Név: Daniel Smith

Becenév: Dante

Kor: 26

Születése hely, idő: 1987 Január 6 Amerika Los Angeles

Tartózkodási hely: Las Vegas

Csoport: fejvadász

Anyagi háttér: Középosztály

Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Egy vastag, régi könyv amiben semmi sincsen írva, mert csak azok tudják elolvasni akik látnak is nem csak néznek. Szavait nem pazarolja fölösleges véleményekkel és a visszaszólásait is inkább megtartja magának. Képességei miatt köteles volt megtanulni a hallgatás elméleteit és a csukott könyv szabályait. A társaságot ezzel ellentétben szereti, de csak akkor ha ő nem veszi ki a részét a
beszélgetésből. Avagy ha kiveszi akkor is csak az első 1 órában, utána hallgatja a többieket mert nyugtatóan hat rá mások beszélgetése. Természete azonban nem mindig volt ilyen vaskos és társaság romboló, életének talán legnagyobb forduló pontját
követve vette fel a néma szikla szerepet. Mivel szó nem sűrűn hagyja el száját, így nem éppen hazudós típus és nincs szándékában átverni senkit sem. Utazásai során sokszor látott természetet és várost de egyik sem tudta olyan szinten elvarázsolni, hogy letelepedjen egy azon helyen és ott élje az életét. Örök vándorló és nem áll szándékában túl nagy barátság kötés mert úgyis tovább állna és nem akar senkinek sem hiány érzetet okozni. Ezek az alap tulajdonságoktól távolodva azonban a mindennapi megjelenése
és viselkedése nem erről árulkodik. Léptei mind egoizmussal teliek és karjainak lengése hosszú és vontatott szintén az egoizmust tükrözve. Öntelt észjárása tükröződik arcán mert mikor utcán sétál látva egy másik embert, lenéző mosollyal illeti meg. Legnagyobb
megnyilvánulása ebben az volt, mikor egyszer összetalálkozott egy emberrel, aki italt fogyasztott az utcán menve. Amint mellé ért egy laza mozdulattal kiverte a kezéből az italt közben ezt mondta: Ne igyál ilyeneket megárt! Az illető nem fordult utána hiszen nem tudta, hogy kivel kezdett volna ki. Egy igazi szemtelen ember, akibe egy szikla van becsomagolva.

Külső: 190 centiméter magas, széles vállú, lábai hosszúak és egyenesek, karjai testéhez képest kissé vékonyak de szintén hosszúak. Ránézésre mindenki azt gondolná, hogy szinte szél is elfújja de járásával kompenzálja ezt a fajta tévhitet. Kihívóan, önbecsüléssel teli, egoista lépteivel inkább azt a gondolatot kelti, hogy " vajon mit akarhat ez a gyerek itt " Ebből voltak problémái de mindig megtudta oldani békés körülmények között. Daniel mindig is ragaszkodott a hibátlan bőr felülethez és ezt saját testén is betartotta. Sosem gondolta volna, hogy egyszer bőrén fogja hordani a saját élete bizonyítékait bizonyos eseményeiről. Amikor 20 éves elmúlt, készítetett egy tetoválást, mely az egész karját behálózza és kisebb rublikákat tartalmaz, mik egy hosszú láncra vannak feltűzve és mindegyikben van egy-egy dátum. Mindegyik dátum életének egy forduló pontja, balesete, élménye avagy csalódása. A tetoválása folyamatosan bővül ha új forduló ponthoz érne. Munkájából adódóan nem szerette a hosszú hajat, utálta volna ha szemébe lóg és gátolja a fegyelmében és szeme éberségében. Hátra fésülve hordta haját, mely 8 centiméter hosszú volt. Daniel a szemében hordozza szinte az egész életét, mivel meglehetősen határozott és mosolyt nem ismerő szempárral rendelkezik. Szeme színe fekete és valahol semmit mondó de mégis egy könyvet el lehet olvasni benne. Mikor tekintete elkap valakit, annak átfut egy érzés hullám az elméjébe, hogy talán mégse kellene kikezdenem ezzel az illetővel. Szúrós, vizsgáló szemeivel Daniel mindenkire egyformán ható, lefagyasztó hatást kelt.




