Név: Terra Sabre McCarrik
Becenév: Terra, Kistigris (börtönben aggatták rá)
Kor: 21 éves
Születése hely, idő: 1990 07. 13. Kansas city, Missouri állam
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: ex elítélt
Anyagi háttér: középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Most komolyan jellemezzem magam? Ne már... Hjajj, ha nagyon muszály... Nem kertelek, általában lobbanékony vagyok, és tüzes, na nem úgy mint egy olcsó sarkcsillag, nem én olyanra nem vetemednék. Általában az érzelmeim, és az ösztöneim vezérelnek, realistán, és kicsit a saját szemszögemből szemlélem a világot, és nem szállok el a felhők fölé, abból már kinőttem. Ha valamibe belevágok, vagy elhatározok valamit szenvedélyel, és teljes beleéléssel csinálom, élvezettel, és vadul élem az életem, kihasználok minden lehetőséget, ami az előnyömre lehet. Kiállok az igazamért...hú de mennyire, nem félek veszekedni, vagy akár tettlegesen is fellépni a szavaim melett, bár más igazáért már annyira nem töröm magam, hisz minek avatkozzak bele? Nem az én dolgom. Soha, semmit sem csinálok félszível, és igen kitartó vagyok minden téren. Nem vetem meg a tanulást, de amit már tudok, és régóta csinálok, abban nem tűröm a kioktatást, viszont belátom ha valaiben hibázok, ha nem szívesen is, de be....Ám bocsánatot kérni igen nehezen hallanak, inkább valamivek kijavítom a hibám, vagy kiengesztelem az illetőt... nem vagyok az a kudarc miatt feladós típus, sőt ha belém rúgnak igen bosszúálló vagyok, és visszarúgok, majd csinálom tovább azt amiben elbuktam, és megmutatom, már csak azért is képes vagyok rá! Bevallom a végletek embere vagyok, tudok egyszerre szenvedélyes és hűvös, független és fügő, erős és gyenge is lenni. Magabiztosnak mutatom magam, hisz ha nem nőként, főleg szőkeként és alacsonyknt eléggé belém rúgnak, de ezalatt az álca alatt gyakran viharos, kavargó érzéseim vannak. Váratlan reakcióim vannak, nem hagyom magam ha valaki belémköt, és kiharcolom magamnak amit akarok. Vad vagyok, nehéz megfékezni, és sokakat elriasztok, ám ha valaki szimpatikus nekem azzal el tudok beszélgetni, habár csipkelődős a humorom, attól függetlenüm el lehet viselni, hisz én is csak ember vagyok, aki társaságra vágyik...
Külső: Huh....most fényezzem magam? Áh nem az sose volt az erősségem, bár tudom azért mim hogy áll. Utálom hogy alacsony vagyok, alig ütöm meg a 155 centit....Alkatom sportos, de vékony, ez adottság, soe voltam kövér, de azért csonti se vagyok, és nem is akarok az lenni, adottságomnak köszönhetően anyagcserém gyors, így akármennyit ehetek ha futok egyet utána nem hízok el, ami előnyömre válik csak... Testem tele van varrva, nem csoda, egy tetoválószalonan dolgozok, és a börtönben is varrattam magamra egyet s mást. Mondhatni fehér bőröm már nem is igen látszik...meg se tudom számolni hány tetoválásom van, és most felsorolni se fogom, majd meglátod rajtam...Hajam érdekes, és sokszor megbotránkoznak rajta, de nem érdekel, oldalt fel van nyírva másik oldalon pedig hosszú, és szinte fehér, amit úgy festettem be. Általában egyenes, de néha begöndörítem, ha olyan helyre kell menjek ahova elegánst kell egyszerűen eltűröm egyik oldalról a másikra és el is van takarva a felnyírt rész. Öltözködésem sem épp egy szürke egéré, rendszerint magam veszem a dolgaim, amiket én szabok, varrok át. Élek-halok az egyedi cuccokrt, amik általában vadak, nna nem az a kidobok mindent féle, inkább színes, vagány, szakadt, kihipózott, átszínezett, megtépett, szegecses...szóval ilyenek. Általában minden féle ruhát felhúzok, ami éppen megtettszik, legyen az egy kinyúlt elnyűtt pulcsi, vagy akár egy miniszoknya. A kiegészítőket nem nagyon szeretem, egy-kettő van rajtam néha, de elenyésző, fülemben eléggé sok fülbevaló van, valamint van egy fültágítóm is. Szemüveges vagyok, de ezt csak ha rajzolok, vagy ha tetoválok, olvasok akkor veszem fel. Arcom eléggé karaktees, és nőies, általában nem sok sminket használok, nem szeretem agyonkenni magam. Körmeim általában feketék, cipőkből vagy acélbetétest, vagy sportcipőt hordok, de imádom a magassarkúakat is, amik feketék, és színes a talpuk.
