Alexandra Brewster

Tárgy: Alexandra Brewster 17.12.12 10:21

Alexandra Brewster

Név: Tatjana Petrenko ebből később lett Alexandra Brewster
Becenév: Alex, Alexa, Sandra
Kor: 26 éves
Születése hely, idő: 1986. 03. 27. /Oroszország - Novokuznyeck
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Városlakó
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Mindenek előtt a megfontoltságom az, ami már annyiszor megmentette az életemet. Mindig tudom, hogy mit és mikor kell csinálni. Nem szoktam semmit sem pillanatnyi felindulásból művelni, mindent szépen részletesen eltervezek, hogy úgy süljön el a dolog, hogy nekem a legjobb legyen. Ezek szerint számító vagyok, mindig mérlegelek. Ha nincs mondanivalóm inkább csak csendben vagyok és elmélkedek az élet nagy dolgain, vagy terveket szövögetek. Mindig is nagy álmodozó voltam, tele fantáziával, de most úgy érzem magam, mint egy énekesmadár bezárva az aranykalickába. Gyakran esek depresszióba, amit mások nem is sejtenek, mindig rajtam van "maszkom", nem is tehetek mást, nekem az a dolgom, hogy férjem oldalán mosolyogjak, hogy mások boldognak lássanak, minden a látszaton múlik. Gyanakvó és bizalmatlan vagyok az ismeretlen emberekkel szemben, pont úgy, mint az ismerőseimmel is. Túl kritikus vagyok magammal szemben, ezért önértékelési problémákkal is küzdök.

Külső: Hajam szőke színű, már gyárilag is ilyen voltam. Kihordva szoktam hordani, de néha kontyba tűzöm. Szemem színe zöld, de sokan azt mondják róla, hogy inkább kék, maradjunk annyiban, hogy a zöld és kék színek váltakoznak szembogaramban. Orrom kicsi, de kerek arcomhoz pont arányos. Ajkaim teltek, és halvány rózsaszínek. Körülbelül százhatvan centi lehetek, ezért is szeretek magassarkúkba bújni, előfordul, hogy zavar a magasságom, vagyis az én esetemben az apró növésem. Telt idomokkal rendelkezek, mindenem a helyén van, de sosem vagyok megelégedve magammal, mindig van valami ami nem tetszik, ha tükörbe nézek. Oldalamon végig fút egy hosszú forradás, amit egy kés pengéjével érdemeltem ki. Nem volt mély a seb, de annál inkább fájdalmasabb. Mindig eszembe jut ha öltözködés közben a tükörbe nézek annak a rémes estének minden egyes pillanata. Csípőmön is van egy seb, amit még régen a múltban szereztem. Öltözékem általában elegáns, egy képviselő feleségének mindig oda kell figyelni a megjelenésére. Kosztümökben szoktam megjelenni, inkább a harsány, világos színeket szeretem jobban, ezért az öltözködésemben is ezt preferálom előnyben. Kiegészítőket ritkán hordok. Ami mindig rajtam van az egy vékonyka, alig észrevehető aranynyaklánc és a hatalmas gyémánt gyűrű a gyűrűsujjamon.

Előtörténet:

Nyolc évesen:

Szüntelenül szakadt oda kint nagy pelyhekben a hó. Az ablakon is alig lehetett kilátni, díszesen végig futott rajta a jégvirág. Minden fehér volt odakint, olyan tiszta és ártatlan. Állva az ablak előtt csak figyeltem a kint történő eseményeket. Ujjbegyeimet újból és újból végig húzva az ablakra fagyott jégvirágon. Hideg van, iszonyatosan hideg, minden egyes levegővételkor látom a leheletem. Már megint egyedül vagyok itthon. Esteledik, de még is vakító fehérség szűrődik be a kis ablakocskán. Vacogó térdekkel indulok meg mezítláb az ágyam felé, ott bebújok a takaró alá és várok, mint eddig mindig. Utálok egyedül lenni, félek a sötétségben. Nyakig magamra húzva a takarót hunyom le szempáromat. Szeretnék aludni, mert tudom mire felkelek édesanyám már itthon lesz. Ő mindig este dolgozik, ezért kell nekem egyedül lennem, ebben a félelmetes kis házban.

Tizenegy évesen:

Boldog vagyok, boldogabb, mint valaha. Felhőtlen kacagás árassza el az egész környéket, kint fútkároztunk a barátaimmal a társas ház előtti hatalmas kihalt téren. Az sem érdekelt túlságosan, hogy a város lepukkant negyedében lakok, ahol normális a bűnözés és a prostitúció. Sokáig nem értettem, hogy édesanyám hová jár napról napra el otthonról az éjszakába. Sosem mondta, hogy mivel foglalkozik, de mondani sem kellett, mindenre rájöttem magamtól. Sosem tettem szóvá, nem is mertem volna. Különös, de büszke voltam rá, nm lehetett könnyű dolga egyedülálló anyaként, de még is küzdött, hogy rólam gondoskodni tudjon.

