Say me, it's just a nightmare! Dominic & Wendy

Tárgy: Say me, it's just a nightmare! Dominic & Wendy 29.04.21 12:15

Dominic & Wendy

I
smeritek azt az érzést amikor úgy érzed, hogy kívülről látod magad, mikor azt reméled, hogy ez az egész csak egy rossz álom és meg kell csípned magad, hogy felébredj, de csak fáj és te továbbra is ugyan azt a képet nézed, ahogy a villogó rendőrautó megáll, elkapják a karod, kattan a hideg fém és betuszkolnak egy járőr autó hátsó ülésére, tudod, hogy semmi rosszat nem tettél, hisz ott sem voltál amikor kirobbant a vita és csak segíteni akartál a legjobb barátnődnek, mégis rajtad is bilincs köt ki és berángatnak az őrsre, szombaton, az éjszaka közepén, amikor tudod, hogy már rég ágyban kellene lenned, és fogalmad sincs kit hívj fel, mert nem hívhatsz szó szerint senkit.
Zsong a fejem és szinte fel sem fogom, hogy ujjlenyomatot vesznek tőlem, már csak a vaku villanása rezzenti össze a szemhéjjam, Gisel csicsereg mellettem, miközben a körmei közül szedegeti a szőke hajszálakat, magyaráz valamit arról, hogy megérdemelte a ribanc, de szinte alig hallom amit mond a fejem tele van gondolatokkal és mindegyik pánikolva kiabál, jön valaki, megragadja a karom, bevisz egy szobába és leültet, kérdések hadát árassza rám és én azt sem tudom mit mondjak.
- Elismétlem újra, fogalmam sincs mi történt és miért, mire kiléptem már tépték egymást, azt sem tudom miért robbant ki a vita.
- Nézze hölgyem ez elég hihetetlen, főleg, hogy ön fogta az egyik hölgyet.
- Gisel-t igen, a barátnőmet, próbáltam elrángatni, hogy hagyja abba ezt a butaságot, de amint mondtam fogalmam sincs, hogy mi történt köztük.
Hümmögve jegyzetel valamit, nem hangzik jól, de ilyenkor örülök, hogy elmúltam tizennyolc, mert most fel kellene hívniuk a szüleim és azt nem élném túl. Vissza ültetnek a zárkába.
- Gisel, csak egy percre hallgass már kérlek.
Nem hiszem el, hogy miatta kerülök ilyen slamasztikába.
- Miss Aslan? Él a telefon lehetőségével?
Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy nemet mondok, de ki kell jutnom innen, bár fogalmam sincs, hogy ki hívjak.
- Igen, köszönöm.
- Jöjjön.
Elvittek egy szobába és visszaadták a mobilom, percekig lapozgattam, hogy egyáltalán kinek is szólhatnék, anya örökre bezárna és soha többet nem csinálhatnék semmit a felügyelete nélkül, na azt nem, kínomban megnyitottam a messengerem és láttam, hogy Dominic online van, vettem egy mély levegőt, ő az egyetlen esélyem, hosszú percekig csörgött, a szívem vadul vert, egyszerre akartam és nem is, hogy felvegye, végül abba maradt a csörgés, felvette.
- Dominic úr, öhm, elnézést, hogy ilyen későn keresem...
Éreztem, ahogy elszorul a torkom és kiugrik a szívem a mellkasomból.
- Eeell tudna jönni értem a kapitányságra?
Hosszú csend és csak remélhetem, hogy igent mond és nem csapja rám a telefont.

