(Előzmény: 18+ )

- Ha rajtam múlik mindkettő.. - nyomtam el egy torokköszörüléssel megtoldva de már húztam is meg a gázt, kissé felpörgetve a lóerőket csak úgy egyhelyben, aztán engedtem is a kuplungot, hogy elhúzzunk innen minél távolabb.

Egész úton ő irányított. Hogy mikor merre menjek, és még ha benn a városban már be is tartottam a kiírt ötvenet, nem tartott túl sokáig az odaút. Nem kell több meglepetés..
Lassan csorogva be az általa mutatott háztömb elé, két lábamat letéve engedtem köhögőre a motort.

- Én benne vagyok a folytatásban ha te is. - fordultam félig hátra csak hogy úgy beszéljek amíg le nem száll mögülem - Fiatal még az éjjel - vigyorodtam el az orrom alatt, mert ha még az is, igencsak.. tartalmas az elmúlt hetekhez képest. De egy percig sem bántam. El tudnám viselni minden estére! - A kérdés már csak az, hogy merre... - néztem fel a szemeibe ha leszállt mögülem és leállítottam a motort. De még nem szálltam le róla. Akár nála.. akár egy billiárd.. bármelyik kellemes lehet, a kérdés hogy neki mihez van inkább kedve.

Kissé megkönnyebbülök, ahogy elhúzunk tőlük, osztom a morgását, de szerencsére minden "baleset" nélkül megússzuk mi is és ők is...bár ettől csak kissé könnyebbülök meg. Ám nyugodtan navigálom a lakásom felé, majd ahogy begördülünk az utcába, eleresztem és lehúzva kissé a cipzárt a kabátomon, kiszedem a sebeimből az anyagot, mire most már tényleg megkönnyebbülök, elmúlik a maró érzés, hogy a bőr anyaga gyógyul bele a sebekbe.
- Naná, rám férne egy ital! - bólintok mosolyogva, oldottan, és lekászálódok mögüle, eszem ágában sincs még elereszteni, ha már ezt megúsztuk, még pár óra amit velem tölt nem fog neki megkottyanni!
- Hát először is fel felsőért. - bökök a magam mögötti háztömbre. - Utána meg valami kocsma, nálam sajna nincs alkohol. - mosolyodom el, na igen ami van is az körülbelül egy vagy két üveg sör, a legutóbb a szalonban dolgozó kollégák kiittak mindent.
- Feljössz, vagy maradsz itt? - vonom fel a szemöldököm, majd nézek körbe, eléggé nyugodt környék, sőt eldugott, a kutya se jár erre éjjel, de talán - a hátában a célkereszttel, meg a körözési listájával - jobb lenne ha feljönne. - Tanácsosabb lenne az utóbbi, de ha nem akkor igyekszem. - kacsintok rá, és sarkon fordulva nyitom ki addig a lépcsőházat kulccsal amíg lekockázza magában, jön vagy marad idelent. Míg nyitom az ajtót, le is húzom teljesen a cipzárt a kabáton, nem feszül rám, és max a mellkasom és a hasam középső sávja látszik...franc se nézi ilyen éjjel, és pár emeletre várnak a pólóim.

- Na igen, az gondoltam.. - motyogom csak az orrom alatt a szavaira, hisz épp azért jöttünk ide, hogy ne meztelenül cipeljem át a városon, deee.. - Miért is ne!? - döntöm el egyetlen vállrándítással végül is mi baj lehet belőle, és húzva ki a kulcsot már szállok is le a motorról hogy kövessem. Kíváncsi vagyok mi minden történik még ma este.

- Így is mutatós... - nézek le a lehúzott cipzárjára majd kacsintok a szemeibe ahogy ellépek előtte, de belépve az ajtón csak megvárom hogy menjen előre, először is mert így tisztességes, másodszor mert amúgy se tudnám merre menjek, azon túl, hogy fel és előre.

- Egyedül élsz? - kérdezem a nemtudom hányadik lépcsőfok után, nem számolom de tisztességesen emberes, és nem is azért érdekel hogy mi vár nála benn mert bármitől is tartanék, csupán azért kérdezem hogy ne érjenek meglepetések ha épp egy nagymama vetődik rám örömködve. Egy dühös kannal inkább nem si számolok..

Csak felnevetek a megjegyzésére felnevetek, és mosolyogva a szemem forgatom, miközben hagyom had menjen be és én is utána lépek. Végül mutatom neki az utat, pontosabban az emeletet. Kérdésére először nem is esik le miért kérdez ilyeneket, majd elmosolyodom. - Igen... - bólintok, hisz max a porcicák nyávognak ki a tárgyak alól, de szerintem azt nem fogja veszélyforrásnak venni...
- Te még nem is voltál fenn így senkinél ugye? mármint...csak valami hotelben a tesóddal..? - nézek rá, már az ajtóban állva, előkeresve a kulcsom, és kinyitva a lakást. Furcsa érzés most hogy ez tudatosul bennem, de végül előtte belépve, mutatva nincs semmi veszély, habár nem tervezek itt tölteni sok időt, elvégre csak felsőért jöttünk. Már az ajtó mögött ledobom a kabátom, és előretűröm a hajam.
- Tényleg...ha már itt vagy bekenhetnéd a hátam, hogy ne ragadjon bele a póló... - nézek hátra rá, majd egy mosollyal eltűnök a hálóban kikutatva valami holt egyszerű, de lazább felsőt, majd megyek is tovább a fürdőbe krémért, ami jobb int a semmi...

- Hát.. egy ideje már nem.. - teszem hozzá csak úgy semlegesen, tény és való hogy baromi rég volt már hogy valakihez is felmentem, még ha azt a néhány alkalmat nem is számoljuk akikkel.. hát összeakadtam itt-ott. Na igen. Mindig jobban szerettem a semleges helyeket.
Amint belépett én csak lassú léptekkel lépkedek utána, és máris körbejár a szemem. Nem, nem gyanakodva pusztán felmérve a terepet, megismerni a lakááást.. vagy hogy is mondják ezt egyesek, miközben ő olyan lazán mozog mintha csak otthon lenne. Talán pont azért mert így is van! - mosolyodom el a saját gondolatomon, ez nekem már fura, de aztán hamar visszaveszek megállva valahol a szoba közepén, és nem mozdulok onnan egy tapodtat sem. Ekkor vetül csak a tekintetem a hátára. Nem szép látvány. 

