Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 17.11.12 5:47

Derek & Barbi

Talán este lehet, határozottan nem tudom megmondani, de minden sötétségbe borult, elszórva van az utcán némi világítás, ezért látom, hogy hova lépek, de arról már fogalmam sincs, hogy merre haladok. Halk slattyogó hang jelzi lépteim nyomát, mikor cipőm talpa találkozik a járólappal. Riadtan tekingetek körbe, egyáltalán nem ismerős a környék, sőt már azt sem tudom, hogy mit keresek én itt, vagy hogy hogyan kerülhettem ide. Kezeimet zsebembe süllyesztem, ekkor veszem észre, hogy bizony van nálam egy cigis doboz. Bőszen veszem ki belőle a szálat, számba kerül, majd a gyújtó segítségével már pöfékelek is. Évezettel szívom jó mélyre magamban, imádom hogy milyen hatással van rám a nikotin. Megnyugodtam tőle teljesen. Utamat nem hagytam abba, elvétve szembe jött velem pár fazon, de mind olyan különösnek nézett ki, vagy csak talán megint én érzem túl jól magam? Meglehet! Sosem szenvedtem üldözése mániában, de úgy éreztem, mint ha valaki követne, egyre inkább hallottam a felém közeledő csattogó lépteket, pánikba estem. Bennem motoszkált, hogy ezt az egészet beképzelhettem magamnak, de viszont a félelmem jobban hatással volt rám, ezért egy romos épület felé vettem az irányt. Óvatosan lépkedtem immár az épületben, mindenhol törmelék és moha volt található a padlón, na meg az a sok indás kúszónövény, amiben meg-meg akadt a lábam. Hangosan káromkodtam is egy nagyot, de gyorsan számhoz kaptam, mert mi van ha tényleg nem vagyok egyedül? Megállok, hátra fordulok, de a Hold által nyújtott világítás édes kevés, az orromig alig látok. Remegő térdekkel, veszek annyi bátorságot, hogy megszólaljak ismét.
- Van ott valaki? - Kétségbeesetten cseng a hangom, nem tudván, hogy kihez szólok, vagy éppenséggel van-e ott egyáltalán valaki és nem csak a fantáziám űzi ezt a játékot velem.

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 20.11.12 16:40

Bevallom már nem egészen tiszta, hogy hogyan is kerültem ide vagy hogy hogyan keveredtem el idáig. De most olyan mindegy... itt vagyok és kész... Mi több nem vagyok egyedül. Egy lökött csajt kezdtem el követni puszta kíváncsiságból. Miből gondolom, hogy nem egészen százas? Az éjszaka kellős közepén járunk és ő láthatóan igen nagy vágyat és kitartást táplál az iránt, hogy eltévedjen az isten háta mögött... valahol a fenébe. Nem nézett volna elég horrorfilmet? Akkor forgassunk egyet Nem túl közelről... Talán még a tisztes távolságon kívül is, de követni kezdtem persze nem túl feltűnően ameddig ez ment. Komolyan érdekelt, hogy mégis hová tarthat ilyen késői órán ilyen elhatározottan a semmibe. Mert valljuk errefelé nem sok minden található és ha mégis... én nem szeretnék összefutni vele... és szerintem ő sem csak még nem tudja.
Nem akartam és még most sem akarom bántani egyszerűen csak utána iramodtam. Senki sem rohanna a vesztébe. Látszólag már ő is eléggé parázik, de akkor meg miért csinálta. Nem tévedtem sokat. Tényleg lökött vagy csak szívott... Az a legnagyobb baj az egészben, hogy gőzöm sincs visszatalálok-e ebben a sötétben. Igen csak kezdünk elkeveredni neki köszönhetően. Egy épület kezd kirajzolódni a sötétben. ez meg mi az ördög? Valami kísértetház vagy mi? Én is a jó után jöttem. Árnyékba húzódtam egy bozótosnál és figyelni kezdtem mit csinál, de akárhogy nézem szerintem fogalma sincs. Megpróbáltam a háta mögé kerülni persze ez már nem sikerült olyan csendesre és valószínűleg észrevett még ha nem is tudja, hogy mit vagy hogy inkább mit. Hallottam felcsendülni a kérdést... Tisztán kivehető volt belőle a rémület. Komoly megerőltetést jelentett számomra, hogy ne nevessem el magam már most, de néhány lépésnyire mögötte megszólaltam szép csendben.
- Szereted a horrorfilmeket? - A sikolya volt az utolsó csepp a pohárban és végleg ki tört belőlem a nevetés. Nyilvánvalóan ő már nem szórakozik annyira jól a kialakult helyzeten, de részben magának köszönheti.
- Csak nem félsz? Remeg a térded. - Micsoda észrevételeim vannak. De még így is... De most tényleg. Még őrülhet, hogy velem futott össze. Én legalább nem harapok... olyan mélyre. De egy biztos... Ő nem fog elfelejteni egy hamar.

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 21.11.12 0:13

Derek & Barbi

Lépkedek, de még is úgy érzem, hogy pár centivel a föld felett lebegek, talán valamit beszedhettem, de annyira lényegtelen, csak az számít, hogy jól érzem magam, még ha arról halvány fogalmam sincs, hogy mi ez a hely, ahol vagyok. Valami dereng egy nagy tömegről, ahol mindenki táncol, hangos a zene és villóznak a fények, mint ha ott lettem volna, mielőtt ide kikerülve bolyonganék, már csak azt kellene tudnom, hogy hogyan kerültem ide és hogy hol vagyok, mert másra sem vágyok, csak egy jó erős italra és féktelen bulizásra, ehelyett elvesztem. Meglehet, hogy behallucinálnom magamnak, hogy lépteket hallok, de inkább nem kockáztatom meg, hogy bárki is utol érjen. Minden porcikám azt suttogja, hogy minél gyorsabban találjak egy olyan helyet, ahol biztonságban lehetek. De sehol senki, zsebeimet átkutatva jövök rá, hogy nincs nálam a mobilom. Ezért más választást nem láttam a helyzetre, megindulok a romos épületre hasonlító valami felé. Szívem majd kiugrik belőlem úgy lüktet. Félek! De még mennyire, hogy félek, pulzusom az egeket veri. Sötét van, nem tudom, hogy hol vagyok, de érzem, hogy nem vagyok egyedül. Piszkosul remélem, hogy valami mellékhatás és attól hallucinálok. Erőt véve magamon teszek fel egy kérdést, erősen reménykedve abban, hogy nem kapok rá választ, de nem! Sikítottam, de még mekkorát, mikor meghallottam, hogy egy férfi hang nekem tett fel egy kérdést.
- Mi ez az elcseszett kérdés? - Hangomban inkább már düh izzott, de még mindig tartottam az ismeretlentől. Lassan fordultam meg, meglepetten néztem rá, valahogy másra számítottam. Nem is tudom mire, talán arra hogy döglött kismacskákat szorongat, vagy vérrel áztatott ruhában bolyong. Meglehet, hogy túl élének a fantáziám.
- Te most komolyan követtél? - Ingerülten vonom kérdőre, óvatosan szép lassan hátrálva. Nem érzem magam biztonságban, nem ismerem, és egy elhagyatott helyen vagyunk, még szép, hogy beindult a fantáziám, de most semmi perverz dologra nem gondolok, sokkal rosszabb és véresebb dolgok futkároznak a fejemben.
- Nem is létezel, sőt itt sem vagy, mindössze csak képzelődök. - Kissé hangosra sikeredett a gondolatmenetem arról, hogy az előttem álló férfi bizony nem valós személy, csak a képzeletem szüleménye. Ki tudja mit vehettem be és milyen hatással van rám.