Click me

Tárgy: Re: Say me, it's just a nightmare! Dominic & Wendy 07.05.21 14:45

Wednesday&Dominic

I'm ready for whatever it takes
'Cause I love the
adrenaline in my veins
I do what it takes

Ó
hová a pokolba tettem, morgolódva túrtam át a papírokat, majd meglepetten és szomorúan emeltem fel a kávés bögrém, ami még valamikor Wednesday hozott be tele gőzölgő kávéval, ömm mikor is, egyáltalán mennyi az idő? Hát akkor ezért nem látom már azt se, ami amúgy a szemem előtt volt, kell még egy kávé, így fogtam is az üresen szégyenkező bögrémet és lebaktattam a konyhába, szombat késő este ne lepődjek meg, ha nincs egy csepp se lefőzve, ugye? Belepakoltam mindent némi keresgélés után és felraktam.
- Dominic? Hát te?
- Csak kávéért jöttem.
- Szombat este van.
- Igen bácsikám.
- Akkor meg? Mit keresel még itthon?
- Úgy fest helyetted dolgozom. - Vontam meg a vállam nevetve, én is szívesebben kortyolgatnék valahol egy korsó sört és fordítanám a figyelmem egy csinosabb társaságra, de ez ma nem jön össze és már ahhoz is túl fáradt lennék, csak még ezt befejezem aztán lefekszem, úúgy néhány órán belül, ha jól számolom.
- Jó estét, Aysen asszony.
- Jaj Mr. Masrani, miért nem szólt? Hagyja csak, majd én befejezem és felviszem.
- Kérem Aysen asszony, ez csak egy kávé, így is totál haszontalannak érzem magam itthon, inkább pihenjen le, ezt meg majd megcsinálom...és valószínűleg meg is iszom az egész kancsóval. - Sóhajtottam fel még mindig morogva.
- Wednesday már lefeküdt? - Miért is kérdeztem meg, csak úgy eszembe jutott, múltkor kicsit furán váltunk el és hát alig látom vagy tudok róla valamit és hát khm nincs is semmi közöm hozzá, inkább dolgozz Dominic, az a te dolgod.
- Jaj dehogy, tudja ez a szabadnapja, táncolni ment azokkal a lányokkal. - Muszáj volt megmosolyognom, ahogy Aysen asszony a szemeim forgatta...azok a lányok, nem bírom megállni, hogy ne mosolyogjak, esküszöm úgy tudja mondani, mintha valami bűnszövetkezet lenne nőkből.
- Miért mondja ezt?
- Nem tetszenek nekem azok a lányok, nem olyanok, mint az én Wednesday-em és nem szeretem, hogy eljár velük... - Tipikus anyai ösztön, féltés némi leheletnyi túlzással.
- Nyugodjon meg, nem lesz semmi gond, biztosan...
- Nem tudom én azt...
- Köszönöm, innen már menni fog. - Tartottam a bögrém még kávét töltött, majd visszavonultam az asztal mögé és ismét elástam magam, a tollamat forgatva olvastam, az egyetem óta nem láttam ennyi nyers és unalmas oldalt, szegény fáknak meg ezért kellett meghalniuk, hát ezért igazán kár volt, meglepetten emeltem fel a fejem és próbáltam követni honnan jön a búgás, valahonnan a papírok alól, nem vártam hívást, még inkább meglepődtem, amikor felvettem és Wednesday hangját hallottam.
- Igen, Wednesday? - Dörzsöltem meg az orrnyergemet, miközben figyelmesen hallgattam, figyeltem, csak épp... Mi?
- Hogy hová? Melyikre? - Mi az ördög?
- Indulok, csak ne csinálj semmit. - Felpattanva kaptam fel a támláról a zakómat, kulcsok, tárca és már indultam is, el nem tudtam képzelni, hogy ez mit akar jelenteni, odahaza egy szót se szóltam, csak kocsiba ültem, még csak azon se gondolkodtam el vajon miért pont engem hívott.
Az ügyeletes tiszt nem látszott túl segítőkésznek...
- Khm, jó estét, egy hölgyért jöttem, nemrég hozták be, Wednesday Aslan.
- Aha, és maga kicsodája a hölgynek?
A nagyapja ember, szerinted?
- Miss Aslan a családunk tagja, nálunk dolgozik, hazavinném, ha nincs akadálya.
- Az épp van...
- És pedig?
- A hölgyek ittas állapotban keveredtek rendbontásba.
- Az kizárt, az a lány csak kávézik... - Fáradt vagyok és nyűgös és most olyan szívesen beolvasnék tahókámnak, hogy mi van, már a koffein is tilos?
- És most hazavinném, az én felelősségem, de persze szívesen telefonálok párat.
- Itt írja alá, a kihallgatóban van.
- Köszönöm, szép estét. - Kretén.
Mivel olyan előzékeny volt, követtem amerre bökött, majd kopogtatás nélkül benyitottam.
- Gyere Wednesday, menjünk. Hazaviszlek. - Azt nem tudom, hogy dühös voltam rá vagy csalódott, egy órája még nagyban bólogottam és eget értettem Aysen asszonnyal, hogy Ő nem olyan lány, aki bajba tudna kerülni.
- Szállj be. - Nem emeltem a hangomon, szimplán csak éreztettem, hogy nem kérés volt, most. Beültem és már gyújtottam is a motort, nincs itt semmi keresnivalónk, csendben vezettem és csak néha figyeltem szúrós pillantásommal a szemem sarkából, végül csak kibukott...
- Mi a fene ütött beléd?

