Név: Seraphina Aisha Ginegeen
Becenév: Sera, Aisha
Kor: 20
Születése hely, idő: 1993-04- 14 / Írország- Dublin
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: művész
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem:Kinézetem alapján egy ostoba szőke r*bancnak nézhetek ki aki csak sipítozni tud és egy erősebb széltől is menekül. De aki szán időt arra, hogy megismerjen belülről is az rá jöhet, hogy nem vagyok ilyen. Szeretem a kihívásokat és a küzdelmet. Ha valamit kitűzök magam elé akkor bizony azt meg is valósítom ha törik ha szakad s ez mutatja akaratos és makacs énemet is. Szeretem én eldönteni, hogy mi a jó nekem, hogy mit kell tennem így nehezen tűröm ha valaki az irányítása alá akar vonni és meg akarja nekem mondani, hogy mi a helyes.
Naivnak semmiképp nem vagyok mondható, nem hiszek el semmit első hallásra vagy anélkül, hogy én magam ne láttam vagy tapasztaltam volna. Tisztában vagyok vele, hogy hol vannak a határaim és meddig szabad elmennem de ezeket a határokat előszeretettel lépem át nem számolva a következményekkel és ez szeleburdiságomra utal.
Kifejezetten szemérmetlen személyiség vagyok, ami a szívemen az a számon nem félek megmondani a véleményemet, és nem félek attól sem, hogy esetleg örök életemre megutálnak. Hajlamos vagyok vitákba keveredni vagy két ember között szítani még ha nincs is hozzá semmi közöm. Hihetetlenül szenvedélyes és tüzes vagyok, könnyedén felkapom a vizet s nehezen higgadok le.
Szeretem ha körül rajonganak és én vagyok a közép pontban és mivel ezt el is várom viszonzást is kapnak azok akik sokat foglalkoznak velem. Ugyanis lehet, hogy valakivel rideg vagyok és közömbös azzal viszont akit a barátomnak fogadtam azzal roppant kedves, közvetlen és figyelmes. Szeretem a humort, a mosolygást de ezeket a dolgokat csak attól vagyok hajlandó elfogadni akit a barátaim közé sorolok s akikért akármit meg is tennék.
Külső: Minden ember tökéletlensége által lesz tökéletes. Az, ami engem tökéletessé tesz, az nem más, mint azok a vonások, amiket örököltem, na, de kezdjük el. Adott egy bájos, angyali arc, amit vörös fürtök zárnak közre. Bőröm fehér, mint a hó, porcelán jellegű. Sokan hiszik azt, hogy ha hozzámérnek, összetörök kezeik közt. Szemem mandula alakú, íriszeim pedig zöldek. Szeretem kihangsúlyozni kevés sminkkel, nem viszem túlzásba, hisz nem illik hozzám a túl sok smink. Ajkaim teltek rózsaszínben pompázóak, csókra hívogatóak, s ezt halvány szájfénnyel szoktam megbolondítani.
Hajam vörös, mint édesanyámé, s lágyan omlik vállamra, amolyan hercegnős kinézete van. Vékony szálú hajamnak köszönhetően nem kell sokszor vasalnom hajamat, elég egy héten kétszer, s úgy marad jó ideig. Olyan is van, mikor nem használom a vasalót, s inkább hullámosan hagyom, frissítve stílusomon. Nem szeretem felkötni, mert úgy vélem, hogy az átlagnál nagyobb a fülem, lehet, hogy badarság, de én így érzem.
Öltözködésben a nőiesebb vonalat követem, de szekrényemben megtalálható a sportosabb viselet is. A reggeleket futással kezdem, aminek következtében remek az alakom, így bátran hordhatom a ruhákat, hisz nem kell félnem attól, hogy nem állnának úgy rajtam, ahogy kéne.
