do you know who i am? Vendég
|  Tárgy: Sebastian Martinez  13.04.13 3:25 | |
| 
Becenév: B(e)astian
Kor: 26
Születése hely, idő: 1986-november- 22. / USA - Carson City
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: rendőr
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Kezdő rendőr. Újonc. Ezáltal van ahol tanácstalan.. van ahol hibázik.. de mindig a legjobb tudása szerint cselekszik. A munkában. Az életben..
Tiszta.. kiszámítható, figyelmes. Tudja mit akar és tudja is hogyan álljon helyt. Erősen kötődik a múlthoz, de mindezek mellett szabad szellem. A mindene a szabadság, a szabad cselekedetek, de közben a munkájából adódóan szigorú és figyelmes. Sziklamászás.. parkour.. harcművészetek.. Ezt teszi szabadidejében, amikor csak ideje, vagy amikor kedve szottyan rá. Csak ekkor érzi hogy élhet! Az adrenalin felpezsdíti a vérereket, és ő mindig is szeretett pezsegni. Ahogy a szoknyákat sem veti meg, olykor a buli.. a zene.. az ivászat csak mértékkel, hisz ha be akar kerülni a rendőrségre, kellemetlen lenne ha egyszer kiterülve mosnák fel. Két élet.. egy emberben. Így is mondhatnánk. Az eltökélt és felelősségteljes, és az adrenalinfüggő szabad lázadó...
Külső: Az anyja latin-amerikai vagyis ott csörgedezik az argentin vér az ereiben. Ezt követi is a bőrszín, a haj, de a szemét - kék - az apjától örökölte. Mindezek mellett kisportolt testalkat, a sziklamászás, a parkour és némi keleti harcművészet is tett róla, hogy ilyen legyen. Mindezek mellett vékony, inkább szálkásra kifeszített, a felfújt debileket nemigen részesíti előnyben.
Előtörténet:
- Flynn.. kapja össze magát, vegye fel a macsó pofát, de ne vigye túlzásba, nehogy aztán még magára hívják az ügyosztályt szexuális zaklatás címén, értve vagyok!?
- Igen, Főnök.. – bólogattam szokásomhoz híven, sose voltam az az idióta bólogatós kutya akit a kedvükre etethetnek, de igenis akartam ezt a munkát. Akartam zsaru lenni! Ahogy apám is akarta egykor és ahogy még mindig él bennem az emléke ahogy csapódva az ajtó, megtört, fáradt tekintettel csatolta le a pisztolytokját, tűntette el a lőszereket és zárta be a széfbe. Akkor még nem értettem. 5 éves voltam, nem több. De aztán minden megváltozott. Mintha kicserélték volna és ő újra, az én folyton velem játszadozó és mosolygó apám volt. Persze azóta felnőttem…
Olyan tizennégy lehettem, amikor már csak egy telefonhívás várt otthon. Ahogy a zokogó anyám képe. Vége.. Ez az egy szó volt ami akkor megragadt a fejemben, és éreztem, hogy ott tényleg vége volt. Onnan új élet kezdődött..
Hogy mi vitt rá erre!? Hogy én is itt legyek!? Nem tudom. Talán hogy úgy éreztem tartozom neki ezzel.. talán hogy a nyomdokába lépjek, vagy talán az, hogy egyszer magam derítsem ki, hogy mi történt akkor és ott, azon az estén, azon a sötét sikátoron. Persze azóta már évek teltek el.. hosszú évek. Az elhatározás egyre erősebb lett, aztán ott álltam hirtelen, a rendőrtiszti főiskola kapui előtt, és én ugyanolyan határozottan léptem be, ahogyan most is itt vagyok. Az első ügyem.. Az első komoly.. ügyem. A kis stiklis lopások.. néhány talpnyaló drogos.. oké, kemény fickók mellé osztottak be, tanultam is rendesen, de soha nem jött szembe egy korrektebb menet. Rablás.. vagy bármi más. Hát most megtehetem..
Beépített ember… Ez járt a fejemben, hisz azt jól tudtam, hogy ott ahol most vagyok sose jutok majd előrébb. Ott ahol minden el van vetve.. az az egész legmélye. Ott ahol még senki nem volt és ahol rejlik az a mérhetetlen mocsok. A neve… A nagy kérdőjel. Hosszú idő óta dolgoztak rajta emberek, de senki nem jutott előrébb vagy beljebb. Minden kiskaput lezárt az a féreg. A besúgók hullottak.. egyik a másik után, én meg kapva kaptam a lehetőségen.
- Mondja meg nekem Flynn.. maga szerint mi vinne rá engem, hogy egy ilyen magafajta taknyos újoncot beküldjek a cápák közé, oda ahol már eleve nyakig ér a szar!? Hát hülye vagyok én!?
- Nem uram! – választoltam keskenyre húzott szigorú szemekkel.
- Akkor mégis mondja meg mi a fenét képzelt? Hogy majd idejön nekem, előáll a briliáns tervével, én meg majd megvakargatva a füle tövét gratulálok?
- Nem uram! – válaszoltam egy tapodtat sem mozdulva.
- Vagyis van még miről beszélnünk!? – kérdezte lerázó szemekkel hiszen Wyatt amióta a seggét rúgdosták odafentől hamar meggyőzte önmagát, hogy már minden újabb ötlet halva született.
- Igen uram! – válaszoltam már jóval kevesebb hévvel, de a szemeim még mindig ugyanolyan hidegek és mozdulatlanok – Én.. eltökélt vagyok. Ahogy apám is az volt… - árultam el az indíttatásomat és mintha nem is az előbb közölte volna virágnyelven hogy húzzak a fenébe, csak közelebb léptem és leraktam magam az asztalával szemben a "vendégeknek" fenntartott fotelbe.