Tárgy: Re: Say me, it's just a nightmare! Dominic & Wendy 14.05.21 10:42

Dominic & Wendy

T
udom, hogy azt tarják, egyszer mindent ki kell próbálni, de esküszöm akárhogy forgatom ez a bekezdés valahogy hiányzott az én bakancslistámról, nem tudom, lehet, hogy Gisel tervei mások a világra és a jövőre nézve, de én semmiképp sem szerettem volna egy cellában kikötni valamiért amit nem is én követtem el, helyette is kellőképp szégyellem magam, neki ez vicces és hát nem nagyon érdekli, hogy épp ki mit gondol róla, hogy a rendőrök nevetve nézik ahogy egy ittas fruska magyaráz, én meg legszívesebben beragasztanám a száját, könyörgöm Gisel, csak most az egyszer viselkedj már úgy, mint egy rendes lány, kérlek, nem mi, gondoltam.
Még életemben nem voltam ilyen zavarban, mint most, el tudnék süllyedni szégyenemben, csak egyetlen pillanatra mertem felnézni Dominic szikrázó tekintetére, úgy érzem magam, mint egy kislány akit csínytevésen kaptak, csak most ez a kislány tényleg ártatlan, de most tényleg, és ez nem egy kis ejnye bejnye, a kapitányságon állok és a cipőm kissé kopott orrát bámulom, az ujjaim tördelem és csak csendben követem lépteit, csak a cipőm kopogása veri fel a csendet és néhány részeg alak beszólogatása a ruházatomra, pedig ez Giselhez képest olyan, mint az apácák csuhája, de egy szavam sem lehet, azonnal jött, hogy kivigyen, pedig nem is ismer, mégis itt van, hazavisz.
- Öhm, köszönöm Dominic úr, menjen csak nyugodtan, van itt nem messze egy metrómegálló, majd hazamegyek azzal.
Úgy érzem ez nem kérdés volt, úgy lépett a gázra, hogy még az övet is elkaptam, hogy bekössem magam, továbbra sem mertem ránézni, csak a lehető legkisebbre húzni magam, lángolt a vörös arcom és már az ujjaim is fájnak annyit csavargattam őket.
- De, de én nem is csináltam semmit. Csak rosszkor voltam rossz helyen. Tudom hülye szöveg, de tényleg, Gisel neki esett a csajnak mert el akarta szedni a pasiját, én már csak akkor értem ki a bárból amikor tépték egymást, én csak le akartam őket állítani és szétválasztani, de, de pont akkor értek oda a rendőrök, és, és magukkal vittek engem is.
Halkult el a hangom, próbáltam visszatartani a könnyeim, de nem nagyon sikerült.
- Kérem ne mondja el a szüleimnek, én, én, bármit megteszek, csak kérem, ne mondja el nekik. Soha többé még csak a boltba se mehetnék el.
Néztem fel rá, riadt könnyes szemeimmel, hangomban őszinte félelem csengett, nem akarom az életem a négy fal között tölteni azért mert rosszul válogatom meg a barátaim.