- Szzzzz.. - szívom a fogam, de már olyan sebességgel tűnik is el, hogy úgy kell kiabálnom utána.- BOCS AMIÉRT... úgy elragadott a hév.. - csúszik a vége már jóval halkabban a szemeibe, enyhén megemelt fél szemöldökkel, mert tényleg sajnálom. De máris a kezemben landol valami tégely, amire én egy darabig csak bután nézek. Jahogyakrém! - világosodik meg és ahogy hátrál felém, csak megbontva a dobozt ekkor veszem jobban szemügyre a hátát. 

- B.ssza meg.. - fut rajta végig a szemem, de tényleg nem tetszik - Nem kéne ezt előbb megmosni? Vagy valami.. - ugrik a szemöldököm meg megint, na nem mintha annyira értenék a sebekhez de az száz hogy tisztán kéne tartani. A fő kérdés az, hogy mi ez a vacak itt a kezemben. - emelem meg a kezem és kezdem bogarászni a címkét. Na igen, nem mintha értenék ezekhez aaa.. kencékhez.

Hátrapilantva látom ahogy beóvakodik, amire felnevetek. - Kapcsold fel a villanyt, hidd el segít... - nevetek, elvégre nincs titkolnivalóm, max...nos hát kupit fog látni abból is azt a tipikus művész fajtát, rajzok, skiccek, festménykezdemények mindenhol, még néhány a földön is. Hiába utálom ha egy stócban van minden...Néha egyszerűen csak jobb bekuporodni valami kis tiszta felületre, és úgy rajzolni a többi közt..jobban jön az ihlet.
Kiabálására nem szólok, hamar megfordulok, és sétálva kis rámosolygok, miközben a kencét a kezébe nyomom. - Semmi baj...ha zavart volna, akkor nem hagyom. - válaszolok egyszerűen, elvégre most sem fáj, csak húzódik, ahogy alvad a vér, és a mozgásomra néha felszakad az a kis vékony réteg. - Ne nézz így...a krém nem esz meg... - nézek rá, majd látom összeáll neki a kép, amire nem tudok nem nevetni, ingatva a fejem. Megfordulva ismét elhúzom a hajam, hogy be tudja kenni,a káromkodására felsóhajtok, és a szemem forgatom.
- Ne szájalj már, csak kend rá... - kezdem, de a felvetésére félig hátrafordulok. - Van benne valami kis szálka vagy valami? Csak akkor mosom meg...amúgy fertőtlenítő krém, piercingeknél veszi az ember...megöli a bacikat meg segít a gyógyulásban... - világosítom fel mosolyogva ahogy ki próbálja böngészni a cimkét, és oldalra lépve felkattintom a villanyt. - Tessék Sherlock...mondtam hogy így egyszerűbb... - szemtelenkedek, bár szerintem ezt a modorom már megszokta. Ám ahogy felkattan a villany nekem is beugrik valami. - Átúsztunk a tavon, az szerintem eléggé kimosta... - vetem fel szemöldökráncolva, és remélem ezt meg is erősíti, még egy zuhany nem esne jól a hátamnak annyi szent.

Csak egy fél fordulat oldalra, tapogat a kezem.. de nem találom. Hát akkor marad a sötét. Félig.. - vonul végig alaposabban a szemem, nem kerüli el a figyelmemet a rakat papír, rajtuk ilyen-olyan vonalak, de a csak félig beeső fényben nem látom rendesen. Aztán mégis! Hm.. széép! - akad meg pont eggyen az ablakon bevilágító lámpafényben, de nincs időm tüzetesebben megnézni, mert ő meg úgy száguldozik a fél-sötétben mint akit puskából lőttek ki.

Mentegetőzöm, ahogy épp elfutva még visszaverődik a háta képe, de aztán a visszatérő szavaira röviden elmosolyodok. Na igen, de ez még nem jelenti azt hogy nem bánom. Most. Akkor... Na ezt inkább hagyjuk mielőtt újra szaltót dob a vérem, és sokkal inkább koncentrálok a hátára, na meg arra az izére amit a kezembe nyomott. 
De sürget! Oookééé, nekem senki ne mondja hogy lassú vagyok és ahogy kattan a villany nem mondom hogy nem lep meg, mégis két ujjal mélyen abba aaa.. trutymóba nyúlok, és mondjuk hogy disztingvált pofát vágva elkezdem neki felkenni. Ennyit már csak megtehetek! Pláne miután így elintéztem.

- Kösz! Így már látok is. - biccentek megköszönve - És szálka... az elvileg nincs.. azt hiszem.. - beszélek már némi fáziskéséssel de mindvégig a kezemet figyelem na meg a hátát.. most tudom csak rendesen szemügyre venni azt a szépséget. - De szólj ha tévedek. - motyogom csak tovább járva a kezem, de a szemem már egészen másvalamin jár. 

- Te egy angyal vagy! - vigyorgok meg a felismerésen és elengedve a bőrét, végigsimítva húzom végig a gerince mentén a kezemet. - Szééép! - mosolygom el, de aztán észbe kapva folytatom az előbbi tevékenységet a második adag klejszterrel. - És ahogy elnézem a kaszással sem vagytok túl távoli viszonyban. - vigyorgok megint a figurát meglátva - Szóval a halál angyala.. - sóhajtok fel, nem panaszitasan de azért némi élt csempészve bele. - Megkérdezném hogy miért nem tűnt fel ez eddig nekem, de volt.. hm.. jobb dolgom is. - kacsintok rá csak lasssan húzva végig a hátán a tenyerem, felkenve az utolsó maradékot is, de azért egy rövid percre az eszembe idézve az emléket. Azt hiszem maradandó élmény lesz! Hazudnék ha nem mondanám hogy talán örökre!

