Név: Diane Cara Huntington
Becenév: Dia, Diane,
Kor: 26
Születése hely, idő: 1986 - 01-24 USA/Las Vegas
Tartózkodási hely: Vegas
Csoport: Városlakó
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Biszexuális

Jellem:
Lobbanékony természet, amihez mások szerencséjére az is párosult, hogy ugyan is könnyen le is tudja hűteni magát, ezért is kezel remekül szinte minden helyzetet. Utál szabályok szerint élni, mindig azt teszi, amit ő akar, ezért is keveredik folyton bajba. Nem tűri, ha bárki korlátozza a személyes szabadságát. Mindenről és mindenkiről meg van a véleménye. Példának okáért utálja a rózsaszín plázaállatokat és azokat a férfiakat akik képtelenek nemet mondani az ilyesfajta nőknek.Nem nagyon hisz a szerelemben és egyéb katasztrofális dolgokban, többnyire mindenkibe szerelmes tud lenni, de csak egy éjszakára.Nagyon makacs, nem hallgat másokra és utálja beismerni, ha tévedett, legtöbbször egyébként nem is teszi. Céltudatos, pontosan tudja mit akar és akkor sem adja fel, ha már kilátástalan a helyzete. Cinikussága és szarkazmusa miatt, sokan tapintatlannak és bunkónak gondolják, pedig nem akarattal csinálja, egyszerűen csak kicsúsznak belőle a szavak.

Külső:
Körülbelül 172 cm magas . Bőre kellemes árnyalatú , selymes tapintású.Emellett karcsú, nőies, kecses alakkal áldotta meg az ég, amit sportolással szép izmossá gyúrt. Járása puha, nesztelen, minden mozdulata valami fenséges vadságról árulkodik, ami nem megjátszott, belülről jön. Hosszú combjai, dús keblei, vékony dereka, összességében feszes teste vonzza a férfi tekinteteket, akárcsak ördögien bájos arca, amiről csak úgy süt a ravaszság.Hatalmas zöldes -barna szemeit anyjától örökölte, szereti kihangsúlyozni különféle szemfestékekkel. Hosszú sötétbarna, szinte már fekete haját szereti szabadon hagyni, szinte csak sportoláshoz köti össze.Ruházata elég változatos, de mindig felfedezhető benne a nőiesség. Imádja hangsúlyozni nőiességét, feszes combjait. Sohasem viszi túlzásba, hogy öltözéke már közönséges legyen.

