Hát persze. Elmúlik úgy mint egyszer minden. De valami most bennem határozottan nem akar el múlni és lassan jobban fáj mint az ütés az oldalamon, de ezt is lehet orvosolni még hozzá rövid időn belül és hosszú idő leforgása alatt és olyan leszel mint akit kicseréltek.
- Nyoma marad? - Ennek biztosan még egy jó ideig, de engem nem ez érdekel leginkább. Szeretek sokat sejtető szavakat használni. Kerülgetni a forró kását? Szórakoztató. De fogalmazhatok egészen nyersen is ha úgy jobban tetszik. Kit érdekel... Egy-két zúzódás. Eddig még senki sem pusztult bele. Én arra volnék kíváncsi, hogy tetteinknek lesz-e akkor súly, hogy nyomot hagyjon bennem?
- Komolyan? Egyetlen percig sem vettél komolyan! - Azért ne nézzünk már keresztül egymáson. elég súlyos ahhoz, hogy ne tudjak keresztül nézni rajta, de azt azért egyből elvettem, hogy egy pillanatra sem vette komolyan amiért ide jöttünk vagy amit kértem tőle. Jól elszórakozott, ennyi... csak épp engem nem szórakoztatott el inkább jól felbosszantott és most nagyon remélem, hogy tud is vele mit kezdeni.
- Nincs mit tenni... Kíváncsivá tettél! - Nem vagyok épp az a megszokott és felettébb kíváncsi természet, de érdeklődő az igen és abban az egy dologban legalább ki tudom magamnak harcolni a figyelmet ás garantálom, hogy komolyan fog venni, más különben...
Jó dolog tud lenni ez a macska-egér játék ha tisztában vagy a szereposztással... és én már kezdek igen csak belezavarodni. Melyik volnék én? Mert bevallom cincogni azt nem tudok és nincs az az isten... és egyébként se...
Bólintottam egyet majd bevánszorogtam az öltözőbe. Érzem ez most elég hosszadalmas és fájdalmas folyamat lesz és hangos. Néhány jól megfontolt és határozott mozdulattal ki ropogtattam csontjaimat remélve, hogy utána is képes leszek még a mozgásra és ha csak egy kicsivel is de jobb lesz. Majd át öltöztem és nem túl sietősen kimásztam a kocsihoz. Na jó, nem szó szerint, de néha már úgy tűnt még az is könnyebb lenne. Természetesen Dexter már a kocsiban ült. Nem csalódtam. Be ültem mellé előre cuccaimat pedig a hátsó ülésre dobtam.

Valahogy sejtem, hogy nem azt kapta, amire számított, de azért túl nagy csalódást nem hiszem, hogy okoztam számára. Úgy néz ki, mint egy porcelánbaba - iszonyúan felvágott nyelvvel - komolyan mondom tartottam attól, hogy darabjaimra hullik, ha komolyabban hozzá érek, vagy éppen megütöm. Attól, hogy harcos vagyok, még tisztelem annyira a női nemet, hogy ne használjam fel ellenük a túlerőmet, ami fizikumom végett van.
- Az önérzetedben biztosan. - Úgy hiszem pár kék-zöld foltot leszámítva nem marad nyoma. Azok a foltok elmúlnak, ahogyan az emléke is egyre inkább elhalványodik az idő múlásával.
- Tény, hogy nem tekintettelek egyenrangú ellenfélként, de csak azért, mert a saját terepemen küzdöttünk meg. - Gondtalanul elvagyok az edzőteremben, na meg a ringben is az ellenfelekkel. Azért érdekelne, hogy Lyna miféle terepen érzi otthon magát, bár azt hiszem erre nem sokára sor kerül, mert a közöttünk lévő szikrázás csak nem akar elmúlni, azóta hogy betértem hozzá a rendelőbe.
- Ez a beszéd. - Egy utolsó kacsintás és már el is tűnök az öltözőben. Türelmetlenül kezdek el dobolni a kormányom ameddig várakozok rá, mindig ezt utáltam a nőknek, hogy nagyon sokat kell rájuk várni, vagyis nekem annak tűnt. De végre, hogy megérkezett. Beszállt mellém, szó nélkül rátapostam a gázpedálra. Pár szokványos témát végig rágtunk mire lakásom előtt hangosan nyikorogva adták meg magukat a fékpofák. Kiszállva az autóból, tekintetem a szemközti házra mered, előtte van valami kis füves kertféleség na meg egy kis kecske? Komolyan? Azt hiszem káprázik a szemem.
- Lyna, az tényleg egy kecske? - Mutatok abba az irányba, ahol az állatot megpillantottan. Felnevetek, de haladok tovább a bejárat felé, remélhetőleg Lynával az oldalamon.

- Kiheverem... - Sokkal inkább zavarna azok a nyomok láthatóan lennének. De így, az önérzetemmel még csak el bírok valahogy. Csak csekély mértékben sértette, mondhatni súrolta. Ennyit igazán el tudok viselni. Talán meg kellene értenem, de pillanatnyilag nem nagyon hajlok a dologra. Egyszerűen csak megpróbálom elfogadni az álláspontját és ennyivel le is zárnám ezt a gondolatmenetet. Egyszerűen tudnom kellett volna.
- Akkor mondd, mégis miféle terepen tekintenél egyenrangú ellenfélnek? - Erről azért volnának elképzeléseim kérdés, hogy mennyire helytállóak és én mégis inkább tőle szeretném hallani, mert az a biztos. Rohadjak meg én megcsinálom, hiszen azért volnék itt tudtom szerint... Legalább is azt hiszem. Már fogalmam sincs számára mi mindent takart az az ajánlat, de már tudom, hogy akkor túl kevéssel is beértem, de ez most nem így fog történni.
Szinte biztosra vettem, hogy őt már odakint fogom találni, de vele ellentétbe számomra ez nem egy szokványos dolog volt, amolyan napi rutin. Pillanatnyilag még mindenem sajog, amit talán kicsit meg is látszik a mozgásomon, de természetesen ha kérdezné sem vallanám be. Még csak az hiányozna, hogy egész úton azt kelljen hallgatnom, hogy neki mennyire igaza volt és, hogy igazán tarthattam volna néha kicsit csukva is a számat, de nem érdekel. Ettől honlap még ugyan nap lesz és semmi sem fog változni, én ugyan az leszek.
- Igen Dexter, az ott tényleg egy kecske. - Tört ki belőlem a nevetés. Már fájt ahogy nevetek, de egyszerűen nem bírtam abba hagyni, de még kevésbé feldolgozni. Könnyeimet törölgetve arcomról követem a ház felé és próbálok nem hátra tekinteni...
- Egyedül egy ekkora házban? - Bukott ki belőlem a kérdés. Nem lehet mindig valami szívderítő, de én ezen ma tudok változtatni és tervbe is van. Honlapra pedig... biztosan akadni fog majd valaki más...

