnek vagy a fene tudja, de sikerül végül jót vettem, éljen, fuhh, ezt a mákot.
-Én mindig Édes vagyok, tudhatnád már. - Röhögök és visszacsókolom, kicsit tovább időzöm el az ajkain, mint kellene, a francba is, utálom visszafogni a vágyaimat.
Elindult megkeresni az ajándékokat és reméltem a kamera leesett neki miért a hálóban volt. A főzésre nem reagálok, úgyis megtanulja, egy frászt fogok Én főzni meg állandóan műkaján élni a helyi üzletekből.
Tetszenek? Király. - Vigyorogtam, akkor mégsem vagyok egy vásárlás idióta, pacsit nekem meg egy Nobel-díjat csak úgy véletlenül.
-Én is imádlak Édes. - Na akkor lássuk Én mit kaptam. Egymás után bontogattam ki az ajándékokat és volt amelyiken olyat röhögtem, de az a dobókocka szerűség felkeltette az érdeklődésem.
Megcsókoltam hosszan és egy percig sem rejtve a valódi szándékomat.
-Mit szólnál ha kettőnk ajándékát kombinálnánk? Te dobsz ezzel Én pedig viszem a kamerát. - Vigyorogtam, basszus elég kanos vagyok már, hogy ne tudjam tovább bírni. Kész vége, részemről megvolt a karácsony, térjünk a lényegre.

- Jaaa, vágom. Pedig beöltözhettél volna Simbának, én meg Kiarának. Vagyis Nalának, mert Kiara Simba lánya. Hehe. - Nem csak a karácsonyt tesszük tönkre, hanem már a szegény Oroszlánykirályt is. Az volt a kedvenc mesém kiskoromban. És a 101 kiskutya. Imádtam az állatos meséket, a többi nem igazán tudott lekötni. Még jó, hogy anyámék nem jöttek, ők biztosan kiakadtak volna ettől a túlfűtött hangulattól. De tök jó, hogy elfogadták Ben-t, majd eljöhetnek az esküvőre. Ami sose lesz. De álmodozni szabad, nem?
- Én is látom az izmaidat, na. A feneked? Az enyémnél nem jobb. Annál nincs jobb. - Vigyorogtam én is szélesen, aztán beharaptam a számat, amikor a szöszi befeszítette a karizmait. Mindjárt rávetem magam, ha így folytatja. Játszik a tűzzel. Hm. Persze csont soványan is szeretném, csak akkor fel kéne hizlalnom. Hoznám a tölcsért, és jól megtömném a száját. Kajával.
- És az összes betegemet leápolhatom, vagy csak téged? Mert egy jó ápolónak mindenkit ugyanúgy kell kezelnie. - Sajnos Gregnek is jutott ebből az ápolásból, bár én őt sose ápoltam le. Csak megdugott. De Bennek inkább nem részletezem, eddig se tettem. Nem is ápolnék Ben-en kívül senki mást...nekem most már csak ő van, nem kellenek más faszik. Vagy nők.
- Pff, engem ki cserélne le egy csapat Viagra mániás, szappan szagú ráncos bőrűre? Nem félek, tudom, hogy rájuk sosem gerjednél. Mondjuk én is leszek egyszer öreg...hogy fogunk akkor dugni? Berakjuk egymásnak a járókeretet. Szexi. - Engem letarolnának a vének, sose tudnék egyedül elhozni egy karácsony fát. Elvennék tőlem. Mellesleg el se bírnám, Ben a nehéz súlyemelő a kapcsolatunkban.
Igaz, ez nem kifejezetten tengerimalacoknak készült táp, de jó lesz. Amúgy is a szándék a fontos. Szeretni fogják a gombszeműek.
- Ebben is hasonlítunk...és pont ezért marad a kajarendelés, vagy te megtanulsz főzni. - Belemerültem a csókba, átkaroltam a nyakát és nem terveztem elengedni. Persze muszáj volt, mert most még nem eshetünk egymásnak. De kár.
- Tudom... - Vigyorogtam elégedetten, aztán néztem, ahogyan kibontja az ajándékokat. Úgy tűnik az összes tetszik neki, legalábbis röhög, szóval csak nem utálja őket. Viszonoztam a csókot, aztán hallgattam az ötletét.
- Hmm oké. Nagyon rossz vagy...de tetszik. - Csókoltam most én meg, aztán felvettem a dobókockákat, hogy dobhassak velük az asztalon. - Hatvankilenc. A nappaliban. - Néztem elgondolkodva a kockákat, aztán újra elvigyorodtam. - Tetszik ez a karácsony. - Kacsintottam rá Benre.

-Hát elég perverzül hangzik..hmm..tetszik.- Vigyorgok és végül elnevetem magam. Nálunk ez egy átlagos ünneplés, konkrétan nekem nem jelentenek semmit sem az ünnepek, se gyerekként se most nem foglaltak el az életemben döntő szerepet. Így hát egyértelmű, hogy ez az este is épp annyira túlfűtött és erotikus, mint a többi összes az év 365 napján. meg hát ez a szeretet meg az öröm meg a nem is tudom minek az ünnepe, Én pedig egy kiadós ágytornától érezném magam jobban.
-Na kösz. Viszont lásd be, az Én fenekem jobban szereted fogdosni. - Itt a pont, viszont abban van valami, hogy jó segge van és hát Én pedig pont felé szeretek kalandozni. Az biztos, hogy míg Én edzésnek köszönhetően formáltam magam ilyenné Ő alapjáraton olyan akár egy félisten, nekem legalábbis biztosan.
-Magán ápoló, senki mást csak engem, legalább is most már. - Azért van bennem egy enyhe csalódottság még mindig de dolgozom rajta, hogy ne nagyon emlegessem és végül talán el is felejtsem azt a jelenetet. Végül is csak az számít, ami most van, most pedig csak ketten vagyunk. Greg pedig úgy tűnik városon kívül tartózkodik, nagyon helyes, még élni szeretne, na nem mintha megérdemelné.
-Én még öregen is leszek olyan aktív, hogy ne unatkozz Te vén csont. - Minek gondolkozzunk még ezen huszonévesen? Előttünk az élet vagyis még jó hosszú ideig élvezhetjük egymás társaságát az ágyban és azon kívül is. Végül is nem csupán csak az ágyban akarom magam mellett látni Simon-t...csak jó volna ha lenne elég vér a pucámban, hogy az igazi karácsonyi ajándékkal előrukkoljak és ne rejtegessem a farzsebemben.
-Kössünk kompromisszumot, megtanulok egy dolgot te meg egy másikat, na? - Nem vagyok egy konyhatündér, de nem is akarok az lenni, inkább Simon festene jól a konyhában, eltudnám nézegetni egy sörrel a kezemben a kedvenc kanapémon.
-hmm...69 a nappaliban? Tetszik, kimondottan tetszik, jó ez a karácsony. - Mivelhogy a nappali kellős közepén voltunk csak magamhoz rántottam és szenvedélyesen megcsókoltam, kezem a fenekére vándorolt..hát igen, valóban jó.
A csókot követően a nyakát kezdtem el harapdálni.
Még mielőtt végig gondoltam volna mit teszek a karjait a fenekem köré kulcsoltam..a kis ajándék azonban így érezhetővé vált..mekkora hülye vagy Te Ben Hunter, egy igazi pojáca.