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 23.11.12 2:46

- Na és hol a válasz? - Teszem fel a kérdést szórakozottan. Kérdésre kérdéssel? Ez úttal bele fér és egyébként is. Tudom, nem vagyok egy Freddy, de azért le sem tudná tagadni a kicsike, hogy komoly erőfeszítésébe telt nem összerogyni az idegbajtól vagy sikoltozva hanyatt homlok menekülni a félelemtől az ismeretlenbe. De még mindig itt áll... velem szemben... Talpon és igen csak zabosan.
- Csak nem a frászt hoztam rád? - Kétségtelenül. Rezeg akár egy nyárfalevél, bár nem rétem én miért szórakozom ezen ennyire jól. De mit törődök én ezzel? Ő okozta magának? egyáltalán mit keres itt és ilyenkor? Ez a tény számomra még mindig ismeretlen.
- Érdekelt, hogy mégis hova a fenébe tartasz az éjszaka kellős közepén ilyen elszántan?! Hogy válaszoljak a kérdésedre... Igen, követtelek. - Kivételesen mindenféle hátsószándék nélkül eredtem a nyomába és úgy vélem ez a kis szórakozás még igazán belefért... a részemről. Nem azért, de igen csak látszott benne, hogy be van rezelve... Valami megváltozott. Úgy jött mind ez idáig mint aki nagyon tudja, hogy hol jár és hogy merre és hogy hova tart most meg mintha gőze se lenne arról, hogy hol van.
Értetlenkedve kezdek el közelíteni felé még akkor is ha továbbra is hátrál. Tartson csak tőlem. Addig a jó neki.
- Te szívtál? Szedsz valamit? Lövöd magad? Mi az ördög van veled? Térj már észhez kis anyám! - Ragadom meg a karjánál fogva és kissé megrázom, hogy éppen ideje volna felébrednie végre... és ha tudja elárulnia végre, hogy hol a csodában vagyunk?!

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 24.11.12 5:17

Derek & Barbi

Ha hinnék a felsőbb hatalmakban, akkor most bőszen imádkoznék, hogy csak egy álom legyen, egy herointól szerzett halovány képzelgés, vagy valami egyéb cucctól komáltam be annyira, hogy hallucinálók. Lövésem sincs arról, hogy mit lőttem be, vagy szívtam, vagy nyelhettem le, de akármi is volt nagyon hatásosnak bizonyul. Ez az érzés a testemben, extázis, amitől jó pár méterrel a föld felett lebegek.
- Gyilkos Tréfa. - Vágom oda neki a választ, ha már ennyire tudni akarja, annak reményében, hogy végre elmegy és békén hagy. Azt sem tudom eldönteni jelen pillanatban, hogy az előttem álló férfi képzelgés szüleménye vagy valóság, az hogy most itt van előttem.
- Oh nem, egyáltalán nem! - Heves ellenkezésbe kezdek. Még ha a frászt is hozta volna rám, nem kell tudnia, pedig de még mennyire hogy megrémisztett.
- Ha haza indultam volna, akkor hazáig követsz? Ez már beteges. - Cinikusan csengenek szavaim, megfűszerezve enyhe dühvel. Felfoghatatlan, hogy bárki is miért akarna követni, de ez még a jobbik rossz, az igazán rossz az már csak az, hogy halovány fogalmam sincs arról, hogy hol vagyok. Inkább hátrálni kezdek a csúszós talajon és a törmelékeken lépkedve, minden mozdulatom könnyed, légies, még mindig a felhők felett érzem magam, ezt az érzést fel nem adnám semmiért.
- Semmi közöd hozzá, de biztosan bevehettem pár cukorkát, amitől fel vagyok dobódva. - Ajkaim sejtelmes mosolyra húzódnak, egészen addig, ameddig el nap kap, erősen a karomat. Felszisszenek, ennek holnapra biztosan nyoma lesz.
- Hát még sem képzelődök, tényleg itt vagy. - Elnevetem magam, ahogyan hozzá szólok. Az előtt még rettegtem tőle, most meg már semmi tekintélye nincs felettem. Még inkább hátrálni kezdek, csak hogy szabadulhassak, de nem enged. Egyre jobban érzem, ahogy a karomban lüktet a vér, ahogy ujjaival szorít.
- Meglehet, hogy neked is kellene valami cucc, mert eléggé merev vagy. - Nézek dühösen egyenesen szemeibe. Szabad kezem számhoz kapom, mikor meglátok valamit, egy elsuhanó árnyék, talán csak ez is egy hallucináció, de róla is azt hittem és most még is itt van előttem, és eléggé szorongat.
- Azt hiszem társaságunk van. - Kikerekedett szemekkel suttogom.

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 27.11.12 12:49

- Akkor meg mit vagy úgy oda? Egy rusnya bohócnál csak is bizalomgerjesztőbb lehetek? - Soha sem csíptem különösebben a figurákat. Csúnyák és ijesztőek... Azt még megbocsájtom ha ijesztőnek talál, mivel szemmel láthatóan valami nem oké vele és legyünk tekintettel a körülményekre, na de, hogy egy rusnya parádézó képződmény is szívet melengetőbb legyen nálam?
- Hajtogasd csak... hátha el is hiszed. - Nevetni volna kedvem, de későbbre tartogatom. Ugyan, még a lába is beleremegett, de persze én sem ismerném be... és a térdem se rezegne mint egy nyárfalevél ha fújja a szél.
Nők..., hogy miért tudnak nyugton maradni a formás kis fenekükön? Ellaposodna?
- Bocsáss meg, nem tudtam, hogy egy lepukkant romos kastélyban laksz... - Nem tudom miben és hogy hol érzi magát, de ő se nem egy hercegnő - bár a modora az stimmel - se nem piroska és én se vagyok herceg, de még csak a vadász sem. Még ha úgy is éreztem magam az elmúlt néhány percben.
Ezt most még ő sem gondolhatja komolyan? Még, hogy haza. Az irányból egyből elvette volna szinte bárki, hogy nem haza indul és akkor még örülhet neki, hogy csak én iramodtam a nyomába és nem egy tucat kiéhezett állat. Most biztosan nem volna akkora szája vagy már tele volna.
- Elég édes? - Cukorkát... Na persze. Egy bedrogozott hófehérke az éjszakában a nagy semmi közepén. Mindig is ez volt vágyálmaim netovábbja.
- Brávó, nagyszerű alakítás és micsoda észrevétel.... - Cinikus hangnemben buknak ki belőlem a szavak. Bámulatos megfigyelőképessége van!
- De tudod... Én szeretek merev lenni... - Talán... ha valahol más hol és más időpontban találkoztunk volna... De nem. Nekünk éppen itt és éppen pont most kellett.
- Elengedlek, de maradj veszteg és el ne fuss...! - Fogalmam sincs, hogy mit láthatott, de én az ég világon semmit sem látok csak romokat, sok fát meg levelet meg bozótost. Ha most egy mókussal vagy bármilyen erdei állattal akar vagy próbál meg kiakasztani azért elég pipa leszek.

