do you know who i am? Vendég
| Tárgy: Aira Lennox 29.04.13 5:04 | |
| Név: Aira Lennox Becenév: Aira Kor: 27 éves. Születése hely, idő: 1986. 06. 29. / U.S.A. - Baltimore Tartózkodási hely: Las Vegas Csoport: Ápoló Anyagi háttér: Középosztály Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Viselkedésem mindig attól függ, hogy éppen az adott pillanatban milyen kedvem van és főleg az, hogy kik vesznek körül. Kedélyállapotom percről percre ingadozik. Vannak egyes pillanatok mikor annyira felpörgök, hogy le sem lehetne lőni, de akad olyan is mikor bele illenék egy zombi film forgatás kellős közepébe, mert annyira nehezemre esik még magamat is vonszolni. Általában a megpróbálok a munkaidőmben kedvesen viselkedni mindenkivel. Mindig segítőkész vagyok, sőt vannak napok mikor túlzásokba is esek, de erre később térnék ki bővebben. Nem képzett orvos, hanem saját magam diagnosztizáltam betegségemet, minden jel szerint Helfer szindrómában szenvedek. Ezek után számomra érhetővé vált miért is szeretek másoknak ennyire segíteni. Gyakran vissza utasítom mások közeledését, meglehetősen félek az érzelmektől. Előfordul, hogy spontán agresszió kitörés kerít hatalmába. Nem nevezném magam alkalmazkodó típusnak, inkább elvárom hogy mások alkalmazkodjanak hozzám. Szeretem a vicces és humoros dolgokat, de még is a saját vicceimen nevetek a legjobban. Mindent megvetek aminek köze van a romantikához, ahogy a giccses dolgokat is gyűlölöm, sokkal jobban csípem az egyszerű dolgokat. Emellett kíváncsi természetem van, szeretek új dolgokat kipróbálni és felfedezni. Véleményem sokszor változó, sőt gyakran esek ellentmondásokba. Ingerlékeny, követelőző és kötekedő is tudok lenni rossz napjaimon. Ha valamit a fejembe veszek azt véghez is viszem bármi áron, nem engedek az elképzeléseimből. Nehezen lehet befolyásolni, túl makacs vagyok ahhoz. A szerelemben sosem volt szerencsém, de nem is bánom, távol áll tőlem az esküvő, családalapítás gondolata is. Szeretek független lenni, élvezni a szabadságot.
Külső: Testsúlyom és magasságom átlagosnak mondható, íriszeim zöld színben tündökölnek, érdekes mód van benne egy kis barna beütés is. Hajszínemet szeretem váltogatni, de leginkább szőke, barna és fekete ami eddig kipróbáltam, de ezek minden árnyalata. Egyenes szálúnak mondanám, de néha a vége rakoncátlanul begöndörödik, legtöbbször kiengedve hordom. Már megjelenésemmel felhívom magamra a figyelmet, érdekesen, extravagánsan szoktam öltözködni. Inkább a változatos dolgok híve vagyok, de nem áll tőlem távol mások meghökkentése sem. Testem olyan, mint egy vászon telis-tele különböző tetoválásokkal. Persze olyan is van, ami jelentéssel bír, de legtöbb csak nonfiguratív. Jobb kezem, nyakam illetve mell feletti bőrfelületem és derekam, na meg ujjaim azon testrészeim amit tetoválással vannak ellátva. Persze mikor dolgozok ügyelnem kell arra, hogy mindig takarásban legyenek ezen testrészeim. Mikor lekerül rólam a ruha akkor szembetűnnek testékszereim is. Egyik a jobb mellbimbómban található a másik pedig egy nagyon intim helyen, amit csak a kiváltságos személy tekinthetnek meg.
Előtörténet:
A zsenit és az őrültet csak egy hajszál választja el, nem tartom magam zseninek ezért kizárásos alapon őrült lennék? 1986. 06. 29. - Baltimore Senki sem érhet meg addig míg nem ismeri a történetemet, de az sem biztos, hogy valaha is bárkit meg tudja érteni mit és miért teszek. Egyszerű a képlet, semmit sem gondolkozok túl csak megyek a saját fejem után és azt teszem amihez éppen kedvem szottyan. Gyerekkoromban sem volt ez másképp. Sosem értettem a szóból, ha valamit megtiltottak nekem biztosan mindent elkövettem, hogy csak azért is megszegjem a szabályokat. Valójában a fiatal éveimre nem mondhatnám, hogy emlékszek. De ami megmaradt az a sok veszekedés és az ajtócsapkodás. Szüleim ha nem rajtam, akkor miattam vesztek össze. Fiatal voltam, de nem ostoba mindent felfogtam ami körülöttem zajlott. Ezért sem tudtam meglepődni azon, mikor beadták a válókeresetet.