Benből is lehetne karácsonyfa, és én lennék rajta a dísz. Csüngenék rajta non-stop. Sőt, helyváltoztatós karácsonyfadísz lennék, mivel néha utaznék fel, vagy le...nagyon le...és ott lógnék. Milyen szép életem lenne.
- Tudom, kicsit torz a fantáziám. - Vontam meg a vállamat vigyorogva. A katonai egyenruhájától is elájulnék, az fix. Csak néhány képet láttam róla, amin abban volt, és huhhh. Nem semmi. Biztos nagyon jó lenne összemocskolni...őt is, meg a katonai cuccát.
- Hááát, ebben nem vagyok olyan biztos. Néha beállok a tükör elé, és elkezdem a saját seggemet fogdosni. De talán azért mégis jobban szeretem a te fenekedet matatni... - Nem hülyéskedek, tényleg szoktam magamat taperolni. Ez nem nagyképűség, csak szeretem a testemet. Jézus, ha Ben látná, hogy milyen képek vannak a mobilomban magamról. Magányos éveimben csináltam pár hülye képet, amiket sose töröltem ki, mivel nem tudtam, hogy a szöszke mikor tér haza. Eh, ideje lenne kitakarítanom az egészet, még mielőtt az izmoska megtalálja őket. Aztán egész nap a fürdőben fapolna, bár ez annyira nem is hangzik rosszul.
- Jó-jó. Csak a te igényeidet elégítem ki. - Csak ez legyen kölcsönös is, ő se csináljon többet másokkal semmit...azokat a képeket sose fogom elfelejteni. Az biztos, hogy én többet nem csalom meg Bent, akkor sem, ha ő mégis megdug valakit. Greget ezer éve nem láttam, de örülök, hogy nem állt neki zaklatni engem, hogy még egyszer megbaszhasson. Ben jönne a gépfegyverével.
- Hmmm ezt ajánlom is, mert nem akarnék öregen egész nap sakkozni és nézni a híradót. - Tudom, hogy ez még messze van, de mégis vicces belegondolni. Ben öregen...őt csak szőkén tudom elképzelni, ősz hajjal olyan fura lenne. Persze vénen is fogom szeretni, de nagyon remélem, hogy én fogok előbb eltávozni, és nem ő. Nem bírnám ki...ebbe bele se gondolok, karácsony van, nem halotti tor eh.
- Jó, de amit én megtanulok az nem a főzés lesz! Miért nem jó neked a rendelt kaják? Nem csak pizzát lehet hozatni...és én nem akarok főzni, ennyi. Nem nyitok vitát. - Néztem őt pár másodpercig durcásan, és utána újra elmosolyodtam. - Megtanulhatnád vinni a nehéz szatyrokat, ha már ennyire női és férfi szerepeket akarsz gyártani. - De most nem? Jó, Ben eddig sem hagyta, hogy én vigyem a legnehezebb dolgokat, de akkor is. Nem kéne ennyire akarnia, hogy főzzek, mert a végén még ételmérgezést kap. Ezt én a helyében nem várnám, nagyon nem.
- Ja, nekem is tetszik. Mint valami karácsonyi pornófilm forgatás. - Hát igen, az idei karácsony nem az aranyos romantikázásról szól. Szélesen vigyorogtam, miután magához húzott, és viszonoztam a csókját, miközben a szájába nyögtem az elkalandozó kezei miatt. Ezután élveztem a nyak harapdálást, elégedetten morogtam, és simogattam Ben hátát. Kissé meglepődtem, mikor a kezeimet a fenekéhez tette, de gondolkodás nélkül markoltam bele a seggébe. Ekkor éreztem meg, hogy valami van a farzsebében. - Hm? Ilyen kemények manapság már a gumik dobozai? - Kérdeztem tőle még mindig vigyorogva, és elkezdtem a kis dobozt matatni, de nem próbáltam meg kivenni a zsebéből. - Még egy ajándék? - Gyorsan megcsókoltam Bent, aztán elengedtem és a kanapé mögé sétáltam. - Nem fogsz ám ilyen könnyen megkapni. De ha megmondod, hogy mi van a dobozban, talán kegyes leszek...- Néztem rá gonoszul, és tényleg nem...szeretem húzni az agyát. És más részeit és imádom húzni, húzogatni.

