Robert Anderson

Ide jön egy rövid idézet.

Név: Robert Anderson
Becenév: Rob, Anderson
Születése hely, idõ: év-hónap-nap / ország - város
Szeretett személyek: A kutyám és a macskám
Tartózkodási hely: Lehet, hogy az egyik tetőn, de az is megeshet, hogy mögötted.
Csoport: Fejvadász
Foglalkozás: Újságíró, fejvadász
Szexualitás: Heteroszexuális
Avatar alany: Tom Hardy

Ki vagyok én...?!

A magasságom száznyolcvannégy centi, és ezzel arányos a testsúlyom is. Sosem voltam elhízva, pedig nem sokat teszek az egészségemért. Szeretek edzeni, ám emellett imádom a gyorskajákat. Sosem éltem nyúltápon. Szeretem a húst hússal enni, mégis eleget edzek ahhoz, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy szumó harcos. Kékeszöld íriszeimmel néha olyan szigorúan nézem az embereket, hogy még magam is elcsodálkozom. Ám a nőknek nagyon tetszik ez, és a szemeim színe. Általában ezzel, és az apámtól örökölt sármommal veszem le a lábukról az úgynevezett gyengébbik nemet.
Elég összetett személyiség vagyok. Ha bárkit olyan közel engednék magamhoz, hogy tudja rólam a legapróbb dolgokat is, könnyen lehet, hogy nem egyszerűen csak bolondnak titulálna, hanem őrültnek. Ha valaki ismerne, tudná, hogy milyen is vagyok valójában. Nos, kezdjük:
Las Vegas nem egy egyszerű környék, és jobb, ha tudod egyes körökben, hogy hogyan maradhatsz életben. Egykor én is ugyan olyan célpont voltam, mint a személy, akit a célkereszt végén megfigyelek. Egykori szeretője bízott meg engem, én pedig nem kérdeztem, miért is kellene megölnöm azt a nőt, akit egykor olyan szenvedélyesen szeretett, hogy még a szomszéd Mrs Fidgerald is kikerekedett szemekkel hallgatta, ahogy sikongatva jut a csúcsra. Nem kérdezek semmit. Ezt már akkor megfogadtam, amikor az első megbízásomat megkaptam egy neves kaszinó tulandonostól. Tudtam, hogy egy ilyen megbízó biztos nem pezsgővel, és hátba  veregetéssel nyugtázza, ha végül mégis kitalálom, hogy nem viszem véghez, amivel felbérelt. Már akkor sem voltam rest meghúzni a ravaszt. Egyetlen kattanás, majd egy apró kézmozdulat, és a célpont a földre került. És mégis miért? A kib*szott pénzért... Semmi másért.
Azonban az én maszkom mesteri. Az átlag ember annyit lát belőlem, hogy belépek a szerkesztőséghez, és megkapom a témát, aminek utána járok. Bizony, Vegas, az előttetek lévő személy másik arca a nem túl híres újságíró, akinek egyetlen jó cikket sem adnak. Nem tűnik ki a többiek közül, sőt... Emberünk egy szürke kisegér, akin a gépe előtt fekete keretes szemüveg van, ám ha elhagyja a munkahelye területét, bőrkabátban és fekete motorral közlekedik. Akire véletlenül sem lehet azt mondani, hogy emberek gyilkolásából él. Akit, ha hazaérkezik, csak a mentett macskája és kutyája várja otthon. Mert bizony az is igaz rám, hogy szívügyem az állatvédelem. Ki sem néznéd belőlem, olyan elcseszett vagyok, mi?
Akinek a szájából véletlenül sem hiányozhat a saját töltésű cigaretta, melyre már tizenéves kora óta rászokott, ám nem vagyok büszke erre. Többször próbáltam leszokni, mint ahányszor a szomszéd szőke éjjeli pillangó behívta a bérelt lakásba a kuncsaftot. Oh, Emily...azok a gyengéd kezek, és apró ajkak, ki ne szeretné...
Nos igen, kevesen látják, de imádom az éjjeli pillangókat. Las Vegas utcáit járva, ha megtetszik valamelyik, akár gyalogosan is elhívom magamhoz, de elővigyázatos vagyok. Ha hiszed, ha nem, a lányokat csak úgy hívom fel a lakásba, ha tudnak mutatni orvosi igazolást. Jobb az elővigyázatosság, nem akarok semmi sz*rságot elkapni.
Nos, azz hiszem kaptál egy csodálatos képet rólam, ha jól sejtem...

