Név: Jude Chace Winchester
Becenév: Jude, J, Chace, C
Kor: 20
Születése hely, idő: 1992-február- 29 / Franciaország - Párizs
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: vandál
Anyagi háttér: Munkásosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Nagyon sok van, ha nem baj, nem szeretném mindet felsorolni... mert van egy gyilkos énem, aki kifejezetten szeret nőket bántalmazni... nem valami kellemes alak, olyan tipikus, amit akar, azt megszerzi, és nem ismeri a "nem"-et. De van igazán kedves énem is, egy meleg srác, aki divat tanácsokat ad, vele például elvagyok, mondhatni akkor engedi, hogy jelen legyek nagyjából én is, amikor ő van a topon, és kedves, mert még meleg kapcsolatba nem kényszerített. Van egy gyerek énem is, aki konkrétan beszabadul a játékboltba és rajzolgat. Van egy humorista, aki igazából poént csinál a személyiségeimből, de talán neki van a legtöbb arca... és még mindig nem tudom én milyen vagyok...

Külső: Átlagos magasságú, testalkatú, barna kócos hajú srác.

Előtörténet: Nem kellemes dolog, ha a szülőkkel rossz hírt közölnek, hogy meghalt a gyerekük, megtalálták a testét egy árokban, vagy egy leégett házban, de azonosítaniuk kéne... anyám tuti összeroppanna, őrjöngene talán, apám nyugtatná, hisz neki erősnek kell mutatkoznia, nem omolhat össze, ő tartja a lelket anyámban. És a húgom, meg a nővérem mit csinálna?! Talán kiborulnának, hisz a testvérük vagyok...ennél nem tudom mennyivel enyhébb hír az, ha azt közlik le van tartóztatva ember ölésért, vagy csak egy pitiáner kisbolt kirablásáért, vagy hamisított egy személyi igazolványt, és alkoholt vett úgy, hogy nem is volt annyi idős. Ezért jön a rosszalló nézés, de aztán magukba néznek mélyen, hogy ők se szent emberek. Mi van, ha azzal állítok haza, hogy a saját nememhez vonzódok?! Már egyszer ezt végignéztem...nem mondom, hogy keresztény családként nevelkedtünk, jártunk templomban vasárnapokként, de nem tudtuk az asztali áldást, és apám úgyis azt állította, hogy az asszony főzött finomat, nem kellett ahhoz isten segítsége. De szóval a nővérem egy nap bejelentette, hogy leszbikus... ha nem a testvéremről lett volna szó, nekem is, mint minden pasinak beindult volna a fantáziája... de a nővéremről volt szó, és ami szíven ütött, hogy az akkori barátnőmről, aki ezért szakított velem. A szüleink nem tudták hogy kezeljék a dolgot, napokig hallgattak, nem szóltak semmi, aztán úgymond beletörődtek, hisz mit lehet kezdeni ezzel...nem bántanak senkit, nem buzdítanak senkit se erre, és ráadásul azóta két gyermeket is nevelnek nagy boldogan, akikre a szüleink nagyon büszkék...az egyikük egy fekete kislány, a másik pedig egy arab kisfiú, és azt hiszem zsidó vallásban nevelik őket..extrém, de a nővérem mindig az volt. New York-ban élnek, bár tervezik, hogy elköltöznek a tengerpartra...és a húgom, hát most tinédzser, nem könnyű vele a szülőknek.
De visszatérve hozzám... nem is tudom, talán jobb lett volna, ha a szüleim nem ezt a hírt kapják... persze a szomszédok már összesúgnak, hogy ők mindig is sejtették, hogy furcsán nézegettem őket... de ez csak rosszindulat és paranoia.
Szóval hogy mondjam, elmebeteg vagyok... bár valami betegségben szenvednék, ami vagy gyógyítható, vagy meghalok benne, de nem ez... orvosilag... nem is tudom, először talán skizofréniát mondtam volna...de aztán rájöttem, hogy ezt az egyik személyiségem próbálja elhitetni velem, aki orvos, legalábbis annak hiszi magát. De az a baj, hogy nem magamban beszélek, nem magammal veszekszem, hanem szimplán mikor milyen lábbal kelek fel, vagy hogy süt a nap, ki tudja mi befolyásolja, egyszerűen egy másik személyiség vagyok.
Néha nem jön elő, néha csak egy-két személy...volt már aki rég jelentkezett, de nem is tartom számon őket.
De bevallom, félek, hogy nem is tudom ki vagyok igazából.
Félelmetes...és sajnálom a szüleimet.
Talán ezért jöttem el akkor otthonról... jobb, ha nem szenvedtetem őket ezzel.
Tizenhét voltam, amikor kiderült a dolog, és ki tudja mikor kezdődött, mi váltotta ki, nem tudni... de épp egy lány torkához szorítottam kést, amikor benyitottak a szüleim, én meg azt se tudtam hogy kerültem haza egyáltalán.
Most Vegas-ban élek, és ki tudja mit dolgozom... alkalmi melókat vállalok el, de olyat, ahol nem kell az emberekkel kapcsolatba lépnem, áru rakodás, vagy ilyesmi. Egy kis garzonban lakom, és igazából mindennap reménykedek, hogy minél tovább maradok önmagam. Így iskolába se járhatok, pedig érdekelne a pszichológia, legalábbis szeretném megérteni magamat...de a húgom megígérte, hogy elvégzi, és meggyógyít.
Szóval ez vagyok én, egy őrült, aki nem beszámítható!

Jude Chace Winchester!
Nem hétköznapi történettel drukkoltál elő, de ez benne a szép, teljes mértékben elnyerte a tetszésemet, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon, foglalj avit. Már alig várom, hogy valahol összefussak a nem beszámítható éneddel.