Előtörténet:
Kezdjük hát....Anyáék szerint kiskoromban se voltam egy ne bánts virág, már akkor eléggé vad természetem volt....nem fényezésből, de a fiúkkal mindig is jobban kijöttem mint a lányokkal....már óvoda óta velük verekedtem, játszottam, ha esetleg összeálltunk a lányokkal sose voltam királylány, mindig a lovagok közé kerültem, akik megmentették őket....Hiába, emiatt ne nézzetek se ferde beállítottságúnak, se olyannak aki nem képes eltársalogni a nőkkel, mert különbnek érzi magát, egyszerűen csak ez volt, utáltam babázni, rendszerint letéptem a fejük, vagy lenyírtam a hajuk.... Bevallom ebben közrejátszott a bátyám, akit kiskoromtól istenítettem, 6 évvel volt idősebb, de mindig utána járkáltam, követtem mint egy kiskutya, már totyogósként. Mindig is jó volt a kapcsolatunk, mivel nem az a lányos lány voltam, így sok mindenben egyezett az ízlésünk, és sok mindenre megtanított. Általános iskolától vele lógtam, vele, és a bandájával, de sose függtem tőle, önszántamból voltam vele, nem pedig mert nem tudtam volna mással beszélgetni, vagy mással eltölteni az időm. Általánosban kezdődtek a problémáim is, a lógások, a kisebb-nagyobb balhék. Pár szösszenet, amikre még emlékszem azokból, és a középiskolai éveimből :
-Bassza meg ez ránk engedte a kutyáját!- hallom a kiáltást mögülem, miközben szaladok ahogy a lábam bírja, nem csak az én cipőm csattog a betonon ahogy menekülünk, mögöttem az egész banda. Már megint loptunk, konkrétan kisebb fém rudakat, és kisebb-nagyobb fa lapokat a garázshoz, legyen miből dolgokat eszkábálni, mert nincs pénz hogy boltból vegyük.
- Húzzunk bele b*sszátokmeg! - hallom újra a kiáltást, ez már másé, miközben bekanyarodok a telep egyik sakra felé, hallom a lihegés, és a futás zajai között a kutyát is, ahogy utánunk fut és morog, fenéért van minden telepen kutya! Ahogy a fal felé közeledek már hajítom is át a cuccokat rajta, jó dobó vagyok, és a kiseb rudakat könnyen át is irányítom a kerítés fölött ám van egy nagyobb is nálam amit kénytelen vagyok fogni továbbra is, a többiek végül utolérnek, hiába ha üldözik az embert hamar megtanul futni, vgy a segébe harapnak... És már itt is van a fémkerítés lábammal elrúgom magam és fél kézzel már kapaszkodok is felfelé, másik kezemmel is próbálkozva megfogni a fémet, de nem nagyon sikerül, a kzemben lévő rúd akadályoz.
-Igyekezzetek már! - kiáltom lihegve és nézem a fiúkat miközben másznak fel, de ebből hamar kiszakít egy morgás, és a kerítésnek nekilendülő test, mire lepillantok, látom a kutya épp próbál elkapni - én vagyok legalul - de még nem ért el, a vasrúddal próbálom távoltartani, párszor el is találom, de ezzel csak felhergelem...remek.
-Add ide azt a szart! - szól végre a megmentő hang, mire feladom a fémrudat, és már mászok is felfelé, el a kutya elől, aki egyre jobban ugrál felfelé, és acsarog. Épp másznék újra feljebb, mikor szorítást érzek a lábamon.