- Ez egy percig sem volt kérdéses. - Pár apró zúzódással azt hiszem meg is ússza, egyszerűen nem volt szívem ellátni a baját, egy ilyen nőben kár is lenne kárt tenni. Más terveim vannak vele, egészen mások, nem tartom kizártnak, hogy neki azok jobban tetszenének.
- Túl becsülik a szavakat, ezért én inkább fecsegés helyett cselekedetekkel vezetnélek rá a válaszra. - Vagyok annyira tapintatos, hogy nem kezdem el neki sorolni azt a számtalan dolgot, amik fejemben kavarognak, inkább megmutatnám neki, hiszen akkor minden annyira nyilvánvaló lenne számára. Ott aztán semmit sem lehetne félre értelmezni és kiforgatni, csak az ösztönös cselekedetek vannak már ott és a legősibb ősi ösztön, ami mindannyinkat vezérel.
- Hát ilyet, ez kész. - Mikor Lyna megerősítette, hogy tényleg jól látok és egyáltalán nem csak én képzeltem oda akaratlanul is elő tört belőlem a nevetés. Elképzelni sem tudom, hogy mit keres a szemközti szomszéd kertjében egy kecske, bár az ipse mindig is furcsa volt számomra, de ez nekem is sok volt így hirtelen. Mikor nagy nehezen abba tudtam hagyni a nevetést indulok meg a bejárati ajtó felé.
- Most már nem is vagyok egyedül. - Válaszoltam kérdésere már a laskában. Szeretem a hirtelen döntéseket, legalább nem fogok azon agyalni, hogy mi lesz ezek után és hasonló dolgokon, ezért szerény egyszerűséggel felkapcsolom a villanyokat, hogy Lyna lásson is valamit, mert én persze a sötétben is tudom, hogy mi merre van, vele ellentétben. Ez után lépek oda mellé, nem habozva kapom el és csókolok ismét azokra az édes ajkakra. Feltéve, ha nem ellenkezik karjaim közé felkapva indulok meg vele a hálószoba felé.

- Jó látni, hogy bízni tudtál valamiben velem kapcsolatosan. - Mert hát az edzőteremben látottak után nem ez esett le egyértelműen, hanem éppen csak az ellenkezője. Mint aki csak abban tud bízni, hogy meg tud fektetni, de addig eljátszadozik velem egy kicsit, ha már felajánlotta, de ezt is inkább csak saját maga miatt... ha netalán holnap vagy tudom is én mikor bárkii kérdezősködne csak is a legjobbakról a féktelen élvezetről regéljek ódákat, amiket általa és csak vele élhettem át.
- Mert szerinted egy nő csak fecsegni tud? - Számomra most vált csak igazán világossá egy-két dolog. Sejthettem volna. Már a levegőben érzett csak én nem akartam figyelembe venni. Bármelyik nő ugyan azt vehette volna le ebből a néhány szóból, amit most én mi szerint egy nő csak is fecsegni tud Dexter számára... vagy ezzel most finoman arra kívánt célozni, hogy inkább fognám be a számat és tenném csak a dolgom?
- Ebbe most inkább nem gondolnék bele... - Ráztam meg a fejem még mindig kuncogva. Elképzelésem sincs róla ki a ház tulajdonosa, bérlője, lakója de ha már egy kecske legelészik a ház előtt vígan ilyenkor akkor azt hiszem nem is akarom tudni. Egyáltalán mit keres erre ezen a környéken egy kecske? Na pontosan ezért is nem szeretném jobban belebonyolódni a témába.
- Na és minden este egy újabb nő tölti itt az éjszakát és teszi fel ugyan ezt a kérdést? - Tudom, nem túl sok közöm van hozzá, de szavai ezt sugallták és ha már én is egy vagyok a sok közül... Legalább használjam már ki!
Amint feorangelkapott lábaimat dereka köré fontam és már egyáltalán nem akartam ellenszegülni akaratának vagy akár akadékoskodni. Engedtem a csábításnak és visszacsókoltam. Beláttam, hogy jelenleg nem vagyok abban a helyzetben, hogy ellentámadást indítsak ellene vagy inkább bosszúhadjáratot az edzőteremben történtek miatt?!

- Ezt jól jegyezd meg, nálam a bizalmat ki kell érdemelni. - Nem beszélek félre, teljesen őszintén mondom most ezt neki. A bizalom nem az, amivel csak játszadozni lehet kedvünk szerint, de még is páran eljátszották már nálam a bizalmukat. Most vissza gondolva eléggé gyengéden bántam vele, így nevetlek, vagy nem tudom, egyszerűen képtelen voltam megütni komolyabban, hiába való volt a hergelése. Viszont ha más helyzetben így hergelne, akkor már nem fognám vissza magam, egyszer is bőven elég volt, sőt még sok is.
- Nem, tudnak mást is csinálni, de azért eléggé sokat fecsegnek, nincs igazam? Vagy csak talán én találkoztam mindig olyan nőkkel, akiknek be nem állt a szájúk. - Emlékszek, még régebben volt egy olyan barátnőm, akinek tényleg be kellett fognom a száját, mert még szex közben is folyamatosan beszélt, ami több, mint vágyromboló.
- Tökéletesen meg tudlak érteni. - Ha Lyna is látta, akkor tán csak nem a képzeletem játszadozik velem, sőt nem is ittam, hogy bármit is behallucináljak, ezek szerint tényleg egy kecske legel a szemközti ház előtt. Tényleg jobb nem bele gondolni, hogy miféle okból lehet ott egy kecske, erre felé még a kutya is ritkaságnak számít, nem hogy egy kecske.
- Lyna miket nem feltételezel rólam? Nem, csak este. - Elnevetem magam, már csak azért is. Attól is függ, hogy mikor vannak nálam az "áldozataim" hogy melyik váltásba vagyok beosztva, mert ha éjszakára, akkor máskor intézem el a szükségleteimet, de nem minden napos, hogy bárkit is haza csábítsak. Lyna is bele esett a kis csapdámba. Csókolva vittem be egyenesen a hálóba, ahol az ágyra fektettem.
- Ezen a terepen akár még nyerni is engedlek. - Ajkai közé suttogtam, kezem közben felfedező útra indult testén.

