Szeretnénk hinni, hogy minden ember ártatlannak születik. Nincs a világon semmi, ami oly tiszta, oly ártatlan volna, mint egy gyermek. Hogy angyalok vigyáznak minden léptükre, és amikor bármi baj történne, az örzők nem engedik, hogy a gyermek teste vagy lelke megsérüljön.
Ha igaz, amit állítanak, akkor az én őrangyalom már nagyon régen elhagyott, talán nem is volt. Már gyermekként is a pokol legmélyebb bugyraiba való voltam...
Az első bűn - Születés:
1979. december 31.
Az óra már későre járt, ám a hold fénye alatt szinte alig volt olyan ember, aki aludni tudott volna. Ezen a Szilveszteri estén a legtöbb ember elment otthonról, hogy kellőképpen megünnepelje és elengedje az évet. Anne és Frank Bane is erre készült. Frank, mint mindig, most is magára öltötte a testreszabott fekete öltönyét, és végig nézett magán a tükörben. Elégedett volt magával, ám volt valaki, akivel még magánál is jobban. Anne káprázatosan festett, de nem csak ezüstös estélyi ruhája miatt. Sokkal inkább a kisugárzása tehetett erről. A nő folyton kedvesen mosolygott, és ezzel sok rajongót szerzett magának a férfiak körében. Hűségét azonban bizonyította Frank felé, ugyanis a csillámos estélyi alatt jócskán észrevehető volt a sugárzó hölgy kerekedő hasa. Csak azzal nem számoltak, hogy én éppen akkor este akarok megszületni. Apám a lehető leggyorsabban juttatta anyámat a kórházba, és hosszú valjúdás után másnap reggel megszülettem. Apám boldog volt a születésem után, de aztán megtudta a szörnyű igazságot. Hogy az a kis szörnyeteg, akit a karjában tart, megölte a saját anyját a világra jöttével...
A második bűn - Tisztelet:
1995. június 13.
Tisztán emlékszem arra a napra. Iskolásként sok mindent akar az ember. Jó tanuló voltam, de ennek megvolt az ára. Apám gyűlölt, mióta csak megszülettem, mert miattam elvesztette a nőt, akit mindennél jobban szeretett, és még a nyakán is maradtam. Ám nem akarta, hogy még több szégyent hozzak a fejére, ezért az utolsó pénzét is a tanításomra költötte. Ezen a forró júniusi napon semmi kedvem nem volt a tanuláshoz, sokkal inkább az akkor megismert barátaimmal akartam lenni: Antonio-val, akit ezután csak Tony-nak hívtunk, és Nicolas-szal, azaz Nico-val. A két fiú testvérek voltak,és a szüleik valami jövedelmező üzletből jól megtömték a zsebüket. Tony és Nico mindenféle édességet összevásároltak maguknak, de nem akartam szégyenben maradni, és a világért nem árultam el,hogy nekem nincs pénzem ilyenekre, Inkább apámhoz fordultam, de nem kellett volna. Nem adott, mert nem volt miből. Egy nincstelen ember volt,és nem is törekedett,hogy jobb legyen nekünk, mert az anyám elvesztése okozta fájdalom elől a szerencsejátékokba menekült. Arra áldozta a pénzt, ami volt neki, mert ebből akart taníttatni, és élni. A szerencsejáték lett az élete és a szenvedélye. "Elvesztettem a pénzt." Mindig ezt ismételte, ám ezúttal betelt a pohár. Tizenéves kamaszként először szavakkal gyaláztam őt, amiért nem volt anyám, és mert elherdálta a pénzt, ám aztán hirtelen elcsattant egy pofon is. Mondanom sem kell, hogy mi jött az apámnak adott pofon után...
A harmadik bűn - A fegyver:
1993. december 22.
Két évvel Tony és Nico megismerése után már mindenki tisztelt az iskolában, ahova jártam. Lázadtam minden, és mindenki ellen. Olyan voltam, mint a tomboló tűz, ami mindent felégetett maga körül, és ezzel az idősebbek tiszteletét is kivívtam magamnak. A tanárok gyűlöltek, de a tanulási eredményeim miatt nem tudtak igazán csinálni velem semmit. Azonban egy nap megtaláltam apám fiókjába rejtett fegyverét. Nem gondolkodtam, egyszerűen csak zsebre tettem, mert biztos voltam benne, ha ezt megmutatom Tony-nak és Nico-nak, akkor még inkább tisztelni fognak. El is vittem, és nagyon tetszett is nekik, így megpróbáltuk kibiztosítani, hogy célba lőhessünk. Még sosem volt a kezünkbe, valószinüleg Tony-nak sem, de ő azt mondta, tudja, hogyan kell használni. Mikor maga felé fordította, már tudtam, hogy ebből baj lesz, ám mire szólhattam volna, a fegyver elsült. Tony a szemeimbe nézett. Azonnal láttam a tekintetében a félelmet és a fájdalmat. Csak pár másodpercig tartott, míg eláztatta a vér a szürke trikót, amit viselt, és alig hogy felfogtam, ami történt, a fiú összeesett, és a tekintébe üresség költözött.
A negyedik bűn - Börtön évek:
Ha az ördöggel cimborálsz, hamar a pokolban találod magad. Ez történt velem is, amikor Tony halála után elmondtam, hogy én hoztam el apám fiókjából a fegyvert. Apám, aki eddig is gyűlölt, most ha lehetett, csak még jobban megutált. Olyannyira, hogy kitagadott a családból, és mire kettőt pislogtam, már a fiatalkorúak börtönébe kerültem. Nem kellett félteni itt sem. Hamar rájöttem, hogy hogyha nem szedem össze magam, itt fogok megdögleni. Kiépítettem a kapcsolataimat, és hamarosan én lettem, aki irányította a rendszert, és nem engem vertek. Persze "trónkövetelők" mindig akadtak. Mielőtt betöltöttem volna a tizenhetet, és szabadulhattam volna ebből az átkozott börtönből, akkor érkezett meg Ivan. Ő sokkal nagyobb darab volt, mint én, de negyed annyi esze sem volt. Folyton keménykedett. Azt hitte, hogy a helyembe léphet. Azonban egy nap kissé túlzásba vitte, és megpróbált megfojtani a saját cellámba. Fogalmam sincs, hogy került oda, de van egy sejtésem, hogy az őrök gondolták úgy, hogy megleckéztetnek a szabadulásom előtt. Míg én az ágyban fetrengtem, Ivan mellém lépett, és mire kinyitottam a szemem, a párna már az arcomnak nyomódott. Kétségbe esve kapálóztam levegő után, vagy hogy Ivan-nak elvegyem a kezét a párnáról, de aztán megkönnyítette a dolgom. Egészen a párnához hajolt, és nekem lehetőséget adott ezzel, hogy betőrjem az orrát.
"Te idióta pöcs." köptem rá, miközben a levegő után kapkodtam, aztán még arra sem adtam időt neki, hogy felfogja, mi történik. Ütni kezdtem egészen addig, amig félholt lett. Azok a seggfej börtönőrök éppen ekkor léptek közbe, és a szabadság helyett még egy évet bent tartottak.
A börtön után:
A szabadulás után 20 évesen keményen kezdtem dolgozni. Minden illegális dologban benne voltam, amiről úgy gondoltam, hogy nem lesz baj belőle. A legjobb az volt, hogy a zsaruk soha nem kaptak el.
A "karrierem" azóta is felfele ível...
|
Kezdőlap 
Tárgy: Edward Thomas Bane 
22.05.19 19:52