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 27.11.12 13:23

- Egyáltalán nem vagy bizalomgerjesztő. - El is fintorodok, ahogyan ránézek, mindenesetre jobban örülök neki, mint egy bohócnak, mert azoktól a hideg ráz ki. Valójában egyáltalán nem örülök a társaságának és azt sem értem, hogy honnan bukkant fel olyan hirtelen. Nem rég még egyedül bolyongtam, most pedig itt boldogít, ez az idegen.
- Neked kellene elhinned. - Dacosan szólalok vissza, sosem volt az erősségem, ha arról volt szó, hogy befogjam a számat, ezért előszeretettel feleselek vissza.
- Nem itt lakok, csak tettem egy kis kitérőt. - Mindkét kezem jár magyarázás közben, ahogyan a szám is. Nem is értem, hogy minek mondok neki bármit is, semmi köze ahhoz, hogy mit teszek, vagy hogy hová megyek.
- Oh pont annyira édes, amennyire szeretem. - Végig nyalom felső ajakamat, utána pedig elmosolyodok. Bár érzékeim tompák, még mindig érzem az ereimben lüktető adrenalin löketet. De akármennyire is nem szeretném kezdek betompulni, mármint nem érzem olyan intenzíven a cucc hatását, mint azelőtt. Pedig most rám férne egy kis pörgés.
- Ha ennyire tetszik az előadási stílusom, talán eljátszhatom neked az eltűnéses trükköt is. - Elég lenne mindössze egy pillanatra elengednie, vagy megfordulnia, hogy megpróbáljak felszívódni a semmibe.
- Áh, akkor te minden bizonnyal azt a kék cukorkát szereted. - Cseppet provokálni próbálom, mikor enyhén szóba hozom, hogy biztosan azért szeret merev lenni, mert túl sok a viagra fogyasztása. Bár az is meglehet, hogy nem esik le neki a poén, vagy nem találja annyira viccesnek, mint én.
- Csak szeretnéd. - Suttogom, mikor már elengedett. Lassan hátrálni kezdek, egészen addig, ameddig hátam falba nem ütközik, ekkor egy hatalmasat sikítok.
- Bocsi. - Alig, hogy ki bírtam nyögni. Hisztérikus nevetésbe kezdek, kezeimet szám élé téve próbálom halkítani magam, de egyszerűen nem megy, olyan vicces számorma ez az egész. Először, mint ha láttam volna valamit, aztán megijedtek a falton, aminek neki mentem. Mi jöhet még?

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 29.11.12 23:06

- Hát te sem vagy túl szívet melengető, hogy megnyugtassalak... - Nem sértésnek szántam, egyáltalán nem. Na de tényleg nem. Meg tudom érteni félelmeit. Nem alaptalanok... és a fene se kérte, hogy bízzon meg bennem, még csak az hiányozna. Na ott kezdődnének a bajok. Akkor már inkább tartson tőlem, nem mintha attól összébb húzná magát, de főként a száját, mert valakinek nagyon felvágták a nyelvét, ami a körülményeket tekintve talán mégsem olyan jó taktika. Mert hát ostoba tévhit ha úgy hiszi, hogy a nagy szája fogja megvédeni. Ha bántai akartam volna már rég megtehettem volna. Nincs itt semmi és senki.
- Ahhoz meggyőzőnek is kellene lenned. - Gúnyosan vágok vissza majd elhúzom a számat, amit aligha láthat ebben az isten verte sötétben. Én nem egy érett, magabiztos és határozott nőt látok magam előtt, csak egy láthatóan kábszeres csitrit aki még pluszba be is van rezelve és a jó ég tudja miket hallucinál be. Inkább nem akarok tudni róla.
- Igen-igen... Persze-persze... Hát persze. - Ez már szinte nevetséges... és ez a műsor. Attól még nem lesz sokkal hihetőbb, hogy össze-vissza hadonászik mindkét kezével. Vajon elmondjam neki? Áh, inkább nem.
- Na és mégis hová mennél? Ugyan már! - A nagy büdös semmi közepén vagyunk és lefogadom... bármibe lefogadom, hogy gőze sincs arról, hogy került már ide vagy, hogy merre kellene menni, hogy kikeveredjünk innen. Ide se találna el még egyszer ebben az állapotban- és egyébként se - nemhogy vissza.
- A cukorka nem túl gyerekes? - Olcsó játék - na jó, annyira azért nem az - hülye gyerekeknek. Érte, én, hogy egyszer meg ugye aztán még egyszer mindent ki kell próbálni, de könyörgöm... Látszik, hogy nincs úrrá magán ás ez még arra sem elég, hogy provokálva érezzem magam.
Egy árva szó nélkül nézem végig mit művel, ami már több mint nevetséges, de valahogy most még ehhez sincs kedvem, vagyis kivárom a megfelelő időt. Arcomat kezembe tehetem amolyan ez nem lehet igaz képpen majd tágra nyílt hatalmas szemekkel nézek vissza fel rá mint aki szellemet látott. Halálosan komoly és rémült tekintetek próbálok magamra erőltetni majd óvatosan lassú léptekkel hátrálni a kezdek miközben tekintetemmel a falra meredek és a rajta tátongó óriási űrre ahol vagy láttam valamit elsétálna vagy nem. Talán csak egy kutya volt, talán csak egy fa árnyéka. Majd ő megmondja, hiszen sokkalt de közelebb volt és csak hallott valamit. Azt hiszem kezdek én is bekattanni tőle.