- Dexter, szeretnél rászorulni még egy tetanuszra? - Persze, értem a bizalomra is rá kell szolgálni, de mi történik akkor ha ez már megvan? Éreznem kellene valamit? Tapasztalnom? Csak mert nekem mind eddig még semmi sem tűnt fel vagy ha mégis hát semmi jó. Ezek szerint vagy velem van a baj és tévúton járok vagy vele nem stimmel valami és jobban kellene követelőznöm.
De én még mindig pontosan tudom, hogy van az a harapás legalább is hogy hova sújtott le az a nő, akit majd egy szabad órámban megfogok látogatni vagy azért, hogy gratuláljak vagy azért, hogy a megkopasszam... Attól függ miként végződik majd ez az este, de szeretném azt hinni, hogy ennél már csak is jobb lehet. Ugyan nem hordozok magamban semmiféle fertőzést, veszett sem vagyok, de attól még fogaim vannak... Ó, na és körmeim!
- Ha már kibírtad, hogy ne fogd be a szájukat valamilyen úton-módon akkor nem lehettek eléggé idegesítők. - Mosolyodtam el sejtelmesen csak mert még én sem igazán vagyok tudatában annak, hogy mire is szerettem volna ezzel rámutatni, de azért nincs is annyi eshetőség. Nem bonyolult.
- Gondolod? - Homlok ráncolva kérdeztem vissza majd ismét elmosolyodva. Na igen, ez már egy másik téma és ha jól sejtem én most nagyon nem ezért vagyok itt..., hogy átlelkizzük az éjszakát néhány üveg bor mellett. Nem is vagyok túl jó az ilyesmiben. Olyan egyhangú és mindig ugyan úgy végződik. Semmi értelme! Ezért át is ugornám ezt a részt.
- Jobb is ha nem tudod, hidd el! - Kapott el a nevetés. Ez hihetetlen! Kétségkívül meglehetősen jó az asszociációs képességünk! Igen csak kifejlett!
- Pedig megfordult a fejemben, hogy ezen a terepen akár még hagynám is magam... - Feleltem suttogva. Persze azért nem kel minden egyes szavamat készpénznek venni. Ezen még sok minden tud változtatni szinte bármelyik pillanatban... és bekattanok és akkor indul a második félidő, mert mindenkinek ki jár az a még egy esély! Lassan kezdtem el feltűrni a felsőjét és ha engedi... Már ha addig tud parancsolni magának le is kapom róla.

- Nem, azt hiszem egyelőre azaz egy is elég volt, de ha arra vágyok, hogy valaki tűt döfjön belém, akkor csak is hozzád fogok fordulni. - Ha hiszi, ha nem nekem bőven elég volt, hogy egyszer meg lettem harapva, apám mindig is mondogatta, hogy a nőkkel vigyázni kell, mert veszélyes teremtmények, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Nem azt mondom, hogy nem volt már arra példa, hogy egy nő a fogát mélyessze belém, de akkor egészen más volt a szituáció, hogy is mondjam, sokkal inkább kedvezőbb volt számomra.
- Azt nem mondtam, hogy nem fogtam be a szájukat, mert arra is van egy módszerem. - Most nem arra gondolok, hogy a kezemmel tettem volna meg, hanem egészen mással, de ezt Lyna is érti szerintem, nem annyira ostoba, mint azok, akiket eddig felcsíptem. Van benne valami, amitől más, mint az eddigiek. Eddig sem buktam azokra a félős nyuszi fajtákra, de Lyna egy igazi vadmacska, és még azt hiszem semmit sem láttam.
- Határozottan igen, de az is lehet, hogy még sem. - Eddig azt hittem, hogy meg tudom érteni, de kezd már össze zavarni, erre a nők mindig is képesek voltak, hogy abban is össze zavarjanak, amiről azt hittem, hogy úgy van, ahogy én hiszem. De nekem ők túl elvontak, ezért nem is akarom megérteni a nőket, nem mintha bármikor is meg tudtam volna őket tökéletesen érteni.
- Ritka, hogy hiszek egy nőnek, de most tudok neked hinni. - Jobb is, hogy nem tudja, az pedig még jobb, ha nem is akarja megtudni. Elvére nem tartozunk a másiknak magyarázattal, hogy ki is miért fordult meg a lakásunkban, nem is vagyunk olyan viszonyban, hogy azt a témát boncolgassuk és a tíz ujjam sem lenne elég, hogy megszámoljam azoknak a számát, akik már részesültek a vendégszeretetemben.
- Akkor győzzön a jobbik. - Bele mosolygok a csókba, hagyom, hogy levegye rólam a felsőmet, szeretem ha a nők feltalálják magukat egy ilyen helyzetbe. Mind két kezét lefogom csuklójánál fogva, pimaszul mosolyogva nézek bele szemibe.
- Most jött el annak az ideje, hogy tényleg megküzdjünk egymással. - Ezzel a végszóval már el is engedem kezeit, csak, hogy le tudjam róla varázsolni nadrágját, ami könnyebben ment mint hittem volna.