-Csak egy hangyányit. - Mutatom az ujjaimmal is mennyire kicsit. Imádom, ha Simon gondolkodik, mert abból garantáltan valami perverz kis gondolat lesz és ezt mind szereti nagyrészt valóra is váltani velem.
-Hát mertem remélni, hogy azért az én seggemet valamelyest jobban szereted fogdosni. - Kicsit azért durci volnék, ha a magával foglalatoskodna mikor Én is kéznél vagyok, szó szerint. Ohh basszus, nem is tudom, hogyan bírtam ki 3 évet nélküle, baromi szar volt, bár mondjuk a magam fogdosása azért annyira nem játszott közszerepet, időm se volt rá..áhh, jó itthon lenni, jó Simon-nal lenni és bőven elég volt a katonaságból, leróttam apám előtt a tiszteletem vagy mit, innentől a saját életemet akarom élni ezzel a majommal.
-Rendben, akkor mától fel vagy véve. - Vigyorogtam. Azért eltudnék képzelni egy szerepjátékos szexet, de tényleg, ezt még úgy sem próbáltuk, általában vadul egymásnak esünk és kalap kabát 10 perc múlva elsülünk. Az előjáték még csak szóba se tud jönni, átugorjuk.
-Majd sakkozás és híradó nézés közben fogunk összefeküdni, na? - Vetem fel a briliáns ötletet és közben vigyorgok mint a vadalma. Garantáltan élvezni fogom az idős kort is Simon mellett. Azt hiszem akkor is épp ennyire bolondok leszünk és őrülten perverzek, a viagra használata és az öreg bácsis szag sem fog minket megtántorítani.
-Mi bajod van a főzéssel? Amúgy sem női dolog, rengeteg férfi szakács mester van. - Hozom fel érvemet ami szerintem helytálló. Én nem tudok főzni, de ha van egy kis sikerem akkor a jövő hónapban egy autószerelő műhelyben kezdek dolgozni. Ezt még nem mondtam Simon-nak, mert semmi sem biztos és nem akarom előre fellelkesíteni. Bár tény, hogy borzalmasan fel vagyok dobódva a dologtól magam is.
-Nekem a pornóval aztán semmi bajom sincs, neked van? - Dehogy van, szerintem míg nem voltam itthon akadt pár pornófilm a tarsolyában. Mi is a kaszárnyában volt, hogy egy-egy szabad esténken meglestünk egyet, na nem mintha ez helyettesíthette volna Simon-t. Még most is úgy gondolom a megcsalás után is, hogy számomra Ő az igazi, ez pedig nem fog változni.
Mikor megérzi a farzsebemben a dobozkát egy pillanatra el áll a lélegzetem is. Basszus, el kellett volna raknom máshová, Én idióta.
-Ajándék, meg nem is....- Lázasan gondolkodom valami kibúvón, de semmi ésszerű nem jut az eszembe. A Büdös francba!
Odalépkedtem hozzá szép lassan majd elővettem a dobozkát a farzsebemből és a tenyerembe zártam, hogy ne láthassa. Most légy tökös Benjamin. Letérdeltem pont úgy, ahogy a filmekben láttam majd elővettem a dobozkát és felnyitottam a tetejét. Egy gyémánt gyűrű volt benne, igen, hitelre vettem úgyhogy dolgozhatok majd a visszafizetésen, de megéri..már ha igent mond.
-Hozzám jössz Simon Whitlock? - Kicsit lehetett volna ez erélyesebb is és nem olyan kislányos, de most már kimondtam, ennyi.

- Chhh... - A számat elhúzva figyeltem, ahogy Ben mutatta, hogy mennyire is van eltorzulva a fantáziám. Ő mellette nehéz épnek maradni agyilag, erről nem tehetek!
- Annyira azért nem vagyok ám egoista, kicsit bizarr lenne, ha egész nap magamat taperolnám, és arra izgulnék fel. Mondjuk ha már fogdosásról van szó, akkor van amit jobban szeretek fogdosni a seggednél... - Nyaltam meg a szám szélét, miközben pár pillanatig Ben ágyékát néztem mereven, hogy értse mire célzok. Jó, amikor távol volt nem tudtam fogdosni, helyette fel kellett áldoznom a saját testemet, és azt matattam. Na meg utána Greget...ehh. Hagyjuk, ő nem számít.
- Hurrá! Óránként kérek ötszáz dolcsit. - De fizethet természetben is, sőt, annak jobban is örülnék. Szegény Ben, még a nem létező pénzét is elszedem tőle. Hoznám a sztetoszkópomat, meg az injekciós tűt. Miniszoknya...fúj...azért ne essünk túlzásokba.
- Hát jó, csak nehogy szívrohamot kapjunk közben, mert túl sok mindent csinálunk egyszerre. Vagy nehogy felnyomd véletlenül a huszárt a seggembe. - Nem nagyon tudok sakkozni. Azt tudom, hogy a király és a királynő mindenfelé léphet. Vagy csak a király? Ja, meg hogy a ló L-alakban mozoghat a táblán. Eddig tart a nagy sakk tudományom.
- Az, hogy unalmas. Oké, de eredetileg ezt akkor is a nők csinálták...nekem nem való a főzés, engem nem köt le. - Majdnem hozzátettem, hogyha ennyire be akar fogni főzni, keressen magának egy szakács csávót. De inkább csöndben maradtam, mert ez mégiscsak karácsony, most nem szabad elkezdenünk veszekedni.
- Dehogy van, a pornó az menő. De nem mindegyik, az ilyen Zs-kategóriás amatőr szarok elég kiábrándítóak. Ellenben a mi pornófilmünk nagyon fasza lenne. - Csomó pénzt kereshetnénk vele, saját gyártású házipornó. Ben és Simon kalandjai, rendezői változat.
- Hm? Ezt most nem értem... - Néztem őt értetlenül, mivel tényleg nem vágom, hogy mit jelenthet az "ajándék, meg nem is" kifejezés. Kíváncsian néztem, ahogy Ben egy dobozt húzott elő a zsebéből, aztán elém térdelt. Azt hittem valami perverzség következik, már vigyorodtam is volna el, de akkor megszólalt. Az állam leesett, tágra nyílt szemekkel néztem a gyűrűt és Benjamint. Először meg se bírtam szólalni, levegőt is elfelejtettem venni. Hogy mi van?! Mármint....mi van?! Ez most komoly?
- Nem.. - Mondtam halkan, aztán leesett, hogy ez kissé félreérthetőre sikerült, mert hogy ez nem a válaszom volt. - Nem számítottam erre... - Beszéltem úgy, mintha valami hipnózisba kerültem volna. Beletelt egy percbe, mire valamennyire magamhoz tértem. - Igen. - Mosolyodtam el, aztán Ben nyakába borultam, és hosszan megcsókoltam. Erre tényleg nem számítottam. Főleg nem azután, hogy megcsaltam. Nem is tudom, hogy mit érzek. Örülök, csak le vagyok döbbenve. Hogy lehetek ekkora mázlista? - Szeretlek te hülye... - Haraptam bele a fülcimpájába, majd azután a gyűrűt kezdtem el vizslatni. Uh, anyáék sokkot fognak kapni, de kit érdekel?

