Név: Desirée Aubrey Collins
Becenév: Dee
Kor: 26 év
Születése hely, idő: 1986. 07. 18.
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Körözött [bár a rend őrei még nem tudják, hogy őt keresik]
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Biszexuális

Jellem: A tűz és a víz. A halál és az élet. Örök táncot járnak benne az ellentétek. Enyhe aspenger szindróma és kezdődő skizofrénia nehezítik meg, hogy átlagos emberként illeszkedhessen a társadalomba. Borzalmasan precíz és maximalista. Ha belekezd valamibe, azt véghez is viszi. Nem tűri el a kudarcot, számára elfogadhatatlan a bukás. Lenyűgöző a hidegvére. Alapjában véve nem rossz ember. A gyerekekkel például nagyon kedves. Viszont a gyerekkori elvárások, és aztán ikertestvére halála egy részét teljesen... talán a kifordította önmagából a legjobb megfogalmazás.
A világ rossz hely! A világ gonosz hely!
Ha ő ennyit szenvedett, más miért lehet boldog?
Épp ezért ha rátör a vágy, a túl boldog embereket veszi célba. Tőrbe csalja és könyörtelenül végez velük. Mostanában egyre gyakrabban. Kegyetlen. Könyörtelen. Kínoz és élvezi.
Nem tartja helyesnek, amit tesz. De neki jólesik. Könnyebbé teszi elviselni a létet.
Szenvedett, tehát szenvedést okoz. Ilyen egyszerű.
Ez kell, hogy megnyugodjon. Hogy újra könnyűvé váljon a lélegzetvétel.
Mostanában egyre gyakrabban.
Nem undorodik magától. Életévé vált a színjátszás. Mindig igyekszik eltüntetni minden nyomot, ami esetleg hozzá vezethetne. Nem akar börtönbe kerülni.
Van barátja. Felhasználja, kihasználja, de... de valahol mélyen... valamit... valamit érez iránta. Nem tudja meghatározni, hogy mit. De határozottan jelent számára valamit. Nem valami hétköznapi célpont, nem egy könnyen megölhető áldozat.
Viszont tudja, hogy ő sosem helyeselné, amit tennie kell. Vele sem őszinte. Állandóan becsapja. De szüksége van rá. Kell, hogy a közelében legyen.
Kell, mert ő az egyetlen biztos pont. Az utolsó kapaszkodó.
Már így is mélyre zuhant. Hová hullana nélküle?

Külső: Végzet asszonya. Igazi Femme Fatale. Hosszú, fekete haj, világos bőr. Vékony, de nem betegesen sovány. Mindig ügyel a megjelenésére. Sosem jelenik meg úgy, hogy nem tökéletes rajta minden. Kedveli a sötétebb ruhákat. Sosem adja alább a méregdrága, márkás holmiknál. A száznyolcvan centijével viszonylag magas lánynak számít.

Előtörténet:

Bordák közé hatoló kés. Elakadó lélegzet. Pánik és fájdalom a szemekben.
Sikítana, de a ragasztószalag megakadályozza benne. Olyan szívesen elhallgatnám pedig, de ilyen kockázatot sosem engedhetek meg magamnak. Az óvatosság egy dolog... de Las Vegasban még a falnak is füle van. Nem kellenek a hallgatózók. Nem kellenek a leskelődök.
Fröccsenő vér. A meleg folyadék bemocskol mindent, a kezeim, a szőnyeget...
Nem érdekel. Nem számít. Mellékes, lényegtelen dolgok. Pótolhatóak. Megtisztíthatóak.
Minden olyan nehéz. Mintha mázsás súlyok zuhannának rám. Egyre nehezebbé válik lélegezni. Mintha olyan helyen lennék, ahol túl kevés az oxigén, pedig ez nem igaz... nem igaz.
Megforgatom a kést. Hagy fájjon. Hagy fájjon.
Ha nekem fáj, neki is fájhat.
Olyan vidáman nevetett a barátnőjével. Előléptetés. Családalapítás.
Nem tudom. Nem érdekel. Már úgysem számít.
Kihúzom a fegyvert. Megbűvölten meredek a vér mocskolta pengére. Majd ismét szúrok. Máshova. Máshogyan. Volt már időm kitapasztalni, mi fáj a legjobban.
Az egész helyzet, annyira bizarr... De nem tudom elítélni magamat. Nem megy.
Nem akarom. Ez kell. Muszáj. Szükségem van rá.
Nem az én hibám! Nem az én hibám! Nem az én hibám!
Mások irigykednek rám! Gazdag szülők egyetlen gyermeke. Elkényeztetett királykisasszony a kacsalábon forgó palotában. Mindig úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenni. Mindig kifogástalanul viselkedni, mert apám nem tűrte a botrányokat.
Ha nem lett volna halott, mikor én elkezdtem ezt... talán ő is sorra került volna. Minden az ő hibája. Nem az enyém, az övé. Neki voltak túl nagy elvárásai. Ő nem bírta elviselni, hogy lánya született, nem fia. Ő zárt volna el legszívesebben az egész világtól.
És miatta lőtték le Deborah-t.
Az ikertestvérem. A lelkem egy része. A másik felem.
Együtt nőttünk fel. Mindig mindent együtt csináltunk.
És elvesztettem. Elment. Örökre elhagyott.
Tekintetem egy pillanatra sem veszem le róla, az áldozatról. Egyre fogy az ereje, már nem tiltakozik oly hevesen. Tompuló tekintet, közeleg a halál. Ezek az utolsó percek...
Mindig annyira szépek.
Békések.
De az én világomban sosem köszönt majd be a béke. Talán abba kellene hagynom. De arra nem vagyok képes. Beleőrülnék. Ez kell. Ez vezet le mindent...
És különben is... megérdemlik.
Újabb szúrás. Egy utolsó pillantás.
Miért nem lehet egyszerűbb hely a világ? Miért nem maradhatott velem Deborah? Miért kell... miért kell ennyire fájnia a puszta lélegzetvételnek is?
Talán... talán most majd jobb lesz egy ideig. Mindig úgy szokott lenni.
Valamit valamiért.
Valamit valamiért.
El kell majd takarítani. Eltüntetni a nyomokat. Fizikailag megterhelő, de vannak módok... én pedig már eleget gyakoroltam. Gyakorlás. Gyakorlás. Erről szól az egész.
Ez is csak olyan, mint az iskolai leckék. Egyre jobbnak és jobbnak lenni.
Csakhogy ez nem olyan dolog, amivel dicsekedni lehet.
A nevem Desirée Collins. Sorozatgyilkos vagyok.
Az elmúlt hat év során húsz ember gyilkoltam meg... és egyre gyakrabban kell... ilyen módon levezetnem a feszültséget. Olvastam az FBI által közzétett profilokat.
Van, amit eltaláltak, van, amit nem.
Véletlenszerű áldozatok, véletlenszerű helyszínek. Sehová sem tudnak odakötni.
De nem vagyok naiv. Előbb utóbb véget ér majd a tánc.
De a lelepleződést... azt mindenképp el akarom kerülni.
Akkor az egyetlen, akit el tudok viselni magam mellett... ő is elfordulna tőlem.

Desirée Collins!
Dee, nagy meglepetést okoztál számomra. Történeted tetszett és szurkolok neked a háttérből, hogy minél több áldozatod legyen. Mivel minden rendben találtam, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit. Innentől már csak annyi dolgod van, hogy keress magadnak pár áldozatot, akarom mondani játékostársat!