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 30.11.12 0:38

- Ez aztán kedves volt, ha nem tetszik a pofám, akár el is mehetsz. - Sértetten vagdosóm hozzá szavaimat, bár képzeletben már téglákat csapkodok neki, de egyelőre ez még csak a fejemben játszódik le.
- Nem hiszem, hogy most meggyőző tudnék lenni, most laza vagyok. - Akár csak, mintha részegek akadozva ejtem ki szavaimat, fülig érő szájjal közben, bár csak tudnám, hogy minek örülök ennyire, de sajnos azt már rég elfelejtettem, ha egyáltalán volt okom bárminek is örülni. De egyelőre annak is nagyon tudok örülni, hogy még egyben vagyok, egy ilyen dohos helyen. Morcosan legyintek egyet, persze zavar a stílusa és a hitetlenkedése, de most még sem ez a legnagyobb problémám.
- Valahol csak kell lennie egy taxinak, ami szépen haza visz. - Vagy ez, vagy megvárom ameddig felkel a nap és elmúlik a szer hatása, hogy testemet az elvonási tünetek sanyargassák, amik pont olyan elviselhetetlenek, mint a mostani helyzetem is. A semmi közepén vagyok egy vad idegennel, aki nem túl szimpatikus számomra és nem is értem még mindig, hogy miért pont engem kell boldogítania.
- Kinek, hogy... - Egyszerűen megrántom vállaimat, szeretek filozofikus kérdéseket boncolgatni, főleg ilyen állapotban, de most nem érzem magam teljesen formában, hogy megválaszoljam, mert többféle nézőpont is van, nem szeretném ráerőltetni a sajátomat. Valaki sosem lesz eléggé felnőtt, hogy túl gyerekesnek érezze az elfogyasztott cukorkákat.
Mikor már végre sikerült abba hagyni nevetésemet, ami attól jött rám, hogy neki mentem a falnak, ami hátam mögött van, elképedve meredek rá. Teljesen a frászt hozza rám ezzel a tekintettel. Megmeredtem, biztosan csak pár másodpercig, de nekem napoknak felelt meg. Gondolkozás nélkül kezdtem el sikítani, ahogy lábaimat meg tudtam mozdítani. Ez a hely, kiráz tőle teljesen a hideg. Úgy érzem, hogy a falak egyre csak összébb mennek, mi pedig minket pedig agyonnyom.
- Nekem ennyi elég volt. - Nyögöm ki két nagy sikítás között. Gondolkozás nélkül szapora léptekkel, már-már futva indulok el valamerre, hogy kiutat találjak innen, ami nem is olyan könnyű, mint elsőre hittem.

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 30.11.12 1:24

- Belegondoltál már miféle csodák történhetnének ha olykor-olykor csak két percre befognád azt a cuki kis szádat? - Csak sikerült megsértenem és ha majd a drága időm engedi talán még meg is sajnálom. Ugyan már, hisztérika. Fél másodpercre léptelen be fogni azt a fene nagy száját. Ha nem tetszik a pofám? Hát ekkorával maximum is csak egyféleképp lehet szívet melengetni... ha előtte valami mást melengetsz.
- Csak, hogy nem esel szét. - Hát ebben az egyben igaza volt, ahogy abban is, hogy egyre kevésbé csípem. Csak azt tudnám mi az ördög tart még mindig itt, de valami azt súgja szétválni sem lenne okosabb, amire pedig a nyakamat tenném... Gőze sincs, hogy merre kell menni. Szóval itt ragadtunk és nekem nem sok kedvem van idekint bóklászni és még jobban eltévedni. A fenének kellett nekem utána jönnöm. Már az elejétől gyanús volt a dolog és gondolhattam volna, hogy valami hiányzik... vagy épp ellenkezőleg... valamiből túl sok volt.
- Akár egy limuzin is. De el árulnád mégis mit hablatyolnál össze a sofőrnek? Mégis hova hívnád? Csá öreg... Fogalmam sincs hol vagyok, de gyere értem? Hatásos kis szöveg. - Egyre inkább kezd elegem lenni. Kellett nekem belemásznom ebbe a szarba. Nem is tudom már mit is képzeltem? Én se repesek a boldogságtól, na de ő se egy bájgúnár. Valahogy nem fog fájni a szívem utána ha egyszer - vélhetően reggel - kivergődök ebből az istenverte akármiből.
Egyszerűen nekem se kellett több, hogy elkapjon egy kisebb nevetőgörcs mit sem törődve a körülményekkel. Nem bírtam abba hagyni. Már a hasamat fogtam és hullottak a könnyeim.
Ez a nő teljesen meghibbant. Szemeimet törölgetve indulok meg utána, azaz a hang irányába.
- Hé, hibbant tyúk! - Szólongatom nem túl kedvesen még mindig nevetve csak kár, hogy így szart sem hallok, de még nem jár messze, nem járhat messze.
- Cukorkás lány! - Haladok tovább a hang irányába. Egy szusszal nem fogja túl sokáig bírni. Már pedig őt most elsősorban a félelme irányítja, de előbb utóbb úgy is meg kell állnia ki fújnia magát, amikor is majd rá döbben, hogy még jobban el tévedt és még nekem is jobban örülne mint az ismeretlen és igen csak ijesztő kopogásoknak, reccsenésnek, zördülésnek...

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 30.11.12 1:42

- Oh, tudod mit? Nyald ki! Nekem te nem fogod megmondani, hogy mikor kussoljak be. - Egyértelműen kezdek észhez térni, de nem eléggé, mindenesetre elég ahhoz, hogy ne hagyjam szó nélkül azt, hogy célozgat arra, hogy legyek csendben.
- Azt későbbre tartogattam. - Már most is úgy érzem magam, mintha szét lennék esve, csak hogy engem a legjobb ragasztó tart össze.
- Nem hiszem, hogy lenne itt térerő, és upsz telefon sincs nálam. - Gyorsan zsebeimhez kaptam, de a cigis dobozon és a gyújtón kívül nagyon nincs más benne.
Telekesen rám hozta a frászt, ezért engedtem az egyik legősibb ösztönnek a menekülésnek. Valami kúszó, akármibe megbotlottam, nagy csattanással estem le az enyhén sem retkes padlóra. Sötét van, bár annyit láttam, hogy valami növény fogságába estem. Bár nem vagyok hívő lélek, de még is erősen imádkoztam, hogy csak az elmém játsszon velem. Esküszöm úgy látom és már érzem is, hogy ez a valami egyre inkább lábam köré fonódik. Kétségbeesetten kezdem el kiszabadítani lábamat, nem is tudom, hogy könnyeim miért folynak arcomon, sírásomtól, vagy nevetésemtől, mindenesetre eléggé szétvertem magam. Most egyáltalán nem érzek fájdalmat, tárt karokkal várom a józan pillanataimat, ahol majd jajveszékelve fogom utálni magam mostani bénaságom végett.
- Ez meg akar enni! - Tovább is az indás növénnyel küzdök, de helyzetem teljesen kilátástalan.
- Hess! - Szólok rá, de látszólag nem használ, orrom alatt szitkozódó szavakat mormolok, kezdek bele törődni helyzetembe. Biztosan valami húsevő növénynek fáj rám a foga, de egyáltalán nem akarok én lenni az előétel, sőt semmi sem akarok lenni, ezért tovább folytatom bátor harcomat ellene. De csak még jobban bele gabalyodtam, ennyi, kész, feladtam. Előrántottam zsebemből cigimet, amit meggyújtottam, úgy csaptam magam hanyatt a hideg földön. Két apró sóhajtás között fújtam ki a füstöt. Azt hiszem újból hallucinálok, hallok valami neszt, de pontosan beazonosítani nem tudom, ezért nem is fordítok rá túl nagy figyelmet, inkább csak élvezem, hogy csapdába szorultam, adjuk meg ennek is a módját!