-Igazán? Nem is értem ugyan mit szerethetsz jobban a feszes fenekemnél...- Tettetek érdeklődést és tudatlanságot. Tudom én mit szeret fogdosni, de azt nem csak fogdosni fogja ha rajtam múlik..Ennyit a szép és meghitt karácsonynak, pápá, majd jövőre újra próbálkozhatsz, de annyit megígérek,hogy akkor is ellenfeledre találsz majd, hah.
Én sem vagyok rest a bámulás terén, imádom nézni Simon-t, főleg néhány ponton a testét, nem hiszi el, de nála jobbat keresve se találnék.
-Válság van,nincs pénz, majd természetben fizetek az leápolómnak, az is megfelel? - Vigyorogtam. Tudom, hogy egyre gondolunk, mennyivel élvezetes ez a fizetési mód mint a tárca nyitogatás
-Majd veszünk be egy rakatt gyógyszert a túlélés érdekében és gond egy száll se. - Kacsintottam. Mondjuk jobban belegondolva fura elképzelni kettőnket járókerettel meg mű fogsorral. Blahh...inkább éljünk a jelenben egyelőre, ez sokkal szexisebbnek tűnik,mint a banyakor.
-Akkor örökké mű kaján fogunk élni? Akkor lehet az öregkor nem is veszélyeztet mert meg sem éljük. -Teátrálisan sóhajtok egyet, de azért a mosoly ott bújkál a szám sarkában. Ha egyikünk se akar főzni akkor marad a kaja házhozszállitás, evvan.
-A miénk csúcsszuper lenne, ez tény, azonban a piacon meglévők se mind rosszak, emlékszem mikor....na mindegy. - Hallgatok el gyorsan. A katonai dolgok maradjanak ott, főleg a masztis esték ha lehet. Simon-nak erről nem különösebben kell tudnia bármit is.
Az ajándék meg nem is...hát ezt jól kifundáltam, törzsgyökeres ökör vagyok na mindegy.
-Mindjárt megtudod. - Válaszoltam kicsit elszorult torokkal. Letérdeltem elé csak most nem azzal a szándékkal hogy leápoljam..khm..hanem hogy megkérjem a kezét.
Amikor nemet mondott érezhetően mehdobbant a szivem és kihagyott a egy ütemet. Kb leforgott előttem a sok hibám amit elkövettem és ami miatt nem akarna hozzám jönni...
-I..igen? -Meglepődök de nem sok időm van arra hogy visszatérjek a sokk univerzumából mert ràm veti magát és megcsókol. Ez az!
Áhh....akkor most költhetek egy csomót esküvőre...-fintorogtam de elröhögtem magam közben. Természetesen csak ugratom, bármennyit költenék ha hozzám jönne.

- Valami mást, aminek több hasznát tudom venni. És az nem az agyad. - Mondtam egy gonosz vigyor kíséretében. Na igen, van amit jobban szeretek Ben fenekénél. Az agyát is imádom, de néha hülyének érzem magamat mellette. Ő szinte mindig mindent jobban tud, pedig csak pár évvel idősebb nálam. Mondjuk inkább legyen okos, mint segg hülye. Nőből már nem egy IQ-harcossal találkoztam az életem során. Szerintem az óvodát sem járták ki, nemhogy az egyetemet. Eh, ez most úgy hangzott, mintha én kislányokat elcsábító pedofil lennék. Mindegy. Bent egy nőért vagy csávóért se cserélném el. Oké, sokszor kikészít, felidegesít és az őrületbe kerget, de attól még szeretem. Legalább nem unalmas az életünk.
- Persze, de ebben az esetben csak részletfizetést áll módomban elfogadni. - Olyan hivatalosan beszélek, hogy még magam is meglepődök rajta. - Két lábon járó gyógyszertárak leszünk. - Akkor már nem is tudnánk megcsalni egymást, hiszen egyedül még a pelenkánkat se tudnánk kicserélni. Milyen optimista és pozitív vagyok, ugye?
- Igen. De már mondtam, hogy lehet rendes kajákat is rendelniiii. Pff Ben. Amilyen finnyás vagy, a jövő évet se fogod megélni. - Válaszoltam neki még mindig duzzogva. Fel fogok dugni neki egy fakanalat, ha ennyire konyha fétise van. Főzzön ő! Neki is van két szép keze, tud olvasni, és elég magas, hogy elérje a tányérokat.
- Hm? Nem mindegy, mondd csak végig. - Nem szeretem amikor csak így befejezi a mondatait, én rohadt kíváncsi ember vagyok! Utálom a titkolózást....jó, nem mintha nekem bármi jogom lenne megszólni a Greges dolgok után. Bár az nem titkolózás volt, csak...nem mondtam el neki.
- Igen... - Mondtam mosolyogva, miközben csimpaszkodtam rajta és halálra szorongattam. Szegényt biztos jól megijesztettem a nemleges válaszommal. Ügyes Simon.
- Majd fizetem én, neked úgy sincs lóvéd.. - Néztem a röhögőt, aztán megcsókoltam. - De ne hidd, hogy majd valami undorító menyasszonyi ruhát fogok felvenni...marad az öltöny és a nyakkendő. - Fúj. A szüleimet biztosan elhívom, remélem eljönnek majd. De még mindig nem tudom elhinni, hogy ez most tényleg megtörtént. - Na akkor mi lesz a hatvankilenccel? Vagy az már nem lenne romantikus? - Dehogynem, ez a nászéjszaka elő-elő-előestéje.

