Név: Thomas Aridjis
Becenév: Tom
Kor: 28
Születése hely, idő: 1984-február- 29 / Mexikó - Playa del Carmen
Tartózkodási hely: Las Vegas – Pizzéria – Hátsó helység
Csoport: szenvedélybeteg
Anyagi háttér: Munkásosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: A-attól függ, hogy… Hogy be vagyok-e… Érted, hogy… Belőve. Nem vagyok én… izé rossz ember, de az az érzés.. hát az az érzés felemelő! Mintha… Érted! Repülnék. - Mikor tiszta vagyok, mindig előjön a nyűg, érted. Ezt kell csinálni, azt kell csinálni. Én meg ideges leszek. Van, hogy tettlegességig is fajul a dolog, de nem vagyok én rossz ember. Ha nem nyúznak, én sem bántok senkit, érted. De ha belőttem magamat, akkor vidám vagyok. Jó kedvű. Gondolom… Nem mindig tiszta minden tettem… Érted.

Külső: Nem vagyok fehér, de fekete sem. Vérbeli mexikói vagyok, le sem tagadhatnám. Érted! A fejem pár héttel ezelőtt lett leborotválva, de már 1-2 milliméterre megnőtt a hajam. Van egy kígyó alakú tetkó a vádlimon, egy cápás a vállamon, és egy pallos kinézetű fut végig a hátamon. A szemem sötétbarna, majdnem fekete. Normális méretű vagyok, 185 centi. Érted. Nem vagyok izomagyú, de nyeszlett béka sem. Eddigi tapasztalataim alapján jó képű vagyok, legalábbis többször kelek nővel reggel, mint egyedül. Érted!

Előtörténet: A napfényes Mexikóban születtem egy szegény családban. Volt öt bátyám, és hamarosan három húgom is lett. Anyám nulla-huszonnégyben pelenkázott, takarított, főzött, mosott, másoknak is takarított. Apám nulla-huszonnégyben autók alatt feküdt és bütykölt. A tanulás addig tartott, míg az állam támogatott, de a nyolc osztály után a saját talpamra kellett állnom. Sajnos a hatodik testvérnek már nem jutott hely a családi cégnél, így más meló után kellett néznem. Egy túlzsúfolt városban, hidd el nehéz munkát találni, főképp ha egy olyan tanulatlan kis senki vagy, mint amilyen én is voltam. Végül találtam, de nem állítanám, hogy ez lett életem kedvenc melója. Munkaidőben ablakot pucoltam éhbérért, aztán a nap további részében loptam, csaltam, hazudtam, de valahogy a szerencse mellém szegődött, és sosem kaptak el. A szerzett pénzből minimálisat költöttem a kajára. Drogokba fektettem inkább, és azt kell mondanom teljesen megérte. Az élet pocsék, mit mondjak. Ha elfeledkezhetek legalább pár órára a mindennapokról, én máris boldog vagyok. Évekig nyomtam az ipart, minden gond nélkül, e aztán odacsapott az a bizonyos villám. Az egyik drága kishúgom belekóstolt a zsebemben talált kokainba. Mire hazaértem a munkából, a cuccaim már ki voltak dobálva az utcára. A nagy részüket elvitték a szomszédok, úgyhogy ott álltam kb egy adag váltás ruhával, meg egy kettétört esernyővel. Se kaja, se pénz, se drog. A pisztoly ott ficánkolt az övemen, hogy használjam, de végül megjött a józan eszem, még épp időben. Egy ideig vakartam hát a fejemet, hogy most mégis mihez kezdjek, de aztán jött egy furgon, hogy van-e kedvem Vegasban melózni. Volt. Elhúztam hát a csíkot, és azóta is itt vagyok. E pizzériában tolom a munkát, napi 12-16 órában, ahogy épp rendelés van. Mázlisnak mondhatom magam: a tulaj megengedi, hogy az egyik hátsó zugban húzzam meg magamat éjszakára. Hogy tovább fokozzam, a kábszeres biznisz is csúcs. A kollegáim veszik, mint a cukrot. Ó, nem mondtam? Terjesztek is. Persze csak kis adagokat, de ez kereset kiegészítőnek épp megfelel, ráadásul nehéz innen lebukni. Pár éve hallottam utoljára hazulról hírt. A húgom megmaradt, de ez nem az én érdemem volt. Én mondom, haver! Szívás az egész. Érted?

//Eredetileg önéletrajzi regénynek indult, aztán ennyi lett… Érted!//

Thomas Aridjis!
Értem én! Hát ki nem értené? :'D Történeted tetszett, nem is húznám tovább az elfogadásodat, minden meg volt benne, ami ide kell, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Thomas már a játéktér tárt karokkal vár!