Visszafogott ruhákat hordok, nem szeretem a mély dekoltázst. Szoknyák, ruhák díszítik gardróbomat, amit apa külön nekem csináltat, hisz nem szeretné, ha mindenki olyan ruhában járna, mint én. A színek terén mindenféle ruhák jöhetnek, az az egyetlen, amiben nem válogatok. Sokszor próbálták már rám tukmálni a rövidebb ruhákat, de én nem szeretném őket hordani. Számomra a megfelelő öltözék olyan, amiből nem látszik ki a fenekem, vagy a mellem. Szeretem a karácsonyi hangulatú kötött felsőket, s a hozzá illő vastagabb, rénszarvasokkal vagy hópihékkel díszített harisnyákat. Hidegvérűségem miatt télen nagyon fázok, s ennek következménye, hogy sokszor betegeskedem, de már nem annyit, mint régen. Ezért hordok kötött, vastag ruhákat olyankor.
Alkatomra visszatérve, nem vagyok kicsi, de nem is az a nagyon magas, 160 centi vagyok, ami ideális számomra. Nőből vagyok, ezért illetlenség olyat kérdezni, hogy hány kiló vagyok, s nem is szeretném megosztani, bár nem vagyok túlsúlyos. A súlyom és a magasságom tökéletesen arányosak.
Előtörténet: Az én helyzetem csöppet sem egyszerű. Míg a legtöbb ember azt meséli el, milyen volt az élete a szüleivel, én csak annyit tudok elmesélni, hogy milyenek az én nevelőszüleim és testvéreim. Igazából nem tudom, hogy milyenek a vérszerintiek, lehet, hogy Hollandok, esetleg Németek, fogalmam sincs.
Először nem nagyon tűnt fel az, hogy nem tartozom a családba. Gyerek voltam, és csak annyi számított, hogy boldog legyek, és az voltam sokáig. Persze, mindennek vége lesz egyszer, ennek is vége lett. Feltűnt olyan 7 éves koromba, hogy én egyáltalán nem hasonlítok rájuk, ráadásul vörös hajam is van. Először nem akarták elmondani, de végül megtört a jég, és megtudtam az igazságot.
Örökbe fogadtak mikor pólyás voltam, mindig is nagycsaládot akartak, de az ő gyerekei meghaltak, ezért vettek minket a szárnyuk alá. Az igazat megvallva nagyon örülök neki, mert ki tudja, hogy mi lett volna nélkülük. El se tudom képzelni, hogy egy árvaházban lakjak, vagy ehhez hasonló helyen.
Miután megtudtam az igazságot, azokról az emberekről, akiknek nem kellettem sokáig nem volt kedvem semmihez, nem játszottam a testvéreimmel, csak ültem és néztem ki a szememből.
Végül beadtam a derekam, és kialakítottam egy remek kapcsolatot az egyetlen fiútestvéremmel. Mintha ikrek lettünk volna, állandóan a fenekében voltam, hogy mindent ellessek tőle.
Gondolkodtam azon, sokszor, hogy mi lenne, ha én meg ő… nos, mi lennénk. És bármennyire hihetetlen ez meg is történt, vele volt az első csókom, és valahogy beleszerettem. Titokban együtt voltunk, mert nem lehetett az, hogy mi, mint édes testvérek, járjunk. Fogalmam sincs mi történt, talán az apánk keze van az ügyben, de elfelejtett. Kissé ledobott, a mélybe fetrengtem az összetörtségtől.
Végül túltettem magam rajta, bár tény, hogy még mindig összejárunk, és nem tudom miért. Ő mással van, és eléggé szereti, mert már az eljegyzést tervezgeti. Talán jó lenne, ha végre tudna választani, de félek a dolgoktól.
Az életem viszont megy tovább, sikeresen felvettek az egyetemre, és minden vágyam az, hogy híres festő legyek. Imádom a színeket, szeretnék remek műveket létrehozni, de még messze vagyok a profik szintjétől.
Elég jó tanuló vagyok, és rengeteg barátom lett az évek során. Jelenleg szingli vagyok, de messze még a vég, ki tudja mit hoz a jövő?