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 30.11.12 20:37

- Hát tegyed szét azt a két csábos lábadat kis anyám! - Mutatok két kezemmel szét felé, hogy ebből már igazán nem fogunk problémát csinálni és nem látom különösebb akadályát csak nyisson nekem utat. Legalább még én elvolnék - a nagy munkában - nem fecsegne... garantáltan! Gondoskodnék róla, hogy szavak helyett valami egészen más hagyja el a száját meglehetősen sűrűn és hangosan.
- Össze is kellene majd kaparnom? - Mert akkor nem lenne rossz ha némi tekintettel volna rám is és nem menne túl messzire és minél kevesebb és nagyobb darabokra hullana, mert avval még elbírok és egy jó ragasztó csodákra képes... egyszer. Később már bizony annak is nyoma marad... Idővel elég csúnya.
- Akkor meg ne ossz itt az észt nekem...! - Azzal én is tökéletesen tisztában vagyok, hogy mit kellene csinálni és mi jönne most baromira jó, de mivel egyikre sincs ki látás akár be is lehet kussolni. Úgy mellékesen nálam van telefon, de neki erről nem kell tudnia és a kezébe nem adnám és ahogy nagy okos kis asszony mondta: úgy sincs téróra, egy deka se.
Egy istentelenül nagy csattanás üti meg a csendet én pedig szaporábbra vettem lépteim és a hang irányába indultam. Ezt nem hiszem el. Ennyi bénázást... ez már nekem sok így egyszerre.
Csak merem remélni, hogy nem csapta szét magát én pedig nem fogok vérfürdőt látni és, hogy még eszméleténél van, mert nincs kedvem hős megmentőt játszani és nem is állna jól nekem. Nem az én posztom.
- Ne szerencsétlenkedjél már... - Nem mutat jót vele és ha nem tűnt még fel neki. Kúszónövény... Minél jobban szenved annál inkább belegabalyodik...
- Reménytelen eset vagy, ugye tudod? - Vágom le magam mellé majd én is lazán rágyújtok figyelembe nem véve, hogy még mindig az aljnövényzet fogáságban van. Í€gy legalább biztosra vehetem, hogy nem fog eltűnni.

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 30.11.12 21:53

- Még mit nem! Csak szeretnéd. - Mikor rávágtam, hogy nyalja ki, nem hittem, hogy ilyen vállalkozó kedvű és tényleg megtenné. Sok örültségben benne voltam már, de most nem csábít igazán a gondolat, hogy nyelvével kényeztessen, valahogy nem izgatott fel kellőképpen, nem hogy engem, de még a fantáziámat sem.
- Nem, neked egyáltalán nem kell semmit sem tenned. - Elképedve meredek rá, hihetetlen hogy még mindig itt van, hogy nincs jobb dolga, direkt engem kell szórakoztatnia?
Inkább már meg sem szólalok, valahogy csak kibírtam, hogy ne mondjam el erről is a véleményemet, mert mint mindig mindenről erről is van, csak most megtartom magamnak. Már nem értek semmit, azt sem tudom, hogy valós dolgokat vélek-e látni, vagy csak a képzeletem játszadozik velem, de nem akartam megvárni, hogy kiderüljön, ezért minél messzebb szerettem volna jutni. Sötét van, egyre inkább beljebb keveredtem, ahelyett, hogy megtaláltam volna a kiutat.
- Mondjuk segíthetnél, mielőtt ez a valami teljesen bekebelez. - Olyan ez, mint a hínár. Ott sem szabad kapkodni, csak szépen nyugodtan kell kiszabadítani magadat, ha csapdába estél, máskülönben még erősebben fonódik rád és véged. Érdekes, különös dolgok jutnak eszembe ilyen szétcsúszott állapotomban állapotomban.
- Dehogy vagyok reménytelen, csak olyan kényelmes itt fetrengeni, gondoltam ki nem hagyhatom. - Hangom már-már csöpög az iróniától. Még egy slukk a cigimből, amit mélyen letűzök, majd ülő helyzetbe tornászom fel magam.
- Nézd ketchup. - Térdemnél felszakad nadrágom, nem nagyon de azért még is látszik a szivárgó vér. Mutató ujjamat belé mártom, utána pedig lenyalom ujjamról véremet. Imádom ezt a vasízt.
- Ugye még véletlenül sincs nálad semmi erős, amivel enyhíteném még nem létező, de nem sokára előtörő fájdalmaimat? - Felé fordulva, angyali vigyorral képemen próbálok hatni rá. Ha valami kell, akkor tudom ám szépen is kérni, de nem hiszem, hogy lenne nála bármiféle alkohol, vagy egyéb, amitől szárnyalhatnék.

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 03.12.12 19:27

- Te ajánlottad fel! - Nem ártana kicsit megfontoltabban csacsogni, mert még a végén szaván fogom és lássuk be igen csekély eséllyel indulna ellenem és abban se bízzék túlságosan, hogy hagynám magam csak azért mert nő! Nem különösebben hoz lázba a tudta és egyébként se! A poént félretéve egyetlen percig se gondoltam komolyan, hogy meg is tenném, de hát akkora szája volt és láthatóan nem tudja mire használni. Még ahhoz sem volt elég jó, hogy felcsigázza a fantáziámat, még azokat a gondolatokat is kiirtotta bennem, amiken akkor agyaltam amikor követni kezdtem. Sokkal rosszabb mit amire számítottam.
- Nem is erőltetném meg magam! - Szájalni, drogozni, hülyeséget csinálni... Tíz pontos teli találat! Amibe még bele gondolni is rossz és még feltételezni is katasztrófa... talán még hasonlítunk is. Kicsikét magamra emlékeztet néhány évvel ezelőttről, csak én annyival okosabban csináltam és voltak határok.
- Nem hallottam a varázsszót! - Igen, mi tagadás jó szórakozom. Még, hogy szabadítsam ki? De hát minek? Én még egyszer aztán biztos nem fogom megkeresni. Nem vagyok óvóbácsi. Így legalább nyugton marad, mi több... egy helyben... Itt! Szájalni és futni tud! ezt már én is tudom! Volna még valami amiről tudnom kellene?
- Egyre meg... - Vontam meg a vállam majd legyintettem egyet. Reménytelen, őrült, zakkant, hibbant... Oly mindegy!
- Chilis legalább? - Kérdeztem rá, mert hogy én azt szeretem a legjobban és talán kiharcolnék magamnak némi kóstolót. bár meglehetősen gusztustalannak tartom a kis produkcióját. Úgy látszik ő sem lehet eléggé őrült.
- Csak tudatnám veled végig szándékoztam nézni és piszkosul élvezni...! - Ennyi kínlódás után az a minimum, hogy kicsit hagyom szenvedni.

