Név: Christian Fisher
Becenév: Chris
Kor: 33
Születése hely, idő: 1980-Június- 15 / USA - New York
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: orvos
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem:

Melissa Adams (Ex-beteg, elítélt):
"Mr. Fisher remek szakember. Sokszor durva, és sajátos módszerei vannak. De én vagyok az elő bizonyíték, hogy hatásos. Folyamatosan a bántalmazottak és a balhésok között voltam a börtönben. És most jó magaviseletem miatt, az ügyvédem fellebbez, hogy rövidítsék le a börtönbüntetésemet. "

Gregory Turner (Régi katonatárs)
"Chrisről egy ideig csak jókat tudtam elmondani. Remek katona volt, szorgalmas, fegyelmezett és rendkívül megbízható. Ámbár mindig egy kicsit különc. Nem vegyült köztünk, és rideg tartással viseltetett mindenki felé. Azt gondoltuk majd egyszer a vezetőségben fogjuk látni... aztán tejesen megkattant és leszerelték."

Rachel Burn (Ex-szerető)
"Mr. Fisherrel... nem tudom megfogalmazni milyen volt. Amikor vele voltam, az egész életemet lefoglalta. Uralkodó típus, és rettentően féltékeny. De ez nekem csak imponált. Megközelíthetetlen még úgy is, hogy az ember megosztja vele az ágyát. Bár az elején tisztáztuk, hogy a kapcsolatunk csak szexen alapul, titkon végig reménykedtem benne, hogy esetleg lehet majd több, hogy lehetek a barátnője. Aztán ebből lett elegem, feladtam."

Mrs. Fisher (Az anya)
"Oh, édesem! Az én kisfiam! Remek kisfiú! Tinédzser korában, kissé agresszív volt, nem tudtam mit tenni vele. De a katonaság megedzette... csak nagyon haragtartó. Pedig már itt lenne az ideje, hogy megbocsájtson nekem... itt lenne... Már évek óta alig beszél velem, mindig meghívjuk a családi eseményekre, de sosem jelenik meg ezeken... soha... Pedig olyan jó ember, mindig jótékonykodik, és ugye pszichológus is..."

James Martinez (Egy régi családi ismerős)
"Ez egy seggfej! Egy agresszív állat! Sok nőt láttam már megfordulni mellette, és mindegyiket úgy dobta el, mint egy szemét darabot. Mind olyan volt mikor kidobták, mint egy elhasznált és letört virág. Azt hiszi, hogy övé a világ, beképzelt. Komolyan sajnálom azokat a nőket, akikre kiveti a hálóját. Egyiket sem tiszteli, parancsolgat nekik és úgy rángatja őket akár a marionett bábukat, és senki nem mer vele szembeszegülni. Ki tudja, hogy mi történne otthon ha megtennék. Ismerem már a taktikáját, elhiteti velük, hogy ők a legfontosabbak, és a nők szépen lassan elhiszik, hogy Christian nélkül semmik lennének. Majd mikor rájuk un elkezdi őket hanyagolni, a nők kétségbe esnek, s végül bepánikolnak és elhagyják... tökéletes, és a nő azt hiszi ő vetett véget az egésznek, de ugyanakkor, azt is gondolja, hogy nem elég jó egy ilyen férfinak. Hányinger, amit ez az ember csinál, hányinger!"

Agatha Warner (Egy barát, segítő)
" Végignéztem Chris küzdelmét önmagával és a környezetével, tinédzser kora óta ismerem, és azóta nagyon jó barátok lettünk. Na nem mintha olyan sok barátja lenne. Senkit nem enged közel magához, és nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy az agresszivitását, ami a jelleme egy nagyon erőteljes része vissza tudja fogni. Azt hiszem, hogy fél, önmagától és félt másokat szinte önmaga miatt. Végignéztem, ahogyan kölyökből férfivá érik, s maga köré épít egy olyan falat, mely szinte áthatolhatatlan. Viszont magabiztos lett, és olyan fensőbbség teljes aura lengi körül, amit csak kevesen tudhatnak magukénak. Az ember szó szerint összehúzza magát a pillantása alatt. Néha kissé nyomasztó is a közelsége. És nem viseli jól, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogyan akarja, vagy az emberek nem az akaratának megfelelően viselkednek. Eléggé bunkó és kegyetlen tud lenni, és megköveteli magának a dolgokat, jogosan vagy jogtalanul az mindegy. Túlságosan is határozott és fafejű, nehezen enged... De tud szeretni, bár azt állítja, hogy ő erre nem képes. Pedig nagyon gondoskodó tud lenni, ha valaki fontos számára, én már csak tudom."


Külső:

Sarah Mchall (Régi szaktárt)
"Oh, Christian. Hát mit is mondjak? Barna haj, kék szem... dagadó izmok. A fél egyetem a lábai előtt hevert. De nagyon kevesek jutottak csak az ágyába. Ah, annyira szexi volt már akkor is. Ex katona! Annyira hűvös volt, és annyira, de annyira szexi. A jeges kék szemeivel őrjítően tudott nézni. Nagyon ritkán ismerhet az ember ilyen helyes pasast. Egyébként sokat is adott magára, folyton láttuk futni, meg edzeni. Az egyetemen ritka az ápolt férfi, pont ezért egy ideig azt hittem, hogy meleg. És őszintén megkönnyebbülés is lett volna, hiszen egy ilyen jó pasi, és én nem kaptam meg!!"

Honey Russo (Titkárnő)
"A főnököm. Mit is mondhatnék? Jó megjelenésű, szigorú tekintetű fiatal ember, aki előnyben részesíti az öltönyöket. Nagy ritkán farmerban és fehér avagy fekete pólóban is megjelent a rendelőben, de általában hivatalos a kinézete. Az emberek első benyomása róla, mindig pozitív. Hiszen összeszedett és határozott, nagyon helyes, ez már kapásból szimpatikussá teszi. De azt kell, hogy mondjam van benne valami sötét, valami veszélye és titokzatos, ami még az én tapasztalt szívemet is megdobogtatja."