-Na megállj te huligán! - hallom a reszelős, és igen bosszús hangot mögülem, mire hátranézek. Hát természetes hogy az őr az, ez az én formám, a kutyája meg a sarkában és rám ugrál....Izmaimat megfeszítve másik lábammal orrba rúgom, hallom hogy reccsen a csontja, mire végigfut a hátamon a hideg....az első orrtörésem. Másznék újra fel, míg a fószer káromkodik de a kutyája elkapja a cipőmet.
- A jó életbe már! - morgom bosszúsan és kibújok belőle, ezért is nem kötöm be soha a tornacipőm... fél cipővel mászok át a kerítésen.
- Fussunk mert ez képes utánunk jönni... - ugrok le már a túloldalt és fogom meg a dolgokat amiket edig vittem, a többiek helyeslően bólintanak, majd se szó se beszéd inalunk el a garázsba, mondanom sem kell egész úton a félcipős lábamon röhögünk....
-Egy, két egy-két-há' és! - kiáltja az énekes mire felhangzik a dob, és nekikezd a gitár. Imádom az érzést mikor koncerten tombolhatok....már 15-6 évesen koncertre jártam, anyámék elengedtek, bátyámék vittek. A tömeg tombolni kezd, és én is velük, ugrálunk, és torkunk szakadtából énekeljük az énekessel a dalt, amit éppen játszanak, mikor is egy nem épp józan csaj nekem jön.
- Héj! Figyelj már oda! - vágja oda nekem....én? én figyeljek? Na szép.
- Mi van? Te jöttél nekem. - vágok vissza nem épp kedvesen, tudom hogy részeg, de hát akkor is, nehogy még neki álljon feljebb!
- Mit ugatsz törpilla? Ne tetszik valami? Megmondtam hogy figyelj oda, de ne csak magadra hanem a szádra is! - kakaskodik, mire természetesen, már miért is ne én pattanok, utálom ha lenéznek, főleg ha egy akkora csatakanca mint ez. Az első ütés az enyém, az első verekedésem....hát mit ne mondjak, a zene elhal, és mindenki minket néz, akármekkora debella is ez a némber próbálok helytállni, szerencsére a fürgeségem mindig is nekem dolgozott. Megüt, de csak kicsit tántorodok meg, és gyomorszájon könyökölöm, majd ahogy meggörnyed megragadom a vállát és térdem felhúzva orrba rúgom, csont reccsen, és a villódzó fények közt látom ahogy valami vörös csurog a gatyámra, melegség önti el a térdem, vér. Meg is jelennek a kidobók, épp jókor, mert a mami már támadna nekem, kicipelnek minket és hívják a rendőrséget...remek, nem akarok egy részeg nő miatt sitten csücsülni! Szerencsémre a nő vérző orrát fogdosva, visító malackahangon elkezd kiabálni a biztonsági őrrel, így halkan hátrálni kezdek.
- Pszt! Terra! Erre... - hallom egy kis utcából a bátyám hangját, mire halkan - már amennyire halkan csak tudok - odahátrálok, mire beránt és átvonszol az utcán, készséggel követem, semmi kedvem összetűzésbe keveredni a rendőrökkel.
- Kell neked verekedésbe keveredni! Épp csak elkezdődött a koncert! - vágja a fejemhez, mire elhúzva a szám és megrántva a vállam elfordítom a fejem.
-Nem én kezdtem... - védekezek gyerekesen, de hát így volt!
-Akkor is! - néz rám rosszallóan, majd cinkos vigyor terül el az arcán. - De azért szép volt! - karol át, én pedig elvigyorodok, mint egy kisiskolás, aki épp jól felelt órán, és örülök, hogy ezt is megúsztam...