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 03.12.12 20:54

- Nem hittem, hogy annyira ki vagy éhezve, hogy még bele is mennél. - Sok mindent el lehet rólam mondani, de hogy ribanc lennék azt nem. Ha magamnál vagyok és nem éppen Angyalföld felé tartok, akkor megválogatom partnereimet.
- Remek, úgy lesz a legjobb. - Feldúlt vagyok, kezdem érezni, hogy szervezetem minél több szert igényel. Lassan olyan leszek, mint a kényszerevők, csak azzal a kis különbséggel, hogy én nem étellel tömöm magam, hanem különféle káros szerrel, amitől jobban érzem magam.
- Miféle varázsszót te szerencsétlen? - Cinismustól túláradó hangnemben vágom oda hozzá. Megeshet, hogy nem ez volt életem legjobb ötlete. Itt fekszek a földön ebbe a dzsuvába bele akadva, úgy hogy itt van velem egy ismeretlen férfi, akitől bármi kitelhet.
- Kóstold meg és rájössz. - Még mindig azzal vagyok elfoglalva, hogy alaposan lenyalogassam ujjamról véremet. Végül is csak az enyém, akkor miért hagynám, hogy kárba vesszen?
- Rohadtul bekaphatod! - Hatás kedvéért középső ujjamat is felmutatom neki. Aztán csak bele szívok ismét a cigimbe, miközben fújom kifelé a füstöt, elpöckölöm valamerre a csikket. Még a távolból pár pillanatig látszik a parázs fénye, de aztán megadva magát kialszik.
- Esetleg ha kiélvezted magad a látványomtól, vagy ha már el is sültél tőle, akkor nyugodtan eltakarodhatsz a picsába. - Hát normális vagyok én? Kötve hiszem! De, most még sem félek, nem tudok félni, még ha lábam mindig fogságban van, és semerre sem tudok menekülni.

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 09.12.12 16:01

- Csakis neked köszönhetem... ezt is. - Én barom! Kellett nekem utána jönnöm... Nem mintha most bármivel is jobban érezném magam vagy annyival is jobban érdekelne. Francokat érdekel mit hoz a holnap, de még egyszer ekkora balfasz nem leszek. Inkább nem akarok most még csak bele gondolni sem, hogy hol lehetnék most éppen ha nem játszottam volna meg a humanitárius lelket.
- Túl sok volt a cukorka? - Nem fogok örömtáncba kezdeni és könnyeket hullajtani csak mert valami ostobaságban képesek voltunk egyet érteni. Egyáltalán nem érdekel. Bár tény, hogy ha másban nem is, de ebben talán igaza lehet, sőt! Láthatóan nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon. Túl sok volt az édesség vagy túl kevés? Nem elég? Ismerős. De ha tudod, hogy nem bírom ne csináld. Egyébként se... és nem is áll jól neki vagy csak egyszerűen nem tudja mit és hogyan kellene tennie... Elveszett... Szó szerint. De én aztán többet nem fogom keresni! Ostoba liba.
- Igen, szerencsétlen. - Mindazonáltal helytelenítem a választ és ami engem továbbra is maradhat ott ahol van. Szerencsétlen... Bolond. Ha nem sikítozott volna mint egy félkegyelmű hanem kussban maradt volna a picsáján talán most nem ott üldögélne. Remélem elég kényelmes.
- Kösz nem, csak belőled jön... - Rövidebbre fogva semmire sem tartok igényz belőle még arra a kis húsira sem, amit úgy felajánlott... és ha olyan a vére mint a nyelve... Azt hiszem ezt a kört passzolnám.
- Oh, ne haragudj. Nem tudtam, hogy még képes vagy bárkinek is imponálni, más különben egész biztosan több figyelmet szenteltem volna rád. További szép estét! - Besokalltam... Azzal felpattantam és lassú léptekkel kezdtem l távolodni a sötétbe esélyt adva a megfontolásra ha mégis inkább velem tartana.

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 10.12.12 4:40

Nem mondok semmit a megjegyzésére, csak szemet megforgatom, amit nem hiszem, hogy láthat, tekintve a gyenge fényviszonyoknak hála. Ezen a helyen még sosem jártam. Nagyon is elhagyatott, romos hely, ide ép elméjű emberek csak nem sétálnak be csak úgy. Azt hiszem, hogy túl sok horrorfilmet néztem, amiknek az ilyen helyek voltak a helyszínei. Színésznő lévén tudom, hogy amik a filmekben vannak, azok nem valóságosak, de még is valami félelemérzet még is nyomaszt.
- Nem, éppen ellenkezőleg, abból sosem lehet elég. - Elmém kezd tisztulni, ahogyan az anyag hatásai csökkennek. Kellene legalább még egy adag, hogy újból a fellegekben érezzem magam és nagyból szarjam le, ami körülöttem van. Az már mindegy lenne, hogy vénásan, tablettában, vagy porban jutnék hozzá, csak kapjak még egy kis falatnyi mennyországot.
- Nem tudod, miről maradsz le. - Nyalom végig kicserepesedett ajkaimat, eltüntetve róla az utolsó csepp vért is. Abban pedig teljesen biztos vagyok, hogy ha valaki a véremet elemezné egyből elszörnyedne, mikor meglátná, hogy mennyi illegális termék található meg a vérvörös életető nedűben, ami belőle származik.
- Te most szopatsz? Még is innen hogy szabadulok ki, vagy várjam meg, ameddig a patkányok lerágják a lábamat? - Kiáltottam utána reménytelenül. Elkeseredetten feküdtem ismét vissza, ha már innen nincs kiút, legalább egy szexi pózban haljak meg. Még párszor hallottam hangomat visszhangozni a hatalmas üres folyóson.
- Sajnálom. - Nehezemre esett, de valahogy kinyögtem, hátha segít eddigi helyzetemen, mert az már biztos, hogy rontani ezzel nem ronthatok ezen. Vagy tényleg nem jön vissza annyira kiakasztottam, vagy csak így akar próbára tenni és arra vár, hogy megalázkodjak előtte, hogy ezzel is basszak rá egy lapáttal az önelégültségére.