Nem zavar a sötét, megszoktam hogy így járkálok, na meg mivel az én lakásom, pontosan tudom mi hol van, ezért az elvágódás veszélye sem fenyeget. Nem hiába sietek, nem akarom hogy kellemetlenül érezze magát, na meg...kiszolgáltatottnak. Hisz mégis csak egy idegen lakásán van stb...Na nekem meg mióta nőtt ki az empátiám ennyire?....Bár azok után ami történ ma este, nem mondom hogy kezdek rá barátként tekinteni, de jólesik a jelenléte, és az hogy vele vagyok. Az ember meg akivel jól érzi magát, azt csak nem akarja bajba sodorni nemde?
- Ennek örülök, ha még azt is ki kellett volna piszkálni reggelig nem végzünk.. - sóhajtok fel megkönnyebbülten. Jó persze nem tartom magam picsogós libának, de mazochista sem vagyok, a fájdalmat ha lehet kerülöm. - Nem, egyenlőre nem szúr ahogy kened szóval valószínűleg tényleg nincs benne. - erősítem meg, és jóleső érzés ahogy a hűs krémet rám keni. Bár az ujjai egészen mást izédnek fel az agyamban...azt a kis masszázst a sivatagban... Mondata azonban kirángat az emlékekből, bár jobb is, ha túlságosan beléjük merülök nem jutunk ki innen..
- Hát ezzel még nem vádoltak. - vetek hátra egy vidám pillantást, habár tudom jól pontosan, hogy a tetoválásomra céloz. Simítására megborzongok, hiába a gerincem igen érzékeny terület, de ahogy folytatja a kenegetés az érzés is tova száll, és újra tudok koncentrálni.
- Van még pár rajz rajtam...ha mindet összegeznénk kuszább jönne ki mint a halál angyala. - mosolyodom el, bár vicces, hogy pont ezt a két tetoválást szúrta ki, báár..épp a hátam kenegeti így annyira nem is meglepő. - Van kosom is... - mutatok a másik oldalamra ahol egy óriási kissé bizarr kos is feltűnik, szájából kilógó kereszttel. - Szóval ha a halál angyalához hozzáadod, lehetek a Sátán szolgája is.. - pimaszkodom, hisz eléggé mulattat a feltételezése. Én meg a halál angyala...még ha valami izgalmas életem lenne benne tragikummal...mármint, többel mint amennyi eddig volt, akkor még rábólintok. De így inkább csak mulatságos. - De azért megnyugtatásul közlöm, nem éred jöttem. - nevetek fel.
- Igen határozottan jobb dolgunk volt... - ugrik be nekem is pár kép az estéről, tenyerére ismét megborzongok, ám végül megállom hogy ne gondoljak jelenleg semmi "mocskosra" és megfordulva elveszem tőle a krémet, mivel gondolom végzett. - Köszi. - állok aztán mégis lábujjhegyre hogy felérjem és csókolom meg puhán röviden, majd mosolyogva indulok el ismét a fürdőbe de megtorpanok. - Ha le akarod mosni a cuccot a kezedről, erre van a fürdő. - bökök a fejemmel arra amerre indultam.

Egyetlen mosollyal válaszolok a szavaira, de nem hagyom abba a műveletet. Különben sem láthat. A többi meg.. nos.. tény és való, hogy nem kellemetlen a szituáció, sőt! Tetszik hogy egy kicsit jobban is szemügyre vehetem, tökéletes lámpafényben, és amit eddig csak éreztem most már látva is tökéletesen biztos vagyok. Gyönyörű szép... Oké, láttam már nem egy szép nőt az életben, de ő tényleg tetszik. Az egész ahogy van. Szőröstül.. bőröstül... Még ha az első inkább a fejére is koncentrálódik..hm..

Érzem a testében a reszketést amint végigfut a gerincén a kezem, és őszinte leszek nem hagy hidegen, pont ezért is térek tovább. Nem lesz annak jó vége ha megint beindulok. Megkért valamire és jó lenne teljesítenem. Ahaaa.. - sóhajtok egy közepeset, de máris nyúlok a következő adagért és a másik oldalt is befedem. 

- Igen azt látom. - mosolyodom el a háta mögött - Most már.. - helyesbítek, na igen, nem voltam vak eddig sem csak éppen.. na oké, fogjuk a lámpafényre. Tovább is vagyok vezetve, a másik oldal.. kos.. aha.. oké.. de hol itt a gond!?

- Nos.. ha értem jöttél volna is, elég jó úton haladsz hogy megkapd a bőrömet! - vigyorgok én is a nevetésre, de mindketten tudjuk ez csak poén. Nem adnám én a bőrömet semmi pénzért, nem azért harcoltam eddig érte. De aztán megint elvarázsol.. Komolyan mondom tö-ké-le-tes! - csúszik még egyszer rajta valószínűleg utoljára a tenyerem ezért minden egyes percét kiélvezem ahogy szintén a bőrének ahogy érzem megint forrósodik a tenyerem alatt. Muszáj megint mosolyogjak.
Aztán olyan hirtelen tűnik el megint előlem mintha ott se lett volna, én még mindig csak bambán bámulok, amikor az az izé eltűnik a kezemből, ő viszont.. na igen ott terem előttem, pontosabban a számban, de mire reagálnék már túúúl hamar vége szakad és újra lép. Ekkor száguld át a fejemen. Biztos hogy akarok én biliárdozni?

A szavai amik újra ébresztenek, távolról szólnak én meg egyetlen levegővel adom ki az agyam keltette képeket, a kezem még mindig a levegőben ahogy az a.. kence kis híján a fülemig ér, ezért hirtelen döntve  fordulok irányba és követem amint belép. Persze én nem lépek be. Csak vállal megtámaszkodom az ajtókereten és onnan figyelem amíg.. hát amíg elvégzi azt amiért jött. A szemközti tükörből figyelem. IS! Aztán olyan hirtelen szólalok meg a csendben hogy még magam is meglepődöm.

- Csodaszép vagy. - jelentem ki teljesen természetesen mert így van. - Úgy értem.. eddig a sötétben nem tűnt fel, de most nagyon is. - nézem a tükörben, de ez nem igazán az a csajozós duma, nem szoktam élni ilyen kretén közhelyekkel azt meghagyom Nevilnek, az én szám csak akkor jár ha úgy is gondolom. És most úgy gondoltam. Nagyon is!

