Név:Robert Iason Ward
Becenév: Robb, Mr. Ward
Kor: 45 éves
Születése hely, idő: 1975. február 12. Las Vegas
Tartózkodási hely: Vegas
Csoport: városlakó
Foglalkozás: Polgármester
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem:
Akárkit kérdezel meg, biztos lehetsz benne, hogy mind mást fog mondani rólam, de vajon ki tudja, hogy mi az igazság? Vajon milyen vagyok? törvénytisztelő állampolgár, vagy hidegvérű gyilkos? Egyesek szerint, kegyetlen vagyok, szerintem azonban ők látnak rosszul valamit. Nem teszek semmit sem ok nélkül, ezt jó, ha már most, megjegyzed. A következmények, néha elég érdekes lavinákat indítanak meg, és furcsa késztetést érzek, hogy ezeket előidézzem. A kitartás és pontos, precíz vonás egy igen fontos követelmény, ebben a szövevényes, izgalmas városban. Ami még fontosabb azonban, az a hatalom. Ha nincs belőle elég, nem figyelnek rád, de ha van… akkor nem elég megszerezni, meg is kell tartani, megtartani és aztán okosan felhasználni, felismerni a rejtőző lehetőségeket, és kihasználni az összes lehetséges alkalmat. Számító lennék? Nos, talán. De ki nem önérdekű itt? Az lenne a botorság, ha jóhiszeműen szemet hunynék minden felett, ennek azonban, mint mindennek… ára van. Mert minden, és mindenki eladó, csak az a kérdés, mi az ára.

Külső:
Nem vagyok legendás szívtipró, de még csak sztár sem. A magasságom nem túl figyelemre méltó 175 cm lévén, van magasabb ember is nálam, és az a hetven kiló is csak valamiféle véletlen folytán került belém. Nem vagyok izmos, kidolgozott testű, éppen annyi izom van rajtam, ami éppen hogy szükséges, nem sportolok fizikailag semmit. A hajam rövid, barna, és ehhez egészen sötétbarna szemek tartoznak, amiket nem szeretnéd ellenséges fénnyel csillogni látni. Az orrom talán nagyobb, illetve hosszúkásabb mint ami az arcomhoz illene, de ez van, kit mivel áldott meg a sors… Az elegáns ruhákat szeretem, és meg is engedhetem magamnak, a márkás öltönyöket, és kiegészítőiket. Az ár, megfizethető ebben az esetben.

Előtörténet:
Oh igen, mindennek, és mindenkinek megvan a maga története. Ez alól én sem vagyok kivétel, bármennyire meglepő lehet ez egyeseknek. Hogy is kezdjem a mesét? Mint David Coperfield? Megszülettem, felnevelkedtem…. Vagy térjek rá a lényegre, hogy miért lettem ilyen, amilyen vagyok. Az emberi természet természeténél fogva nem gonosz, vagy rossz, de ha környezete ezt váltja ki belőle, akkor bizony eldeformálódik a normálistól. No de, ne szaladjunk ennyire előre, ebből már talán sejthető, hogy nem volt olyan vidám, és felhőtlen gyermekkorom mint amire mindenki vágyik. Szülők, szeretet, boldogság, áh, de szép mégis milyen hamis kép. Világéletemben megvolt mindenem, amire vágytam, mégsem volt jó. Az embereknek soha, semmi sem jó, ami éppen van, mindig más kell, másra vágyik, ez a keresztünk, a sorsunk ami hajt. Nem tűntem ki a tömegből soha, és iskolában is magányos figura voltam, én voltam az, aki mindig a hátsó padban ült, mindig volt leckéje, és sosem szólalt meg ha csak nem volt muszáj. A középiskola nehezebb volt, ott el kellett viselnem a felsőbb évesek kegyetlenkedéseit az újoncokkal, és mivel nem vehettem fel velük a versenyt erőben, felvettem ésszel. Nem egy középiskolás diák kapott súlyos megrovókat, tűntek el értékei, és lettem iszonyú kellemetlen helyzetbe hozva, egy kedves levéllel, miszerint van, aki mindig kiegyenlíti a tartozásait. Senkinek, nem maradtam az adósa, és itt már inkább törtem a kiemelkedő átlagra, mert az ész, fegyver az ostobák ellen, és akinek van esze, van hatalma is.

Ezek után, nem volt nehéz bekerülni a felsőoktatásba, ahol hamar észrevettem, senkit nem érdekel az oktatás, mindenki bulinak tartja az egészet, és furcsa szemmel figyelik azt, aki előrébb akar jutni. Kiemelkedő átlaggal, mindig ösztöndíjazott voltam, amit mindig bankba tettem, és lekötöttem, magas kamatra. Így mire elvégeztem az egyetemet, volt némi kezdőtőkém, amivel már elindulhattam. Apám betegsége miatt (szívbeteg volt szegény), a hivatali dolgokat is kezdte elhanyagolni, tudni illik, jó apám, polgármester volt. Egyre inkább én jártam el helyette mindig a megbeszélésekre, és jobban átláttam a helyzetet mint ő, és sokszor lépésekkel előre gondolkodtam. Apám halála után, a választásokig tartó időszakot végigvittem, és utána a szabályoknak megfelelően, indultam a választásokon, mindezt alig 25 éves fejjel, ami nem kis teljesítmény volt, és nem kis erőfeszítést igényelt. Csoda hát, hogy nem aludtam rendesen, és 30 éves koromra már nevetőráncaim lettek? Megnyertem a választást, magasan 70% -os többséggel, azóta is, periodikusan, mindig megválasztanak, mert sokakkal ellentétben, tudom mit csinálok. Persze, mindenki tudja, hogy amit nem tudnak nem fáj, és bizony van itt mit nem tudni, de az emberek elégedettek, és a nem tudás, sokszor előnyére válik az embernek. Áldott/átkozott tudatlanság, ki hogyan fogja fel. Amíg az emberek azt kapják amit szeretnének, addig nem keresnek magyarázatot, nem keresnek okokat, és nem vájkálnak a dolgok mögött.

Nem kevés illegális kapcsolatot ápolok, némi jövedelem kiegészítés céljából, és nem egy törvénytelen alkut kötöttem már olyan személyekkel, akiktől a népség többsége retteg, de nekem kapóra jöttek a tudások, vagy éppen tehetségük miatt. Bármennyire is mosolygós, kedves polgármester vagyok, immár sok éve lassan, azért jobb ha a barátod vagyok, mint az ellenséged. Az senkinek sem jó, de legfőképpen neked.
Oh igen, nem tettem említést drága anyámról, aki ugyan él még, de elköltözött Las Vegasból. Mindig is vidékre szeretett volna költözni, nyugodt, csendes kisvárosba, ahol alig történik valami, így hát vettem neki egy takaros kis házat, és gyakorlatilag hat éve nem is láttam már. Néha ír egy-egy mailt, hogy tudassa, jól van.

Robert Iason Ward!
A látszat néha csal pont, mint a te esetedben Robert. Vegas bűnös város, jobb polgármestere nem is lehetne. Mivel mindent rendben találtam, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Mr. Ward tény, hogy irányításra születtél, de vigyázz nehogy megrészegítsen a hatalom!