Click me

Tárgy: Re: Say me, it's just a nightmare! Dominic & Wendy 12.07.21 15:04

Wednesday&Dominic

I'm ready for whatever it takes
'Cause I love the
adrenaline in my veins
I do what it takes

H
át, mégsem annyira eseménytelen ez a szombat este, pedig már kezdtem sopánkodni, hogy a papírhalom fölött fogok elaludni, ami még így is esélyes, csak előbb hazaviszem Wednesdayt az őrsről, az őrsről, fel nem fogom, ez a lány, amíg ismertem a légynek nem ártott, bajba is csak miattam került, azután persze poroltunk mindketten, de ez most más, akkor gyerekek voltunk, felnőttünk, Ő maga mondta, erre tessék, tényleg változunk, csak ezt épp nehezen nyelem be.
- Na és ki ez a Gisel? Ismered egyáltalán? - Mert, hogy zűrös, annyi már leesett és azt hiszem az egész család nevében és Wendy-é nevében is kijelenthetem, hogy örülnénk, hogy ha nem keverné hasonló khm helyzetekbe.
- Ez az egész hihetetlenül bután hangzik, mi lesz, ha legközelebb otthagynak, nekik láthatóan van kit felhívniuk, de ha nagyobb zűr lesz, nem vihetlek haza. Te nem vagy ilyen lány Wednesday... - Legalábbis én nem erre a lányra emlékszem, aminek szintúgy nincs értelme, tekintve, hogy hány éve már annak, hogy mi egy házban rosszalkodtunk gyerekként, most pedig itt vagyunk, mégsem gondolkodtam el azon, hogy idejöjjek-e érte, kocsiba üljek késő este, hogy hazahozzam a rendőrségről. De Aysen asszonyt ismerve és szerintem Ő nem változott annyit, most jó nagy fejmosástól mentettem meg és az, amit tőlem kap az még jóval elviselhetőbb.
- Nyugodj meg, nem fogok senkinek se szólni. - Fordultam felé könnyes szemei láttán vettem egy mély levegőt.
- De kérlek, semmi közöm hozzá, figyelj oda kikkel barátkozol. - Lassan bekanyarodtunk a ház elé, leállítottam a motort és a fényeket, nem kell mindenkinek tudnia merre jártunk és azt sem, hogy nem egyedül voltam.
- Rendben vagy? Bemehetünk? Nyugodtan töröld meg az arcod, a bácsikám és Aysen asszony még fent voltak... - Mintha szellemet láttak volna a most már nem csak könnyes, de őszintén rémült szemek is.
- Hé, belógunk a teraszajtón, ilyenkor már senki sincs a konyhában, gyere. - Valami nem változik, csak régen lebuktunk, azóta már jobb vagyok az ilyesmiben.
- Úgyse nagyon volt alkalmam lányokat becsempészni a szobámba. - Ezzel magammal is húztam. Viccet is lett volna taknyos tíz évesen, de a bácsikám inkább tudna erről mesélni. Fel sem figyeltem arra, hogy neki talán más értelmet nyert, amit mondtam, inkább azon voltam, hogy tényleg csendesek legyünk és hál istennek jól sejtettem senki sem volt már a konyhában és az egész ház csendes volt már...
- Hát akkor... - Álltam meg körbepillantva, majd felé fordultam, hirtelen nem tudtam mire vélni azokat a nagy barna szemeket.
- Menj lefeküdni Wednesday, jó éjt. - Úgy érzem ez sem az az este lesz, fogd már be Dominic, elmosolyodva a saját gondolataimon indultam meg a szobámba. És milyen jó gondolat, jobb, mint a hideg kávé.

