Név: Nathan Smith

Becenév: Nero

Kor: 24

Születése hely, idő: 1989 Február 8 / Amerika Los Angeles
 
Tartózkodási hely: Las vegas

Csoport: művész

Anyagi háttér:  Középosztály

Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Az átlag ember szemében talán őrültnek nézhető, ugyanakkor a saját világában ennek pont

az ellentettje mondható el. Véleménye szerint csak furábban éli az életét, mint ahogy azt elvárnák tőle. Mindig úgy

fogja fel a napjait, mintha az lenne az utolsó. Épp ezért minden napját élménydússá és kreatívvá teszi.
Viszont a saját elképzeléseinek már nem olyan egyszerü eleget tenni, néha még saját magának sem. Nem éri be egy kósza

beszélgetéssel, találkozással, iszogatással. Sokkal inkább egy lövöldözés, kard párbaj, vagy csupán egy szimpla

verekedés elégíti ki a vágyait. Persze nála sem szabad elfeletkezni a nőkről, ebben viszont kicsit más, mint a többi

hozzá hasonló pisztolyhuszár. Nála a hűség az elsődleges szempont. Jobban szeret egy nő kegyeiért lövöldözni, mint

sem a saját védelméért.
Számára a szerelem és a romantika határtalan tud lenni. Kemény külsője érzékeny belsőt és törődőm érzékeny

lelkivilágot tartalmaz. Vágyakozásai egy nő iránt néha önfejű és makacs emberré tudja tenni. Nem egyszer sodorta már

ez a felfogása őt életveszélybe. Nehéz lenne megmondani, hogy pusztán a szerencséjének, vagy a saját tehetségének

köszönheti az eddigi életben maradását.
Bármerre viszi az útja, Nero sosem hagyja otthon a zenelejátszóját. A zene számára olyan, mint az élet. Ha nem

hallaná akkor olyan, mintha nem is élne. Ha lövöldözésre, verekedésre kerül a sor, mindig egy zene dübörög a fülében.

Szimplán szeret ritmusra fájdalmat okozni másoknak, ez adja meg neki az adrenalint, hogy még jobban élvezze. Saját

múltjáról viszont nem igazán szeret beszélni, még a nőknek sem. Kell neki egy hosszabb bizalmi időszak, hogy

megenyhűljön az emberek felé. Nem feltétlen barátokra van szüksége, hanem egy azt megérdemlő hallgatóságra.



Külső: Külsejével és különös megjelenésével tudja csak igazán magára vonni a tömeg figyelmét.

Kezdve azzal, hogy természetes vörös hajjal rendelkezik. Kiskorában ezzel párszor megtalálták őt az iskolában,

iskolaudvaron, utcán és még párszor otthon is kapott némi savat. Haját nem igen szerette vágatni, csak éppen annyit,

hogy még pont ne lógjon a szemébe elöl. Próbálkozott mindig stílusos frizurákat kihozni úgy, hogy saját magát se

zavarja a haja. Ennek érdekében hordott az esetek 90%-ban sportnapszemüveget, egyrészt nagyon jó divatnak tartotta,

másrészt pedig így már semmiféleképpen sem tudott a szemébe lógni a tincsei. Megkérdezhetnék tőle, hogy miért nem

férfi hajpántot hordott, de eléggé meleg kinézetünek tartotta magát úgy. Odafigyelt ápoltságára, és bőre

hibátlanságára, elvégre egy harcművész és nőcsábász nézzen ki mindig "tettre" készen.
Ami a ruháját illeti, már kevésbé lehet mondani elegánsnak, de annál inkább egyedinek és lazának. Egy melegítő

szettet hordott, minek felsője kapucnis vörös volt, félig összehúzva. Bal és jobb ujján egy fehér színnel

szerkesztett lángnyaláb volt, mint díszítés. Ezek a lángok a könyök résztől kezdődve, vastagon haladtak végig egészen

az ujjak végéig. Melegítője alatt csak egy szimpla fekete, tapadós trikót hordott semmi extrémmel. Végső esetben

nyakában még egy hosszított láncú dögcédula volt, ami lelógott egészen melkasa aljáig. Ami a nadrágot illeti,

teenager srác nézett utána. tény is való, imádta ezt a nadrágot hiszen egy régi ismerőse készítette úgymond egyedi

stílus képpen. Saját egoizmusának bőven megszolgáta a kielégítését. Egy vörös, lazább melegítőnadrág volt, minek jobb

lábán szintén egy fehér lángcsóva vonaglott végig. Már a zsebrészétől elkezdődve, előszőr csak ritkábban, majd a térd

részhez érve már az egész nadrágszárat beterítve ért véget. A verekedéshez is nagyban hozzájárult ez a motívum.

Mindig ezt a lángnyalábot látták utoljára ép szemmel az ellenfelei utoljára.
Cipője pedig magasítot szárú, fehér lábbeli volt, tépőzáras.


