Név: Faythe Di Carlo
Becenév: Fay, Faythe, gúnynévnek ráaggatták a Prűd libát
Kor: 24 éves
Születése hely, idő: 1988. 12. 19. USA, Kansas, Wichita
Tartózkodási hely: Vegas
Csoport:ápoló
Anyagi háttér: Felsőosztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Nos, ha le akarom írni a jellemem igen nehéz dolgom lesz, de megpróbálom. Sok korlát között élek, amik a többi ember számára flúgosnak, bizarrnak hatnak, nekem ez tizenéves, sőt kiskorom óta a lényem része. Szégyen, nem szégyen ezeket mániákuan betartom, és nem szeretem az új dolgokat, új helyzeteket, rettegek minden újtól. Hisz az új dolgok kiszámíthatatlanok, és ami kiszámíthatatlan az rossz, legalábbis úgy gondolom. Szeretem az egyszerű, erkölcsös és jó dolgokat,soha egy szabályt sem szegtem meg, soha nem alkoholizáltam, nem értem az embereknek mér jó, ha nem tudnak magukról, annyira kiütik maguk. Visszafogott vagyok, de kimondom amit gondolok, nem káromkodok, sőt általában nem értem minek szükséges az embereknek káromkodniuk, számomra megbotránkoztató. Kedves vagyok alapjáraton, és figyelmes, de ha valami piszkálja a fantáziám, példáhul ha valami nem úgy áll ahogy szeretném, nem ott van ahol szerintem lennie kéne, addig idegesít a dolog, míg el nem rendezem. Határozott vagyok, és tudom mi a célom, vagy mit szeretnék elérni. Nem vagyok forrófejű, de meg tudom védeni magam szavakkal ha akarom. Hamar mérges leszek ha felborítják az életemben
annyira szeretett rendszerességet és rendet. Néha kicsit szétszórt vagyok, de hamar össze tudom kapni magam, intelligens vagyok, és ezt nem azért mondom mert felengzős akarok lenni, de ami igaz az igaz. Nem szeretem ha sértegetnek, és néha bizalmatlan vagyok, de csak ha az illető ad rá okot. Hamar zavarba tudok jönni, és ez a legtöbb embernek furcsa, de nem élek semmi pornográffal, egyszerűen...nem, főleg mióta megtörtént az a pár eset. Nem szeretek róla beszélni. Nem vagyok szégyenlős, ha kérdeznek valamit válaszolok, legyen az bárminemű kérdés. Lehet hogy furcsa de a piruláimhoz görcsösen ragaszkodom, azok tartanak józan, normális állapotomban, rettegek attól hogy ne szedjem be őket, megnyugtatnak és rendezik az életem. nem, nem drogról, nyugtatóról beszélek, és nyugodjatok meg, orvos írja fel. Nélkülük kivetkőzöm magamból, le se tudom írni annyira szégyenlem, és mindent megteszek hogy ne is kelljen senkinek megtudnia milyen vagyok nélkülük. Olyankor mintha nem is én lennék, agresszívebb vagyok, hevesebben reagálok dolgokra, néha túl hevesen is már csak egy érintésre is, élénkebb leszek, midnen értelemben, a csillogó, főként a drágakövek látványa megigéz, egyszerűen képtelen vagyok levenni róluk a szemem, valamint eléggé nagy lesz a birtoklási vágyam a szép dolgok után és szégyenlem magam, ezért is szedek gyógyszereket, normális akarok lenni. Keményen ragaszkodom a dolgaimhoz, és a "rögeszméimhez" nélkülük szétcsúszok, és elveszek, rosszá válok és bűnössé. Ha mégse hatnának eléggé a gyógyszereim futok, vagy úszok hogy levezessem a gondolataim, a feszültségem és mindent. Szabad szellemű vagyok, nem szeretem ha uralkodni akarnak felettem, és meg tudom makacsolni magam, valamint kiharcolom az igazam ha kell, nem járok a fellegekben, reálisan szemlélem a dolgaim. Sok más flúgom is van még, amiket így nemtudtam megmagyarázni, de azért felsorolom, ezek nemtudom miért alakultak ki, e vannak és kész: nem érek a palack pereméhez, ha hozzáértem azt már nem iszom meg, csak palackozott vizet iszom, és előre csomagolt ételt, ugyanis bacifóbiám van, mindig van nálam antibakteriális törlőkendő, és nem élek egészségtelen gyors kajákkal, valamint csak vizet vagy gyümölcslevet iszom, nem próbáltam még az alkoholt sem.