-Pedig az agyam se utolsó. - Kacsintok rá. Persze nem vagyok felvágós, meg nagyon nincs is mire, de tény, hogy nem vagyok az eszementek vezéregére. Egyetemet végeztem...fogjuk rá, mert az utolsó évben már a katonaságnál voltam, de foghatjuk rá, hogy elvégeztem. Mégsem úgy érzem, hogy ott akadtak rám a dolgok, van ami szimplán érdekel és megragad, az olvasás például ebből a szemszögből hasznos. Na jó, nem fogok Én itt most hablatyolni arról mit kell tenni ahhoz, hogy észt verj magadba, jobb dolgom is akad annál. Mellesleg az eszemmel nem megyek sokra, Simon kimondottan mást imád bennem, semmi más amúgy sem érdekel, mint az, hogy neki elég jó legyek. Másom nincs rajta kívül és boldognak szeretném látni, pont.
-Felőlem rendben, nekem is megfelel, havonta kell a részlet vagy évente? - Kacéran elvigyorodom. oh, tudom Én, hogy sokkalta hamarabb lesz az első részlet befizetése, talán még ma...hm...végre az első számla, amit örömmel kifizetek a szolgáltatómnak.
-Az csak jó, ha éppen félre nyelnéd a nyálad és megfulladni készülnél akkor csak előkapok valami cuccost aztán jól is leszel. - Röhögök a poénomon, bár lehet csak számomra volt vicces. Bár nekem nem fog számítani, szeretem ezt a hülye majmot és ez nem fog változni akkor sem, ha megöregszünk. Bár a szex lényegesen hiányozni fog...de csak túlélem, végül is hány öreg ember él ezen a Földön merevedés nélkül? Na ugye, kurva sok.
-Már is temetni akarsz? Hát hol marad az öregkori kerekesszékes futam meg ilyenek? Ideje korán temetsz Édes. - Bánatos képet vágok, de magamban vigyorgok. Nem is vagyok finnyás, max egy kicsit, de az még a tűrhető kategórián belül van.
-Ohh basszus, na jó, nem egy este került hozzánk pornófilm khm...katonáknak szánt lazítás, bár nem tudom ezt hogy gondolhatták lazításnak mikor kemény meló volt mire kivertem magamból a lelkesedést.. - Elnevetem magam. Basszus, jó idők voltak azok, bár semmi sem helyettesítheti a Simonnal töltött napokat. Még amikor nem is szeretkezünk....akarom mondani olyan pillanat nincs is, na mindegy, besült a gondolat.
Miután kínzóan hosszúra nyúlt az igen vagy nem a nem vagy az igen a talán talán igen esetleg nem játék végre kimondta azt a bizonyos, határozott IGENt. Királyságos.
-Felőlem meztelenül is megjelenhetsz legalább annál is korábban kezdjük a nászéjszakát ami az egész esküvői cécóban a legjobb. - Vihogtam. Egy percig sem gondolom meg magam, magamhoz akarom kötni papíron, kötéllel mindenhogy. Én már csak ilyen birtokló vagyok, evvan.
-Hmm....de, azt hiszem épp elég romantikusan hangzik. - Vigyorogva csókolom szájon a Majmot.

- Azt sokszor nem szeretem, mert csomószor okoskodsz, és eljátszod a nagy zsenit. - Mondtam ki őszintén amit gondolok. Ben általában azt hiszi, hogy mindent jobban tud nálam. Rendben, számtalanszor így van, de akkor is. Néha egy komplett idiótának érzem magam mellette.
Persze annak örülök, hogy ezek miatt tud nekem segíteni, ha például nem tudom megszerelni a csapokat meg ilyenek. Nagyon szexi amikor félmeztelenül lefekszik és elkezd szerelgetni, hmmm. Férfi létemre én is megtanulhatnám az ilyesféle dolgokat, de minek, ha itt van nekem Benjamin? Szeretem nézni amikor szexin dolgozik, és az igazat megvallva eléggé lusta élőlény vagyok.
- Hmm hetente, a heti fizetés sokkal kielégítőbb és jövedelmezőbb lenne a számomra. - Próbáltam nagyon hivatalos lenni, holott nem is ismerem az ilyen komoly szavakat, nem hozzám valóak.
- Igen, bár mostanában még nem a nyálamat szoktam félrenyelni, és amit előkapsz pont az az oka a fuldoklásomnak. - Vigyorogtam rá szélesen, szerintem ő is pontosan tudja, hogy miről beszélek, khm khm. Én is nevettem vele, szegény karácsony átment verbális pornóba. Még jó, hogy nem vagyunk vallásosak, mert akkor egymást kéne megbüntetnünk. Bár akkor ez a fiú-fiú kapcsolat is elég nehézkesen jött volna össze.
- Jóóó, nem úgy értettem, de neked minden kaja rossz és mű, ha nem eszel semmit elfogysz. El fognak tűnni az izmaid, amiket annyira szeretek. - Néztem a bánatos kiskutya fejét, de tudtam, hogy hülyül, én továbbra is csak vigyorogtam.
- Aha, vágom. Hát biztosan nagyon élvezetes lehetett abban a pornóban lévő fiatal srácokra verni a farkad... - Mondtam duzzogva, aztán megvontam a vállamat. Azt mondta, hogy rám gondolt közben, de ezt akkor is szar hallani...oké, én is csomó pornót néztem, de én megtehetem!
- Ohh, szóval nem is az esküvőt várod, hanem a nászéjszakát? De rossz vagy. Mondjuk ja, én is azt várom a leginkább. És az nem zavarna, ha a vendégek bámulnák a pucér seggemet? - Uhh, jobban járunk, ha a nászéjszakát valami lakatlan szigeten töltjük, mert magunkat ismerve rohadt hangosak leszünk. - Na azért... - Mosolyogva viszonoztam a csókját, aztán megpróbáltam Bencit eldönteni a földön, és rámászni. Ha ez nem sikerült akkor csak próbálkoztam.

-Nem kell eljátszanom, az vagyok. - Kacsintottam egyet és vigyorogtam öntelten. Naná, hogy nem vagyok zseni, tudjuk ezt mind a ketten épp elég jól. Az egyetemet is abbahagytam, mert nem találtam értelmét, egyfajta mentsvár volt a szülői háztól, de amint elpatkolt apám menekülni se kellett, mert szimplán nem törődtek velem. Hogy őszinte legyek nem különösebben bánom, hogy nem tartozom anyám és három nővérem életéhez, tudok róluk néhol-néhol pletyka formájában, és nekem ennyi elég is. A legkisebb nővérem bekapta a legyet és 3-as ikrekkel áldotta meg a fickót, akinek már eleve van egy családja, romcsi, nem? A másik kettő egyelőre anyám nyakán él és igyekszik férjet kapni magának, ami egyelőre hatalmas zátonynak tűnik a szép virágszálaknak, feltehetően nem véletlen ez sem.
-Én is így gondoltam, hetente sokkal kielégítőbb volna és rendszeresebb, a rendszer pedig nagyon fontos az ember életében. - Oh, nálunk aztán van rendszer, majdnem hogy minden nap...khm...
-Nem, most még nem a nyáladat, de szerintem ezt Te sem bánod, jól gondolom? - Vigyorogtam kajánul és látványosan megigazítottam a farkamat a nadrágban.
Ez a karácsony ezzel 1-0-ra vesztett ellenem, sebaj pajti, majd jövőre újra próbálod, de kész leszek akkor is ellened!
-Eszek Én rendesen csak nem mindent, az izmaim miatt meg ne aggódj, beütemeztem egy kemény edzést a megsegítésükre, az ünnepek után munkát kaptam egy kondi teremben. - Szinte csak úgy mellékesen jelentem be, hogy kaptam melót. Bár már most érzem nem lesz oda az egészért ha megtudja, hogy reggel nyolc órai kezdéssel este hatig haza se érek. De ezt majd inkább később, ha már mondjuk kicsit eljátszadoztunk egymással.
-Tulajdonképpen az volt, minden alkalommal elmentem vagy kétszer. - Tudom, hogy duzzog, látom rajta és a hangszíne is elárulja, de teszi itt az ártatlant mintha nem láttam volna már így is a gépén elmentett pornókat. A kis ártatlan legalább annyi pornót nézett, mint ahányszor egy hónapban megfektetem..azaz 10 szorozva 10-zel azt elosztva 2-vel, ja vagy úgy 50-szer.
-Nézniük szabad a segged, tapi az viszont csak nekem engedélyezett. - Naná, hogy a nászéjszakát várom csak, ez egyértelmű, az esküvő maga szép dolog meg minden, ha szereted a nagy felhajtásokat, na Én nem. Megtartjuk utána meg aztán Viva Las Vegas meg a többi.
A csókja igencsak tetszett és mikor hanyatt akart dönteni hagytam neki, hogy megtegye és rám mászhasson, most az egyszer had érezze erősebbnek magát.