Életem, létem, világom

Tudod, milyen az, amikor hirtelen mindenedet elveszíted? Amikor mindened megvan: szerető nő, pénz, és minden más, amit egy átlag ember el sem tud képzelni? Én is ilyen ember voltam egészen addig, amíg be nem tévedtem Vegas egyik kaszinójába. És hogy hogyan került egy átlag ember Las Vegas tágas útjaira, ahol minden lépés egy újabb kaszinót hoz a kíváncsi tekintetek elé? Talán elcsépelten hangzik, de mindennek megvan az oka. Ennek egy bizonyos legénybúcsú, de ne aggódj, megnyugtatlak, hogy nem a sajátom.
Mike Rodgers az egyik legszélhámosabb pasasnak számított, egészen addig, amíg meg nem ismerkedett Candy Marshall-lal. Nos, Candy szemet gyönyörködtető példánya a női társadalomnak, de természetesen tabunak számított. Pedig el lehetett volna csábítani, de azért azt mégsem engedtem meg magamnak.
Nos, igen, azon az éjszakán kezdődött minden, amikor a Las Vegas-i éjszaka kellős közepén sétálgattunk a tágas utcákon. Aztán megpillantottam a legjobban kivilágított kaszinót, amely úgy magasodott fölém, mint valami sátáni dolog. Vérvörösen volt kivilágítva, én pedig egy ideig legyökerezett lábakkal nyakaltam a whiskey-t.
-Mike, Seb, azt hiszem, megtaláltuk, amiért ide jöttünk. - böktem tántorogva a Johnny Walker-es üveggel a kaszinó irányába. Totálisan részeg voltam. Talán a legnagyobb hiba volt, hogy bementünk, mert semmire sem emlékszem. Nem tudom, hogy jutottam el az ártatlannak tűnő játékteremtől a tulajdonos elé. De nem is akárhogyan jutottam el oda. Csak arra eszméltem a kijózanodás után, hogy amellett, hogy szétszakad a fejem, még hátra is kötözték a kezem. Hányingerem volt, és a szemeimet is alig akartam kinyitni, ám mégis megtettem, hiszen nem értettem, mi folyik itt, és hogy miért kötöztek egy székhez. Két megtermedt verőember magasodott felém.
-Hol vagyok? - kérdeztem, de mindketten csendesen várakoztak. Vártak valamire... vagy valakire...
-És miért vagyok megkötözve? - szólalok meg ismét, mostmár kicsit hangosabban. Sosem voltam szívbajos, ám ez a mostani helyzet minden eddigin túltett.
-Hahó, válaszoljanak... - szólaltam meg kiabálva, ám válaszul a nagyobb szekrény bemosott a képembe, hogy talán az orrom is eltörött.
-A k*rva életbe. - köpöm a trágárságot a véremmel együtt az ingemre, és a földre.
-Hé, fiúk. Erre nem adtam engedélyt. Mégis milyen vendégszeretet ez? - szólalt meg valaki a hátam mögül. Csodálkoztam. Arra számítottam, hogy egy öreg, dagadt fickó lép majd elém, azonban a hang nem erről árulkodott. Kellemesen csengő női hang szólalt meg, és egy annál is kellemesebb látványú nő lépett elém hosszú, mélyen dekoltált, vörös estélyiben. Mintha csak egy filmből lépett volna elő.
-Elnézést kérek a fiúk modora miatt. Kicsit érzékenyek az újdonságokra. - húzta fel orrát.
-Mi ez az egész? - kérdezem kicsit sem kedvesen, most a nőtől.
-Talán nem emlékszik? - kérdezi enyhén oldalra biccentett fejjel. - Nem csodálkozom... - teszi hozzá, és közelebb lép. - Csaltak a kaszinómban. Mit gondoltak? Hogy nem fog kiderülni?
-Csaltunk? Ez lehetetlen. Én nem emlékszem...
-Igen. Most azonban jóvá teheti. -teszi hozzá olyan mosollyal, amelyet nem szívesen látnak a nők arcán. Az a bizonyos pokoli mosoly...
-Hogyan?
-Meg kell ölnie valakit...
Elképedten néztem a nőre, ám ezután megfenyegetett az akkori nőmmel. Azt mondta, mindent tud rólam, és ha nem ölöm meg, akit akar, megöli őt is, és engem is.
Így lettem végül fejvadász. Tudtam, ha akkor, azon az estén nem mondok igent, akkor Emilie és én döglök meg. Aztán elhagytam őt. A nőt, akit szerettem, csak hogy ne essen bántódása, és ráéreztem a gyilkolás ízére. Pénzért kezdtem gyilkolni, miközben a mindennapjaimban riporterként faggatom a rendőröket a gyilkosságokról, amiket elkövettem, és más ügyekről is írok.

Elfogadva!

Egy picit ugyan megkésve, de végül elkészültél és egy igazán érdekes karakterrel leptél meg minket. Igazán érdekes elgondolás egy ilyen párosítás, talán egy picit Super Man jut eszembe róla, de egye fene. Viszont mindent egybevetve nekem tetszik amit olvastam. Egy-egy elgépelést leszámítva pedig semmiféle hibát nem vettem észre benne Úgyhogy nem is tartalak fel tovább. Mivel a foglaláson már túl vagy, így csak annyit mondok, üdv itt és érezd jól magad.
Na huss játszani De aztán nehogy kiirtsd itt nekem a tagokat az oldalról mert akkor megharaplak