Érzem magamon a tekintetét,de hát épp a hátamat keni nemde? Mégis más, nem jövök zavarba ennyitől, de ha nem tudnám hogy csak a hátam sebes, azt hinném nőtt még egy fejem vagy legalábbis egy púpom valahova. Na meg van rajtam jó pár minta amit mg lehet nézni. Ciki nem ciki néha még én is szeretek megállni a tükör előtt. Nem azért mert magamat találom olyan szépnek inkább a tetoválásaim. Mondhatni bele vagyok esve mindegyikbe...bár, ha nem lennék nem is csináltattam volna.
- Óó valóban? Hmm..most hogy mondod... - kezdem és megsimogatom az állam - ...Egész jól mutatnál az ágyam előtt szőnyegként... - vigyorgok rá, bár valahogy az hogy az ágyamban van jobban tetszene...Na megint ezek a gondolatok, a francba! Mint valami bagzó tizenéves...anyám! Na...nem mintha zavarna...
Végül csak beérek a fürdőbe, a távolság tle, ha csak pár pillanatra is visszarángat a valóságba, legalábbis kitisztul a fejem, így visszateszem a krémet a helyére. Nem hallom, de látom ahogy megérkezik ő is, sötétebb lesz a fürdőben mert elállja a fényt az ajtóban. - Nem mosod meg a kezed?... - csukom be a pipereszekrény ajtaját, ám a szavaira csak pislogok,még el is pirulok. Oké...hiába a bókok baromira zavarba tudnak hozni. Ráadásul oké, tudom hogy minden a helyén rajtam meg nem vagyok ronda, de annyira szépnek sem tartom magam mint amilyennek ő mond. Remélem nem nagyon látszik a sötétben a zavarom...a tükörben ránézek, majd elmosolyodom, és megfordulok.
- Köszi... - bakker ennyi? Jobbat nem tudsz Terra?! - Nem tudtam hogy a kenőcsnek bódító hatása is van...gyorsan mosd le... - oké ez már jobb de még így is eléggé...erőltetett. Lehet hogy én vagyok furán beállítva de a szexel semmi gondom...a bókok? Na azokkal meg birkózok...hurrá! Végül ha bejön, már ha bejön a kádra ülve nézem csak. Ja...ja fel kéne venni a felsőt is..ahaaa, azt akartam én! Ugrik be végül, így eltépve ról aa tekintetem emelem meg végre a kezem, és a benne tartott felsőt át is húzom a fejemen.

Felvigyorgok a szavain de mégse hagyom abba azt amit csinálok. 

- Persze hogy aztán belém töröld a koszos lábadat, mi? - vigyorgok én is, de egy percig se veszem komolyan. Nem jelent veszélyt. Ezt már órákkal ezelőtt bebizonyította, persze az évek alatt kialakult folyamatos készenlét még mindig fűszerezi a véremet. Azt hiszem ebből már nem fogok "kinőni" soha!
Aztán olyan hirtelen kapja ki a kezemből a cuccot, és kap le, hogy még felfogni sem igen vad időm. A szavai viszont visszacsengenek a fülemben, és ja, trutymós vagyok, ezért csak követem, mégsem tolakszom be a fürdőbe, csak megállok az ajtóban és onnan nézem. Tényleg szép. Nem csak a rajzok.. a bőre.. - filózok el fejben, hogy mikor is volt utoljára hogy valakivel többet töltöttem el mint.. egy-két óra. Piszok rég! Ha csak nem az öcsémet nézem. 
Valahogy maguktól jönnek a szavak, még ha úgy is gondolom az egészet, mégis az a megfeszült mozdulat megcsapja a szememet. Erre megint mosolyognom kell. Még valamit mondanék, de aztán inkább lenyelem. Csak sóhajtok egyet, amikor félre lép én közelebb és végre megengedem a vizet. Jó lesz megszabadulni ettől a cucctól, nem szeretem ha valami szar borítja a kezem. Kivéve az olaj.. az sose zavart. 
De aztán feltűnik hogy néz. Szinte a szemét érzem a hátamban és talán még el is gondolkozom, vajon azon kattog e amin én, de aztán csak felé fordítom a fejem és az arcába mosolygok. Ekkor mint a szélvész kapja magára azt a cuccot, én meg fél fordulat balra, a törölköző, aztán lassú léptekkel kilépkedek a fénybe. 

- Tudod.. nem is lenne muszáj lelépnünk...- beszélek csak a semmibe, miközben neki még mindig háttal csak a szobát pásztázza a szemem. - Lehet hogy itt... talán sokkal kellemesebb. - fordulok meg aztán lassan, csak a vastag bakancs sarkán fordítva az ívet, hogy épp szembenézzek vele. - Hozunk néhány sört... megmutatod a rajzaidat.. - biccentem oldalra irányba a fejem, de a szemeit még mindig nem engedem. - Vagggy.. - nyomom el a végét, de nem vagyok róla meggyőződve hogy a legfőbb indok a a folytonos figyelem szabadon engedése lenne. Bár ki tudja!?

- Neeem, sokkal inkább trófea értéke lenne! - vigyorgok pofátlanul, még mindig nem gondolva komolyan, de ha már van pasi aki kb a lyukakat gyűjti, vagy mondhatni úgy is a skalpokat, most miért ne viccelődhetnék én is effélével? Még ha nem is igaz belőle egy szó sem. - Egyébként is...a hálóba nem szokásom koszosan bemenni. - teszem még hozzá, és végül csak bekeveredünk a fürdőbe. Ami egy cseppet sem zavar, legalább míg kezet most elidőzhet rajta a tekintetem, miután legyűrtem a bókja miatti zavarom. Semmi full romantikus nincs abban hogy nézem, egyszerűen csak jól esik...ahogy néha egy művésznek is egy szép képet bámulni. Bár...azok sosem kötöttek le soha...az értelmetlen ecsetvonásokban franc se tudja mi a szép! Na...mindegy is... Bár beugrik, hogy szívesen lerajzolnám, mégsem vetem fel az ötletet, az minimum pár óra lenne...és annyi időnk nincs. Na meg kellemesebben is el lehet tölteni a maradék időt, mint hogy némán ül, én meg rajzolom.
- Valóban? Azt hittem az hogy egy idegen lakásán vagy kissé feszélyezni fog... - vonom fel kíváncsian a szemöldököm, bár a mondandója nem hangzik rosszul, viszont ebben az esetben nem nekem kéne döntenem, nekem egyik helyen sem nagy a kockázat, és mindkét helyen el tudom magam engedni. - De szerintem nem is nekem kéne ezt eldönteni hanem neked...te tudod melyik hely az optimálisabb, hogy védd a segged. - teszem végül hozzá kicsit pimaszkodóbban, holott tudom mennyire komoly téma ez. Ennek ellenére, míg nincs tényleges veszély, furcsa módon nem tudom teljesen komolyan venni. Nem élek nap mint nap úgy mint ő, így ez el is nézhető nekem talán.... Az ajtófélfának támaszkodom, túl csábító ebben a fényben...világosban még jobban szemügyre tudom venni a vonásait, és csak arra tudok rájönni hogy még dögösebb, mint amilyennek eddig láttam. Hiába...a kissé hosszabb hajú pasik a zsánerem, kövezzenek meg érte! Az elnyújtott, talán következő opcióra elmosolyodom, talán még kissé fel is nevetek, de csak az örömtől, hogy nem csak nekem járnak a fejemben más irányultságú gondolatok.

