Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Tárgy: Re: A bár és a pult környéke 26.04.14 20:48
zene: ♫
Természetes volt a cigizés nálam, ezért cserébe csak odahajoltam a tűzért, hogy mielőbb szívhassam meg azt. Addig sem kellett foglalkoznom jó néhány dologgal. A mosolyra mosollyal válaszoltam. Na igen. Nem csak Gabe választása maradt ugyanolyan, de az öccse is megütötte azt a taknyos seggfej szintet, amit anno. Van, ami nem változik - emlékeztettem magam, mielőtt még elszartam volna mindent. Hogy miért nem tudom befogni a retkes pofám?!
Figyeltem, ahogy elhelyezkedett, ahogy beszélni kezdett, ahogy a sóhajok megakasztották, mégsem mozdultam. Legalábbis a kezem és a szám a cigin dolgozott, de mást nem csináltam. Egyelőre. Még akkor is sikerült őt néznem, amikor már rég elhallgatott és csak a másodpercek vánszorogtak. Valahogy akkor jöttem rá, hogy beszélnem is kéne, amikor már a fele cigit elfüstölögtem, és ahogy a hamut pöccintettem le, sikerült végignéznem annak útját az aszfaltig.
- Nem a múltról akartam volna beszélni - jöttek csak egész halkan a számra a szavak, és nem is volt kedvem azt a kemény érzelemmentes picsát alakítani most. Gabe ismert annyira, hogy tudja még mindig, mikor nem beszélek, amikor pedig kellett volna. - De akkor legyen - sóhajtottam egyet én is elnézve a mögötte terpeszkedő hosszú útra, ami most még nem volt annyira forgalmas, de az elhúzó vörös Jaguár láttán sikerült elkísérnem a szemeimmel az útján is. Nem tudtam, hogy mégis mit mondhatnék. Vagyis, dehogynem. Kurvára sok minden volt bennem, de mégis minek? Úgysem fog élni Dave, úgyis eltelt nyolc év nélküle, Gabe nélkül... lassan lóbálva meg a kezemben a bukósisakot.
- Kesereghetünk még itt akármennyit azon, hogy te mit nem tettél meg. Hogy az öcséd élete fontosabb volt, mint hogy végre az életben egyszer boldog legyél, de így alakult - néztem futólag a szemeibe emlékezve arra, hogy mit mondott Nev. - A kis szarfejű szerint most vagy csak boldog, nélkülem. De tudod mit mondok? Kurvára látszik rajtad is, hogy el van baszva az életed. Ha nem lett volna mindaz, ami történt köztünk, akkor nem kellett volna nyolc évig nehéznek érezned azt, hogy nem jöttél vissza értem - vontam vállat hanyagul. Mert mégis mi a szart kellett volna tennem? Egyből letépni a ruháit és bepótolni az éveket? Rohadt sok minden történt, és nem hittem volna, hogy bármelyikünknek is arra lett volna szüksége, hogy még jobban elbasszuk azt, amit azóta felépítettünk.
- Nekem csak arra kellesz, hogy ott legyél annál a mocsoknál most. Utána nem kell látnod, ha nem akarsz. A tegnapi találkozás is csak Vincent miatt történt meg, nem miattam - szívtam egy utolsót a cigibe, amit aztán lepöccintettem a földre, elnyomva azt a cipőm talpával. Megráztam lassan a fejem, mert nem akartam folytatni. Már így is hülye picsa szindrómában szenvedtem, nem akartam volna még jobban lejáratni magam és felkötni magam, amiért ekkora szenny voltam a saját szememben. És mielőtt még meggondolhattam volna magam az ideiglenes némaságot megtörve, inkább elindultam a motorom felé, addig sem kellett látnom Gabe-et és nem kellett belenéznem a szemeibe, mert az csak rontott volna a helyzeten.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: A bár és a pult környéke 15.06.14 18:40
- Értem. - szóltam ennyit, és csak ennyit. Félig lehajtott fejjel, a bakancsom orrát fürkészve, még akkor is, amikor éreztem elindul a háttérben, és amikor a cipők koppanása visszhangzott vissza emeltem csak fel a fejem. - Illetve nem.. nem értem! - löktem el magam a motortól, a cigi félre, és lépkedtem utána hogy utolérjem. De nem állítottam meg. Nem fűztem a karjára a kezem hogy visszarántsam, pedig minden egyes kicseszett sejtem csak ezt akarta a közelében. Én mégis csak akkor álltam meg amikor elértük a motort, ha nem állt meg útközben és fordult azonnal felém.
- Rita, én rohadtul nem akarom hogy megint eltűnj a szemem elől! - sikerült kissé erőteljesre, de most valahogy nem tudtam szabályozni ezt az egészet. - Hát nem érted?? Épp erről beszélek! Szerinted mekkora volt rá az esély hogy épp ugyanazon a helyen kötünk ki?? Tetves nyolc év után, igen. De nem gondolod hogy épp ideje lenne rendezni ezt a helyzetet?? Téged és engem. Végleg. És nem meglépni előle, ahogy mindig is tesszük! - néztem a szemeibe, és valahol felsejlett hogy ezt nem most és nem is itt kéne elintézni ahol a hátsó sikátorból néhány munkás a hangzavarra felfigyelve élvezte az ingyen műsort, de valahogy ez most egy percig se tudott érdekelni. Válaszokat akartam! Hogy mire? Azt talán magam se tudom. De arra biztosan hogy képesek vagyunk e még létezni egymás mellett. Akár így.. vagy akár úgy...