- Azt el is várom, sőt ha arra vágysz előtte még a fogaimat is beléd mélyesztem. - Nem az első eset volna, de a körmeimmel sokkal hatékonyabban tudok dolgozni, sokkal könnyedebben. Bár ezek után kétszer is megfogom gondolni, hogy mit teszek és, hogy mennyire merjek ficánkolni még majd a végén a térdére fektet és elfenekel azzal az izmos kezével, hűha. Nem tudtom mikor lettem ilyen vállalkozó szellemű. Mondjuk amikor belementem ebbe az egész játékba? Okos kis álca volt meg kell hagyni, aminek többször nem dőlök be, de egyszer mindenképp. Talán most majd én is tudok érvényesülni és talán még az is lehet, hogy képes leszek magam alá kényszeríteni.
- Akkor ezek szerint ha szeretnék megismerkedni a módszereiddel vég elláthatatlan fecsegésbe kellene kezdenem? - Nem mondom, kicsit azért nehezemre esne és ehhez már külön tehetség kell. Szerintem előbb akadnék ki én saját magam mint, hogy őt tudnám felbosszantani. Erre viszont már nekem is megvannak a módszereim.
- Hogy mi? - Zavarodottan elmosolyodtam majd nevetni kezdtem. Na most akkor mi van? Igen vagy nem vagy mégsem vagy lehet vagy mi? Na jó, hagyjuk inkább. Nem terhelném most le ezzel az agyamat.
- Értékelni fogom... - Ez a minimum azok után és ha már részesülhettem kiváltságos bizalmába, amiért hozzá teszem nem tettem semmit, de majd fogok.
Szavaira kimértem csak bólintottam egyet. Van amit nem kell és nem is érdemes tovább taglalni különösen egy ilyen helyzetben, ahol a szavaknak van legkevésbé jelentőségük.
- Oh, ígérem mindent belefogok adni! - Játékos mosoly jelenik meg arcomon amint azt tapasztalom, hogy lefogta mindkét kezem a csuklóimnál. Hát felőlem akár így is indíthatunk.
De nem adom ám olyan könnyen és gyorsan magam. Nem szeretek az átlagba tartozni... Talán nagy hiba volt csak úgy elengednie. Kihasználtam a pillanatot amíg nem figyelt és bár nem ment simán, de fölé kerekedtem és veszettül élvezem a kialakult helyzetet. Önelégülten elmosolyodtam majd lassan kezdtem el magamról lehámozni felsőmet miközben nyughatatlanul mocorogtam ölében.

Össze ráncolt homlokkal meredek rá, majd mosolyogva megcsóválom fejemet.
- Nem lennék egy kicsit túl rágós a számodra? - Igaz nem vagyok cukorból és nem szoktam ellen állni, ha egy nő aktív kedvében van és a fogaival hagy rajtam nyomot, de azt sokkal jobban szeretem, ha játékosan teszi meg és nem vadállat módjára tépi húsomat. Néha az is előfordult, hogy túlságosan felhevül a hálószobában a levegő hőmérséklete és akkor engedve vágyainknak olyan dolgot teszünk egymással, amit még napokkal az együttlét után is érzünk. Már abból is ahogyan csókol, - olyan követelőző és erőszakos -, gondolom, hogy az ágyban sem a hízelgő kiscica szerepet alkossa, sokkal inkább a vadmacskát, aki nyugodt szívvel ketté harapja prédája torkát.
- Nem, néha csak úgy másokat is szoktam szembesíteni a módszereimmel, csak hogy lássák, hogy mennyire nagylelkű tudok lenni. - Ezek a módszereim csak arra lettek kitalálva, hogy nekem jó legyen, szóval még magamban megkérdőjeleztem párszor ezt a mondatomat. De egy nőnek azt kell mondani, amire vágyik, nemde? Nos, végül is nem hazudtam ezzel, nagylelkű is vagyok, hogy mással is osztozom hálószobámon és tapasztalataimon.
Látszólag Lyna is pont annyira össze van zavarodva, mint én. Ezért kérdésére egy mosoly kíséretében mindössze csak megvontam vállaimat.
- Pompás, szeretem is ha értékelnek. - Csalafinta mosoly fut végig arcomon, képtelennek érzem magam koncentrálni a beszédre, mikor már egyre inkább szűkösebbnek érzem nadrágomat. Neki nem kell erről tudomást szereznie, de kicsit csaltam, engedtem, hogy átvegye az uralmat felettem, már csak azért is, mert érdekelt, hogy mire is képes a kicsike. Ölemben ült, én pedig vadul bele martam mindkét kezemmel fenekébe, hatalmas szemekkel meredtem felső testére és az ott munkálkodó kézre, ami lassú mozdulatokkal szabadította meg magát felsőjétől. Eddig feküdtem, de egy határozott mozdulattal ültem fel, úgy hogy még mindig az ölembe maradjon, kezeim felcsúsztak egészen hátáig, ahol egyszerűen kigomboltam a rajta lévő melltartót, miközben ajkait ostromoltam újfent.

- Ne aggódj, bőven volt időm rá, hogy kiélezzem a fogaimat. - Általában azt amit kapok azt is adom vissza kivéve ha több is van a dolgok hátterében mint most. Mert hát ő nem kicsit provokált és húzott az edzőteremben így én sem fogtam vissza magam és gyorsacskán rájöttem, hogy vele nem is kell. Ez persze nem azt jelenti, hogy cafatokban fogom ki tépni a húsát és a körmöm alja mind telerakodik majd alvadt vérrel mire végzünk egymással, de én azt valahogy képtelen vagyok élvezni mikor hozzám sem mernek érni, mert attól félnek, hogy egy óvatlan pillanatban eltörnek. Nem vagyok egy porcelán baba, de egy marionett bábú sem. Érző lélek vagyok és vannak dolgok amiket különösen szeretek és szeretnék már érezni és élvezni is.
- Nagylelkű? Egész biztos, hogy ez a megfelelő megfogalmazás? - Csöppet nagyképű és csöppet pofátlan. Csak a szokásos. Nagylelkű, mégis mihez viszonyítva? Legalább annyira nagylelkű mint amennyire én odaadó? Mert akkor úgy nem fogunk ellentmondásokba keveredni...
Élvezettel kerekedtem felül rajta. Minden egyes mozdulatom arról árulkodott, hogy mennyire akarom és vágyom már rá mégsem akartam, hogy olyan szokványosan menjen minden. Belemosolyogtam a csókba mikor éreztem a hátamon engedő kapcsokat. Nem igazán volt már időm és lehetőségem, hogy lassacskán játszadozzam el vele így gyorsan lekerült rólam én pedig félredobtam. Először csak gyengéden húztam végig körmeim felső testén - amitől már első látásra is képes lettem volna el alélni a rendelőbe na meg az öltözőbe, de most ebbe inkább nem is gondolnék bele, hiszen mind ez már a jelen és nekem nincs más doglom mint ki élvezni és élvezetessé tenni a számára - játékosan végigvezetve a kidolgozott részeken majd olykor-olykor kicsit mélyebbre engedtem őket csak a hatás kedvéért...