Felvigyorgok a szavain. Trófea.. Na igen, akarták ezt már sokan előtte, csak éppen a fejemet a falra, vagy egyszerűen csak lecsapva egy vödörbe, én mégsem engedtem. NanNÁ, hogy nem!
Aztán mégis a fürdőszoba ahová eljutunk következőleg, és míg megmosom a kezemet, feltűnik, hogy néz. Na igen... ha valaki folyton kiélezetten figyel, megérzi ha egy szempár tapad a hátára vagy a fejére, de most nem az volt az első gondolat hogy előkapjam a pisztolyom. Sokkal inkább törlöm meg a kezeimet, lépek ki, aztán nézek csak úgy rendesebben körbe és megfogalmazódik a következő gondolatom. Lássuk, neki tetszik e!

- Nosss.. azt hiszem bízom benned.. - szaladnak ki a számon a szavak a szemeibe, de nem is tartom ott, vizslatok tovább rendesen és mérem fel a terepet - És ha belegondolsz a motelekben is mindig idegen lakásban vagyok. - beszélek csak beszélek, miközben a szemem meg jár, de már rég nem biztonságot keresek, sokkal inkább érdekességet.. megismerést.. de biztos hogy ebbe ennyire bele kéne mennem? Aztán ha meg lépnem kéne.. Az ember nehéz szívvel hagyja ott mindig azt ami kellemes, de ha meg nem élek, végül élettelenül halok meg. Nevil mindig ezt szajkózza nekem és lehet hogy most van az először, hogy tényleg megértem. Nem csak menekülésből áll a világ!

- De tényleg érdekelsz! - fordulok ismét felé egy jóó fél fordulatot egyszerre megtéve és nézek bele őszintén a szemeibe. Fogalmam sincs róla hogy mit akarok vele.. de azt tudom, hogy NAGYON!

Megdöbbentenek a szavai, talán ez ki is ül az arcomra, de csak hogy utána egy megkönnyebbült, talán hálás? mosolyt küldjek felé. Nem hittem volna hogy elérem ezt nála, jó persze ha valamilyen szinten nem bízna saját magában hogy elbír velem ha kellemetlenkedni kezdek nem tartanánk itt, de hogy talán bízik is bennem? Meglep...de csak pozitív irányba...igazából megtiszteltetésnek is veszem. 
- Igen, de ott gondolom először feltérképeztek mindent, hogy ne érhessen meglepetés..ide minden efféle nélkül jöttél fel... - vonok vállat könnyedén, és lököm el magam az ajtófélfától. Jót tett a kenőcs, már nem húzódnak annyira kellemetlenül a sebeim, hurrá! Látom ahogy vizslatja a szobát, amire nem tudok nem mosolyogni, viccesnek találom. - Nyugodtan kutakodj körbe, nem harapnak a cuccaim. - jegyzem meg, és nekikezdek összepakolni akkor a kanapén, hogy legalább oda le tudjunk ülni...Hiába lehet elrettentő, de nem vagyok rendmániás...jó kosz az nincs nálam, de sajnos rend se!
- Vice versa. - mosolyodom el, újra kis pírral az arcomon, és nézek fel rá a sok rajz összepakolása közben. - Mármint...kölcsönös a dolog... - helyesbítek, ostoba mód néha kicsúszik egy hét afféle tipikus mondat a számon. Ez például nem is olyan régi...egy csak tetováltatta magára valami szerelmes szöveggel, ezt jegyeztem meg belőle.. Hopp...ja igen most már tudom honnan ugrott be. Nézek vissza a lapra, amin az épp említett szöveg áll. 
- De akkor leugrunk sörért? Azt hiszem van pár a hűtőben, de nem biztos hogy jók már... - vakarom meg a tarkóm felegyenesedve és dobom a kis asztalra a papírköteget, majd tessékelek arrébb egy graffiti spraykel teli szatyrot, és lépek elé. - Nos?... - érdeklődöm újra, amint kinézelődte magát, én meg helyet csináltam a kanapén.

Hallom még a szavait a fülemben, de nem válaszolok. Nem mert nem adom ki a részleteket hanem mert nem lenne értelme. Pokoli... dolog folyton szállodákban élni az életed.. folyton futni, menekülni, körbenézni ha belépsz egy helyre, folyton feszülten figyelni, és ez a hely.. ez a hely.. megnyugtatott. Olyan.. otthonos. - mosolyodtam el talán a szám sarkán de nem hagytam hogy bármit is lásson belőle csupán tovább legeltettem a szememet mindenen. Talán ez hiányzott nekem. Ez volt az egyetlen. Az otthon.. - sóhajtottam fel kikergetve a fejemből a gondolatokat amikor újra felé emeltem a fejem.

- Eszemben sincs kutatni, csak.. - áll itt meg a dolog, de aztán csak a saját további szavaim visszhangoznak a fülemben és még én is meglepődöm. "Tényleg érdekelsz.." Ezt én mondtam? Mégis a válasza az ami elveszi a dolog élét, legalábbis az én fejemben és még mindig nem mozdulok amikor ő sietve pakolgatni kezd. Csak figyelem. Furcsa ez az egész helyzet, mégis egyszerűen úgy érzem hogy kell! Semmi másra nem vágyom most jobban. És talán ezért is van, hogy nem figyelek amikor valami papírt szorongat a kezében.

- Persze! Mehetünk! - biccentek visszatépve a szemeibe mikor hirtelen megint elém kerül. Csak nézem a szemeit és ja.. meglehet hogy egyre töretlenebbül kezd felkúszni egy afféle őszinte mosolyom. Csessze meg de rég volt hogy utoljára elengedtem! Talán még Friscoban.. Megközelítőleg nyolc éve. Ebből áll az élet!? Hát most kapja be!

- Gyere! - lépek el előle, megcélozva az ajtót és már tárom is ki magunk előtt, még mindig tartva a mosolyom a szemeibe és már most meg vagyok róla győződve. Isteni esténk lesz!