Előtörténet: Daniel egy kisvárosba nőtt fel Los Angeles mellett. Szülei próbáltak neki megadni mindent, hogy ne tapasztalja meg Amerika mocskos utcáinak történeteit. Kényeztetni próbálták, hogy maradjon mindig a szülei mellett. Sajnos Danielt ahogy teltek az évek, egyre jobban kezdte érdekelni a vad élet és a pezsdítő éjszakás kalandok. Mikor általános iskolájának utolsó éveiben volt, megismerkedett egy társasággal és azon belűl egy bizonyos emberrel, kit Ryannek hívtak. Egész jól összebarátkozott vele, konkrétan ő volt neki az első igaz barátja, kivel bármit megoszthatott. Daniel egy virgonc gyerek volt, imádott nevetni, hangosan beszélni, másoknak bohóckodni. Ryan pont ezért szerette meg őt, mert mindig meg tudta nevettetni akármilyen rossz napja is volt. Egyre többet jártak össze és egyre több helyre mentek el együtt. Szülei nem igazán díjazták, hogy csak így járkálgat össze vissza egy számukra idegen emberrel de engedtek Danielnek mert legalább boldog volt. Ryan és Daniel fél év alatt már mindent tudtak egymásról és mindenhová együtt mentek, elválaszthatatlanok voltak szinte imádták egymást. Ahogy teltek az évek és Daniel végzett az általános iskolájával, Ryannel bementek egy fogadóba gondolták isznak valami könnyűt megünnepelve a sikeres iskolai éveiket. Találkoztak pár emberrel akik szintén ott ültek a fogadóban és szóba elegyedtek velük. Bemutatkoztak egymásnak és hamar össze is ismerkedtek, rájöttek, hogy a kis társaság egy utcai banda tagjai voltak, kik éppen embereket toboroztak magukhoz. Mivel Daniel és Ryan még nem értették ezt az egészet, hamar elcsavarták a fejüket az emberek és szinte boldogsággal álltak be hozzájuk. Még aznap elvitték őket a bandához és be is avatták őket magukhoz. Azonban nem szóltak arról, hogy ez a banda nem csupán egy gyerekkori poén eredménye, hanem egy komoly hatalommal bíró, utcákat birtokló, üzletelő, befolyásos gengszter társaság volt. Daniel egy kukkot sem szólt szüleinek a dologról mert tudta, hogy soha többet nem engedik találkozni Ryannel se senkivel. Innentől kezdve lassan telt az idő Daniel életében. Minden nap hosszúnak tűnt és minden lépés vontatottnak érződött. Danielt egyre jobban szippantotta be az utca fojtogató hatalma és mivel nem tudta, mibe kezd bele nem is ellenkezett ez ellen. Hamar kiesett a fejéből a tudás, mit az iskolában szerzett és átvette a helyét az utca szabályzata és tudása. Még becenevet is aggatott magára, mert a Daniel az utcán túl gyerekesnek tűnt és egyszer csak kipattant az agyából a Dante név. Innentől kezdve soha többet senki sem hívta Danielnek. Arca kezdett torzulni, érzései kezdtek roncsolódni, bőre kezdett az utcától bűzleni, ruhái átvették az autók kipufogó gázainak szagát. Szülei többször figyelmeztették, hogy figyeljen magára, de már túl késő volt a szavakhoz. Dante soha többé nem volt az a gyerek, kit neveltek a szülei. Egy nap sétáltak az utcán Ryannel, aki addigra már szintén teljesen megváltozott és szókincsének több mint 60%-át a trágár beszólások alkották. Sétáltak az utcán, fényes nappal volt, nyárias időjárás, találkoztak pár bandataggal az egyik sarkon és leálltak velük beszélgetni az üzletekről. Hirtelen egy autó farolásának hangjára lettek figyelmesek de nem fordítottak rá nagy fontosságot, mivel ebből százat lehet hallani minden nap. Az autó meglepően gyorsan száguldozott végig az utcán, amin Dantéék jöttek és mellettük egy satu fékkel álltak meg. Addigra már mindenki odafigyelt az autóra és a különös viselkedésre. Az ablak sötétített volt és nem lehetett a kocsiba belátni, lehúzódott az ablak és a következő történések másodpercek alatt zajlottak le. Egy gépfegyver csövét látták meg, egy fekete ruhás férfi kezében, aki kihajolt az autóból és egy sorozatot engedett el az irányukba. Nem is célzott csak kaszálta a területet ahol álltak. Mindenki el tudott ugrani, avagy éppen úgy esett a rémület miatt, hogy nem találta el egy golyó sem, kivéve Ryant. Az autó a sorozat után elszáguldozott a helyszínről nem törődve se a tanukkal se a fiúkkal. Az utca kiürült, mindenki futott az életéért és még madár csicsergést sem lehetett hallani, Dante