Valamiért most nagyon nem tetszik, hogy kóstolgatni szeretne, főleg ha arra gondolok, hogy erőteljesen belém mélyeszti fogait, pontosan úgy, ahogyan nem is olyan régen az megvadult nőszemély tette, mert az határozottan nem volt túl szexi.
- Egyezzünk meg, egyikünk sem fog harapni, mert annak csúnya következményei lesznek. - Engem most nem az izgat, hogy meg fog látszani a helye, hanem hogy a harapásával milyen reakciót indítani el bennem. Attól tartok, hogy elveszíteném a fejemet és a kelleténél jobban bedurvulnék, úgy hogy nem is akarok neki fájdalmat okozni. Most inkább csak arra koncentrálnék, hogy minél több gyönyörben legyen része, na és persze, hogy erre a napra még jó sokáig emlékezzen, garantálom neki, emlékezetessé fogom tenni a számára.
- Nem biztos, de most ne várd el tőlem, hogy arra koncentráljak, hogy hogyan kellett volna fogalmaznom, tekintsük egyszeri nyelvbotlásnak. - Pofátlanul kacsintottam rá egyet, amint szembe találtam magam Lyna eddigi legharciasabb énével. Persze engedtem, hogy felülre kerüljön, érdekelt, hogy mit is kíván nekem bebizonyítani. Gyorsan szabaddá vált felső teste, aminek csak örülni tudok, hogy végre láthatom fedetlen kebelt, szempárom fel is csillant, kezeim pedig mohón, követelőzően birtokba is vették a formás melleket. Felszisszentem, mikor körmeit egyre intenzívebben éreztem meg, ekkor kényszert éreztem arra, hogy vissza vegyem az irányítást. Kezeim, amivel eddig melleit markolászták hirtelen derekára siklottak, úgy elkapva fordítottam az álláson. Újfent pofátlan vigyor kúszott ki képemre, de még mielőtt bármit is bírt volna tenni, egyik kezem ismét markolászó akcióba kezdett, közben édes ajkait ostromoltam, egyre türelmetlenebbül érezve, hogy feszül rajtam nadrágom.

- Miért? Talán engem is inkább magányra ítélsz és magadat is és megfogsz és bezársz az egyik vendégszobába, vagy mi? - Mivel gondolom nem tart a pincében külön magánzárkát az efféle esetekre így nem tudok jobbat és ez a gondolat még el is szórakoztat. De az még jobban, hogy i lenne ha...? Én ebbe most sajnos nem tudok beleegyezni és ígérgetni sem fogok. Nem vagyok hülye tudom, hogy ez az egy esélyem van és én igen is ki fogom használni. Nem tudom, hogy sikerült már elérnem, de ha már el jutottam idáig nem fogom magamtól el dobni a lehetőséget és az alkalmat, hogy valami nagyot alkossunk csak mi ketten! Én nem csak egy nő akarok lenni az életében én az a nő akarok lenni az életében még ha egyszeri alkalomról van is szó. engem aztán ne skatulyázzon be senki hol mi könnyűvérű ócska nőszemélyek közé!
- Nem gondolod, hogy illet volna tájékoztatnod a csiszolatlan nyelvtechnikádról? - Kezdek enyhe és nyílt provokálásba. Még szép, hogy nem tudom befogni a számat, de igen esélyes, hogy hamarosan nem jut idő a fecsegésre és ha így folytatom nagyon megjárom, de így csak még jobban akarom!
Nem tudom mitől váltunk meg gyorsabban a felsőmtől vagy a melltartómtól, de elégedetten konstatálom, hogy már valaki nagyon türelmetlen és úgy tetszik, hogy ilyen követelőző! Így már biztosan nem érhet csalódás! Az már koránt sem annyira tetszett, hogy ismét maga alá gyűrt, de ezzel még egyáltalán nem ért véget a mi kis harcunk csak épp félidő van és képtelen volnék most arra koncentrálni, hogy hogyan kerüljek ismét felülre mikor most ebben a helyzetben is tökéletesen jól elvagyok! De ha jól érzem akkor valaki már nagyon szeretne megszabadulni a nadrágjától!
Játékosan kezdtem el kóstolgatni ajkait emlékeztetve, hogy már nem az edzőteremben vagyunk! Mindeközben azon mesterkedem, hogy hogyan tudnám mi előbb lebírni róla a nadrágot... Az övvel és a cipzárral már megvolnék, de így többre nem igazán futja...

- Nem, dehogy csak szerintem érthető okokból nem rajongok most a harapásokért. - Izgatónak találom, ha finoman belém harap valaki, de azt már gusztustalannak, ahogy az a női elítélt mélyesztette belém fogait, és nem csak azért, mert nem volt az esetem. Bár az is meglehet, hogy Lynának még azt is meg tudnám bocsájtani, ha már csak dacból is, de szó szerint megkóstol. Nem akarom összevérezni a lepedőt, de ez még megváltozhat, mert nem tartom kizártnak, hogy ki fogja provokálni. Ha harapni fog, akkor én is. Ez egy ilyen játék, amit adsz, azt is fogsz kapni. Gondolom ezzel Lyna is tisztában van, vagy csak erősen próbálkozik, hogy megtudhatja, hogy mit is tud kihozni belőlem. Akkor lesznek csak igazán nagy bajok, hogy ha elő jön belőlem az igazi állat, amitől tényleg féltem.
- Nem hiszem, hogy a nyelvtechnikám csiszolatlan lenne. - Nyakára csókolva suttogom bele puha bőrébe. Talán nem is olyan sokára meg is tapasztalhassa, hogy nem beszélek félre. Nem szokásom levegőbe beszélni, sőt ilyenkor egyáltalán nem szokásom beszélni, mert itt már csak a tettek számítanak. Mindig is túltengett bennem a bizonyítási vágyam, tőlem még nő nem távozott elégedetlenül és garantálhatom neki, hogy ő sem fog, ha rajtam múlik. Bele mosolyogtam a csókba, már csak Lyna matató ujjai végett is. Eldönteni sem tudnám, hogy kettőnk közül ki a türelmetlenebb, de szeretném még húzni az időt, vele együtt feljebb hergelni vágyainkat. Mivel volt olyan kedves, hogy segített ezért lazán lerugdostam magamról nadrágomat, utána szájtól indulva végig csókoltam nyakát, melleit, hasát. Hasához érve türelmetlenül szabadítottam meg az ő nadrágjától is. Már csak mindkettőnkön egy-egy ruhadarab éktelenkedik, de semmit sem szeretnék elsietni, ezért ahelyett, hogy már most akcióba lendülnék, ismét ajkaira tapadok, ameddig egyik kezemmel már fenekét markolászom, amin még egyelőre rajta van az a sejtelmes kis csipke.