Előtörténet:

18+

*A rendelőmben hatalmas csend uralkodott, ahogyan az egyik droghasználó magánpáciensemre meredtem. Nem ez az első alkalom, hogy nálam jár. Vannak nők, de egyébként férfiak is, akiknek különleges bánásmódra van szükségük. Mert gyengék... Van akinek ez csak egy időszak és esemény az életében, vannak azonban olyan személyek, akik ha nem irányítják őket elvesznek. Önpusztításba kezdenek, nem tudják, hogyan viszonyuljanak másokhoz, hogyan éljenek a világukban, úgy egyáltalán, hogy hogyan is éljék az életüket. És általában ilyen emberekkel foglalkozom én a magánrendelőmben. Akik már ezer meg egy pszichológus és pszichiátert megjártak. Szinte már az első találkozáskor meg tudom mondani, hogy átléphetem-e azt a bizonyos határt, vagy sem.
És nem, még nem jelentettek fel sem zaklatásért, sem semmiért bár, lehet, hogy lassan ez az alkalom is el fog jönni...És akkor lehet, hogy azok közé kerülök majd, akiket kezelek...Bár meg kell, hogy mondjam, csak ritkán fektetem meg a pácienseimet... nagyon ritkán, de néha megtörténik...
- Tehát tegnap nem viselkedett a megbeszéltek szerint Melissa...- Melissa már lassan két hónapja járt hozzám. És igazság szerint, vele átléptem azt a bizonyos határt, amit néhány páciensemmel már rajta kívül. Nem vagyok egy túlságosan becsületes és erkölcsös szakember, de a szex az gyógyít... szokták mondani. Én meg alkalmazom, de nyíltan elmondom az első alkalommal, hogy még is mit várhatnak. Ha férfi az illető, hát van olyan aki az igényeit ki tudja elégíteni csak nem én.
Szemérmesen lesütötte a szemét, ilyen volt akkor is, amikor belépett az irodámba, szende és szerény. Bár akkor még szorongó is, és folyamatosan a kezét tördelve a környezete tudtára adva, hogy mennyire zavarban van, és egy idő után ezzel fájdalmat is okozva magának... Valakinek kell a fájdalom, de kontrollálni kell mert elfajul.
Most már magabiztosabb volt, és nem esett zavarba, csupán tisztában volt azzal, hogy nem teljesítette, amit megbeszéltünk.
- Nem uram...-Mormogta. Melissát mindig estére hívtam, amikor már elment a titkárnő. És bizony pontosan tudta, hogy mi fog történni hiszen még a legelején beleegyezett amikor felvázoltam neki a lehetőséget. Aláírt egy titoktartási nyilatkozatot és bizony írásban is megkapta az elvárásokat. Szabályokat... igen... amiknek kezdetben nehezen engedelmeskedett, de most már, csak ritkán esik vissza... például tegnap este, amikor is megvágta a csuklóját a borotva pengéjével.
- De abbahagytam, két vágás után...- Látszott rajta, hogy nagyon bántja a dolog, és nem miattam, hanem maga miatt. Mert annyi mindent elért már, és most ezzel az egyszerű mozdulattal szinte tönkretette az eddigi munkáját...
- Pedig már olyan haladtál. Ez most csalódás számomra.- Mondom elsötétedő pillantással.
- Tudom...sajnálom!- Felpillantott, de következetesen kerülte a pillantásomat. Vonzónak találtam a lányt, nagyon is. Annyira kis édes volt, kis szende...
- Gyere ide!- Intek a kezemmel, s már pontosan tudta, hogy mi a rendszer. Először amikor belekezdtünk megijedt...mint, mindegyik nő, akiknek nincsenek ilyen tapasztalatai. De mára -már rájött, hogy nagyon is igényli ezt. A kontrollt, és, hogy valaki levegye a válláról a terhet, máskülönben depresszióba zuhan, és hatásosabb módszerekhez folyamodik, hogy megölje magát.
Szelíden közelebb sétált. Megpaskoltam a combomat, s úgy helyezkedtem, hogy keresztbe tudjon feküdni, s a felső teste a kanapéra essen.
Ahogyan elhelyezkedett felhúztam a szoknyáját, s végigsimítottam formás fenekén.
- Többet nem tehetsz ilyet. Itt az ideje, hogy végleg abbahagyd az önsanyargatást. - Meglendül a kezem s feneke és a combja találkozásánál csattan. Nyögés hagyja el az ajkait.
- Megértetted?- Figyeltem, ahogyan a fenekén megjelenik egy édes vörös pír.
- Igen, uram!-Ismét a fenekére sóztam, s figyeltem, hogyan remeg meg a formás hátsó, ismét halkan felnyögött.
- Miért fenekellek el?
- Mert rosszul viselkedtem, és megvágtam magam...- Felelt fátyolos hangon.
Azt hinné az ember, hogy ez megalázó, s talán az is. De annak idején, amikor velem csinálta Agatha, kicsit sem éreztem annak. Csak segített, hogy helyrebillenjek. Kellett valaki aki megmutatja mi az út, míg magam rá nem jöttem, hogy mi kell nekem, s hogyan tudok boldogulni az életben. És millió hálám neki, amiért bevezetett ebbe a világba annak idején, buta kamaszként...*

Christian Fisher!
Nem minden nap szembesülök ilyen karakterlappal, de történeted tetszett, kreatívnak találtam. Mivel minden megfelelt benne, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Chris nyomás a játéktérre!