Ma van az a bizonyos jogosan elnyert első korrepetálás Mr. Price-al, hát sok mindenben játszottam, de még én sem gondoltam, hogy pont ebben fogok nyerni, úgy látszik mindenki megkapja, amit akar, fogjuk rá, de nem ígérhetek semmit. A tükör előtt állva harapok alsó ajkamba, ahogy eszembe jut milyen hevesen és forró csókolt meg, lökött a falnak, ahogy ujjai siklottak végig rajtam, francba, miért kell ilyen ünneprontónak lenni. Oké, azt hiszem minden megvan, kész vagyok, egy bordó farmer, fekete pántos felső egy kockás kardigánnal, keresztüldobtam a táskám a vállamon a könyvekkel és már szaladtam is le a lépcsőn.
- Kicsim, hová mész?
- Tudod anya, ma van az első órám Price tanárúrral suli után, emlékszel... Megígérte, hogy segít. - Vontam meg a vállam és igazítottam hátra szőke tincseim, ez van, amikor belövöd a fekete golyót, khm... A zsémbes vén satrafával tuti nem játszottam volna. Furcsán mért végig, de komolyan, mint az ördögűzőben, aztán elmosolyodott. Oké, akkor átmentem.
- Örülök kicsim, ne maradj el soká és vacsorára légy itthon.
- Igen anya. - Mosolyodtam el, majd pördültem is ki a nappaliból. Szerintem még soha, tényleg soha egyszer se indultam el időben, kiérve a házból gyorsan bepötyögtem a megadott címet, rákerestem a legegyszerűbb és gyorsabb összeköttetésre, bedugtam a fülesem és elindultam.
Ezt most komolyan kéne venni, ágy értem nem kéne elszúrnom, amiben egyébként jó vagyok, végül is ez is egyfajta tehetség, nem? Banyek, elhozhattam volna a palástját, töri órára mégse vihetem, hogy amúgy köszi Mr. Price, majd legközelebb, ha lesz...
Azt hiszem ez az, nézek a mobilom kijelzőjére, majd az előttem lévő házra, igen ez lesz az. Észre sem vettem mikor, önkéntelenül siklottak ujjaim szőke fürtjeim közé és túrtam bele, majd sétáltam be az ajtóig és nyomtam meg a csengőt párszor. Érdeklődve néztem körbe még vártam, hogy ajtót nyisson, egész jó környéknek tűnik.

 

Ben & Saige

Nem kell sok ahhoz a felismeréshez, hogy baromira ideje lenne belehúznom, bár őszintén rohadtul nem ez forgott előttem, amikor megnyertem a játékot, hogy hú szuper, akkor korrepetálhatna, de ez is egy lépés és tényleg kell, már nincs sok a tanévből és elevenen nyúznak meg, ha nem lesz meg az átlagom a jelentkezéshez, tyűha már alig várom. Ötödik emelet? Jesszus, mondják, hogy van lift és még működik is, mert fel nem mászok odáig, tizes lakás, ez nem az, tizes, ó igen megvan.
Mit kell mondani, amikor egy tanárod lakására mész fel tanulni? Üdv, helló, azt a rohadt, azt hittem csak a suliban ilyen helyes, khm, khm, khm...
- Helló, Mr. Price... - Ez de béna volt.
- Köszönöm. - Csusszantam el mellette.
- Igen, azt lehet. - Pakoltam le a táskámat az asztalra, majd utánamentem a konyhába és az ajtónak támaszkodva vártam még megcsinálja a kávénkat. Saige, Saige, ne bámuld már! Kaptam el a tekintetem, mintha csak órán azt kérdezték volna hol tartunk épp, hát fogalmam sincs, épp úgy, ahogyan most sem, de muszáj lesz, ezt most nem szúrhatom el, tényleg nem.
Komolyan, a francért kell egy ilyen pasinak tanárnak lenni? Úgy érzem ezt a kérdést jobb, ha nem teszem fel és úgy általánosságában is befogom a számat.
- Tejjel és cukorral, szuper. lesz, köszönöm. - Miközben nyúltam a felém nyújtott bögréért nem tudtam megállni, hogy ne nézzek fel kék szemeibe, a kávé is elhűlne, mire abbatudnám ezt hagyni, de most kell, most!
Elvettem a bögrét, majd visszasétáltam a nappaliba, lettem az asztalra és elkezdtem kipakolni a táskámból, most anya tényleg csak könyveket talált volna pia helyett. Magam sem hiszem el, de tényleg átfutottam az anyagot, csak hogy tudjam mégis mi hol van ebben a fránya könyvben, fél óra is elmúlna mire kikeresnék mindent. Ráakasztottam a táskám a székemre, majd leültem a könyveim és a kávém elé.
- Mivel fogunk kezdeni? - Kortyoltam egy nagyot a bögrémből, ó de jól esik és kelleni is fog.

 

Ben & Saige

Nm ment el az eszem, mármint ha most nem a naplózott osztályzataimról beszélünk, az egy dolog, hogy elég nyilvánosan megnyertem a mi kis fogadásunkat, de az csak egy fogadás egy kocsmában, ami általában ott is marad, kivéve a miénket most, de erről senkinek sem beszéltem, nem félek, attól, hogy feldarabolna vagy ilyesmi, már azt sem szabadna, hogy ide jöttem, úgy értve Mr. Price nem korrepetálhatna semmilyen esetben sem, mint az iskola diákját, ami szerintem hülyeség, de hát ez van. És foghatnánk a sörre a történteket és az lenne az elvárt, hogy most rettenetesen bánjam és elnézést kérjek a stílusomért, de az a helyzet, hogy rohadtul nem bánom, még akkor sem, ha nem követi el újból ezt a hibát és ad esélyt rá, hogy a közelébe kerüljek. Tudom, hogy ezt most nem szúrhatom el, kellenek azok a francos jegyek és nem fog újból segíteni, ha ezt most elrontom.
Így csak leültem, kipakoltam a dolgaim, és csak figyeltem mivel kezdünk, közben aprót kortyoltam a még gőzölgő kávémból.
Te jó Isten, nekem már az is sok volt, amit összefoglalt, hát ez rohadt sokáig fog tartani.
- Látta a röpdolgozatomat... - Vontam meg a vállam kissé zavartan elmosolyodva. Jó, ez most mi? Mikor kezdett el érdekelni, hogy valaki okosnak gondol-e vagy sem? Szemmel láthatóan nem az a fajta nő vagyok, aki megütné a szintjét , inkább valami unalmas stréber.
- Szerintem mindennel, mármint az elején. Figyelni fogok. - Meddig tart egy kávé hatása? Három, négy óráig? Addig biztosan. Ejha, nem is vagyok annyira buta, vajon egyedül élhet? Biztosan, végül is megcsókolt, kétszer is éés nem tűnik annak a megcsalós fajtának, inkább annak a tipikus helyes pasinak... Mikor ragadtam le ismét a szemein, szép szemei vannak, hagyjam ezt abba, de miért, ha nem csak én csinálom? Lehet, hogy a történelem irányába tudatlan vagyok, de attól még van szemem és látom...

 

Ben & Saige