- Most egy lapra kerültem avval a szukával? - Csöppet fel kellene háborodnom, főleg mert volt már szerencsém egy-két dögös példányhoz, akik után ha tehettem volna magamat is lefertőtlenítettem volna, nemhogy a rendelőt, szóval ebben is van valami... Jó, persze őt is meglehet érteni, de azért ez mégis csak más és tudtom szerint nincsenek méregfogaim és nem vagyok bolond és a teszt is negatív! Igaza van... Jobb félni... Nem azt mondom, hogy alkalomadtán kiharapnék belőle egy darabot és a húscafattal játszadoznék, de előfordulhat, hogy a pillanat hevében majd belekóstolnék, sőt az is hogy megteszem és őszintén és titkon érdekelne is, hogy vajon az után mi következik, rövidebbre fogva nem mondhatnám, hogy tartok a következményektől vagy akár tőle. Bár biztosra veszem, hogy volna még mit látnom és tudna még mit mutatni nekem bőven, amitől le esne az állam, de ez így rendjén is van a részemről.
Nem tudtam már válaszra nyitni a számat csak bízni abban, hogy erről hamarosan tanúbizonyságot is szerezhetek... Ehhez viszont már csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy nem vagyok az a tipikus és hálátlan nőszemély... Másodsoron meg amit asz azt kapsz, de ezt mi már tudatuk egymással úgy hiszem még ha nem is szavakkal, de érthetően láthatóan.
Nem tudom el hinni, hogy komolyan képes ezt tenni velem, de lássuk be az erőviszonyok nem túl kedvezőek a számmora és csak is akkor kerekedhetek felül rajta ha ő is azt akarja és láthatóan most nem akarja. Beleborzongok apró csókjaiba és elgondolkodtató, hogy ha már ennyitől őrületesen vágyom utána akkor mi mindenre kell még számítanom ezek után tőle?! Nos, ezt csak egy módon deríthetjük ki...
Nagyon nem érzem már szükségét a nadrágomnak így megemeltem a csípőmet ő pedig megszabadított tőle legnagyobb örömömre, de továbbra is folytatja ördögi játszmáját és láthatóan roppant élvezi, hogy ezt teheti kettőnkkel. Kezemet szabadjára engedtem kidolgozott felsőtestén gondoson eljátszadozva kockáival... Kezeimet le és fel jártattam... Óvatosan húztam rajta végig körmeimet odafigyelve nehogy esetleges mélyebbre mélyesszem őket a kelleténél.

+18

Most alaposan meg kell fontolnom, hogy milyen válasszal is állok elő, mert már annyira célegyenesben vagyok, hogy mindent egy válasz miatt rontsak el, de ilyen szituációban tényleg nem erősségem a gondolkozás, mert a vér az agyamból egy másik testrészembe vándorolt már.
- Lyna, én ilyet soha nem mondtam. - Válaszoltam, titkon abban reménykedve, hogy mellőzi most a többi kérdését, mert lassan tényleg képtelen leszek felfogni. Aki ennyire bombázó külsővel van megáldva, az az én ágyamban nem fog szóhoz jutni. Most amúgy is a túl sok fecsegés csak időpazarlás lenne. Akcióba is lendülök, cirógatva csókoltam végig csupasz felsőtestét, utána vettem le csak róla a nadrágot, de még mielőtt a kis csipkéből is kihámoztam volna, inkább ajkaira térek vissza. Újfent kezdtem el lefelé vezető utamat, markolászva, csókolgatva mellét izgattam egyre inkább amennyire csak tudtam. Teste mozgása és sóhajai elárulták, hogy nagyon is tetszik neki, amit vele művelek, ezért tovább haladtam lefelé, hogy olyat tegyek vele, ami még jobban a kedvére lesz. Egyetlen egy határozott mozdulattal húztam le róla alsóneműjét, lábai közé férkőzve kezdtem el nyelvemmel izgatni csiklóját. Eleinte csak lágyan körözve rajta nyelvemmel, egyik kezem combját markolta, még a másik mellével játszadozott. Ahogy egyre erőteljesebben nyögött fel, úgy ostromoltam nyelvemmel jobban és jobban egészen addig, még csúcsra nem juttattam. Elégedett mosollyal képemen néztem fel rá, közben levettem magamról alsómat. Fél percre sem hagytam pihenni ameddig még extázisban volt. Egy erőteljes mozdulattal könnyedén hatolok belé. Derekánál elkapva magamra rántom, hogy megmutathassa, hogy felül mire képes.

