Boston... sötét, ködös éjszaka. Elhagyatott környék, balhés vidék. Határozottan emlékszem, hogy tizennégy éves voltam. Balhés kölyök, az utcán nőttem fel miután anyám belehalt az otthoni szülésbe és a bátyám, mint az utca egyik kemény gyereke, magához vett és nevelni kezdett. Nem tartott sokáig, nyolc éves voltam amikor a szemem láttára végeztek vele. Már nem emlékszem hogy menekültem meg, de büszke vagyok magamra. Egyedül maradtam. Na szóval, ott tartottam, hogy sétáltam az utcán éjszaka amikor egy öltönyös, idős ember az utamba állt. Kissé szemtelen voltam vele, de ő nyugodt maradt. Verekedni kezdtünk, nem hagytam magamat. Végül a falnak nyomott és a torkomat szorította.
- Hm. Ügyes vagy fiam. Mi a neved? - érdeklődött. Először nem válaszoltam, de végül kiböktem a becenevemet, ezt mindig is jobban szerettem. De csak azok szólíthattak így akiknek megengedtem, mindenki másnak Mr. Ward vagyok.
- Rew.
Az öreg alaposan végigmért.
- Kissé vézna vagy, de erős és elszánt. Vannak szüleid?
- Nincs senkim. - feleltem és elengedte a nyakamat. Levegő után kapkodtam, majd a férfi magához vett. Kiderült, hogy az egyik legjobb zsaru volt, kemény fickó aki ellen semmiesélyem nem volt, de én mégis neki ugrottam akkor éjjel. Kiképzett, tanított és felnevelt. A társa lettem, de csak tizennyolc évesen kezdhettem el ténylegesen dolgozni. Alig három hónapja dolgoztam hivatalosan, épp csak belefolytunk egy durva drogos ügybe amikor a bevetésen, szívrohamot kapott és meghalt. Nem csak a mentorom volt és a társam, de apámként szerettem. Hát ez van. Végakaratának megfelelően én örököltem minden vagyonát, tulajdonát, de ez engem nem tett boldoggá. Elhatároztam, hogy én leszek a legjobb a szakmában. Így is lett. Több ügyet oldottam meg, mint a nálam jóval idősebbek és tapasztaltabbak. Semmi sem kerülheti el a figyelmemet. Sokáig egyedül dolgoztam, nem fogadtam el senkit sem társnak. A bűnözők, mind félnek tőlem, aki csak hallotta a nevemet; Rew, a rossz fiú.
26 voltam amikor a nyakamba varrtak egy nálam idősebb férfit, hogy legyen a társam. Ő és én azóta a legjobb barátok vagyunk, már három éve. Emlékszem amikor először eljött a lakásomra. Mazsola, a hatalmas kan boxer kutyám szét akarta tépni. Akkor hihetetlenül sokat nevettem. James teljesen ki volt borulva, hogy egy ekkora, okos és veszélyes kutyát hogy hívhatok Mazsolának. A válasz egyszerű, akkora volt, mint egy mazsola amikor hozzám került. Hát igen, kissé elavult már a neve, de nekem tökre szót fogad. Az, hogy mindenki mást szét akar tépni, mint a plüss állatait, arról nem én tehetek. Rendőrkutyának lett tanítva, de sosem lett az. Na, de szóval és tettel, már három éve vagyunk társak James-el és a legjobbak közé tartozunk. Épp emiatt egy évig New York-ban is szolgáltunk, majd a napokban úgy döntött a Vezetőség, hogy irány VEGAS. Felcsillant a szemem a bulikra gondolva, de egyben tudtam, hogy itt még sok munka lesz. Eléggé balhés vagyok és nagyon sokat dohányzom, de nem félek a ráktól vagy a haláltól. Ők félnek tőlem. És most, ne mozogj, mert különben nem csak fejbe lőlek, de csupa vér leszek, azt pedig nem akarom. Most nem, de amúgy tök vicces lenne ha ezt a kis mese délutánt túlélnéd. Utolsó kívánság?