Fojtogató csend. Utálom a csöndet. A csönd mindig rosszat jelent. Idegesen hallgatózok, hátha hallok valamit, de semmi, mire frusztráltan szusszanok, és teszek egy újabb kört a ház előtt. Ismét lopni jöttünk a bandával, de most nem a mi kényünkre-kedvünkre....most muszáj, anyát kirúgták a munkahelyéről, apa egy éve halt meg....a bátyám ugyan dolgozik de alig keres valamit, szükségünk van a pénzre. Ezért is szemeltük ki ezt a házat, gazdag, arrogáns emberek lakják, a külváros egy puccos negyedében, nekik biztos nem fog hiányozni egy kis lóvé. De mikor jönnek már ki?! Azt mondták max negyed óra, de már majd' fél órája bent vannak...basszus ! Már épp nyúlnék a telefonomért, amikor zajt hallok a feljáróról, szuper! Ne tudva mitévő legyek végül a ház oldalához szaladva bemászok az ablakon, ahol a többiek is bementek.
-Hahó, megjöttek az istenit! - suttogom hangosan, viccesen hangzik, de lehet hangosan suttogni. Az adrenalin máris szétárad bennem, a szívem zakatol, túl hangosan is a csendben, legalábbis én így érzem....Zajt hallok, mire megdermedek, lábaim és az agyam azt ordítják fussak, de én csak állok mint egy sóbálvány. Szerencsére csak a bátyám alakja tűnik fel előttem, mire megkönnyebbülten szusszanok, és átveszem tőle az egyik szemeteszsákot, amit összegyűrök kicsire, már amennyire tudom.
-Szólj a többieknek! Megjött a család! - suttogom most már halkan, hisz itt áll előttem, nem kell hangoskodjak. Kintről kutyaugatást hallok, mire megdermedek ismét, megint egy r*hadék kutya! Fujj de utálom már őket! Némán bólint, és elsiet hogy szóljon a többieknek, én pedig kilesek a függöny mögül hol vannak. Egyenlőre csak a ház, pontosabban a kocsi előtt veszekednek, a kutya pedig már az ajtót kaparja, amitől csak még idegesebbek lesznek. Remek. Hallom ahogy a többiek is jönnek le, így hátrafordulok és mutatom, inkább a hátsó ablakon menjünk ki, mint ezen, mert itt meglátnának. Ismét bólintás, és már osonunk is arrafelé. Már épp adom ki a zsákom, mikor is hallom, kattan a zár.
-Igyekezz Terra! - suttogják kórusban, mire átlódulok az ajtókereten, megfognak nehogy arccal a fűben landoljak, és amint talpra álltam, már rohanunk is a kert vége felé, halkan, de gyorsan ahogy csak tudunk.
-Ha ezt megússzuk én kiütlek titeket! - mormogom az orrom alatt, de úgy hogy hallják, és kocogok utánuk. Az első két srác már el is érte a kerítést mikor hirtelen éles fájdalmat érzek a vádlimban, valami megtart és elbukok. Fel se fogom hirtelen mi történt, már a karomban érzem a fájdalmat, mire odanézek már a hátamra is gördültem, de magam sem tudom hogy, és egy dobberman marcangolja a karom, fel se fogom mi történik, csak mikor már csontig hatol a fájdalom, és az adrenalin újra szétárad bennem, gyomron térdelem a kutyát, e az csak még jobban rámar a kezemre, ebből maradandó heg lesz! Vicsorog és morog, miközben halkan, valami távoli zajként hallom, ahogy a lakásból kisietnek a lakók, valószínűleg már a rendőrséget is hívták...remek... Érdekes mód nem sikítok, egyszerűen nem. Majd csak annyit érzek, a valószínűleg sokkon keresztül, hogy egy cipő libben a képbe és találja el a kutyát durván, mire az elenged és arrébb perdül pár métert.
-Hugi, jól vagy? - hallom bátyám aggódó hangját, miközben a hónom alá nyúl, és fel próbál kaparni a fűről, karom vérzik, de ahhoz képet amennyire fájt a karom, nem annyira durva a seb, csak mély.
-I-igen... - motyogom, és tekintetem a lakókra kapom. - Futnunk kéne...legalábbis neked.... - nézek fel a nálam jóval magasabb tesómra.