Tárgy: Re: Say me, it's just a nightmare! Dominic & Wendy 21.07.21 13:02

Dominic & Wendy

B
átran merem állítani, hogy a mai volt életem legförtelmesebb éjszakája, még soha sem láttam belülről az őrsöt, és az igazat megvallva soha nem is volt szándékom még hasonlóra sem, szerettem volna ha a város bizonyos részei számomra idegenek maradnak, és ez is egy ilyen vágy volt, nem pedig a bakancslistás első helyen álló, ezt még meg kell tennem mielőtt a szüleim férjhez adnak tétel, bár ha lenne ilyen, most simán kihúzhatnám, ahogy azt is, hogy hívj fel egy idegen pasit az éjszaka közepén, hogy jöjjön érted, de persze semmi hátsó szándék, én most tényleg csak haza akarok jutni az ágyamba.
Felhúzom a lábam, és szorosan ölelem magamhoz, érzem ahogy a sós, meleg könnyeim csorognak végig az arcomon, és nem tudom őket megállítani, nem vagyok már kislány, senkit nem hatnak meg a könnyeim, és már ezerszer kaptam fejmosást, mert nem olyan vagyok, mint amit édesanyám elképzelt magának, most még is pocsékabbul érzem magam, mint valaha, most nem anya szokásos szentbeszéde megy arról mit csináltam rosszul, most más...
- Gisel...
Kezdtem neki megköszörülve a torkom, halkan.
- Gisel... Nos őt általános korom óta ismerem, azután ismertem meg, hogy ön elment, azóta is elválaszthatatlan barátok vagyunk, nem egyszerű eset, gyorsan és hirtelen lesz szerelmes, szinte bárkibe, Ő, Ő egy kicsit vehemens és akaratos, de áldott jó szíve van, soha sem hagyna ott, ismerem Őt. Nem az a tipikus barátnő akit annyira anya akarna nekem, ezt nagyon jól tudom. De sokszor vigyázott rám a suliban amikor nem volt senki más, amikor azért bántottak mert én más vagyok, mint ők.
Halkult el a hangom, sokat köszönhetek neki, többek között azt, hogy másokkal ellentétben Ő nem a cselédet látja bennem, vagy a lányt aki szigorú vallási dogmák közepette nőtt fel.
- Köszönöm. Igyekezni fogok.
Bámultam ki az ablakon és csak törölgettem az arcom, ahogy lassan begurultunk a ház elé.
- Tessék?
Pillantottam fel Dominic-ra ahogy azt mondta anya még ébren van, nekem meszeltek, kész végem, Ő mindent azonnal kiszagol és kilométerekről, szerettem volna most inkább elsüllyedni és ott maradni egyedül.
Szinte fel sem fogtam, hogy mit mondott amikor megragadta a karom, várjunk, hogy mi van? Miért kellett volna lányokat csempészni a szobájába? És, hogy jövök én ehhez? Millió kérdés cikázott bennem, ahogy megállt velem szemben, tekintete pont olyan szigorú volt, mint az apjáé, robosztus alkata is csak megerősíti mindezt, de a barna szeme mélyén annyira lágy és megnyugtató volt, hogy el tudtam volna olvadni.
- Khm, igen, jó éjt, Dominic úr.
Nyögtem ki nagy nehezen, merre is van a szobám? Ja, igen arra...

Click me

Tárgy: Re: Say me, it's just a nightmare! Dominic & Wendy

» Scary Birthday! Dominic & Wendy
» Ben & Minea - Nightmare?
» Please say, Just a Nightmare! Lucas & Anna May
» Dominic & Minea
» home again - Wednesday & Dominic

Say me, it's just a nightmare! Dominic & Wendy

Say me, it's just a nightmare! Dominic & Wendy

Similar topics

Similar topics