Név: Tracy Sullivan
Becenév: Tracy
Kor: 31
Születése hely, idő: 1982. március 24. / USA - Boston
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: rendőr
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Hogy milyen is lennék én? Egy hihetetlenül renitens és akaratos személyiség lakozik bennem. A saját fejem után megyek mindig, és többek között emiatt voltam felfüggesztve egy hónapig, és a társam halála ügyében is nyomoztam, amit teljes mértékben megtiltottak nekem. Nem sokat értek el vele... Sosem hallgatok senkire sem, és nem bízom meg senkiben sem. Nem vagyok barátságos, és kedves sem. Hűvösség és ridegség árad belőlem. Nem tudsz engem átverni olyan könnyen, nagyon ráérzek, ha valaki hazudik nekem. Egy ideig hagyom, hogy hadd élje ki ezt a kis szenvedélyét, majd aztán lecsapok rá, mint egy sas az áldozatára. Nem leszek a haverod, sem a puszipajtid, hiába is próbálkozol vele. A hízelgés nálam nem nyerő, szóval nem fogok elájulni attól, ha hozol nekem egy nagy csokor rózsát, vagy csokoládét.

Külső: Kék szemeim elbűvölőek, amiknek nehéz ellenállni. A hajzuhatagom lángvörös, ami mindenhogyan gyönyörű, még kócosan is. Nem vagyok egy magas nő, csak 163 centit súrolom, de ez mit sem számít, hiszen elég edzett hölgyemény vagyok, ami miatt a testalkatom is kiváló. Mindig friss és üde vagyok, kivéve ha épp nem. Öltözékem mindig alkalomhoz megfelelő, de vásárlásra nehezen adom meg magam, akkor inkább már egy lőtérre megyek ki szívesebben... Elég nőies dolog ez, ugye?!

Előtörténet:

Három hónappal ezelőtt...

Épp nyomoztam az egykori társam ügyében, mert számomra nagyon sok furcsa összefüggés volt az egészben. Nem tudtam aludni, csak ezzel foglalkoztam. Mindent megtettem azért, hogy végre megtudjam, hogy ki volt az, aki meggyilkolta. A szemem láttára. Éjt nappallá téve dolgoztam ezen is, de természetesen a többi ügyön is dolgoztam, a többiekkel.
Amikor kora reggeli órán bementem a rendőrségre, már azzal fogadtak, hogy a főnök vár engem. Na, ez pazar... Mit akar ilyenkor? Egy pici ideig elég közeli viszonyt folytattunk, de ez még nagyon rég volt már.
Beléptem az irodába, ahol semmit nem szólt hozzám, csak egy halom papírra mutatott az asztalán. Odaléptem, és rögtön láttam, hogy azt én másoltam nemrégiben, mert fontos bizonyítékok volt a partnerem ügyében.
- Nem tudtam leállni ezzel... Te mit tettél volna? - az elején próbáltam higgadt maradni, de nem igazán tudtam az maradni. - Hát, persze... Te hagynád a fenébe az egészet, mi? - csak nem tudtam abbahagyni a mondandómat.
- Ez volt az utolsó. Van egy csapat, aki dolgozik ezen. Te mostantól nem fogsz rajta ügyködni - határozott hangnemben jelentette ki felém ezt a főnököm.
- Ezt... ezt nem teheted meg velem, Mike! - kiabáltam továbbra is az irodájában, és felkaptam egy kisebb üvegből készült hamutálat, amit a földhöz vágtam.
- Értsd meg, nem dolgozhatsz ezen. Érintett vagy benne... - kezdett bele a szokásos blablába, amit én rendszerint nem hallottam meg, ezt ő is jól tudja.
- Szóval, te ezt tennéd? Te nem foglalkoznál azzal, ha egy társaddal történne ez? Hagynád? - ömlöttek belőlem a szavak, és újból hangosabban kezdtem beszélni hozzá. - Már arra sem emlékszel, hogy megmentettem az életedet néhány éve? Ja, persze, hiszen te lettél a főnök... És máris te vagy a mindenható nagy ember - már magam sem tudtam, hogy miket vágok a fejéhez, csak dőltek belőlem a mondatok, és elég nagy nézőközönségünk is akadt.
- Ebből elég... Nem hallgatom ezt tovább. Kérem a jelvényed, fegyvered - kiabálta nekem ezt az egészet, a szempillája rebbenése nélkül.
- Egy gyáva alak vagy, aki megfutamodik, ha valami van... - vettem elő a jelvényemet, és a fegyvert mindenestül, és ledobtam az asztalára, majd kihúztam a csíkot az irodából, és az épületből is.