Szemem sarkából látom ahogy a szoba közepén áll, mint valami elveszett gyerek vagy nem is tudom... Furcsa tőle ezt látni, és nem is tudom mi játszódhat le a fejében, de nem akarom megzavarni, sem rávilágítani a dologra, hogy észrevettem, helyette pakolni kezdek, nézelődjön kedvére. Szavaira elmosolyodom, jó persze én sem úgy gondoltam hogy most menjen oda mindenhez és tapizza körbe...De én személy szerint ha bemegyek valahová, valaki lakására, körbe szeretem kémelni, milyen érdekességek és rá jellemző kis mütyürök vannak benne...Jó ez lehet női logika is, hogy hátha találok valami nekem is tetsző cuccot, de hát ez van...
- Akkor menjünk, van a közelben egy kisbolt, így messzire sem kell menni. És még nyitva van valószínűleg. - jegyzem meg már mosolyogva kifelé menet. Jó látni hogy ő is egyre többet csinálja ugyan ezt, amikor a munkahelyemen beszélgettünk, még alig lehetett kihúzni belőle valamit, és olyan komoly volt az arca...hogy most szinte rá se ismerne senki. De ennek örülök tényleg! Úgy látszik fel tudtam dobni egy estére...és ez már megérte, de baromira! Biccentve megköszönve azt hogy előreenged lépek ki előtte, majd zárom be az ajtót és indulok meg lefelé. A kenőcs tényleg segített, már egész jó a hátam...

/nna valami bolt, avagy itt folytatjuk, és úgy írjuk mint akik már visszafelé jönnek? /

Egész úton a fejemben vagyok. Úgy értve.. kattognak a fogaskerekek. Talán azon gondolkodom jól csinálom e amit csinálok, helyes e, vagy éppen csak még jobban megnehezítem a helyzetet. Mármint az enyémet. Elvégre ha se kutyád-se macskád ezerszer könnyebben pattansz fel a motorra ha ég a talaj a talpad alatt és tűnsz el az ország valamelyik másik végébe mintha tudod hogy itthagytál valami fontosat. És a másik fele.. Ha valakit közel engedsz.. sebezhető vagy. Bármikor kiszagolhatják a mocskos szarháziak, és akár még.. akár még neki is baja eshet.. - figyelem csak csendben a lépteimet amikor valami csetepatéra kapom fel a fejem, a kezem azonnal a gatyám derekánál kutat, fűződik rá a pisztolyra, de rá kell hogy jöjjek hogy csak néhány részeg vitázik. Szimpla.. hajléktalan szeszkazánok.. - lazul ez az ujjam a markolaton, és egy nagy sóhajjal karöltve megigazítom a kabátomat.

- Ha jól sejtem itt vagyunk.. - állok meg a nagy fényes neonokkal hirdetett éjjel-nappali előtt, csak gyorsban felmérve mindent, egy bejárat és ugyanaz ki. Nincsenek hátsó lehetőségek és egyből levonom a következtetéseket hogy milyen könnyen ki lehet rabolni. Mégsem ezen jár az eszem.

- Akkor csak sör!? - kérdezem megemelkedett szemöldökkel a szemeibe ahogy már húzom is ki a farzsebemből a tárcámat. Méég van miből fizessek, de hamarosan alkalmi meló után kell nézzek. Csak valami gyors és könnyen lezavarható. - Vagy esetleg éhes..? - nézek még mindig kérdőn a szemeibe, meglehet hogy a két menet után nekem sem ártana meg valami energiaféle. Hát majd kialakul...

/Közben írtam PM-et, ha nem jó itt, majd áthelyezem. /

(Csak úgy )

Még mindig el van gondolkodva....Szívesen kérdeném, de nem akarom kizökkenteni, amúgy is, ma éjszaka tetszik a csend, jó persze a városban teljesen nem is lehet csend, de most kellemes csak mellette lépkedni. Nem érdekel a holnap, hogy milyen lesz felkelni, és újra beugrani a szokásos munkába, és annak végeztével egyedül hazakutyagolni. Ha ezen kattognék, csak elromlana a hangulatom, és nem akarom elbarmolni a saját szar gondolataim miatt a maradék időt. A csetepatéra én is felfigyelek, pontosabban megrezzenek, ezek szerint mégis elgondolkodtam... Tekintetem azonnal a mellettem lévőre rebben, látom ahogy ösztönösen a pisztolyért nyúl, erre csak megrándul a szám széle, de elfojtom a mosolyom, hisz ha ez most élesben lett volna, akkor koránt sem vigyorognék így.... Érdekes..máris kezdem ezt a "mi lett volna ha élesben megy..?" filozofálást, pedig alig egy éjszakája ismerem, és vagyok mellette. Ragadós a paranoia azt hiszem.
- Ö...igen itt... - rázom meg a fejem, észre se vettem de a tekintetem a balhézókon felejtettem, és most kell pár másodperc míg levágom miről is beszél. - Igen sör...van nálam valami kajának való, ha gondolod összeüthetek valamit. - ajánlom fel, legalább ezzel ne terheljem a pénztárcáját, ha én barom otthon felejtettem a magamét. De szerencsére a hűtő kajával azért tele van, és életveszélyesen sem főzök...de ki tudja, lehet ENNYIRE azért mégsem bízik bennem. Na nem mintha zavarna, megértem, vagyis megérteném. Én most annyira nem vagyok éhes..bár lehet ha megérzem valami kaja szagát, nem fogom így gondolni...

- Én nem vagyok ellene! - rántom félre az arcélemet egy félmosollyal és egy kiadós sóhaj után a tekintetem megint a világító táblára téved. Jimmy's shop. - Oké! Akkor sör! - ismétlem utána azzal megnyitva az üvegajtót belépek és tartom is ha utánam jön.
Odabenn viszont nem időzök sokat. Nem válogatok, ismerek egy-két jobb márkát, ami nem is drága vagy puccos mégis kellemesen ízes, azzal felmarkolva két hatos csomagot feldobva a pultra már húzom is elő a brifkómat, kihúzva belőle két kerek bankjegyet. - Dobjon mellé abból a fánkból is hármat! - bökök oda a fejemmel a fickó melletti üveg búrának címezve azzal csapom is le a pultra a pénzt, kapaszkodok a zacskóba meg az egyik sörbe és ha a másikat Terra hozza utánam, akkor kilököm magam előtt az ajtót.
Csak odakinn nézek újra a szemeibe.

- Mindig ezen a környéken laktál? - kérdezem meg nem is tudom miért vagy honnan, vagy úgy egyáltalán miért érdekel, de egyszerűen kíváncsi vagyok ahogy beér mellettem és minden további szót mellőzve csak lépkedek előre, hangtalanul és várom hogy mi az amit válaszolni fog. Nem annyiraaa.. biztonságos. - téved el mögötte megint a szemem, de csak pár macska szórja ki a kukákból a szemetet, valószínűleg élelmet keresnek. Ezért is tér vissza rá teljesen a figyelmem.