Jobbnak találom ebbe most inkább nem belekötni csak megelégedni a válasszal. Teljesen felesleges is volna most ebbe időt és energiát fektetni... Jobb szeretném valami egészen más tevékenységbe fektetni és kamatoztatni és biztosra veszem, hogy együtt mindent elsöprő sikerekben lesz részünk. Ahhoz viszont gyorsan meg kell tanulnom befogni a számat még mielőtt ez a gondosan kialakított helyzet és az a bizonyos varázs hirtelen el illanna mindkettőnk sajnálatára.
Mind eddig vagy velem volt a baj vagy minden más férfi balek volt és hozzá nem értő. Nem tudnám megmondani, hogy mikor akartam utoljára valakit ennyire és, hogy ki tudott így utoljára hozzám érni. Nem vagyok épp a türelem mintaképe most mégis hagyom magam mert amit velem művel az valami eszméletlen... és egyben utálom is érte, amiért már valósággal kínoz. De erre majd találok egy jobb időpontot amikor ezt közölhetem vele.
Egyre szaporábbak lettek a sóhajok és egyre sűrűbben hagyták el a számat apró és halk nyögések egészen addig amíg le nem került rólam az utolsó ruhadarab is és akcióba nem lendült. ekkor döbbentem csak igazán rá, hogy mit is tettem amikor is minden akaraterőmmel azon voltam, hogy magamra uszítsam. Ezután már azt hiszem nem kell elmagyarázni, hogy mégis mi várhat rám...
Körmeimet a lepedőbe mélyesztettem... Egyre erőteljesebben és hangosabban felnyögve adtam a tudtára, hogy nem is olyan sokára révbe ér. Csak merem remélni, hogy ezek után nem fogja örömittas mosollyal a képén feltenni azt a kérdést amiről nem olyan régen esett szó és amit én most a legkevésbé sem szeretnék hallani.
A teljes és maximális extázis fogott el. egy pillanatig abban sem voltam biztos, hogy valóban ott vagyok épp ahol... és nem is igazán volt időm feleszmélni és nem is akarok. Kicsit meglepett ahogy felülre tessékelt, de egy rossz szavam se lehet és biztosra veheti, hogy nem fogja panasz elhagyni a számat. Esély nem volna rá. Szabad utat engedve érzékeimnek kezdtem el mozgatni a csípőmet fel és alá egyre inkább gyorsítva a tempón mindvégig fenntartva a szemkontaktust. Látni akarom... és tudom, hogy nem tudnám elviselni ha holnap elégedetlenkedne. Mi több, kicsinálnám ha mind ezt mástól kell majd visszahallanom. Vagy jót vagy semmit!

Tekinthetjük a mai napot úgy mint, akár egy ünneplést, mert tény hogy meg kell ünnepelnünk a jó hírt, amit a kis boríték rejtett. Na meg valamiféle kárpótlást szeretnék neki nyújtani, ha már az edzőteremben én voltam nyeregben most adok neki egy kis esélyt arra, hogy fordítson a helyzeten. De mindenek előtt, szenvedtetni szeretném, legalább már csak azért is, hogy lássa, hogy ki közöttünk a főnök. Ahogy az edzőteremben, úgy az ágyban én is szeretek irányítani. Ruháinktól megszabadulva esek neki, eleinte csak finoman kóstolgatva bőre ízét, haladva ahhoz a ponthoz, ahol most a legjobban szeretné érezni nyelvemet. Nem húztam sokáig az időt meg is adtam azt, amire vágyik. Először csak nyelvemmel juttattam el a csúcsra, öröm volt látni, ahogy teste ívben megfeszül érintéseimnek hála. Ameddig tartott a pillanat varázsa gyorsan rántottam magamra, mielőtt még az orgazmus utolsó hullámai szétcsapnának a feje fölött. Pofátlan mosoly kúszik ki képemre, ahogy az a látvány fogad, hogy Lyna teste hullámzik előttem. Mellei előttem ütemesen ringtak, mindaddig még kezeimmel nem kezdtem el masszírozni formás kebleit. Fekvő helyzetemből tornásztam fel magam ülőbe, hogy ajkaira tudjak tapadni. Egyik kezem melléről hátára siklott, úgy vonva közelebb magamhoz. Már a látvány képes volt felfűzetni és az, ahogy rajtam pattogót, eszméletlen érzés volt.

Mindig is tudtam, hogy valami hiányzik az életemből, csak igen nehezemre esett beismerni. Valami extra... Talán csak egy eszméletlenül jó menet, hogy valaki uralkodjon feleltettem, hogy valaki erősebb legyen nálam. Nos, erre már az edzőteremben is fény derült, de most valahogy jobban viselem és tűröm az irányítását. Férfi még így nem bánt velem... Alatta még szenvedni is élvezet. Nem számítok semmi többre így csak a pillanatnak szeretnék élni. Nem vagyok az a tipikus számító nőszemély, aki valószínűleg már a nagy napot szervezné, Dexter meg a haját tőből tépve menekülne el innen. Én csak élvezni akarom, ki akarom élni azt amit lehet és addig amíg lehet... és ha valaki hát ő aztán tudja, hogy mi kell egy nőnek!
Hangosan nyögtem fel mikor játszadozni kezdett velem. Bosszantott, hogy mi mindenre képes velem szemben mégis inkább azt nyögdécseltem volna, hogy " még, még, még... Ne hagyd abba" !
Még kifújni sem volt időm magam rendesen máris akcióba lendült én pedig csak sodródtam az árral míg nem felülre kerültem és hát nekem sem kellett lerajzolni, hogy milyenkor mi a teendő. De nem bírtam már tovább nézni azt az önelégült mosolyát, amint láttam, hogy mire készül megfogtam a vállát úgy húztam fel magamhoz. Egyszer élünk és én most mindent akarok! Csók közben ajkaival kezdtem el játszadozni és harapdálni. Kíváncsi volnék, hogy mi mindenre volna még képes és, hogy én még mindent tudnék kiváltani belőle...

Ha a hálószobai falaim beszélni tudnának, abból vagy nagy botrány lenne, vagy sorban kapnám egymás után a dicséreteket azokért a dögös nőkért, akiket eddig sikerült becserkésznem. Válogatós vagyok, nekem csak a legjobb nők kellenek, akiknek mindenük a helyén van, na és azt is szeretem ha a szájukat másra is tudják használni, mint értelmetlen fecsegésre. Az is előfordult már, hogy olyan nők kötöttek ki nálam, akik túl dögösek voltak ahhoz, hogy csak a férjük élvezkedhessen benne. De tudtommal Lyna nincs férjnél, sőt még barátja sincs, ezért nem akkora kockázattal jár a vele töltött élvezetes idő, mint általában. Mert arra is volt példa, hogy a dühös férj felkeresett, aztán persze fülét farkát behúzva le is lépett. Csípőmet mozgattam alatta, ahogy lovagló ülésben adtam meg neki azt, amire eddig vágyott. Ezzel mindketten csak jól járunk, nulla érzelem, maximális élvezet. Ajkamba harapott, ekkor pattant el nálam a cérna. Megragadva csípőjénél fogva ismét magam alá parancsoltam, úgy folytatva tovább az eddig elkezdetteket. Gyorsabb tempót diktálva. Vadul csókoltam, melleibe markolva birtokoltam testét egyre hevesebb és hevesebb tempóban. Azt akarom, hogy sikítson az élvezetektől. Egyelőre még türtőztetem magam, de nem hiszem, hogy még sokáig bírnám.