- Álmodozz csak Benci, álmodozz csak. - Eltanulta tőlem ezt a hatalmas egoizmust. Hmm, rossz hatással vagyok rá. Mikor először megláttam azt hittem, hogy egy szerény kis szöszike. Bár lehet, hogy már akkor is egy ördög volt...hmm...csak eljátszotta az ártatlant, hogy hamarabb szét dobjam neki a lábaimat. A rafináltja.
- Jah, a rendszer. A rendszeres elélvezés... - Egyre jobban imádom ezt a karácsonyt. Engem az se érdekelne, ha egy híd alatt ücsörögnénk a feldíszített fűszálaink mellett. Mindegy, hol vagyok, az a lényeg, hogy Bennel lehessek. Igen, nyálas és közhelyes szöveg, de ez a rohadt igazság. Akinek nem tetszik, az kösse fel magát. Ennyi. - Igen, jól. Nagyon perverz vagy... - Ő vigyorgott, de én csak ártatlanul pislogtam rá, mint aki nem is tud mit hozzászólni az efféle mocskos dolgokhoz. Mondjuk én kezdtem bele, így ez az ártatlanság értelmét veszti.
- Miiii? És erről miért csak most szól? Basszus, gratulálok... - Gyorsan adtam neki egy csókot, örülök, hogy lesz munkája. Bár én szívesen eltartanám, csak ő túl makacs és büszke. - És...mindennap fogsz majd dolgozni? Ha kukkolod az izmos faszikat meg nőket, akkor kicsinállak... - Tényleg, egy olyan helyen mindenki jól néz ki...banyek. Oké, rajtam is van izom, de nem szoktam gyúrni járni. Ben meg majd sokkal izmosabb emberekkel fog ott találkozni..eh...miért nem tudok egyszer őszintén örülni a sikerének? Borzasztó vagyok. De nem akarom elveszíteni.
- Pff...inkább ne részletezd tovább. Én is sokszor elmentem, miközben itthon bámultam a pornót... - Gyorsan visszavágtam neki, mert kurvára nem tetszett az, amit mondott. Biztos sokat szenvedett a fronton. "Szenvedett". Amúgy ja, én is sokszor néztem pornót, de közben mindvégig Benre gondoltam.
- Oh, értem...milyen kis védelmező lettél. - Hiába a duzzogásom, most mégis a farkam irányított, túlságosan ki voltam már éhezve a szöszire. Szerencsére hagytam, hogy eldöntsem a földön, és így rá tudtam mászni. Durván csókolni kezdtem, aztán elkezdtem letépni a felsőjét. - Uppsz. - Szegény..majd vennie kell egy újat.

-Álmodozni másról szoktam, de Te pontosan tudod miről. - Nos be kell, hogy lássam, gyökeresen megváltoztam ebben a lassan 4 évben amióta együtt vagyunk. Zárkózott maradtam mindenki előtt ugyanúgy, de Simon előtt nincsenek titkaim és nyílt vagyok, bármilyen értelemben is vesszük ezt. Néha azért még eljátszom a gondolattal, hogy mi lett volna, ha akkor nem tévedek abba a bárba és ismerem meg Őt. Mostanra valószínűleg elvégeztem volna az egyetemet, ott laknék a bárlakásomban, lekötöttem volna magam egy nő mellett és lenne vagy két sipákoló Hunterrel több a világon. De szerencsére nem így lett, megjelent az életemben és fenekestül felforgatta azt. Én pedig szépen seggre estem. Most már ha akarnám sem tudnám kiverni az életemből ezt a majmot, lehetetlen lenne, olyan számomra, mint függőknek a drog, ideig-óráig kibírom nélküle nagy nehezen, de aztán muszáj egy újabb szippantás, esetünkben egy jó szex vagy csak egyszerűen a közelsége.
-Hát fontos is a rendszer, megnyugtatja az embert és még őrületes élményekkel is szolgál. - Maradok tárgyilagos, de magamban azért röhögök keményen. Ez már egy felbolydult karácsony, de ha mindegyik ilyen lesz akkor hajlok afelé, hogy megkedveljem az ünnepet. Míg másoknál minden kezdődik a családi vacsinál, süti zabálásnál aztán ajándék bontás majd nevetgélés végül alvás és egy újabb évnyi várakozás, hogy ezt az idétlen rendszert újra játszák. Nálunk ez szerencsére teljesen máshogy van, nekem pedig ez így tetszik.
A perverz kifejezésre csak kajánul elvigyorogtam, most mit mondhatnék, az vagyok.
-Nem gondoltam, hogy ennyire fontos. - Visszacsókoltam. - Szerinted nem látnám őket úgy is, ha nem konkrétan ezt figyelném? Ott lesznek mindenütt, kigyúrt bicepszek, hasi kockák.. - Magamban vihogtam, de valahogy muszájt éreztem rá, hogy kicsit féltékennyé tegyem, olyankor marha cukin fest.
-Hát akkor ennyi, egában vagyunk. - Kacsintottam rá. Nem értem miért gondol ebbe valami extrát is, igen, pornót is néztem naná és nyilván nem Ő meg Én voltunk rajta premier plánban. Az meg, hogy miközben élvezkedem mire gondolok, az már az Én dolgom, de ha egy kicsit is jobban magába nézne tudná, hogy rajta kívül eszembe se jutna senki más, Hülye majom.
-Védelmezem a tulajdonom, még szép. - Vigyorogtam, mert tudtam ezzel feltudom bosszantani. Ahogy csókolt bizseregni kezdett a bőröm, marja jól tud témát terelni, annyi szent. Amikor elszakadt az ingem csak morrantam egyet, majd ha lesz fizetésem veszek egy új kedvenc inget, addig meg elhordom az Övét, ez így fair. Viszonzás képpen az Övé sem úszta meg és szépen darabokra hullt ahogy letéptem róla. Végig simítottam a mellkasán, majd magamhoz húztam egy újabb szenvedélyes csókért.

