Jó régen volt már rá példa, amikor egy hétvége ennyire korán vonultam nyugovóra, a spicces nők az pipa, de többnyire nem aludni hozom fel őket, és haza is általában zárás után találok jönni, most pedig még kettő sincs, ez merőben fura, ahogy a békésen szunyókáló nő is az ágyamban. Vasárnap van, mi az ördög van már, kómában matatok a mobilom után azzal a szándékkal, hogy nem tudom mennyi az idő, de elküldöm a jó anyjába, amikor azonban felvillan a kijelző, semmi, mi a? Emelem fel a fejem és próbálom követni a hang útját, hát persze, fordítom oldalra a fejem, de semmi mozgás, mocorgás, vagy nyöszörgés, akkor nem ébredt fel rá, óvatosan mászom el a telefonjáig és nyomom be az oldalán a kis gombot, majd az éjjelire rakom és ezt még eljátszottuk néhányszor, úgy tíz percenként, nem értékeltem kimondottan, így inkább feladtam, ebből már nem lesz alvás, lassan és hangtalanul emeltem fel a takarót és keltem ki az ágyból, nem tudom ki hogy van vele, de nekem kell egy zuhany meg egy kávé, visszapillantok Anna May-re, hát neki is kelleni fog valami, az egészen biztos.
Egy kiadós zuhany után, miután még mindig tátott szájjal szunyókál, úgy döntök, hogy leereszkedem kávéért, abban reménykedtem, hogy miben is? Ja igen, abban, hogy senkivel sem kell találkoznom és eljátszanom, hogy a kedves családomat, mert hát nem azok, amíg főtt a kávé kerestem aspirint és töltöttem egy pohár hideg vizet is, hogy majd felviszem. Linda és Daniel úgy nézett  rám, nem is tudom, mint ahogy az ördögűzőben. De nem akartam felébreszteni Anna May-t ezért lent ittam meg a kávét és megkértem Lindát, hogy neki is készítsen egyet, ahogyan Ő issza, az biztos jó lesz, a kávéja az legalább jó. Visszamentem fel, lepakoltam mindent a feje fölé, majd visszabújtam az ágyba és figyeltem, ahogy húzza a lóbőrt. Én már nem aludtam, legfeljebb lehunytam a szemem percekre. Reggeli, na jó inkább kora délutáni, jól bírta rekedtes hangjára nyitottam ki a szemem és fordultam felé mosolyogva.
- Jó reggelt, álomszuszék. - Vigyorogtam, ahogy feljebb támaszkodva fordultam meg felé.
- Tudsz róla, hogy horkolsz? Mint, egy albán napszámos. - Igen, élvezem a helyzetet, különös, pedig még csak nem is sz*xeltönk az éjjel.

- Mivel is indítsuk a rövid áttekintést, blablabla, blablabla, uncsi, uncsi, ja igen, megvan, kikaptad a kezemből a poharam, majd felhúztad a dupla whiskymet, utána fülledt táncot lejtettünk a parketten, miközben a nyakamba kapaszkodtál, aztán valamikor az iroda ajtajának döntöttelek, midőn heves csókot váltottunk, bocsi, ha kihagytam valamit. - Amint eszembe jut, ígérem pótolni fogom a kis hiányosságot, habár véleményem szerint a lényeget azért sikerült elkapnom és mindehhez persze elmaradhatatlan a vigyorgás. Igen, pontosan ezekre a döbbent nagy kék szemekre számítottam.
- Tudod az, amikor két ember ajkai egymáshoz érnek és... ha gondolod, szívesen megmutatom ismét. - Egész jó volt és nem jellemző rám, hogy beérem csak ennyivel, de a kivétel erősíti a szabályt és Ő sem fog mindig megszökni előlem.
- Oh persze, a fejed mellett van minden, fordulj meg, hoztam fel, még húztad a lóbőrt, kávé, víz és fájdalomcsillapító a sajgó fejedre. De ha szükséged van még valamire, csak mond. - Elég jártas vagyok már a macskajaj terén.
- Mennyit ittál? Öhmmm, szerintem sokat, amennyit én láttam és hé, meglepően jól bírtad, még soha egyetlen nőt sem láttam ilyen könnyedén felrántani dupla Bourbon-t, utána tiéd volt a parkett. - Én nagyon is élveztem, ami azt illeti megismételhetnénk, mondjuk ma este, bár elég mosott állapotban van, kétlem, úgy ráférne még tizenkét óra alvás, és rám is, ha nem szólt volna közbe állandóan a mobilja, de végül a zaklató is feladta, komolyan ki telefonál ilyenkor vagy egy tucatszor?
- Utána kidőltél hmm és hazahoztalak, rád férhetett az alvás, lehúztál vagy tizenkét órát. - Nem akartam felverni, hm majd kicsempészem valahogy a házból, Ő sem akarhatja, hogy Linda elkapja, szentséges ég, még csak az kellene.
- Khm, köszönöm, hogy nem kérdezted meg, értékelem. - A kellő időben megtehettem volna, hogy kihasználom a helyzetet, a Bourbon és a martini közreműködtek volna a céljaim elérésben, de másképp, máshogyan akarom elérni, amit akarok.