Előtörténet: Anyukája kóreai állampolgár volt de megismert egy amerikai férfit, aki körüton volt

az ázsiai államokban. A nő miatt a férfi végül Kóreában maradt pár évre, ez alatt összejöttek és később el is vette

őt feleségül. A férfinek voltak problémái a nyelv megtanulásával kapcsolatban, de szerencséjére a felesége beszélte a

nyugati nyelvet és így megtudták érteni egymást. Munka szemszögéből ez már nem volt megfelelő a férfi szemszögéből,

mert nehezen talált munkahelyet a nyelvi problémái miatt. Két év telt el az esküvő óta és a férfit kirugták az utolsó

megbízható munkahelyéről is. hamar elfogyott a házaspár félretett vagyona is, kénytelen volt a férfinek előállnia egy

Amerikába való utazás ötlettel. Ott tudott volna a nőnek biztosítani elegendő pénzt, lakást, megélhetési feltételt.
Kezdetekben még ellenkezett a felesége, de bele kellett törődnie. Ha itt maradnak, akkor rövidesen csak a híd alatt

kereshetnek maguknak szállást, mivel a nő keresete önmagában nem volt elég az életszínvonalhoz. Így hát Amerikába

költöztek a férfi kérésére és a helyzet nehézségeinek elkerülése érdekében. Los Angelesben talált a férfi megbízható

munkát, lakást és nyugodt környéket. Persze kinek mi a nyugodt környék a mai világban.
A kezdeti nehézségek után sikerült egy határozott és müködő életet kiharcolniuk közös erővel, most már elkezdhettek

gondolkodni azon, hogy egy gyermekkel ajándékozzák meg egymást. így született meg Amerikában Nathan Smith, egy félvér

gyermek, akinek az amerikai nyelv lett az anyanyelve és csak az amerikai szokásokat ismerte meg. Iskolai évei alatt

igen megszórták mindenféle rossz véleménnyel származása és haja színe miatt. Ezt megelégelve iratkozott be

harcművészeti órákra, úgyis tudta, hogy a szülei ezért nem fogják leszídni. Elvégre csak magát akarja

megvédeni...kezdetben. Eleinte még nem alkalmazta, hagyta, hogy párszor helyben hagyják mert minőségien és elegánsan

akart visszavágni. Mindig is bízott abban a mondásban, hogy egyszer mutasd meg a tehetséged, de akkor legyen

felejthetetlen. Ezzel az elméletével az agyában húzta ki és tűrte a veréseket egészen nyolcadikos koráig, mikor már

felkészültnek tartotta magát a megmérettetésre. Egyik napon ismét az udvaron voltak a srácokkal és megint

megpróbálták elverni és elvenni tőle a pénzét. Mire ő csak beállt a harcot kezdő mozdulatba, felemelte a kezét és

mutató ujjával hívogatta őket. Egy gúnyos és szemtelen mosollyal az arcán. Ez a pár másodperces mozdulatsor azóta az

alteregoja lett. A srácok erre vérszemet kapva ugrottak neki, de nem telt bele 5 perc és a földön fogták mindannyian

a maguk különböző, fájó testrészeit. Nathan pedpig csak szét tett kezekkel kérdezte tőlük, hogy most megérte ez a

négy év srácok? Majd egyenként odament mindegyikhez és egy végső rugással döngölte bele mindet az udvar betonjába.
Sulis ideit befejezve ezt a harcművészetet tökéletesen kitanulta és már szinte élvezetből is csinálta a balhékat,

amiből szinte biztosan tudta, hogy ő fog kijönni nyertesen. Ez a hozzáállása keverte őt a leginkább bajba. Idősebb

korára már nem volt elég a puszta keze a véleménye igazolásához és keményebb eszközökhöz kellett folyamodnia. Szülei

ilyenkorra már régen tudták, hogy ebből a gyerekből felnőtt lett és a saját útján kell, hogy tovább menjen. Már sok

olyan alkalom volt, hogy kék, zöld foltokkal tért haza de még nem volt rá példa, hogy alig tudott a lábán is

megállni. Ekkor apja bekérette őt a saját szobájába és komolyabban elkezdett vele beszélni. Megtudta fiától, hogy

belement a nehezebb, alvilágibb problémákba és már nem lehet őt kihúzni belőle. Elindította a lavinát és már nem

lehet megállítani. Puszta aggódása miatt az apja megértőbb és elnézőbb volt vele, hiszen ha már a szart kavarja,

akkor kavarja jól. Adott neki egy díszes dobozt de azt mondta neki, hogy csak akkor nyissa ki, ha már messze jár a

háztól és eszébe se jusson visszajönni ide. Immárom családi otthon nélkül, összeesett arccal és görnyedt testtel

kullogott végig az utcán és nyitotta ki apja utolsó ajándékát.
A dobozban egy egyedien kinéző, ezüstözött, díszített, hosszított csövü hat lövetű pisztoly volt. Ilyen pisztolyokat

eddig csak filmekben látott, aztán eszébe jutott, hogy az apja sem az ártatlanságáról lehetett híres régebben.

Kivette a fegyvert, eltette a melegítője alá, eldobta a dobozt az út mentén és így vágott bele a saját életébe. Nem

feltétlenül rossz ember volt Nathan, hanem már magányos, szűkszavú de őszinte férfi. A büszke harcművészből már csak

egy bolyongó fegyveres lett, aki még azt sem tudja már, hogy mihez fog kezdeni másnap.
Kóborgó lábai egészen Las Vegasig vitték, ahol azt gondolta, hogy itt megéri elkezdeni élni.