+18

- De arról meg nem csak álmodozni szoktál. Kivéve a hadsereg, ott álmodozhattál. - Itthon már nem fogom hagyni, hogy a dolgok amikről álmodik csak álmok maradjanak. Karácsonykor is csak a szexen jár az eszem, dehát Ben évekig távol volt. Bármikor meghallhatott volna, szóval most baromira megérdemeljük ezt a laza karácsonyozást. Most minden jó, remélem nem fog történni semmi szarság az elkövetkezendő napokban, hetekben...hónapokban. Jó, ez lehetetlen, addig vagy százszor összeveszünk valószínűleg.
- Jaja... - A rendszer, rendszeres életmód nem az erősségem. Olyan rohadt szétszórt vagyok, amíg Ben nem volt itthon a ház úgy nézett ki, mintha atombomba robbant volna a közepén. A rendszeres takarítás...hát, nem nekem való. Ruhák voltak mindenfelé, pizzamaradékok, tengerimalac kaja, sörös dobozok. Brr. És ezt a szöszi is láthatta, mikor váratlanul betoppant ide. Szegény, most már biztosan tudja, hogy a barátja nem egy nagy takarítómester. Ez van. Csomó pénzt kapok anyáéktól, majd felveszek egy takarítónőt. Valami hetven éveset, nehogy Ben véletlenül elkalandozzon.
- Nekem fontos. Nagyon vicces vagy. Én majd egy szál boxerben fogok bemenni az edzőterembe, és majd hagyom, hogy mindenki rám cuppanjon. - Egyre jobban duzzogtam, nekem ez nem vicces. Hülye humorérzéke van. Bezzeg ha most szóba hoznám Greget úgy vonulna ki a házból, hogy még a bejárati ajtót is leszakítaná.
Csak bólintottam egyet, mikor kijelentette, hogy akkor egálban vagyunk. Hatalmas erőfeszítésekbe kerül, hogy ne sértődjek be azon, amit az előbb mondott. Tudom, hogy csak poénkodik, de leszarom. Ez nem vicces, kész.
- Naa, nem vagyok a tulajdonod. Megint ki akarsz sajátítani, mi? - Vigyorogtam én is, miközben ott csókoltam ahol értem. Ő is letépte az én felsőmet, amitől felmorrantam. - Vehetsz nekem egy újat. - Még nem kezdtem el leszedni róla a nadrágját, helyette az egyik tenyeremmel a farkát dörzsöltem a gatyáján keresztül. Megérdemli, hogy kínozzam. Ben mindig megérdemli.

-Ki tudja mikbe mész bele. - Kacsintok rá. Változtak a dolgok, nem is kicsit, azért 3 év az 3 év. Pokoli hosszú idő külön, már azt se tudom mi szerepel a majomnak tiltó listán és mi a megengedett. Már pedig szeretek néha durva is lenni, nem gyakran, de néha jó szexben levezetni a felgyülemlett feszültséget.
Tudom, hogy olykor romantikázni is jó, de legtöbbször ezt annyira nem csípem, szerencsére Simon ezt nem igazán veti a szememre, neki elég vagyok Én is, ami így jó.
Természetesen csupán csak róla ábrándoztam három éven keresztül, még csak eszembe se jutott másra nézni, másban meglelni a kielégülést, hogy ez jelent-e neki valamit? Biztosan, csak túl csökönyös, hogy ezt be is vallja.
A rendszer szóval valahol arra is célzok, hogy ez neki a legnagyobb mértékben is homály, a felfordulás inkább jellemzi és a spontenaitás. Bár inkább rendmániás lennék mégis úgy érzem az Ő szétszórtsága pont illik az én rendezett felemhez. Igen, ez egy kicsit szentimentalista megnyilvánulás volt, de olykor megengedhetek magamnak ennyit.
-Csak gyere nyugodtan, ha nem botránkoztat meg, hogy azonnal leteperlek ott mindenki előtt és addig duglak, míg a nevemet nem sikítod, na? Még mindig olyan jó ötlet? - Kajánul vigyorgok. Ahogy ismerem vagy valami csípőssel válaszol vagy éppen meghunyászkodik és duzzog helyette. De Én komolyan beszélek, megtenném, már csak azért is, hogy mindenkinek nyilvánvaló legyen, hogy Ő az enyém és még csak nézniük sem szabad. Pont.
-Nem kiakarlak sajátítani, már megtettem. - Vigyorgok Én is, az ing tépés pedig határozottan jogos volt miután ő ugyanígy tett az enyémmel. Természetesen nem veszek neki másikat, naná, hogy nem, jobb, ha szép lassan elfogynak a felsői, jobban tetszik felső nélkül.
Az őrületes kínzás amit a farkamon végez majd megőrjít, fel is szisszenek ahogy a farmer dörzsöl, de nem mondok semmit, szeretem, ha azt hiszi Ő irányít. A csípőmmel fel felé lökök, hogy a tenyere még szorosabban tapadjon a farmeromra és még közelebb érezzem. Fel is nyögök, elképesztő, hogy ennyitől képes beindítani. Lehúzom magamhoz egy csókra amibe beleadok apait-anyait, hogy érezze, eszméletlenül kívánom.