megvizsgálta magát majd a többiek fele kúszott, hogy ellenőrizze őket. Mindenki egyben volt de mégsem stimmelt valami. Mikor hátra nyúlt, hogy felálljon a beton helyett egy csúszós, sűrű, kellemetlen tapintású dologba nyúlt bele. Azonnal hátra nézett és szemei kinyíltak, mikor meglátta a vörös vér tócsát, mely Ryan testétől folyt hozzá. Egyből oda vetődött Ryanhez átkúszva a vér tócsán és karjaiba vette őt. Véres kezével átfogta Ryan vállát, másik véres kezével pedig próbálta törölni a szájából kiáramló vért, de nem sok sikerrel. Hangosan elkezdte ordibálni Ryan nevét és mondogatta utána, hogy semmi baj rendbe hozunk ne add fel. Nem halhatsz meg testvérek vagyunk, mondta Ryannek de több lyuk volt az emberen, mint egy fokhagyma darabolón. Ryan a végsőkig küzdött és ki tudott erőltetni lyukas tüdejéből egy mondatot. Ne add fel öregem, te többre fogod vinni mint én, és bocsáss meg. Ezt a mondatot követve szeme lecsukódott, kezét elhagyta az erő, száját elengedte az izom, teste pedig csak ömlesztette magából a vért továbbra is. Dante ahogy feltudta dolgozni magában Ryan utolsó mondatát, egy hatalmas, őszinte, könnyekkel teli, sötét, bosszúra szomjazó üvöltés hagyta el a torkát, ami csak egy szóból állt, nem. Végig nézett magán, nadrágja csuron vér volt, hiszen a tócsában ült Ryannel, kezei szintén vörösödtek a vértől, arcán látszódott az átalakulás jó gyerekből gengszter vezetővé.
Az idő homokja ezt a napot követve gyorsabban folyt Dante életében. Szüleinek nem szólt az esetről, hajnalba ért haza mikor már aludtak és ruháit saját kezével kefélte ki, majd a véres vizet beleöntötte a WC-be. Ezt többször csinálta meg egymás után, hogy még véletlenül se jöjjenek rá a dologra. Ryan szülei a gyász miatt nem beszéltek senkinek se a történtekről, avagy ha beszéltek azt csak közeli ismerősöknek, rokonoknak. Dante attól a naptól kezdve szívében hordja Ryan utolsó mondatát és emlékét, ez viszi őt előre az életben mert eleget akar tenni barátja utolsó kérésének. Csak pár hét telt el a bizonyos nap óta, de Dante már kiemelkedő szerepet töltött be immáron saját külön társaságában a bandából. Féltek tőle az emberek és nem mertek vele kikezdeni mert akárki csak rosszul nézett rá képes volt félholtra verni fényes nappal az utcán. ha valaki odament segíteni akkor ő vele se bánt másképp. Egy állat lett a gyermekből.
A másik banda azonban nem tűrte, hogy fontoskodik és kihívóan viselkedik, ezért több merényletet is végzett ellene. Dantét egyszer karon lőtték és egyszer megpróbálták leszúrni de akárhányszor ilyen történt vele nem ábrándult ki bosszú vágyából és csinálta tovább az önkény uralmát. Szülei hiába faggatták és hiába fordultak a rendőrséghez, Dante semmit nem mondott soha. Mikor már illendő lett volna neki középiskolába járnia, megváltozott a nézete ismét a dolgok felől. Első középiskolájában folytatta még a belsője terjesztését de rá kellett jönnie, hogy ez túl sok neki és már nem tudja ugyanúgy végezni a dolgát mint az előtt. megbukott első éve végén és rádöbbent arra, hogy ez az amit Ryan kért tőle, hogy vigye többre nála. Gondolatában létrejött új véleménye az volt, hogy inkább az életemet csinálom és nem az utcára folyatom mások vérét. Ki akart szállni a bandájából de ez korán sem volt egyszerű tevékenység. Amint megtudta a vezér, hogy ki akar lépni el akarta tenni láb alól. Maradék simerőse, kik mellette álltak egy soha vissza nem térő esélyt adtak neki. Látták Dantéban a lehetőséget az élet fele, és mondták neki, hogy költözzön el valahogy innen és ők elintézik as többit. Dante eleinte ellenkezett de hamar rájött, hogy nincs más esélye a túlélésre. Szüleinek mondta, hogy költözzenek el mert szeretne új életet kezdeni egy új helyen új ismerősökkel és új barátokkal. Nem sokáig ellenkeztek neki és alig egy hónapon belűl el is költöztek New York-ba. Az ismerősei, kik elintézték neki a dolgokat, soha többé nem hallott róluk és soha többet nem hallhatta a szavaikat és hangjukat. Bizonyár életükkel fizették meg Dante szabadságát de nem derült ki soha az igazság. Új reményekkel Dante beiratkozott egy gimnáziumba, ahol új társaság várta. Az első