Név: Ryan Daniel Redway
Becenév: Ryan, Danny
Kor: 25
Születése hely, idő: 1987 április 19. Manchester City / Nagy-Britannia
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Művész
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Hogyan is jellemezném magam... Makacs és kissé talán önző természetem van és nem hiszem, hogy valaha is ez megfog változni, mert nekem így jó. Én így tudom élvezni az életet és semmit sem szándékozom megbánni, még akkor sem ha hibákat hibákra halmozom. Nem viselem túl jó, mikor valaki megszeretné szabi nekem, hogy mit kellene és mit nem kellene megtenném, csak mert ez valakinek szemet szúrt. Ezen a téren elmondhatom, hogy csöppet sem adok mások véleményére. Felőlem mindenki felfordulhat, akinek nincs jobb dolga annál, minthogy mások életében vájkáljon. Hajlamos vagyok későn belátni, hogy nem nekem volt igazam, ilyenkor azonban eltudom ismerni, hogy tévedtem, ha fontos akár még bocsánatot is kérek, bár ez elég ritkán fordul elő. Nem állíthatom, hogy soha nem teszek, mondok dolgokat meggondolatlanul, mert ez nincs így.
Külső: Magasságom bőven meghaladva a száznyolcvanöt centimétert, talán a százkilencvenet is. Testalkatom az átlagos kifejezéssel jellemezném a magasságomhoz mérten, ami nem azt jelenti, hogy vaságyastól sem érem el a hetven kilogrammot, valamint pattanásos sem vagyok és szeplőim sincsenek tudtom szerint. Véleményem szerint nagyon is jó erőben vagyok, ami meg is látszik rajtam, mert erre sokat adok, különösen ha ezzel a hölgyek kedvére tehetek, hiszen melyik nőnek ne kedvezne egy kidolgozott felső test látványa? Azért ebben is van némi önzés. Ez olyan kölcsönösen jó dolog, viszonozható és még élvezhető.
Előtörténet: Egyszerűen elakadt a szavam. Meg sem tudtam szólalni. Egy árva hang sem jött ki a torkomon. Miért? Mert pontosan tudom, hogy mit jelentett neki az az éjszaka és képtelen vagyok arra, hogy ezt most felhasználjam ellene. Az már még tőlem is gerinctelenség volna. Nem mellékesen pedig nem csak neki jelentett ez többet. De már ez sem lényeges. Már soha sem fogja elhinni nekem, hogy nem csak egy játékszer volt, amivel jól elszórakoztam majd végül kielégítettem vágyaimat és félredobtam. Még soha senkiért sem tepertem ennyit és ennyire és ami a legfurcsább, hogy örömmel tettem. A legkevésbé sem esett nehezemre vele lenni.
-
Gondold csak végig. Ha csak arra kellettél volna előbb is megtehettem volna. Nem ellenkeztél volna, mert igen is akartad. - Gondoljunk csak szépen vissza arra az éjszakára amikor kizárta magát és hozzám kopogott be. Minden adott volt. Visszaélhettem volna a helyzettel és a kétkedésével. Mert volt mersze kezdeményezni és ha akartam volna nem lett volna akadály. De van az az ár amit nem adnék meg és amiből nem engednék.
-
Nem, mert tudod én is ott voltam. Tudom, éreztem hogy élvezed. Láttam... - Akkor meg nem értem miért nem lehet ennyivel lezárni? Megtörtént, mindketten akartuk. Volt néhány szép napunk együtt. Miért nem lehet erre és csak erre emlékezni és tovább lépni?!
-
Mondtam már, hogy több volt annál... Mégis mit akarsz még...? - Mondhatnék jóformán bármit akkor sem hinne nekem. eszméletlenül mardosott legbelül az az egy, az az egyetlen szó amit kimondott. De persze én ezt soha sem vallanám be, még magamnak se.
-
Helena... Nem hiszem, ez már az én kedvenc pólóm. - Fenéket hagyom elmenni. De ugyan akkor eleget teszek kéréséének és nem fogok hozzányúlni, de ugyan úgy közelíteni kezdek felé. Tudom, hogy vissza fog tekinteni. Nem tudja majd megállni, hogy ne tegye.
-
Daniel, nem volt még elég? Vedd már észre, hogy neki nem kellesz. Nekem viszont őrjítően! - Hát ez meg hogy került ide? Na már csak te hiányoztál! Komolyan mondom meg a macskád. Még egyszer akadjon a kezeim közé az a kis dög. Puszta kézzel fojtom meg veled együtt.
-
Vedd le rólam a kezed. - Szúrós tekintettel fordultam felé minden egyes szavamra külön hangsúlyt fektetve abban bízva, hogy felfogja, de ha mégsem hát majd segítek.