Kíváncsi vagyok és ezek után egész biztosan meg is fogom tudni, hogy holnap és a továbbiakban miféle pillantások fognak követni ha összefutunk a folyosón vagy a rendelőben. Vajon ki fogjuk bírni megjegyzések nélkül? Még ha így is lenne... Dexter nem egy szószátyár, de még az ő szemei sem tudnak hazudni és az enyémek se mint ahogy az kiderült. Ugyan is én nem vadászom, de azt már nem tudom figyelmen kívül hagyni, ami a szemem előtt van pláne ha üdvözlésképp a felsőjét kapja le magáról. Előbb cselekszik és aztán kérdez? Igen. Ezt most már bátran ki merem jelenteni. De magamnak kerestem... Tudni akartam... Érezni!
Nem mondhatnám, hogy pont így terveztem, de már cseppet sem bánom, hogy így alakult és mindenért kárpótol, még azért is ami nem az ő hibája. Ami nem jött össze az edzőtermi szőnyegen azt most kamatostól megadja nekem és ez tetszik.
Nem igazán kísérelném meg az ellenkezés bármely formáját, mert az csak is fárasztóbb lehet és gondolom nincs ingyen, szóval engedem, hogy ismét fölém kerekedjen valami olyasmi reményében, hogy jelen helyzetben ami neki az nekem is!
Egyre hangosabb nyögések hagyták el a számat már amikor ez lehetséges volt és ha nem akkor előfordult, hogy megszakítottam a csókot vagy ajkába haraptam és nem mindig volt gyengéd és finom. Körmeim akarva akaratlanul is a hátba mélyedtek. Nem tudtam már visszafogni magam tovább. Hátam ívben megfeszült majd fejemet hátravetettem levegő után kapkodtam. Abban a pillanatban minden olyan elképesztőnek tűnt mintha legalább nem is volna valós mint ez az egész amit az utóbbi órában műveltünk. Kezeimet pedig szépen lassan leengedtem a hátáról. A körmöm alja ugyan véres volt egy kicsit, de nem vészesen.

Gondolom nem hiába mondják, hogy munkatárssal nem érdemes viszonyba bonyolódni, még akkor sem ha egyszeri esetről van szó. Azt hiszem ezzel mindketten tisztában voltunk csak éppen nem tudtunk magunknak, na meg a vágyainknak parancsolni. Ha az első találkozásunk más okból fakadt volna, biztosan veszem, hogy már akkor egymásba gabalyodunk, mert volt közöttünk valami szikra, egyből elkezdtük vonzani egymást. Most pedig a hálószobámban minden kiderül, amint lekerültek rólunk ruháink. Eleinte még türelmesen kezdtem el csókolgatni. Szinte már kínozó lassúsággal adtam tudtára, hogy mennyire vagyok a helyzet ura. De hamar eltűnt a türelmem, hevesen kezdtem el ostromolni. Azt akartam, hogy nyögjön az élvezetektől, amikben részesítem, mert még soha sem távozott tőlem senki sem kielégítetlenül. Most is figyelnem kell a hírnevemre, pláne hogy vele még össze fogunk futni, az már biztos. El sem tudnánk kerülni egymást, csak ha nagyon akarnánk. Ezért nem csak magamnak, hanem neki is bizonyítanom kell. Egyre inkább feszengett alattam, én pedig még erőteljesebben kezdtem el benne mozogni, aminek meg is lett az eredménye. Azzal nem foglalkoztam, hogy számat harapdálta, de azt hogy körmeit belém mélyesztette megadta a kellő löketet ahhoz, hogy eljuttassam a csúcsra, pár másodperc múlva be is értem utána a célba. Legördülve róla mellé feküdtem a hátamra. Nem foglalkoztam a fájdalommal, túlságosan is kielégült voltam és csak engedtem ennek az extázis érzésnek. Talán mondanom kellett volna valamit, de nem találtam a megfelelő szavakat.

Elejétől fogva tudtam, hogy benne aztán biztosan nem csalódnék, sem én sem egy másik nő, hacsak ő nem azt akarja éppen. De abba a helyzetbe nem akarok kerülni. Én csak ezt az egy dolgot szerettem volna tőle, de nem olyan forrón és meg is kaptam és ha valaki kíváncsi rá meg is vagyok elégedve magammal, de vele még inkább. ettől eltekintve nem fogom nagy dobra verni a dolgot és ugyan ezt elvárom visszafelé is, mert ha netalán a napokban egy hasonló testalkatú pasi jelenik meg a rendelőben és célzásokat fog tenni bármiféle edzésre, nos pontosan fogom tudni, hogy az miért lesz. Különben sem tenném, mert az edzőteremben történtekért még mindig neheztelek rá egy kicsit, de talán majd idővel azt is sikerül belátnom avval a makacs fejemmel, hogy csak is nekem a jobb, hogy így alakult. A hátsószándék miatt meg nem tudok rá neheztelni, mert az nálam is megvolt...
Tudtam, hogy nem lesz több dobásom épp ezért szerettem volna alaposan kihasználni a helyzetet és kicsit arra is kíváncsi voltam ,hogy egy nő meddig mehet el nála és hogy annak mik a következményei.
Egyre hevesebben mozgott... Igen, ő a helyzet ura. Az a férfi aki mindig tudja mit akar. Egymás után szakadtak ki belőlem a már cseppet sem apró nyögéseim és láttam az arcán azt az elképesztően elégedett vigyort. Harapdálni kezdtem ajkát nem túl óvatosan, aminek persze meg is volt a következménye, de nem érdekelt, mert tudtam, hogy futja még ennél többre is. Körmeimet hátába mélyesztettem. A maximumot akartam ki hozni magunkból, ami csak lehetséges és azt is ami nem. Hangosan felnyögve fejemet hátra vetve adtam át magam a maximális extázisnak. Néhány másodpercig csak kapkodtam magamba a levegőt és ha még meg is tudtam volna szólalni, akkor sem tudtam volna mit mondani.
- Ez valami elképesztő volt. - Fordultam felé. Gondolom ezt ő is tudja és én csak fokozom ezzel is az amúgy is egészséges önbizalmát. Bizonyára ez egyszeri eset volt, de megadtuk a módját neki, hogy egyben egyedi is legyen. Most már mindent értek és talán majd egyszer meg is köszönöm...