napokban inkább meg se szólalt de ahoyg teltek az idők úgy jött vissza a régi énje. Megismerkedett egy lánnyal, akivel eleinte még nem igazán volt bátorsága beszélgetni de mintha dézsából öntötték volna a közös belső tulajdonságokat kettejük között, így hamar nagyon jó barátok lettek. Dante ismét elkezdett bízni az emberekben de leginkább a lányban. Mintha meglátta volna benne Ryan énjét csak éppen más csomagolásban. Ahogy az dő telt, egyre töbebt voltak együtt és egyre többet beszélgettek mindenféle dologról. Dante egyszer félre hívta a lányt és kissé félve, de elmondta neki Ryan történetét és halálát és a hatását amit keltett benne. A lány Dante megelepődésére nagyon jól fogadta a történetet és látszott a szemein, hogy sajnálja Ryant és sajnálja Dantet is a múltja miatt. Amikor története végére érkezett, a lány egy őszinte öleléssel válaszolt rá és abban a másodpercben, ahogy átkarolta Dantet egy új belső született meg. Dante szíve egyszerre szorult és egyszerre nyílt ki akkor, szemeiből eltűnt a vadság és kezei immáron lemosódtak. Nem szégyelte viszonozni az ölelést, amit akár örökre is el tudott volna viselni. Tudatában megszületett a tökéletes belső, amely egy határozott, tapasztalt, sokat látott ember, kinek nem kell a cirkuszi szerep inkább meghúzódik. Összes nyers erejét a lány védelmére tette fel akkor és ez a mai napig is acél módjára törhetetlen. A lányt már valahol jobb társnak is érezte Ryannél de nem bánkódott ezért mert tudta, hogy mosolyog rá odafentről ezért. Az életét köszönheti a lánynak és ezt csak egy másik élet adása tudja viszonozni. Testvéreként szereti és szinte ő az egyetlen ember akinek azonnal mosolyog ha meglátja. Ahogy teltek az idők végzett a középiskolával is és belevágott élete nagybetűs részébe. Mindezek előtt újabb gondolat fúrta be magát az agyába mivel munka kellett neki de nem értett sok mindenhez. Elvégzett egy testőri szakmát és le is vizsgázott belőle. Sok évet dolgozott is a szakmájában, míg egyszer balszerencse érte. Egyik éjszaka dolgozott szokásos mulató helyén és behívták egy amolyan kényes ügyhöz az épületbe. Odament kollégáihoz és kérdezte mi történt. Egy hófehér bőrű, kék szemű, barna hajú, esetlen lánykát látott a fotelben feküdni. Nem értette a dolgot és kollégáihoz fordult kérdezve, hogy mi van most a lánnyal. Megtudta, hogy a lányt bedrogozták, italába tettek valami anyagot és rázkódási rohamai vannak illetve nehezen lélegzik. Dante megtanulta, hogy nem szabad tétovázni az ilyen helyzetben és azonnal karjaiba vette a lányt és kifele tartott vele a mulató helyről. E közben a lány kinyitotta a szemét és Dante szemébe nézett. Segítségért kiáltó tengerkék tekintete miatt Dante bármit megadott volna csak azért, hogy életbe maradjon a lány. Tudatában előjött Ryan haldokló arca és szellemként úszott végig körülötte a levegőben. Kivitte a lányt a mulató hely mögé és mentőt hívott neki, míg a mentő kiért nyugtatta és szóval tartotta a lányt hogy ne adja meg magát a halálnak. A mentős kiért, betették a lányt és már szágúldottak is a kórházba vele. Három nap múlva hírt kapott Dante, hogy a lány nem bírta ki és meghalt a kórházban végelgyengülésben. Amikor ezt a hírt megtudta, a vár amit építettek közösen a lány barátjával, összeomlott és darabokra hullott. Teljesen összetört az egész ember, a múltja összetört, jelen összetört, jövő nem érdekelte. Munkáját ott hagyván immárom nem törődve semmivel és senkivel nekiment az egész világnak. Szakmájából kapott fegyvereit nem adta le, hanem megtartotta. Neveket is adott nekik, egyik Sam a másik pedig Rex lett. Sam-nek hívták az új legjobb barátját, Rex pedig a mulatóban meghalt lány neve volt. Két lányról nevezte el fegyvereit, két olyan emberről, kik megtudták változtatni az életét. Egy nap felkerekedett és elhatározta, hogy megkeresi élete értelmét a nagy világban de mindez előtt hagyott egy levelet Samnek. A levélben annyi állt, hogy jövök, mikor kellek. Sam reakcióját, felfogási fajtáját már nem tudta meg, mivel azóta nem hívta őt soha. Ettől eltekintve még mindig imádja Samet és még mindig meghalna érte. Bolyong a világban keresve saját magát.