Hmm, ezzel pillanatnyilag nem tudok vitába szállni, logikus következtetésnek hangzik.
- Mindazonáltal, ha birizgálna a kíváncsiság, tudod hol találsz. - Ezt nagyon eltalálta, kedvelem én az okos nőket, csak még nem sokkal hozott össze a sors vagy valami olyasmi és a túlzott komolyság sem nekem való még, az anyám szerint örök gyerek maradok, egy kölyök, aki nagyban játszik? Érdekes felvetés. Végül is miért is ne? Áldozok épp eleget ennek a családnak, de a dolgaimtól tűnés.
Álljunk meg, mért kéne, hogy... Ördögi szikra pattant barna. És, hogy válasszal illessem a korábbi feltevést, abszolút megérte. Ott ébredt, ahol akartam, igaz a cipőjén kívül másból még nem bújtattam ki, pedig rohadt meleg tud lenni idebent, de szándékomban áll ezen változtatni, pofátlanul módon akarok én lenni az, aki felfedezi, mindenütt.
- Csak kérned kell, Anna May... - Érintettem ujjaim az övéhez finoman végigsimítva rajtuk.
- Bármikor. - Az oldalamon fekve húztam feljebb a lábam, így alig, de összeért fedetlen térdével. Furcsa mód kielégítő volt a hallgatás közöttünk, tenyerén játszottam ujjbegyeimmel, miközben tisztán ragyogó kék szemeiben merültem el.
- Jut eszembe, vagy tucatnyiszor hívtak, a fehér házat nem keresik ennyiszer egy reggelen, Camila már biztosan aggódhat. - Alig, hogy ezt kimondtam megint rákezdett a mobilja, eszeveszettül vibrálni a szekrényen, mint mondtam Camila már szörnyen aggódhat, ha már tizedjére csörög egy délelőtt.
- Tessék... - Nyúltam hátra a fejem mögé, hogy elvegyem és a kezébe adjam a mobilját. Nem akartam, hogy bárki felverje édes álmaiból, ezért valamennyiszer levettem a hangot a csörgésről, bár már mire én felébredtem rá először volt rajta vagy négy nem fogadott, ennek a nőnek nincs élete vagy Alexander ennyire csapnivaló reggelente? Hm, az utóbbit tippelném meg.
- Akarod, hogy elvigyelek vagy hívjak egy taxit? - Szólaltam meg, miután befejeződött a hívás és letette. Gondolom ilyenkor jön a megannyi kérdés meg locsogás, hogy jajj mi volt, úristen, képzeld... Ezt sosem fogom megérteni és inkább tudni sem akarok róla, egyelőre még kedvelem a kis csajt, ha nem játszik ellenem, akár még így is maradhat.

Legyintettem egyet és már nyúltam is a telefonomért, hogy megnyitva az alkalmazást rendeljek neki egy taxit, rémes a tömegközlekedés, főleg másnaposan, bár egyébként is, tömeg van, zajosak, akadékoskodnak, méltatlankodnak, amúgy is, mire összeszedi magát, addigra itt lesz.
- Erre szükséged lesz, hidd csak el. - Odakint vakítóbbak lesznek a fények, mint nálam és iszonyúan fogják bántani, ha még nem tapasztalt hasonlót, van rosszabb a puszta fejfájásnál, amikor nem bírod kinyitni a szemeid, mert úgy érzed éget minden külső inger, bár én ezt nem a whiskytől szoktam érezni, de gondolom valami hasonló és kellemetlen élmény lehet.
- Csak majd kérem vissza. - Toltam fel a kis orrára a napszemüvegem, hozzátenném az egy ezer dolláros napszemüveg és az egyetlen, amit hordok, így nem az értéke miatt kérem vissza, az nem érdekes.
Egész jól áll, csinos, mint egy örökösnő vagy üzletasszony, hmm csak egy átmulatott éjszaka után.
Mire lekísértem, addigra lent várt a taxi a bejárat előtt, előre van fizetve, de neki erről nem kell tudnia, apróság és csak felhúzná magát rajta, szükségtelen, csak összehúzná a ráncokat amúgy is sajgó buksiján, majd legközelebb megdorgál érte, amiért már megint engedetlen voltam és én fizettem.
Derekára simítva kezem léptem előre és nyitottam ki előtte a kocsi ajtót, majd mikor mellém lépett apró puszit nyomok arcára és megvárom, amíg beszáll és kényelmesen elhelyezkedik.
- Köszönöm a társaságot, Anna May, élveztem. - Támaszkodtam meg egy pillanatra a kocsi tetején, majd halvány mosoly után löktem be az ajtót és intettem a sofőrnek, hogy indulhatnak. Néhány másodpercig még lent állva zsebbe dugott kezekkel figyeltem, ahogy a kocsi kikanyarodik, majd visszamentem a házba. Egészen ehető illat terjengett a földszinten,  hm kockáztassuk meg, éhes vagyok, kanyarodtam el a konyha irányába, ma egészen meglepő és váratlan dolgokat teszek, ez már a második ilyen huszonnégy órán belül, egészen félelmetes. Nem szoktam csak így jól mulatni...