A hozzászólást Gabriel Sadik összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 18.07.14 1:16-kor.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: A bár és a pult környéke 18.07.14 0:17
zene: ♫
//Mocskosul rossz reag lett, bocsi //
Csak egy kurta biccentés szólt annak menet közben, hogy értette mindazt, amiről vakeráltam. Nagyon nem volt kedvem neki magyarázkodni, ezért is szívtam a fogam, amikor újra megszólalt. Hát mi a kurva istent nem lehet érteni azon, amit mondtam?! Mégsem dobtam be a stop táblát, inkább hagytam, hogy a forróság végigolvassza a bőrömet is, és csak akkor álltam meg, amikor már a motoron emeltem át a lábamat, a seggemmel érintve az ülést.
Felpillantottam a szemeibe, mert lehet, hogy alapból paraszt voltam, de mégis csak Gabe-ről volt szó. Ennyit megtehettem érte igazán. Másokkal lehettem gyökér gondolkodás nélkül. Annyira baszottul mást akartam volna mondani. Annyira más... volt minden akkor. Ez a most pedig rohadt nagy szívás, ezért is csak ráztam meg a fejem morcosan mindarra, amiről a pacák vakerált.
- Vincent tudta, hogy itt vagy a városban. Nem véletlen volt az, hogy találkozunk, hidd már el! Le fogom tépni a fejét még, abban is biztos lehetsz. A tied már nem biztos - fejeztem be valamiféle szaros vallomással, mintha bármit is számított volna. És ebben a pillanatban éreztem úgy, hogy bármit is tegyek, soha nem fogok kimászni abból a szarból, amiben nyolc éve dagonyáztam. Az az átkozott sisak persze, hogy kézre állt, ezért is húztam az ölemhez, azt a szart babrálva, mert addig sem kellett még egy újabb cigire rágyújtanom. Úgy tényleg nem lettem volna más, mint egy füstöt pöfékelő gyárkémény, hogy bassza meg.
- Nem fogok itt és most beléd állítani egy kibaszott kést, és a ruháid sem tépem le. Kurvára nem fogok veled most elintézni semmit sem, Sadik. Előbb kitépem annak a fasznak a gerincét, aztán beszélhetünk. De most kurva gyorsan pattintsd a segged a motorra és húzzunk a picsába, mielőtt Vincent megtalál a ringyójával... - pillantottam az épület felé, na meg a minket bámuló tuskók felé, de őket magasról és nagy ívben lefostam. Nem igen érdekeltek. - Már az maga egy kibaszott csoda, hogy nem haltál meg és fogalmam sincs, mit kezdjek azzal, amit eddig éreztem... azt hittem, sikerült túltennem magam rajtad, még kibaszott menyasszony is voltam.. én - felnevettem, de abban több keserűség rejlett meg, mint vidámság. Ha lehetett volna, akkor az egész baromságot visszacsináltam volna. Megfeszengtem a motoron, mielőtt még érzelmes ribancnak titulált volna Gabe, kézfejemmel töröltem meg a homlokom, mintha vérben úsztam volna, de ez a mozdulat csak arra volt jó, hogy eltereljem a gondolataimat. Bassza meg.
- Nem mehetnénk végre? Muszáj kiadnom a feszkót - néztem fel nagy nehezen Gabe szemeibe, de már tudtam... abszolút nem lehettem meggyőző.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: A bár és a pult környéke 18.07.14 1:33
- Tudod hogy nem erről beszélek.. - ráncolom a szemöldököm, de ami tuti biztos hogy most nem kezdek újabb féleszű magyarázkodásba, mekkora is az a véletlen hogy én most itt vagyok, szemben vele, ebben a városban, és köszönheti Nevilnek mert én inkább keletnek vettem volna az irányt. Mégsem beszéltem. Mert nem lényeges. Az egyetlen ami számít, a szeme az enyéimben, és az a régi temperamentum, az az erő és a tűz ami a régi időkre emlékeztetett, de aztán újabb szavak, pontosabban egy: Menyasszony...(??) aminek sikerült bejegelnie minden további beszédet. Max egy véletlen koordinálatlan rándulás látszódhatott meg a képemen.
- De... Hogyne.. - válaszoltam feszülten és minden további.. egyetlen szót se szólva visszakopogtak a bakancsok az elfolyó aszfalton és átdobva a lábam a motoron már morogtak is fel a gépek. (A tiéd is??)
- Te mutatod az utat. - kiáltottam még oda neki teljesen eltökélten, és ha belezni megyünk.. hát akkor azt fogjuk tenni. - markoltam rá a kormányra keményebben és ha fogta magát kigurult, minden ellenkezés nélkül követtem...
Kezdőlap 
Tárgy: Re: A bár és a pult környéke 
26.04.14 20:48
//