Előtörténet:
Megszülettem . Apámnak karácsonyi ajándékként léptem be az életébe, anyámnak karácsonyi lidércnyomásként. Az első és mint kiderült utolsó leánygyermek. Azt, hogy Jeremy hogyan fogadott nem tudom, soha nem beszélt róla , bár kiindulva a személyiségéből - mindent leszarok és a világ csak körülöttem forog - talán amikor egy éves lehettem akkor tudatosult benne, hogy van egy másik gyerek is a háznál. A filmekben és történetekben mindig úgy hozzák le egy gyerek születését, hogy az gyökerestül megváltoztatja a család életét. Na,Huntingtonéknál ez nem így megy. Itt a következőképpen zajlanak az események : Fiona Blackwood 9 hónapig szenved a jövevénnyel és ilyenkor a legdrágább és legjobb dolgokat vásárolja, hogy a " baba egészséges legyen". Ami persze elsősorban a saját érdeke, hiszen a drágább kismamáknak való ételek és italok mindig finomabbak és kevésbé tartalmaznak olyan dolgokat amik ártanának a saját egészségére. Majd jön a várva várt nap amikor megszületik a gyerek. Innentől kezdve egy hétig, amíg jönnek a látogatók, rokonok, barátok a lehető leggondosabb és legboldogabb anyuka szerepét játssza el. Majd miután hazaengedik az anyukát és a kisbabát, akkor jön képbe Carla a háziasszony aki a hatalmas kúria háztartását vezeti és tökéletesen birtokolja a pótanyuka szerepét. Tehát nem nehéz kitalálni, hogy a viszonyom az szülő anyámmal nem valami bensőséges anya-lánya kapcsolat. Azt hiszem egyedül azt értékeli bennem, hogy lányként azokat a ruhákat amiket tervez , rám erőltetheti , hogy lássa hogyan áll a költeménye gy hús-vér emberen. Azért ez nem annyira rossz, hiszen elég neves divattervezőként tartják számon Fionát így abban biztos lehetek, hogy nem fog szembejönni velem egy ember se abban a ruhában amit én viselek.
Jöhet a jogos kérdés : Hol van Mr.Huntington?
Mr.Huntington üzletember lévén, ideje nagy részét utazással töltötte míg a családja otthon élte mindennapjait. Nehéz volt neki, hiszen Fionával ellentétben ő nagyon odavolt a gyerekekért és nem felejtette el őket kétnaponta felhívni, hogy minden rendben van-e. Amikor - jobb esetben - hétvégére hazajött mindig ajándékokkal halmozta el két kis kölykét. Talán ezért is szerettem jobban aput és reménykedtem abban, hogy Carlával egyszer elszöknek és magukkal visznek engem. Jó talán még Jeremy is velünk jöhet... Egy szóval Henrik Huntington sokat dolgozott azért, hogy a családjának a lehető legjobb legyen és amikor hazaért fáradtan a munkájából mindig volt ereje arra, hogy játsszon egy kicsit a gyerekivel... Legalább is a küldő szemlélő így láthatta, de a dolgok valódi voltáról majd kicsit később...
Körülbelül négy éves lehettem amikor eldőlt , hogy ki milyen szerepet játszik a családban. Jeremy lett anyuci pici fia én pedig apuci kicsi lánya. Mind a ketten elégedettek voltunk átmeneti titulusainkkal. Jeremy nagyon szeretett keresztbe tenni nekem és imádta amikor visítva kiabáltam Carlának, hogy Jeremy már megint elvette a babámat. Szadista volt... Akár csak én. Mert ugye engem sosem kellett félteni. Ha valaki bántott kétszer erősebben adtam neki vissza. Ahogy nőttünk úgy kezdtek megszűnni a piszkálódások és mire felkerültünk a gimnáziumba, már rájöttünk, hogy milyen jó is, hogy vagyunk egymásnak.
Ez a változás Jeremy és köztem, akkor jött igazán jól, amikor kilenc és fél éve be ütött a ménkű a családba. Egy kívülálló tökéletes családot láthatott amikor megpillantott minket a különböző rendezvényeken, vacsorákon illetve ebédeken. Mindannyiunk arcán ott volt a Huntington-mosoly ami kedvességet , jókedvet és figyelmet hazud. Sokáig megtévesztett ez a mosoly engem is, amikor anyut és aput együtt láttam. Azonban ahogy egyre közelebb kerültünk a bátyámmal egymáshoz, a szüleink úgy kezdtek el eltávolodni a másiktól. Nem értettem miért. Apu még többet volt távol mint eddig és amikor nagy ritkán hazajött, mindig összevesztek valamin. Végül kiderült, hol van a kutya elásva. Apám nem identitásában... Köpni-nyelni nem tudtam, amikor kiderült, hogy meleg. Ő azzal magyarázta, hogy kiábrándult a nőkből köszönhetően anyámnak, aki folyton a munkájába merült bele és nem érdekelte a család. Anyám természetesen fel volt háborodva és azt szajkózta, hogy ő ezt nem érdemli meg... Végül két évvel ezelőtt kimondták a válást. Úgy egyeztek meg, hogy felváltva leszünk velük. Hol anyával egy pár hónap, hol apával. Én viszont nagyon nem jöttem ki anyuval. Elkezdtem zülleni és sokat ittam meg buliztam. Nem szerettem otthon lenni, mindig találtam valami elintéznivalót, csak, hogy ne kelljen hazamennem. Ez körülbelül egy félévig ment, amikor anyámék rájöttek, hogy drogproblémáim vannak. Akkor jött a szokásos családi blabla és hirtelen nagyon fontos lettem anyámnak. Elvonóra küldött és sikeresen leszoktam a drogról - legalábbis ezt ő így tudja. Természetesen a dolog nem maradt titokban, valakinek eljárt a szája és kiderült, hogy a kis édes Huntington lány elvonón volt. Apám mindig is arról volt híres, hogy remekül ki tudja magát vágni a kényes helyzetekből. Akkor sem tett másképp. Beajánlott a Devron szülőknek, hogy segítsek leszoktatni a kicsi fiukat a drogokról és az alkoholról. Húztam a számat, mivel nem állt szándékomban arról papolni senkinek, hogy milyen károsak a drogok és a többi. Aztán megismertem Gordont. Úgy tűnt, hogy a munkám nem is lesz olyan nehéz, hiszen ilyen lehengerlő szemekkel és mosollyal ellátott fiút nem mindennap lát az ember. Élveztem a feladatot és közben egyre közelebb kerültem hozzá. Sikeresen leszokott a kábítószerekről és ezt győzelemnek könyveltem el. Azonban ott volt a másik tényező : valamit éreztem iránta. Ez a valami pedig megrémisztett. Nem akartam, hogy szerelmes legyek belé. A szüleim példája teljesen elrettentett az egész kapcsolat témától. Ezért fogtam a cókmókomat és befizettem egy európai körútra. Az egyetemet ekkora már elvégeztem, pszichológia szakon és a bárban való dolgozás, meg apám által nyitott bankszámlám tökéletesen elég pénzt biztosított a szökésemnek. Nem volt szép dolog így utólag visszatekintve, de muszáj volt. Európa viszont magával ragadott így egy jó ideig Párizsban éltem, de három hónappal ezelőtt visszatértem Vegasba. Szóval reszkessetek, emberek a méhkirálynő visszatért!

Diane Huntington!
Tetszett a történeted, de valahonnan nagyon ismerős volt.
Elfogadva!
Remélhetőleg találkozunk a játéktéren is.