NÉV: Cora Collins
Becenév: Sunshine, Vadócka
Kor: 19 év
Születése hely, idő: 1993. január 1. USA, Las Vegas
Tartózkodási hely: Las Vegas utcái
Csoport: vandál
Anyagi háttér: Munkásosztály
Szexualitás: Biszexuális

Jellem: Igencsak enyhe megfogalmazás lenne az, hogy ő egy nagyon is eleven leányzó. Gyakran keveredik bajba, amelynek csak egy része szokott véletlen lenni, mert épp rosszkor van rossz helyen, de az esetek túlnyomó részében ő generálja magát a bajt! Nagyszájú, amit gondol azt mind kimondja, függetlenül attól, hogy azzal megbánt e valakit, vagy sem, sajnos sokszor később gondolkodik el szavai jelentőségén, de akkor azok már rég elhagyták a kicsi száját. Lehet őt akár gyerekesnek is tartani vagy éretlennek a viselkedése miatt, de igazából ez csak a nyers és kemény kéreg, és mint a dió, ha feltöröd, akkor belül puha, érzékeny belsőt találsz. Viszont ehhez bika erős kalapácsra lesz szükséged, különben esélytelen. A barátaiért tűzön vízen kiáll, kérniük sem kell, viszont ha megbántod, vagy az ellensége leszel, akkor kösd fel a gatyád, ugyanis igen bosszúálló típus.

Külső: Az átlagtól kissé alacsonyabb ( kb. 160 cm) , viszont abszolúte vékony alkat. Mellben domborodik azért kellően, és piszok jó feneke van, csak ezeket ritkán hangsúlyozza olyan ruhadarabokban, mint általában a legtöbb csajos csaj. Ő inkább a kényelmes farmerok híve ( ami mondjuk nem lóg hanem feszül rajta )és vagy az ujjatlan trikókat szereti, vagy jellemző a fél vállról lecsúsztatott póló is. Általában tornacipő, edzőcipő az, amiben látni lehet. Viszont ami érdekes, hogy sminkelni viszont szereti magát, persze nem a brutál monoklis stílusban, hanem kimondottan előnyös, ízléses formában, jellemző nála a füstösre sminkelt cicás szem. Középhosszú szőke haja van, amibe különböző színekkel szokott tincseket festetni, jelenleg sötétebb csíkok vannak benne, és általában punkos tupírt készít a hajából.
A hátára egy hatalmas főnix madár van tetoválva, és egy mondat: Never give up! azaz Soha ne add fel!

Előtörténet:

Hol is kezdjem a dolgokat, nos...rengeteg mesélni valóm lenne magamról, aminek egy részét minden bizonnyal úgy sem kötném az orrodra, meg lehet hogy lenne olyan is, ami meg téged nem érdekel.
De akkor ugorjunk az elejére. Vegasban születtem, egyszerű munkás családban. Az anyám ápolónő, az apám meg...ő igazából sok mindent csinált már életében, de a legjobban amit el tudnék róla mondani, hogy egy lecsúszott, agresszív alkoholista állat. Tulajdonképpen magam sem értem, hogy az anyám, hogy tudott hozzámenni egy ilyen alakhoz, de azt mondja, mikor megismerte, rendes, dolgos ember volt, akiben sok értéket látott....na ez az, amit én nehezen tudok elhinni, ugyanis én akárhogy is keresném, semmit nem találok benne, amit értékelni lehetne. Tudom, tudom, most biztos azt mondod, hogy mégis csak az apám, de nem tudok róla többet mondani, mint hogy egyszerűen gyűlölöm.
A gyerekkoromból is csak az állandó veszekedések maradtak meg, ahogy apám totál részegen üvöltözik anyámmal, egész nap otthon van, dolgozni se jár. Csoda, ha nem szívesen töltöttem otthon az időmet?! Eleinte még nem is nagyon tehettem mást, hiszen kicsi voltam, tehetetlen egy meglett férfival szemben. Emlékszem arra a napra is, mikor először láttam, hogy megütötte az anyámat. Hiába szaladtam oda, csak annyit értem el, hogy akkor nem kapott többet, de megvédeni akkor se tudtam. Az elemiben teljesen átlagos gyerek voltam, talán kissé csendesebb is, mint az átlag. Nehezen barátkoztam, de viszonylag nem tűntem ki a többi gyerek közül. A dolgok akkor kezdtek megváltozni, mikor gimibe kerültem, és ugye a tinédzser kor mindenkinek nehéz. Én ezt nem egészen így fogalmaznám meg. Ahogy nőttem, úgy nőtt bennem a mérhetetlen gyűlölet is. Akkor már végre oda tudtam állni anyám mellé, hogy ha már ő nem védi meg magát, akkor majd megteszem én. Eleinte csak a hangomat emeltem meg, a veszekedések szinte napi szintűek voltak a családban, míg nem egyik délután ismét nem láttam, hogy anyám hatalmas pofont kapott. Ott telt be a pohár, és már nem csak üvöltöztem az ugyancsak részeg apámmal, hanem egyenesen neki is estem. Majdhogynem teljes verekedésig fajult a dolog, de egy 15 éves forma lányt azért egy meglett férfi még könnyedén le tud állítani. Nem csupán pofont kaptam, és a következmény jó néhány zúzódás, kék-zöld folt. A gimibán már nem tudtam az a csendes diák lenni, mint korábban, valahol le kellett vezetnem az otthoni feszültséget, és ennek az lett az eredménye, hogy odacsapódtam egy olyan társasághoz, akik mindig csinálták a balhét a suliban. A dolog addig fajul, hogy hajszál híjján javító intézetben végeztem, de csak azért összeszedtem magam, mert tudtam, ha anyámat egyedül hagyom, akkor az a vadállat megöli, mire kijövök. Így a suliban igyekeztem megfelelni, amin mindig is csodálkoztak, hogy nem vagyok egy hülye gyerek. Jól fogott az agyam, és iszonyú könnyen tanultam, sajátítottam el bármit. Csak a magatartásom miatt igen nagy hátrányból indultam mindig. Suli után rengetegszer jártam el, vagyis többnyire inkább nem mentem haza, hogy megelőzzem a veszekedést és verekedést. Az igazság az, hogy bármennyire is aggódtam az anyámért, nem lehetett vele beszélni, hogy otthagyja azt a barmot, én pedig egyszerűen képtelen voltam tovább egy fedél alatt lakni vele. Az érettségi előtti időszakot az egyik barátnőmnél töltöttem,a garázsukat nem használták, így kiadták nekem, hogy addig is lakjak ott. Kénytelen voltam elköltözni, viszont azt tudtam, hogy vissza már nem akarok menni, és ha rajtam múlik, nem is fogok. Az eredményeim meglepően jók voltak, mehettem volna egyetemre, de ahhoz pénz kellett volna, ami nekem még nem nagyon volt. Volt egy kevés spórolt pénzem, de egyetemi tandíjra az aligha lett volna elég. 18 éves korom óta dolgozok, igazából alkalmi munkákból, vagy mosogatok, vagy kézilányként besegítek, felszolgálok, mikor éppen hol. Jelenleg több ilyen kisegítő munkát végzek, ezekből tartom fent magam. Egy kis albérletet sikerült találnom, egy ideje már ott dekkolok. Igyekszem helyrehozni az életem, de ami azt illeti, nem tudom meghazudtolni önmagam. Gyakran visszaszippant az a réteg, akikkel lehet egy jót bandázni, viszont ez már nem csupán iskolai csínytevésekből áll, hanem olykor sokkal komolyabb dolgokból. Eddig szerencsére megúsztam, de ez nem jelenit azt, hogy ez mindig így lesz. Szeretnék megváltozni, de rohadt nehéz...ez olyan, mintha saját magamból kellene kivágnom egy darabot. Meglátjuk, egyelőre élvezem minden percét annak, hogy még fiatal vagyok, aztán meglátjuk, talán az én álmaim is egyszer valósággá válnak....

Cora Collins!
Történeted érdekes volt, szépen kidolgoztad, mivel mindent rendben találtam, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit, ha ezzel meg vagy, már semmi sem tart vissza, hogy birtokba vedd a játékteret.