Bólintva követem, miközben azon agyalok, na akkor mit üssek össze...bár, majd fent megkérdem tőle ő mit enne, mert nekem végül is mindegy. Nem érzem hogy éhes lennék. Ám ahogy beérünk, nem tudok úgy elmenni a csokik, és a gumicukrok mellett, hogy meg ne torpanjak, végül le is kapok egyet, a kedvencem a polcról, és odadobom a sörök mellé.
- Majd fenn visszafizetem. - lesek fel Gabere, ennyi a minimum, ha már így is az ő benzinén, meg pénzén élek ma este. És...nem hinném hogy ő ennyire édesség párti lenne, hogy kérne belőle, persze...ki tudja!
Végül elmarkolva a zacskót, és a maradék sört, lépkedek Gabe után, lábammal visszalökve az ajtót, hogy becsukódjon. - Nem kiskoromban, pontosabban a börtönig Kansasben a bátyámmal, miután kiengedtek béreltem itt lakást, meg kerestem melót. - nem tudom meg fog-e lepődni, hogy voltam börtönben, mert most nyíltan bevallottam, de hát ez van. Minek hazudjak, ha ő is kiteregette a gázosabb dolgokat az életében? Így lenne fair szerintem. (nem tudom mondta e ezt már Terra amennyit visszaolvastam abban nem xD) Látom ahogy körülnéz, mire elmosolyodom.
- Nem gyakran jönnek erre a rendőrök, azért választottam ezt...meg mondhatni közel van a börtön, így gyakrabban mehetek vendégségbe a bátyámhoz. - nyomom meg a vendégségbe szór cinikusan. Végül kinyitom a gumicukros zacskót, a sört a hónom alá csapva, kissé bénázok, de a végén csak megvan, így újra normálisan fogva mindkét dolgot Gabe felé nyújtom. - Kérsz?

Csak könnyű mosollyal válaszolok a zacskóra, eszemben sincs visszakérni tőle, ez még a minimum ami simán belefér. Fizetés után ugyanolyan ütemben lépkedek ki mint ahogy befelé jöttem, az ajtót tartom, amíg kilépked mellettem, tanultam én tisztességet, egykor.. mégis csak akkor engedem el miután kilépett és állok neki követni.
Kérdezek. Nem mert zavar a csönd, hanem mert tényleg érdekel. A szemem mellette közben vizslatja a terepet, bármi zörgés, bármi szokatlan zaj hangzik fel a háttérben, azonnal felmérem, de csak a macskák. Ekkor tér rá vissza a figyelmem és talán meg is torpanok a következőben. Nem mert elítélem, ne vicceljünk már! Sokkal inkább meglep a szó: börtön!?? Aztán mégis indulok, de csak miután elkerekedett szemekkel ránéztem amit nem is tudom lát e a sötétben, de nem is baj, nem neki szánom. Puszta meglepődés. Aztán mégis jár a szám. Visszakérdezek. Egyszerűen érdekel és ez a lány egyre jobban! Mi lesz még ebből ma este!?

- Szóval azt mondod élvezted már a rácsok vendégszeretetét.. - közlöm csak úgy megemlítés jelleggel, a szám széle talán el is húzódik de ez nem neki szól, inkább a ténynek, remélem ő is tisztában van vele. Nem akarnám megbántani. Már.. nem. Vagy csak már sokkal jobban érdekel hogy mit-hogyan vesz vagy fog fel. - Nem kösz! - hárítom el a cukros kínálást, nem élek vele, de a sört ha hagyja, hogy neki kényelmesebb legyen, valahogy csak sikerül átvennem tőle. - És a bátyád még mindig benn rohad!? - sikerül talán kissé erőteljesre, de megint csak nem neki szólt. Aztán hogy ezt felveszi e...(?) Mégis valami mással próbálom elvenni a dolog élét. - És miért? - kérdezek rá tisztán, oldalról a szemeibe nézve, ahogy közben tetszik ahogy azon a cukron rágódik, de nem hagyom hogy a mosoly jele kiüljön az arcomon. Ez komoly téma. És megköveteli a vele járó komolyságot.

Nem lep meg annyira ahogy kissé megtorpan, és ahogy a gyér fényben látom döbbenten mered rám, ez a két dolog ami mutatja mennyire megleptem mosolygásra késztet, sőt, még egy rövid kacagást is kicsal belőlem. Igen, eléggé mulatságos, hogy így megdöbbentem, de részben nem is meglepő, hisz a legtöbb ember így reagál, ha ezt a kis részletet nyilvánosságra hozom. Nő vagyok, ráadásul alacsony, és szőke...franc se nézné ki belőlem! Persze nem gyilkossággal ültem, és a legtöbb ember csak efféle bűntett elkövetése után gondolja hogy más bekerül...És a legtöbb ember ezt nem nézi ki belőlem, amiben igazuk is van, ölni nem öltem.
- Igen, ilyen enyhe megfogalmazásban is mondhatjuk. - bólintok rá, de miután nem fogadja el a cukrot, nem engedem neki hogy elvegye a sört, elbírom én, csak a zacskó bontás volt érdekes, de a visszautasításom élét egy mosollyal veszem el, furcsa mód, ahogy rajta is kissé látszik, én sem vagyok már olyan tahó, mint amilyen néha tudok...önkéntelenül is kedvesebben viselkedem vele, amit nem is igazán bánok, élvezem a társaságát.
- Ja... - húzom el a szám, nem veszem fel azt ahogy mondta, a bátyám magának köszönheti részben, így még én sem békültem ki vele teljesen. Mármint azzal a ténnyel, hogy hazudott nekem, és a baromsága miatt még tovább van benn mint én. - Voltak más ügyei is, nem csak az amit együtt csináltunk, és így több járt neki, mint nekem. - magyarázom, ahogy rákérdez, vagy talán még a kérdésével párhuzamosan kezdek bele, el akartam ezt magyarázni, franc se tudja miért, csak úgy! Nagyot harapok a gumicukorból, letépve szegény gumimaci fejét, majd kapom is be a többi részét...hiába a gumicukor talán az a kaja amit én nem tudok kulturáltan enni...na meg a csipsz.... Vessenek meg érte de az a legjobb ha a gumicukorral tele van a szád! Persze most próbálom moderálni magam...hogy tudjak beszélni.
- Gondolom már fúrja az oldalad, miért is kerültem hűvösre... - nézek fel rá egy félmosollyal, majd kapok be egy újabb macit, orvul meggyilkolva ezzel.