Külső: Nem tartom magam szépnek, sok nő gyönyörűbb nálam ezt bevallom. Nem vagyok magas sem, alig érem el a 155 centit, és korom miatt valószínű nem is növök tovább, magasságomhoz képest átlagos testem van, vékony vagyok, de ahol kell van azért valamim, hajlékony vagyok, hisz úszom és futok, bőröm se nem fehér se nem túl barna, a kettő között van. Szemeim ibolyakékek, a szélükön egy lilásabb-sötétkékesebb sávval, hajam hosszú, a derekamig érő és sötétszőke, néhol világosabb barnás. És utálom hogy göndör, általában szoros kontyba fogom, hisz nem szeretem hogy nem egyenes, se azt hogy ki van engedve, az túl szabados nekem. Arcom kislányos vonású, mégis nőies, szemeim nagyok, ajkam telt, de sima színű, nem is kenem semmivel, csak szőlőzsírral hogy ne száradjon ki. Rosszul látok, így általában szemüveget hordok, egy fekete kicsi, picit macskás keretű szemüveget, valamint mindig van a nyakamban egy gyöngysor, az a talizmánom, ha ideges vagyok, vagy frusztrált azzal babrálok, vagy a számhoz érintgetem húzkodva és megnyugszok, valamint a koncentrálásban is segít. Egyszerű blúzokat, ingekt hordok, hozzájuk általában amolyan ceruzaszoknyát hordok, hogy eltakarjam magam, nem szeretem a kihívó öltözékeket, túl....khm....erkölcstelennek érzem magam bennük. Ugyan a szoknya is rámtapad, de mégse zavar az annyira, mint ha gatya lenne rajtam, azt zsenge tiniéveim óta nem hordok. Ékszereket sem aggatok magamra, a fémek irritálják a bőröm, csillogó, drágaköves dolgok közelébe pedig nem merek menni, mert eléggé érdekesen reagálok rájuk. Cipőkből általában egyszerű magassakúakat hordok, de van egy gyönyörű platformos magassarkúm, ami fekete és a talpa hátulja tűzpiros, imádom. Kosztümkabátokat vagy egyszerű pulcsit húzok olyankor ha hidegebb van, valamint átlátszó harisnyát ha a lábam fázna.

Előtörténet: Kiskoromban örökbe fogadtak, de ezt mikor már elég érett lettem el is mondták. Édesanyám mindig "ajándéknak" hívott, mivel ő nem tudott gyermeket kihordani, ezért is örült meg nekem, mikor egy éjszaka az ajtajuk előtt találtak. Sosem kerestem az igazi szüleim, kiskoromban se kérdeztem róluk, hisz nem tudhatták kik is ők. átlagos életem volt, minent megkaptam, mégsem kényeztettek el. Anyám, és apám mindig szigorú kézzel fogott, tiltottak sokmindentől, és fegyelmeztek ha rossz voltam, végül beláttam nekik volt igazuk, mikoris az az incidens történt.... Nem tudom hogy meséljem el, szégyellem magam érte, és azóta vagyok ilyen, de amíg összeszedem a bátorságom tovább mesélek. Mindig is gazdagok voltunk, de ezel sosem kérkedtünk, és mindig kedves voltam azokhoz akik a szegényebbek közé tartoztak, a sznobokat messzire kerültem, hozzám túl arrogásnak voltak. Általános iskla felső évfolamában kezdett érdekelni igazán a matematika, és a fizika, egyre jobban értettem és egyre többet néztem utána dolgoknak, mire már a szenvedélyemmé vált. Emellett még érdekeltek az emberek is, így tudtam valami őket segítő életpályát fogok választani. Közép iskolában már sokszor én korrepetáltam mást matematikából, és ápolónak készültem amintlehetett szakot választani. Ez mind szép és jó, ám a fiúk....hát igen ezen a téren kezdődtek a nem normális dolgaim.....amik végül fóbiákká alakultak, és rögeszmés dolgokká. Nem tagadom, de én már így szeretem Közép iskola felső osztályáan történt, volt egy fiúm David, szerettem, és hát mint minden fiatal dúltak a hormonjaink, így egyik nap a kollégiumi szobámban kötöttünk ki, és ahogy kezdtek történni a dlgk akkor fordultam ki először magamból, elfogott a vágy, és a földre tepertem, valószínűleg túl durván, és csak annyit vettem észre hogy megdermed alattam, majd mikor zavaromban lekászálódtam róla hanyatt homlok menekült el, mindenkinek elmondva milyen durva is vagyok. Onnantól nem fiúztam, nem is tudtam volna, mindenki messzire elkerült. Ez az évek során párszor még előfordult, hogy túl heves voltam, és a legutlsó alkalom óta egyszerűen feladtam, szégyelltem magam, és nem éreztem normálisnak sem azt amilyen vagyok. De az agressziómmal is ez volt, hamar elborult az agyam, így a végén a szüleim pszihológushoz kezdtek járatni, és nyugtatókat szedtem, mára ezek nélkül már nem is tudnék élni. Mára kizártam az életemből a pornográfiát, bár ezt bevallom sose néztem, és nemis csináltam még, van egy barátom, de csupán plátói kapcsolat, ő az egyetemen tanít matematikát egy közeli városban, és csak néha találkozunk, és legtöbbször telefonon tartjuk a kapcsolatot.
Végül nemrég, egy éve hogy édesanyám meghalt, rákban, édesapám pedig rá pár hétre követte, nem öngyilkos lett, egyszerűen annyira szerette anyámat, hogy az űrbe amit a halála okozott neki belehalt. Szerintem romantikus hogy valaki ennyire tud szeretni, mások szerint bizarr, de ebben nem tudnak meggyőzni. Nagy vagyont hagytak rám, de én mégis ápolói hivatást választottam, és ide költöztem Las Vegasba, mert itt vettek fel a börtönbe. Egy akást bérelek a külvárosban a tetőtérben, elég drága, mivel van benne egy nagy erkény, ugyanis imádom az eget nézni, valamint a villámokat ha vihar van, valamint egy medence. Új vagyok még a börtönben, de szeretem csinálni, hisz segíthetek másokon ezzel, sok flúgom ellenére bírom a vét, és szertek segíteni az embereken, még ha azok tudom elítéltek olyan bűnökért amit fel se tudok néha fogni, vagy elborzasztanak már akkor is ha hallom őket.

Faythe Di Carlo!
Meg vagyok elégedve a történeteddel, mivel semmi kivetnivaló nincs benne, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon. Kislány csak rád vár a játéktér.