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 12.12.12 14:27

- Ne félsz, hogy majd megárt a szép külsődnek? - Kérdeztem fanyar ábrázattal. Fogalmam sincs neki mi volna még képes ártani, de őszintén nem hinném, hogy lehetne még rosszabb is... vagy elviselhetetlenebb... Már a sírógöcs kerülget ettől a nőtől! Nőtől? Kis csitritől? Mert hát az összkép így minden csak nem nőies... és én gyerekekre nem pazarolnám az időmet. Kicsi lány... Kis butus... vagy csak simán ostoba liba? Meglehet. Csak, hogy fel nem száll dühében, vagyis szeretne, de ez most nem fog menni. Nincs amit ne tudnék már elképzelni Az sem lepne már meg ha egy váratlan pillanatban a leveleket vagy a fűszálakat kezdi el rágcsálva remélve, hogy attól majd beáll megint. Mondjuk az sem kizárt, hogy követelőzve nekem esik, de hát az veszett ügy.
- Titkon mindvégig ettől tartottam. - Bukott ki belőlem megfűszerezve gúnnyal és iróniával és mindennel ami kell.
- Még nem, de ha szeretném talán megteszem. - Fakadt ki belőlem a nevetés. Egyszerűen nem tudtam magamban tartani. Kicsit visszataszító gondolat azok után, hogy végig néztem mit leművelt és mi mindent a szájába nem venne... Na jó, ez határozottan és teljes mértékben viccnek szántam és egyébként sem hiszem, hogy kapna a lehetőségen.
- Megfontolandó. -Vonnom meg vállam már a távolból. Sajnálni? A legkevésbé sem sajnálom. Azt kapta amit megérdemelt. Magára maradt és magának is való. Minek pofátlankodnék be a magánszférájába? Önmaga is sok!
- Nem sajnálod! Nem is kell, hogy sajnáld, amúgy sem érdekel. Boldogul hercegnő! Tűntem elő a sötétből. Az esély mindenkinek megadatik... Előhúztam egy zsebkést aminek pillanatok alatt reccsenésre kényszerítettem néhány faágat és kúszónövényt. Majd ismét felemelkedtem és egy szó nélkül leléptem. Meglehet nem elég gyorsan.

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 12.12.12 21:58

Értetlenkedve meredek rá, valahogy nem értem, hogy ehhez a témához miféle úton jutottunk el, pontosan ugyan úgy értetlenül állok a dolgok előtt, ahogyan ide jutottunk. Mert halovány fogalmam sincsen arról, na meg arról, hogy innen hogyan fogok kijutni és haza találni, de pozitívan állok hozzá, valahogy majdcsak.
- Szóval szerinted szép a külsőm? Ezek szerint bejövök neked? - Kérdezek rá pofátlanul, sunyi vigyorral a képemen. Mert ha ilyen szavakkal áll elő, abból csak azt tudom leszűrni, hogy eléggé tetszhetek neki. Bár, ha jobban bele gondolok nem lehetek most valami szép látvány a kócos hajammal és a lefojt sminkemmel. De végül is azt sem tartom kizártnak, hogy pont erre gerjed.
- Mindig is tudtam. - Hasonló modorral szólalok vissza. Azt hiszem beteges, de valamilyen szinten élvezem ezt az adók-kapok játékot, amit vele űzök.
- Annyira tudtam, hogy csak arra vágy, hogy a számban láthasd a szerszámodat. - Határozottan viccnek szántam. Nem terveztem, hogy egy ilyen helyen, ahol most vagyunk letérdelek elé és kielégítem, nekem most bőven az is elég, hogy fekszek a földön az aj növény fogságában. Reménytelennek látom ezt az egész helyzetet és tényleg halvány sejtésem sincs arról, hogy hogyan szabadulnék ki magamtól, úgy hogy nem segítene benne. Alig akartam elhinni, felülve egy árva szó nélkül néztem végig, hogy kiszabadít, olyan könnyedén, mintha csak egy papírlapot szelne át a pengéjével. Most, hogy tudtában vagyok annak, hogy van nála kés, még így sem vagyok képes befogni a pofámat, valahogy nem tudok attól tartani, hogy belém döfi.
- Igazad van, kurvára nem sajnálom! Úgy, csak lépjél le, mert az a legkönnyebb, micsoda egy gyáva húzás, csak gratulálni tudok hozzá! - Miután feltápászkodtam a földről teljes hangerővel ordibálom utána a sötétben, attól sem tartva, hogy dühösen vissza jön hozzám, de ennek nem sok esélyt adok.

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 13.12.12 9:49

- Már megbocsáss, csak finoman akartam fogalmazni. - Ki tudja miféle idegrohamot váltottam volna ki vele, de erről még most sem vagyok lekésve. Tény ami tény. Nem igazán fogott meg, bár gőzöm sincs neki ebből mégis mennyi eshetett le. Már az első pillantásomkor sem úgy néztem rá. Ez van. Nem mozdult meg semmi... Nem is nagyon tudnék a külsejéről nyilatkozni. Még számmora is meglepő a dolog, de nincs véleményem róla. Viszont ez nem azt jelenti, hogy jó mélyen a földbe akarom tiporni az önérzetét így megpróbáltam nem túl nyers lenni és egy kék masnit kötni gondolataimra, ami már túl nagy sikert aratott.
- Na és azt is megtudnád mondani, hogy most mégis hol az ördögben vagyunk? - Ha már ilyen mindent tudó okostojás lett hirtelenjében talán erre is tudja a helys választ. Mindenesetre lekötelezne vele és valamelyest megkönnyítené a kettőnk dolgát és rövidebbre fogná szenvedéseinket amit át kell élnünk egymás kiváló társaságában.
- Hát belőled sem lesz egy médium. - Nevettem el maga, de tényleg. Ez az egész még viccnek is rossz, még a puszta feltételezés is.
- Ne szerencsétlenkedjél már... - Én colnék a gyáva alak? Talán én sajnáltatom magam? Még csak meg sem próbáltam feltalálni magát. Egyetlen egyszer egy pillanatra sem. Biztosan az már túl megerőltető a számára. Na én ezt tartom a szánalmasnak és a túl könnyűnek. Elterülve bagózva a nagy semmi kellős közepén várva a jó szerencsére.
- Komolyan mondom, téged könnyebb volna arrébb tenni mint odébb tessékelni. Könyörgöm... Vonszoljad már a kényelmes kis seggedet! Élénkebben, nem érek rá! - Nem hiszem el, hogy ezt most tényleg én mondtam, már megunt. Miért nem tudtam csak egyszerűen itt hagyni?

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 14.12.12 19:31

- Ne is tagadd, hogy az eseted vagyok, felesleges is lenne. - Nem tekintem magam beképzeltnek, mindössze tisztában vagyok az adottságaimmal és elő is fordul, hogy jól is tudok kinézni, ha összeszedem magamat. De jelenleg nagyon is abban a szétcsúszott állapotomban vagyok. Képtelen vagyok ellen állni ezeknek a kis cukorkáknak, amikkel tömöm magam. Legalább így minden érzékem eltompul, nem érzek semmiféle fájdalmat, csak is a bódító érzést, ami annyira édes, hogy szavakba sem lehet önteni.
- Annyi biztos, hogy egy romos valamiben, ahol még sosem jártam, de már bánom, hogy itt kötöttem ki. De ha te lettél volna olyan szíves és nem követsz, akkor nem is hozhattad volna rám a frászt, mert csak ezért kötöttem ki itt, szóval minden a te hibád. - Nem arról van szó, hogy mindent a nyakába akarok varrni, de erről tényleg ő tehet. Nem paráztam volna be és mentem volna tovább a semmibe annak reményébe, hogy valahogy csak haza jutok, helyette pedig itt kötöttem ki, vele!
- Miért talán belőled igen? Most jól is jönne ha valaki médium lenne közöttünk, legalább megtudnánk mondani, hogy most még is jól a picsában vagyunk. - Ridegen vetem oda. Egyre jobban aggaszt az, hogy nem tudom, hogy hol lehetünk, de őt elnézve még élvezi is a kialakult helyzet.
- Akkor még is mit kellene tennem zsenikém? - Talán tényleg szerencsétlenkedek, már jó régen elhagyott a szerencsém, ezért nem is csodálom, hogy most ez történik velem.
- Most komolyan azt várod el tőlem, hogy majd követni is foglak? Ember nézzél már rám, teljesen szétvertem a térdemet, szerinted csak úgy utánad fogok így szökdécselni? - Vonszolni is alig tudnám magam ebben az állapotomban, arról pedig nem is beszélve, hogy mennyire fáj a lábam, ha arról van szó, hogy rá kellene állnom, nem hogy még menni is.