-Nem nem hagylak itt, gyere! - közli határozottan, és elindul engem támogatva kifelé a kerítéshez, odaérve most ő torpan meg, a kutya őt is elkapta, mire már a méreg buzog fel bennem, kirántva a sokkból ingerülten nézek a kutyára, majd amennyi erőmből telik akkorát rúgok belé, hogy az nyüszítve ismét elperdül tőlünk, utána akarok menni, újra megrúgni...és újra, miért kapott el? Megúsztuk volna! Lett volna annyi pénzünk hogy kilábalunk a bajból! Nem futott volna még jobban félre az életünk! De erős kezek ragadnak meg, és tuszkolnak a kerítés felé, majd át rajta, nagyot csattanok a túloldalt, és hallom valaki utánam ugrik, a bátyám az...igen ő. Felsegít ismét, de ekkor sziréna vijjog, egyre közelebbről.
-Rohanjunk! - kiált rám, mire ismét felocsúdok, és kitisztul kicsit a fejem bólintok, és ismét futni kezdünk, lábam sajog, de az adrenalintól már nem érzem annyira, ahogy a kezem sem, átfutunk az úton, miközben jönnek a rendőrautók, kikiabálnak belőle hogy adjuk fel magunk, mire összeszorítva a fogam izmaim és a lábam még gyorsabb tempóra sarkallom. Végül a kis utcákon sikerül elfutnunk, és kiérünk arra a részre, ami a város belseje felé vezet a gazdag giccses negyedből, itt már lassítok, azért én se bírom szusszal, ráadásul kezemből dől a vér.
-Meg....megvagy?.... - kérdem oldalra sandítva a tesómtól, mire az csak lihegve bólint, a többiek eltűntek, bár ez nem volt meglepő, nem kell még nekik is belekeveredni. Épp válaszolni akarok, mikor újra felvijjog a sziréna, amire hátrakapom a fejem, de alig moccanok hogy újra futni kezdjek már el is húz mellettünk az autó, leparkolva elénk csikorgó fékkel, és jön utána a többi. Szép szavakkal élek, de megsz*ptuk....
Az incidens óta eltelt 2 év, és én itt bent rohadok, a bátyámmal együtt, akit többre ítéltek, mivel nagykorú, és amiről én nem tudtam, más kis zűrös ügyei is voltak...én csak 1 évet kaptam, lopásért. Végül aztán ráhúztak még 1 évet, mert nem hagytam magam amikor szekálni kezdtek, és hamarabb ütöttem, valamint erősebb voltam, súlyos testi sértés okozása miatt még évet nyaralni voltam, időközben végül beilleszkedtem, mivel észrevették nem hagyom magam, és ha nem kakaskodnak én is jó fej vagyok. Bátyámmal nem romlott meg a kapcsolatom, nem haragszom rá, hisz én is hülye voltam, ő is, ennyi. Nem bántam meg amit tettem, mert csak nekünk akartunk jót, és anyánknak, aki időközben egy elég rosszindulatú, és hamar elhatalmasodó daganatban meghalt, így már csak egymásnak voltunk, és maradtunk. Végül csak eltelt az a plusz egy év is, és kiszabadultam.....
Nos, ennyi elég is a múltamból, most akkor regélek kicsit a jelenemről, hogy örüljetek. Nos dolgozok, végül egy tetoválószalonba vettek fel, mivel van érzékem a rajzhoz és a tűhöz. Próbálom egyenesbe hozni az életem, hogy ha majd a tesóm is kijön, legyen miből elindulnia, nekem pedig legyen normális életem, nem bántam meg a múltat, és nem is fogom, büszke nem vagyok rá, de tagadni se tagadom. Van egy kis panellakásom a belvárosban, végre normális munkám, ami mellett néha még éjszakai bárokban beugrok pincérnőnek, mivel itt-ott ismerek embereket, rendszerint a börtönből, előbb szabadultak, most szabadultak, mindegy, akikkel ott jóban lettem azokkal összetartok. Bátyámat sokszor látogatom, elbeszélgetünk, elmondom mi van velem, és ő is elmondja, anyám halála óta csak szorosabb lett a kapcsolatunk. Nos...ez volnék én, vess meg ha akarsz, ítélkezz csak, de te is kerülhetsz ilyen helyzetbe!
Kezdőlap 
Tárgy: Terra McCarrik 
24.05.12 21:24