- Öhm, nincsenek újításaim, bárhova beteheted. Bárhogyan. Bárhol. De pisiszexet nem vállalok... - Komoly arccal, pislogás nélkül néztem Benre, még a "pisiszex" kimondása közben is. - Vagy...te ki akarsz próbálni valami újat? Úristen, hármast se vállalok. Ahogyan hereszorítót sem. - Ki tudja, lehet, hogy a seregben perverz állattá változott. Régen is voltak hajlamai, amik ott simán felerősödhettek. Vannak fantáziáim, amikről neki sose fogok beszélni, mert más a képzelet és a valóság. A valóságban sose vennék fel magassarkút és harisnyát, brrr. Annyira senki se lehet meleg.
A következő szavainak a hallatán leesett az állam, nem erre számítottam. Gyorsan nyeltem is egy nagyot, és vettem egy mély levegőt, mielőtt megszólaltam volna. - Igazából gerjednék arra, ha mások előtt erőszakolnál meg....szóval igen, még mindig baromi jó ötlet. - Kiöltöttem rá a nyelvem, aztán elvigyorodtam. De basszus, már a hülye szövegétől elkezdett felállni a farkam. Hogy lehet így beszélni? Ne beszéljen így....megőrjít...jó értelemben. Simán hagynám, hogy leteperjen. Esetleg kapálóznék egy kicsit a hatás kedvéért. Imádom, hogy ennyivel erősebb nálam és simán lefog. Ha ezt egyenruhában csinálná akkor fix, hogy négy másodperc alatt elmennék.
- Pff na persze....Greg is kisajátított. - Vigyorogtam én is, de utána rájöttem, hogy ezzel akkor se jó poénkodni amikor Ben is nagyon humoros kedvében van. Na mindegy. Inkább az ingének a letépésével foglalatoskodtam, hátha nem vágja be a durcát.
Halkan felnevettem, mikor Ben megpróbált még jobban a tenyeremhez simulni a csípőjének a mozgatásával. Mint egy kanos nyuszi, aki nem talál bele a lyukba. Viszonoztam a csókját, majd lassan lehúztam a sliccét, hogy a boxerén keresztül simogathassam, dörzsölhessem a farkát.
- Édes vagy. - Nagyot sóhajtottam, és ezután egy gyors mozdulattal leszálltam róla és melléültem. - Hoppá...bocsánat.. - Szeretek vele gonoszkodni, és még annál is jobban szeretem kínozni. Tudom, szörnyű vagyok. - Elzsibbadt a kezem... - Persze ez nem igaz, ennyitől semmim se szokott elzsibbadni.

Párat pislogtam a felvetésein aztán úgy elkapott a röhögő görcs, hogy azt hittem megfulladok. Még a térdemet vertem miközben igyekeztem megszólalni. A pisiszex megröhögtetett, de az édeshármas valahol elkomorított. Eszem ágában sincs osztozni Simon-on. Én vagyok a világ legönzőbb embere és kész, fogadja el a világ.
Oké, oké, oké, azért vannak ötleteim vele, de ha nem akarja akkor nem lesz semmi. Régen is megbeszélés alapján működött, nekem meg bőven elég a sima szex extrák nélkül.
-nyugi, semmi ilyesmi nem lesz, a heréid úgy maradnak ahogy akarod. - Röhögök tovább, mert egyszerűen képtelen vagyok megállni. Olyan rémült képet vágott, mint egy kisgyerek akitől elvették a fagyiját.
-Okés, akkor számíts rá a közeljövőben, ennyi még belefér abba, hogy elveszítsem a melómat. - Vihogok. Tudom, hogy próbál tökös gyereknek mutatkozni, de ha ezt megtenném lenne azért benne egy fékpedál. Már csak a neveltetése miatt is. Végül is ez azért tetszik is nekem, nem olyan, mint Én, sőt, különbözünk rendesen.
Greg nevére megmerevedtem, de nem a jó értelemben. Meg kellett volna ölnöm. Áruló nyomorék. Egyszerűen késztetést érzek rá, hogy megfojtsam, de hát már így is van a rovásomon bőven.
Nehezen bár, de Simon-nak sikerül kiürítenie a fejemet és elterelni a gondolataimat. Ahogy a farkamat dörzsölte egyszerre küldött a mennyekbe és a pokolba, fantasztikus volt. Mikor abbahagyta egy csalódott nyögést hangoztattam, aztán elvigyorodtam.
-Ha elzsibbadt a kezed akkor nyugodtan folytathatod a száddal is. - Kihívóan rávigyorogtam és a farkamhoz nyúltam, ha már Ő abbahagyta.

+18

Aggódva figyeltem Bent, mert annyira röhögött, hogy féltem itt fog megfulladni nekem. Ennyire vicces a pisiszex? Na mindegy, én is vigyorogtam, aztán vártam, hogy elmúljon a rohama. Csak pornóban láttam, hogy valaki a másik szájába hugyozik vele, és fúj...rögtön kapcsoltam is valami másra.
- Na azért. De ha szeretnéd tehetek rád egyet, sőt, kaphatsz szájpecket is. - Szinte mindig Ben a domináns, de poén lenne ha kikötözném, tennék rá hereszorítót és kipeckelném a száját. Utána meg futhatnék az életemért, olyan mérges lenne. - Nyugi már, tényleg ki fogsz nyiffanni a sok röhögéstől.. - Hátba veregettem, hátha lecsillapodik. Jól felpörgött, de szeretem amikor boldog. Inkább nevessen, mint hogy mérges legyen vagy szomorú.
- Hmm jó...utána meg majd eltartalak, te pedig cserébe szexuális szolgáltatásokkal fogsz nekem fizetni. Jó így? - Oh, Ben ingyenesen adja a dugást, szerencsére. Mondjuk ez már alap, hiszen a vőlegényem. Annyira tetszik ez a szó....nemsokára pedig a férjem lesz. Ah, az a nászéjszaka, nászút. Kell majd egy tolószék nekem.
A számat beharapva figyeltem, hogy Ben mit fog reagálni a Greges poénkodásra, de szerencsére nem szólt semmit. Huhh. Tudom, hogy mennyire gyűlöli, én is utálom. Többet nem is viccelődöm vele, mert a végén vissza lesz kérve a gyűrűm.
- Tessék? Ezt meg se hallottam... - Horkantam fel, de azért a számat nyalogatva néztem ahogy Ben a farkához nyúl. Majd némán közelebb csusszantam hozzá, rácsaptam a kezére, gyorsan arrébb lökdöstem és végig nyaltam a farka hegyén. - De ma gyereknap van.. - Kedvesen mosolyogtam fel rá, és ezután tövig nyeltem, mert most megérdemli.