/bocs a késésért, ég a pofám, és ez se lett a legjobb, de itt vagyok, frissen és ropogósan XD /

Nevet. Oké, nem hoz zavarba, végül is ez a jobbik eset, meg is sértődhetett volna, még ha szemernyi rossz szándék sincs bennem.
Ahogy a második körben sem, ahogy megint nem a megfelelő szavak kerülnek a képletbe, de bocs.. ilyen az élet.

- Értem. - biccentettem hozzá nem kellemesen csak úgy megértő jelleggel. Viszont ezzel valamit elültetett a fejemben. Valószínű ezzel ő is tisztában van, mert ahogy nyílik a szám hogy rá is kérdezzek, hamar megelőz. Ezért dolga végezetlenül csukódik össze, és egy szót se szólok. Először. Aztán mégis.

- Ahogy mondod... - bólintok hozzá, azt hiszem ezzel remekül nyitvahagyva a kérdést, ha nem árul el túl sokat, nem kérdezősködök. Én sem szívesen kötném a lelkére hogy vagy egy fél állam engem üldöz, de túlzok. Annyi azért mégse. Biztosíték.. Valahogy így mondjuk ezt önmagunk között, valamiféle kiskapu amit tárva hagysz, ha mégsem úgy van ahogy hitted és azonnal pucolni kéne. Viszont ő.. Igen, ő talán lenne az első ember az életben - eddig - akivel még szívesen meg is osztanám a titkokat. Csakhogy nem vagyok hülye. Alig fél napja ismerem. Legalábbis elvileg.. (nem vagyok az.)

/semmi gond, akkor legalább te ropogsz, mert én perpill padlós, ezt odafenn is láthatod.O.O Azért igyekszem./

Hirtelen milyen hallgatag lett...jó persze eddig sem pofázott sokat, pont amennyit kell, de most különösen elcsendesedett. Azt viszont nem tudom megállapítani azért mert jó hallgatóság akar lenni és kíváncsi, vagy mert részben ez a téma a saját ügyére is emlékezteti, és arra hogy mekkora sz*rban van. Minden esetre a mondata meggyőz, hogy meséljek, meg nekem ez már lejárt ügy, nem lopok amióta kijöttem a hűvösről, és mondhatni tisztességes kislány vagyok. Így miért ne árulhatnám el?..
- Eleinte csak brahiból ment az egész, a szüleim sosem kerestek jól, így ha kellett valami rendszerint elloptuk, és nem megvettük. - kezdek bele nyugodtan, bár párszor már elmeséltem a sztorim, mégis van pár olyan pont benne amit jobb átugrani, de azok még odébb vannak... - Mindig a bátyám, Richard bandájával lógtam, náluk ez meg evidens volt, ami kellett elvették. Még élveztem is...aztán apám meghalt, munkahelyi baleset...aztán anyut kirúgták a munkából, és nem is talált újat... Richard dolgozott, de nem keresett annyit hogy jól megéljünk...így a lopások is már a megélhetésre mentek ki, nem arra hogy élveztük, és ép megtetszett valami. A társaság többi tagja sem volt épp jómódú, ők is egyik napról a másikra éltek, ezért evidens volt hogy velük megyünk... - sóhajtok, és lassan leteszem a sört ahogy a lépcsőház elé érünk, hogy kinyissam az ajtót, és bent folyathassuk tovább. - Aztán az egyik balhé szarul sült el...a család korábban jött haza, a kutyájuk meg elkapott. - pillantok önkéntelenül is a csuklómra, miközben az ajtót tartom hogy bejöjjön és mehessünk fel. - A többiek leléceltek, de Richard velem maradt, leszedte rólam a kutyát, de mire el akartunk pucolni már késő volt...jöttek a zsaruk. Egy évet kaptam, de végül ráhúztak még egyet, mert benn nem voltam épp jó kislány. - rántom meg a vállam, majd nézek rá. Érdekelne most mit gondol rólam, jó persze gondolom elfutni nem fog, neki is sok lehet a rovásán ha ennyire bujkálnia kell, de hát azért mégis...

/Jó lett ez amúgy is itt a hétvége pihenj! /

Nem szóltam közbe. Először is mert sose voltam az a napestig pofázó hebrencs, másrészt meg komolyan érdekelt. És nem is bántam meg hogy hallgattam!

- Sajnálom.. - volt az első ami kitüremkedett a számon, de valahogy ez evidens ha valaki a halálról beszél vagy nem? Mégis csak könnyed mozdulattal kitúrtam a hátsó zsebemből a cigimet és a dobozt a számhoz tartva húztam ki belőle egy szálat. - De tudom milyen érzés egy banda részese lenni. - folytattam apránként, már amennyire a cigaretta engedte a számban hogy beszéljek ahogy elértük a lépcsőházat viszont mégis meggondoltam magam. Ne füstöljük össze a környéket, ezért amíg ő a kulcsokkal tökölt, szabad kezem mégis a szálért nyúlt és rámarkolva toltam csak úgy vissza a doboz mellé a zsebembe.
De utána jött még csak a dolog lényege...

- Szívás. - sikerül csak ennyi már a lépcsőkön caplatva felfele, de nem ennyi a lényeg, csak nem akarok épp a folyosó közepén bocsátkozni nagy beszédekbe. Talán ezért is várom meg amíg újra nyílik az ajtó, a szemem megint jár, de csak a megszokás, amúgy jól tudom hogy nincs mitől tartanom, mégis befordulva - elvileg - a konyhába, a pultra pakolva a zacskó fánkot és a söröket, támasztom meg már két üres kezem a pulton, és enyhén kényelmes terpeszben folytatom ami az előbb félbemaradt.

- De azért rendes tőle.. - jön csak úgy a semmiből a folytatás - Mármint a bátyádtól.. hogy kiállt érted. - mondom mert ez a része az ami a leginkább ismerős a történetnek, mi mindent jelent a vérségi kötelék. - Azt meg.. hogy benn mit műveltél.. - folytatom szakaszosan - Akarom én tudni? - vetül ki újra az a korábbi mosolyom, de egy dologban biztos vagyok. Már hogy a jó életbe ne akarnám!??

/nem sikerült! Mármint pihenni. :DDD/