- Adjon nekem egy esélyt! Bizonyítani fogok! Most mit veszíthet!? – tártam szét a két kezem, hiszen nagyon is sokat. Mondjuk hogy mééég nagyobbat a fejére szarnak ott fenn, de én bíztam a képességeimben. Megfűzöm azt a tinilányt.
Nagyot sóhajtott, de egy mukkot se szólt. Elég sokáig úgy ált a helyzetem, hogy se előre se hátra, az arcán mégsem volt egy cseppnyi ránc vagy bármi árulkodó jel. Csak forgatta a kezei között az előmenetelem… a bizonyítványt.. a kiképzéseken elért eredményeket és a "próbaidő" során elkapott bűnözők névsorát, és néha a szemeimbe vagy egyszerűen csak az arcomba nézett. Vártam. Mi mást tehetnék? Megtehetném, hogy nekimegyek, hogy sorolom a kitűnő eredményeimet, de minden ott van a kezében. Már csak egy dolgora van szükségem. Egy kis bizalom. És akkor nagy dolgok részese lehetek.
- Főnök, menni fog! – győzködtem belenézve egyenesen a szemeibe és hagytam hogy lássa a bennem tomboló eltökéltséget. Újabb sóhaj. Valamivel már gondterheltebb és ugyanaz a hideg arc. Csessze meg miért nem tud legalább valamit idefingani!?
- Oké, Flynn… kap rá.. egy hónapot. Egy nappal se többet. Beépül.. kiszagolja a lányt.. Ha biztonságos közel férkőzik hozzá, és ráveszi, hogy adja ki a forrásait. Ha nem sikerül.. vagy ha lebukik, én nem ismerem magát! – csapta le az asztalra a papírokat ahogy nyomatékosítva a szavait hátravetődött a székben.
- Igen uram!– feleltem egy tisztelettudó biccentéssel, de hogy örültem e? Az isten verje meg, piszkosul!
- Martinez.. – olvasta fel aztán hirtelen a papírra vésett nevet és rám nézett – Ennél kevésbé hülye és sablonos nevet nem tudott kitalálni? – kérdezte gyenge grimaszba torzulva a szája széle.
- Latin. Ahogy anyám is volt.. – feleltem egy pillanatnyit se kötözködve.
- Na ja.. latin.. – sóhajtotta a következőt – és pont testneveléstanár.. – akadékoskodott tovább, de láttam már a szemeiben hogy rééég feladta az ellenkezést.
- Mert az atomfizikához nem értek. – feleltem ugyanolyan hidegen, de hogy viccnek szántam e? Nem, nem tudom. Csak úgy jött belőlem.
- Oké.. Martinez… Akkor most húzza haza a belét, kap 2 nap szabadságot hogy felkészüljön. Nekem sportos legyen.. tanáros.. és főleg észnél! Ha forró a helyzet, azonnal jelent, és visszatakarodik a helyére! Ha csak szemernyi gyanúja van arról, hogy a nő köpni fog a macsó fejére és beizzítja a hozzá tartozó láncolatot, jelent, és visszatakarodik. Ha úgy tűnik bárki gyanakodik, ejti az álcát és visszatakarodik. Az isten verje meg magát, ha alátesz nekem és ezért ejtjük a nagy fogást, nem akarja megtudni, hogy akkor mit kap tőlem! Az a minimum, hogy Alaszkába helyeztetem hogy 70 éves koráig durrantgathassa seggbe a jegesmedvéket! Értve vagyok? – tenyerelt két kézzel az asztalra csak hogy előre dőlve bizonyíthasson a hírnevére. Könyörtelen egy fickó! Kábé ennyi járt közkézen. De én jól tudom, hogy mindig is apám jóbarátja volt.
- Teljes mértékben. – helyeseltem csak szííín nyugodtan, nem most volt itt az ideje hogy heveskedjek.
- Helyes.. – akadt már lejjebb a büszkesége és valamivel gyérebb hangon folytatta ismét hátra dőlve - Csütörtök reggel kezd a Smith and Onion középiskolában. Szimatoljon és álljon rá a kis csitrire. Szagolja ki merre jár.. hova.. férkőzzön a bizalmába.. – pörgette a kezét csak lezseren – De tudja ezt maga… - folytatta már egészen másfelé járva a feje – Most pedig tűnjön a szemem elől.. – sóhajtott egy kényelmeset, én meg elengedve egy rövid mosolyt a szám sarkán, felálltam a székből és még a szemeibe köptem.
- Kösz, Főnök… - volt a hangom már egész nyugodt – Nem hozok szégyent apám nevére.. – azzal megfordultam és kiléptem az ajtón.
Két nap… ennyi időm volt. Aztán az egész elkezdődött. Hogy mit kaptam útravalóul!? A korábbi szavait hagyva, még utoljára a hátam mögött…
A hozzászólást Sebastian Martinez összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb 12.06.13 1:06-kor. |
|
do you know who i am?  Admin
| | Tárgy: Re: Sebastian Martinez 14.04.13 2:12 | |
| Sebastian Martinez! Hűha, remélem sikerrel jársz, mert sajnálnám szegény jegesmedvéket.  Amúgy meg tetszik a karakterlap, ötletes volt és egyedi, ezért; Elfogadva!Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Beasty irány a játéktér!  |
|
do you know who i am? Vendég
| |
| | Tárgy: Re: Sebastian Martinez | |
| |
|
Kezdőlap 