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 15.12.12 19:40

- Felesleges is lenne tovább tépnem a számat. Felőlem aztán képzelj amit csak akarsz, de ez a tényeken mit sem változtat! - Közöltem vele szerény véleményemet enyhe kis cinizmussal és szánalommal megfűszerezve. Ez nevetséges. ezek után bele sem mernék gondolni miféle tévhitben tengetheti napjaim. Még, hogy az esetem? Viccnek is rossz, nem még feltételezésnek. Nem tagadom, megnéztem már magamnak, de semmi. Nálam még csak az átlagosat sem üti.
- Ha ettől neked most jobb lett... - Vontam meg a vállam fintorogva. Le sem tudnám tagadni, hogy mennyire teszek erre az egészre. Remélem azt egy percig sem gondolta komolyan, hogy valamilyen szinte érdekel is, hogy hibás vagyok vagy sem, de még kevésbé a véleménye. Lássuk be, nincs már egyetlen egy ütőképes lap se a kezében.
- Ha nem idegesítenél folyton és pattognál ha kell ha nem talán ki tudnám deríteni. Egy óvodás kis csoporttal nincs annyi gond mint nekem veled... - Förmedtem rá kissé talán ingerülten. Még a saját gondolataimat sem hallom tőle, nem hogy így még bármi használhatót is ki tudjak találni.
- Elsőnek mondjuk próbálj meg kevésbé az idegeimre menni... - Tudom ez még meg sem fordult a fejében pedig érdemes volna és talán megérne egy próbát.
- Kellett neked ügyetlenkedni... - Vágtam oda nem törődöm módon.
- Csinálsz amit akarsz! - Nem tudom feltűnt-e neki, de én már egyre kevésbé és egyre messzibbnek hallom a hangját. Még egy kicsi és ennél is jobban leveszett lesz a lányka. Én pedig rohadjak meg, de nem fogok vissza fordulni, hogy majd hősiesen a karjaim közé kapjam. Még mit nem... Rosszul vagyok.

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 15.12.12 19:56

- Köszönöm, ez igazán nagyvonalú, hogy megengeded, hogy azt képzeljek, amit csak akarok. - Cinikusan ejtem ki szavaimat, lassan már azt hiszem, hogy vele máshogy nem is lehet beszéni.
- Nem egyáltalán nem jobb! De azért remélem tudod, hogy tényleg a te hibád minden! - Tényleg, ha nem lenne, most itt sem kellene lennem. Ez a hely annyra leromlott állapotban van, hogy már attól is tartok, hogy a még meglévő mennyezet ránk fog szakadni.
- Igazán meg tarthattad volna magadnak a véleményedet! - Egyáltalán nem tud érdekelni, hogy szerinte gondot jelente a számára, ezzel tökéletesen egyet értek, csak fordított esetben, mert nekem viszont ő jelenti a gondot, de még mekkorát!
- Szerinted én annyira jól szórakozok most és direkt teszem ezt? - Cinikus nevetés hagyja el a számat. Ez az fickó teljesen kikészít.
- Oh, tényleg kösz a nagy semmit! - Tényleg fáj a lábam, nehezemre esik még rá lépni is. Ott hagyott csak úgy egyedül, tényleg az igazi férfiak gondolom ezt teszik egy segítségre szoruló nővel szemben! Túl hosszú lenne vissza felé menni és valamit kitalálni, hogy keveredjek ki innen, ezért a leggyorsabb megoldást válaszottam, amit egy közeli ablaknak hála meg is oldottam. Felszisszenve lépkedtem, de nagy nehezen sikerült felmászom az ablakpárkányra, onnan pedig leereszkedni a túlsó oldalra.
- Most biztosan azt gondolhatod, hogy; Jézusom, ezt a nőt nem lehet lerázni! De csak mindössze találtam egy rövidebb útat az ablakon keresztül. - Nem, tényleg nem akarok kullancs üzemmódan rá tapadni, csak arról van szó, hogy már megint egymásra találtunk, gondolom most örülhet ennek, de még mennyire.

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai 17.12.12 17:53

- Meghálálhatnád mondjuk azzal, hogy csendben maradsz. - Fair ajánlat, nem? Felőlem aztán csinál amit akar csak azt csendben csinálja és akkor egy rossz szavam sem lesz hozzá. Nem mintha eddig jó szántamból cseverésztem volna vele. Nem is értem minek erőlködtem vele... Egy olyan nővel, akivel képtelenség ki jönni. Nővel? Miket hordok itt össze? Láthatóan jobban el van saját magával és a cukorkáival mint egy hús vér emberrel. Így már nem is olyan meglepő, hogy mit kereshet egy ilyen helyen. Itt nem háborgatja senki, egyedül lehet... Csak én, de már én sem sokáig.
- Csak épp nem nagyon érdekel. - Végtére is nem olyan nagy a baj... vagy én kérek elnézést amiért nem vagyok beállva mint a gerely és hallucinálok meg képzelgek össze-vissza majd meglátok egy faágat és nevetni majd sikítozni nem kezdek mint egy holtkóros.
- Dettó... és megtanulhatnál magadban elmélkedni is. Akkor nem volna miről véleményt alkotnom. - Ez veszett ügy. Akár mérhetném is a futamidőt, nem akadna kis a stopper... Egyetlen perce képtelen bekussolni.
- Várj... Igen. - Simán el tudom képzelni róla, bár én már kevésbé tartom viccesnek vagy akár szórakoztatónak.
- Csak utol ne érjen az a fene nagy hálád... - Jegyeztem meg gúnyosan. Hallottam még a recsegést, ropogást, de nem vitt már rá a lélek, hogy visszaforduljak. Elegem van belőle!
- Nem, most csak annyit gondolok: Hogy már megint te? - Tájékoztattam valami siralmas képet vágva, mint aki bármelyik pillanatban elsírná magát a legszívesebben.

Tárgy: Re: Régi lepusztult kastély megmaradt darabjai