Las Vegasban kötöttem ki nyolc éves koromban: Fene sem tudja miért de apám kiharcolta magának a bíróságon, hogy nála helyezzenek el, nem azért mert annyira ragaszkodott volna hozzám, hanem mert anyámat szerette volna ezzel is bosszantani. Ezért is hurcolt el magával jó messzire tőle. Nyolc éves lehettem mikor ez történt, azóta anyámat évente egyszer-kétszer látom, de nem mondanám hogy nagyon hiányzik az életemből az anyai szeret. Apám csapodár életének hála mindig más-más nők próbálták eljátszani a gondoskodó anyaszerepet. Azt hiszem mondanom sem kell mennyire nem hatott meg a dolog. Minden egyes napot úgy vészeltem át, hogy egyre közelebbinek éreztem a felnőttkort mikor végre a magam ura tudok lenni. Befejezve általános iskolás tanulmányaimat még fogalmam sem volt arról mi szeretnék lenni, ezért is döntöttem a gimnázium mellett annak reményében, hogy négy év gondolkodási idő után majdcsak képes leszek döntést hozni.
Mikor a magam ura szerettem volna lenni nem úgy terveztem, hogy apám fogja pénzelni majd a lakásomat. De ameddig még a nővérképzőbe járok nincs túl sok választási lehetőségem. Akkor fogom végleg elvágni azt a bizonyos köldökzsinórt ha befejezve tanulmányaimat végre munkát vállalhatok. Mert ugye időközben sikerült döntést hoznom és azt hiszem nekem való az apólónői szakma. Sosem kaptam meg senkitől sem a kellő elismerést és most szeretném azt érezni, hogy fontos vagyok és elismernek. Másokon segíteni könnyű, de még is érte a hála olyan megmagyarázhatatlan érzéssel tölt el. Mint minden fiatal úgy én is élveztem az életet, habár eleinte nagyon is vissza húzódó voltam. Nem mondanám, hogy későn érő típus vagyok, csak tizenkilenc éves koromig vártam arra, hogy végre belendüljön a szexuális életem. Egészen addig vissza utasítottam a férfiak közeledését, de a nagy esemény után valami megváltozott, ledobtam magamról minden gátlást és felszabadultabbá váltam. Ekkor ismerkedtem meg a testmódosítással is, számomra testem olyan, mint egy vászon, újabb és újabb tetoválásokkal és piercingekkel díszítem, ettől még egyedibbnek érzem magam.
Ameddig gyakornokoskodtam sokszor besegítettem a már szakmabeli nővéreknek, és bevallom sokként hatott rám a látvány, hogy mennyi magatehetetlen haldokló fekszik a kórház falai között, akiken már senki sem tud segíteni, csak szép csendben várják a halált. Rajtuk már tényleg nem lehet segíteni, jól tudom, hogy törvény tiltja az eutanáziát, de számukra már csak ez jelenti a megváltást. Az első ilyen halálba való besegítésem nagyon megrázó élmény volt számomra, de legalább már senki sem szenvedett többet. Könnyű a saját párnájukba belefojtani a haldoklókat, már annyi erőjük sincs, hogy ellenkezzenek, csak hagyják hogy megtörténjen. Tudom ezért a pokolra fogok jutni, feltéve ha van olyan hely, de én tényleg csak jót akarok és belátásom szerint már csak így lehet segíteni a halálos betegeken. Az első gyilkosság mindig a legnehezebb, de aztán szép lassan hozzá lehet szokni. Már lelkiismeret furdalásom sincs az miatt, hogy miattam egy jobb helyre térnek a betegeim. Azért mindig óvatos vagyok, nem szeretnék lebukni és börtönbe kerülni.
Két dolgot imádok az életemben az egyiket megvalósítottam már félig meddig, mikor véglegesen átmentem minden vizsgán ami ahhoz kellett, hogy ápolónő váljék belőlem. Nos a másik az pedig a zene. Fülemben mindig hangosan szól a zene, megveszek a Black Storm nevű bandáért, esküszöm Kienanak olyan hangja van, hogy már attól majdnem elélvezek ha énekelni hallom. Nem is beszélve arról, hogy mennyire jól néz ki, mindig is az ilyen fickók voltak az eseteim, teljesen ráizgultam és tudom, hogy meg is fogom kapni, ha mást nem akkor egy éjszakára. Addig nem élhetek teljes életet míg meg nem tapasztaltam milyen lehetne érezni a belőle kitörő férfiállatot.
|
|
do you know who i am? Admin
| Tárgy: Re: Aira Lennox 01.05.13 2:18 | |
| Aira Lennox! Nyugodsz szívvel nevezhetnélek " Fekete angyalnak" is akár. Nem szokványos, de érdekes történetet olvashattam. Mivel minden megfelelt a kritériumoknak, ezért; Elfogadva!Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Aira nyomás a játéktér! |
|