Tizenöt évesen:

Ekkor zökkent ki minden. Anyámat letartoztatták prostitúció vágja végett. Kiskorú voltam még ezért nem volt választásom, még szerencse, hogy bácsikám Sergej magához vett. Nem volt családja csak egy soványka, beesett szemű barátnője, aki minden hangos szótól megremegett. Ekkor még nem értettem ebből semmit, de később minden világossá vált számomra. Sergej az egyik éjszaka besurrant hozzám. Eleinte csak gyengéden simogatni kezdett, én megmozdulni sem mertem. Keze egész testemet feltérképezte. Reszkettem és féltem az ismeretlentől. Tapasztalatlan voltam, fogalmam sem volt semmiről. Sergej ezen az éjszakán erőszakolt meg először. Kihasználtnak és mocskosnak éreztem magam. Ő pedig csak úgy hagyott ott, mint ha semmi sem történt volna, sírva összegömbölyödtem a takaró alatt. Könnyeim órákon át áztatták arcomat, fájdalmaim pedig múlni nem akartak. Ettől az éjszakától kezdve nem múlt el úgy éjszaka, hogy tiszteletét ne tegye nálam, rettegésben éltem, ellenkezni sem mertem. Hosszú hónapok alatt csak egyszer mondtam nemet, ekkor dühében végig húztam pengéjét oldalamon, lassan kiélvezve segélykérő kiáltásaimat. Értettem ebből, Sergej nem tűrte, ha nem engedelmeskedek.

Tizenhat évesen:

Sergej inkább már csak koloncként kezelt. Egyre feszültebb és ilyenkor mindig az üveg után nyúl, az egész kis lakást belengi az alkohol szag, már a levegőbe kerülő alkoholtól meg lehetne részegedni. Részegen mindig kedvet kap ahhoz, hogy megverjen már csak a puszta élvezet végett. Egyre erőszakosabban bánik velem, megaláz, fojtogat közösülés közben. Rettegek attól, hogy egyszer már túl későn engedi el a nyakamat. Viszont eladósodott, gyorsan és sok pénzhez kell hozzá jutnia, ezért még rajtam is túl tett. Eddig is tárgyként kezelt, most pedig el is adott.

Tizenhét évesen:

Minden annyira sötét és homályos. Több lánnyal vagyok össze zárva, én csak csendben figyelek és hallgatok, ameddig ők sírva jajveszékelnek. Jól tudom, hogy itt már a sírás sem fog segíteni. Kátyús utakon végig zötyögött a kis teherautó, már kezdtem hozzá szokni a monoton mozgáshoz, amikor hirtelen hangos csikorgással befékezett. Mindenki elhallgatott, beszéd zaja szűrődött be az apró kis réseken keresztül. Angolul beszéltek, ekkor még csak pár szót értettem belőle, de arra tisztán emlékszek, hogy a határőrt lefizették, hogy átszállítsanak minket a határon, ott pedig el fognak adni minket. Nevetséges lehet, de már ekkor bele törődtem sorsomba, nem volt bennem semmi küzdésvágy, mint a többiekben. Már hozzá szoktam, hogy velem mindig csak rossz dolgok történnek, ez az élet rendje. Hamis útlevél, hamis személyazonosság. Így lettem Tatjanából Alexandra.

Huszonegy évesen:

Három éve már, hogy Robert meglátott a bordély házban. Még a mai napig sem értem, hogy miért döntött úgy, hogy megvásárol a madámtól. Azt mondta, hogy innentől kezdve csak is az övé lehetek, más férfi hozzám sem érhet. Befolyásos ember lévén könnyedén megvásárolt, akár csak egy tárgyat. Innentől kezdve Robertnél laktam, de nem voltam szabad, még mindig fogolyként kezeltek. Sehová sem mehettem kíséret nélkül, sőt tudtomra adta, hogy ha szökni próbálok golyóval a fejemben küld vissza a hazámba. Eleinte tényleg kedves volt velem, kezdtem elhinni, hogy tényleg szeret. De Robert nem tudott szeretni, képtelen volt bármit is érezni, inkább a könnyebb utat választotta. Ajándékokkal halmozott el, mindenem meg volt, de ilyenkor jön az, hogy de nem erre vágytam. Semmit sem ért számomra az a sok ékszer és ruha! Robert képviselői babérokra tört, egyre többet kezdett el kíváncsiskodni a média iránta és persze irántam is. Ezért fogadott mellém egy tanárt, hiába beszéltem már jól a nyelvet, még lehetett hallani az orosz akcentusomat.
Még ebben az évben feleségül vett, kényszerből. Nem lettem terhes vagy bármi, csak úgy gondolta jól mutatna az önéletrajzában egy házasság. Semmi sem változott meg, attól hogy ujjamon ott virított a gyémánt gyűrű, még mindig úgy kezelt, mint egy darab húst.

Huszonhat évesen:

Öt évnyi házasság bőven elég volt ahhoz, hogy férjem halálát kívánjam. Robert sosem kezelt egyenrangú félként, még mindig él benne az a sztereotípia, hogy a nők csak a konyhába na meg az ágyba valóak. Engem csak az ágyban használt, eléggé gyakran, akaratom ellenére is, cserébe mindent megkaptam, nem kellett semmit sem tennem, mindent elvégeztek helyettem. Irigy voltam a bejárónőnkre. Becky mindig szorgosan dolgozott, kifogástalan munkát végzett, de ennek ellenére is mindig annyira vidámnak tűnt. Már a napját sem tudom, hogy mikor voltam utoljára boldog. Vágytam a boldogságra, amit aztán meg is kaptam Robert halálhírével együtt. Autóbalesetet szenvedett. Az életem innentől fenekestől felfordult. Ott maradtam a temetés után a nagy házban, megtartva a személyzetet élvezve az örökséget. Közel a harminchoz, de végre ismét szabad vagyok, sokat kellett várnom rá, de ismét innentől a magam ura lehetek, bevallom félek. Félek az ismeretlentől, eddig mindig másoktól függtem, ép ideje élni a saját életemet.

Tárgy: Re: Alexandra Brewster 18.12.12 6:24

Alexandra Brewster!
Nos, nem volt szokványos a történeted, de még is egyedi volt, tetszett az ötlet. Mivel minden megfelel a kritériumoknak, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit. Alex, élvezd ki a szabadságod, amit a játéktéren nyugodtan megtehetsz! Wink