Név: Rebecca Drowning
Becenév: Reb, Rebbie
Kor: 16
Születése hely, idő: 1996-04- 25 / USA - Las Vegas
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: városlakó
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Biszexuális
Jellem: A kiszámíthatatlan szó mellett az én nevem szerepel az értelmező kéziszótárban. Az a lány, aki az egyik pillanatban még kezes bárányka volt, a másikban már üvöltő farkas. Jobb nem az utamba állni ilyenkor, mert a hisztis énem leginkább egy sárkányra hasonlít. Ettől függetlenül érző lény vagyok, valódi érzelmekkel.
Külső: Feltűnőség. Ez az egy szó jellemez engem. Vörös (még hogy vörös. egy fészkes fenét! Mindig-kb kéthetente- más színű) haj, feltűnő ruhák. Bizony az én ruháim nem fognak velem szembe jönni az utcán. Mindet turkálóban veszem és teljesen egyedi módon alakítom át a saját ízlésemnek megfelelően.
Előtörténet: Ismerős magának az a lány, akit legtöbbször, mikor elsétál valaki mellett, ribancnak nevezik? Az a lány, aki mindig kitűnik a tömegből, és azt mondják rá, hogy feltűnési viszketegsége van? Igen, ez én vagyok, Rebecca Drowning. A suli, a családom és Las Vegas fekete báránya, az örök lázadó, aki mindig az árral szemben megy és nem érdekli a tömeg nyomása, a tömeg ízlése, a divat és a hasonló felszínes nyavalyák. Kérem, hallgassa meg a történetemet...
-Szóval, hogy is kezdődött az életed?-Csodálatos gyermekkorom volt. Tudja, egykeként a szülők mindent igyekeznek megadni az egyetlen kicsi lánykájuknak. Hát, az én gyermekkorom is valahogy így telt. A szüleim ugyan nem kőgazdagok, de azért annyira szegényeknek sem lehet őket mondani, így hát általában ha elvakkantottam magam, kb 1 napon belül megkaptam a hőn áhított tárgyat. Kivéve egy dolgot... Mindig is vágytam egy testvérre, azonban könyörgésem e téren süket fülekre talált. Aztán... Mindenre fény derült, mikor 15 éves koromban a szüleim leültek velem és elmondták az okát, miért nem lesz soha testvérem. Amit akkor elmeséltek, összetört lelkileg.
-Mert, mi volt az a dolog?-Hogy mi? Igazán tudni akarja? Ám legyen: örökbefogadtak. És itt engem nem az örökbefogadás ténye zavar, hanem az hogy 15 évig titkolták előlem, hogy nem mondták el, hogy én nem a biológiai gyerekük. Oké, hogy feltétel nélkül szerettek, de.. miért kellett titkolni? Anyám aztán erre is megadta a választ: nem akarták, hogy összetörjek. MIÉRT, MERT ÍGY NEM TÖRT ÖSSZE A DOLOG? Hogy 15 évig folyamatosan eltitkoltak előlem egy ilyen fontos dolgot? Innentől kezdve nem voltam ugyanaz a személy.
-Mi változott meg az életedben?-Tulajdonképpen minden. A gondolkodásmódom, az öltözködésem, a zenei stílusom... minden. Tudja.. kihívóbban öltözködtem. Innentől indul az érdekes rész... A srácok elkezdtek legyeskedni körülöttem. Kb 3 hetente váltogattam a fiúimat, a barátaim elpártoltak mellőlem, ki lettem kiáltva az U.E.S. ribancának. Egyetlen személy marad mellettem, Mark.És aztán jött a legérdekesebb felismerés: vonzódok a másik nemhez is.
-Úgy hallottam, igen ritkán jársz be iskolába. El tudnád magyarázni, miért van ez?-Ezt igencsak bonyolult elmagyarázni, de megpróbálom. MERT LESZAROM! Kinek van kedve egy olyan közösségben nap mint nap kb 6-8 órát tölteni, ahol a tanároktól kezdve az osztálytársakig mindenki utálja? Elárulom magának: SENKINEK!
-Drogokat próbáltál?-Igen. Próbáltam. Próbáltam a marihuánát, a salviát, a gombát, sőt még az ayahuascát is. Kibaszottul nem vagyok rá büszke, de hát leszarom, ez van. Nem vagyok egy angyal. Soha nem is leszek az...