Név: Robert Lancester
Becenév: Rob, Robert
Kor: 27
Születése hely, idő: Chicago, 1986.11.09
 
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: fejvadász
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Ha kiszámíthatóság, akkor rólam van szó. Ha a megbízhatóságról szobrot ábrázolhatnának, akkor rólam mintáznák. Na de kérem ne is csodálkozzunk, furcsa lenne, ha én mint bérgyilkos nem lennék leinformálható, trehány módon végezném a dolgomat. Céltudatosságom nem ismer határokat, szeretek kiváncsi módon beférkőzni a célpont életébe, megismerni a szokásait. Az nagyon snassz lenne, ha érzelemmentes módon csak felhasalnék egy háztetőre, és egy Sniper-rel szedném le. Így fogok ugyan kötődni hozzá érzelmileg, egyúttal trófeaként is felfoghatom a dolgot, hogy kik is véreztek el a kezeim között. Fontos számomra, hogy igazi kötődésem ne alakuljon ki, családom sincsen, nehogy esélyt adjak bárkinek, hogy ezzel zsarolhasson. Magányos út az enyém, ezt nem sajnálom, így szoktam meg. Barátaim pont ebből a megfontolásból nincsenek, csak néhány ember, a munkám kapcsán, akikre számíthatok, összekötők, bukmékerek, osztók. Ha be kell surrannom egy szállóba, egy kaszinóba, mindig tudom, hogy kit kell keresni, modorom nyájas, finom, senki nem nézné ki belőlem, hogy pár perc múlva valakinek szétloccsantom az agyát. De hát ilyen egy jó bérgyilkos nem? Ártalmatlan.

Külső: A szépfiús kinézetet nem veheti el tőlem senki, ilyennek születtem, és ha szükséges, akkor ezzel úgy élek vissza, ahogy nem szégyellem. Ez többek között arra is jó, hogy nők esetében a sármommal veszem le őket a lábukról, míg férfiaknál egy látszólag ártalmatlan, de kedves arcú fiatal legény álcája alatt azt hihetik, hogy nem kell tartaniuk tőle. A hajam kicsit hosszabbra van növesztve, amit vagy csibészesen engedek szabadjára, vagy ha valami komoly közegben van jelenésem, olajos zseléréteggel teszek formálhatóvá, és hátrafésülve hordom. Valószínűtlenül kék szemeim sokakat rabul ejtenek, férfiasan szép metszésű ajkaim szegletében pedig mindig ravaszkás, fürkésző mosoly bújkál. Mindig a jólápoltság leng körül, frissen vagyok borotválva, a hajam is azt idézi, mintha csak most jöttem volna a zuhany alól, olyan szépen van beállítva. A ruházatomat mindig makulátlannak láthatod, akár sportosan, akár elegánsan öltözöm. Legtöbbször az utóbbi jellemez, méregdrága márkás öltöny méretre szabad, olasz bőrcípő, svájci óra. Akár feltörekvő üzletembernek is el tudnám adni magamat. Végülis nem kis üzlet, amit csinálok.

Előtörténet: Nem is tudom, hogy mi vitt engem a rossz útra. A szüleim istenfélő, tisztességes emberek voltak, olyannyira unalmasak, hogy nem is nagyon tudtam mit kezdeni magammal. Anyám francia szépségkirálynő, apám pedig egy skót fegyvergyár külképviselője volt. Sokat nem sikerült megtudnom róluk, mert egy hegymászótúra alkalmával szakadékba zuhantak, és a nagyanyám nevelt fel, akinek óvó karmai elől tizennyolc évesen a tengerészgyalogságba menekültem. Itt megtanultam a fegyveres, és pusztakezes harc alapjait, főleg a mesterlövészet érdekelt. Amikor leszereltem, felajánlották, hogy talán egy kormányhivatalnál dolgozhatnék, vagy kommandósként, ám egyik sem vonzott. Előbb testőrködtem, ám mindig vonzott a pénz és csillogás. Las Vegasba kerültem, ahol éltem a középosztálybeliek csajozós, játszós életét, mígnem egy titokzatos alak, Raymond Donovan fel nem keresett. Róla nem lehet sokat tudni, én sem láttam még személyesen, amolyan Charlie angyalais fazon, csak annyira pozitív. Kiderült, hogy figyel egy ideje, és lát bennem potenciált. Volna a részemre egy igen tetszetős posztja, afféle mindenes, behajtó, bérgyilkos, képviselő a tárgyalásaiban. Megmutatta, hogy a hatalma az egész városra kiterjed, mégis szeret a háttérben maradni, állítása szerint azért, mert közéleti szereplő, nyilván a név egy álca, de nem fedte fel magát még előttem sem. Kapcsolatunk igen egyoldalúan kezdődött, és még ma is tartjuk a szintet. Nem kérdezhettem, ám hamar megszoktam ezt a státuszt. Mr. Donovan hatalma növekvőben van a városban, sőt, már a közeli milliőkre is kiterjesztette a befolyását. A főbb területei a szerencsejáték, és a női hostesszek szervezése. Nem mondanék prostitúciót, hiszen kisérőpartnernek küld hölgyeket, az meg megegyezés kérdése, hogy ott mi is történik. Tehát nem az a szó szerinti maffiavezér, ám él azokkal az eszközökkel, hogy igenis megszabadul az olyanoktól, akik rontják az összeképet. Én pedig afféle eltakarító vagyok, problémamegoldó. A fedőnevem a Zulu409, ami egy roppant vicces név, fogalmam sincsen, hogy honnan szüli az ilyeneket. Jelenleg most ez tölti ki a napjaimat, a folyóparton van még egy igen tetszetős házam, ahol példának okáért afféle atombunkert is rendeztem rengeteg fegyverrel, robbanótöltetekkel, tehát ha ott rajtam ütnek, még szépen el is tudok menekülni.