Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Ahogy telnek a percek és egyre többet beszélünk úgy érzem magam egyre feszültebbnek. Esküszöm, ez a srác az őrületbe kerget. Nem tudom mi lehet még nála is idegesítőbb, viszont nem is szeretném megtudni. Ő is bőven sok nekem, nem hogy még valami/valaki, ami/aki még rosszabb. Biztosra veszem, hogy amíg én kellemetlenül érzem magam és ideges vagyok, addig akik ezt a vitát hallják az utcán jól szórakoznak. Ingyen műsor. Az már kérdéses, hogy ki tartja mindezt viccesnek és ki csalódást keltőnek. Vajon ki az, aki gondolatban mellette van és ki fogja inkább az én pártomat? Mindegy, valószínűleg mindkét tábornak vannak szép számmal tagjai. Esküszöm rá ez egy kész vicc. Először levakarhatatlanul tapad rám, aztán indulatában kiböki, hogy belém esett, meg egy rakás vadidegen előtt tárgyalja ki, hogy drogozom. Szép teljesítmény, mondhatom... Ennyi erővel egy pólót is aggathatott volna rám, hogy: "Ez a csaj a szerelmem, aki nem mellékesen drogos.". A nevemet még nem kívánja világgá kürtölni? Vagy mondjuk a lakcímemet? Még az hiányozna... - Tudod miért nem kapsz esélyt? Mert már az őrületbe kergetsz azzal, hogy folyton a sarkamban vagy és alig van tőled nyugtom. Azt hiszed ha azért is csak nyomulsz azzal, majd közelebb kerülsz hozzám? Ezzel csak messzebb löksz magadtól és sajnálatra méltó, ha ez magadtól nem tűnik fel. Tartok tőle, hogy a végén a suliban is egy ilyen "rohamodnál" simán kifecsegnéd az én titkom. - vetem az arcába. Ő volt kíváncsi az okaimra, hát tessék. Tőlem megkapja a válaszait kíméletlenül. Én ilyen vagyok, és nem fogok miatta kedvesebb lenni. Azt akarom, hogy minél inkább kerüljön és ne nagyon vágyjon velem lenni. Remélem nem esett totál belém és van még esélyem. Ez nincs sok időm filózni, mert jön egy tagbaszakadt fickó, aki két embert is kitesz akkora. Szerencsére hamar leköti Tomot, így én kihasználva az alkalmat hazamegyek és azt teszem amit eredetileg is terveztem. Tudom, szívtelen dög vagyok, azonban nagyon nem fűlik hozzá a fogam, hogy ápolgassam. Tudok annál jobb programot is magamnak. Egyébként is elfáradtam mind szellemileg, mint fizikailag. Beérve a szobámba első dolgom párat tenyerembe dobni a jól megszokott pirulákból, amik nem sokára elkezdenek hatni és egy időre kiűzik a fejemből a problémáimat. Reggel kicsit nyomottan, de az átlagosnál nem rosszabb hangulatban ébredek fel. Már valamennyire kiürült a szervezetemből a szer, már csak némi fáradtság látszik rajtam, amit egy csésze kávéval orvosolok. Ez használ némelyest, így elég energiám van a mai óráimra. Megfésülködök és megcsinálom a sminket, hogy kinézzek valahogy. Ruhának egy fekete pólót és egy farmert választok egy szintén fekete cipővel. Felkapom a táskám és indulok órára. Beérve leülök a helyemre és előszedem a cuccom. A tanár megint ülésrendet csinál. Ez a mániája mostanában. Várjunk csak! Jól hallottam? Tomot mellém ülteti? Ez csak valami rossz vicc, ugye? Tudja, hogy nem vagyunk túl jóban Tommal, erre arra kényszerít, hogy órákon el kelljen viseljen, hogy elég közel van hozzám... Pikkel rám a tanár, vagy mi? Jó, tudom nem mindig csináltam meg időben a beadandót, meg nem vagyunk egymás kedvencei, de vannak nálam rosszabbak is. Lehet, hogy ez is az élet egyik poénja amivel jól szórakozik rajtam? Ki tudja? Az viszont tuti, hogy én ennek nagyon nem örülök. Pont elég volt tegnap nagy nehezen lerázni, miután ügyesen kínos helyzetbe hozta mindkettőnket az őszinteségi rohamával. Az a délután kész élmény volt. Egyébként sem szeretek hülyékkel vitatkozni, vele meg pláne nem. Csak tudnám miért kell elviselnem... Hát erre most nem kapok választ, mert már terem is mellettem. A köszönését egy enyhe integetéssel tudom le és az unott arcomról könnyen leszűrheti mennyire vágyom a társaságára. Legalább nem bámul túl sokat a monoklija miatt. Így azért egy fél fokkal elviselhetőbb. - Kihagyom. - utasítom vissza, miközben magamnak körmölöm a lényeget. Inkább leírom én magamnak ami fontos, mintsem pont az ő jegyzeteit kéregessem. Akarja a franc, hogy legyen egy ürügye hozzám mászkálni. Pont elég, hogy így is, ok nélkül tapadni akar. Azért remélem a tegnapi délután eljutott valami az agyába abból, amit mondtam, mert bizony nem csak a levegőnek beszéltem. - Minek? Inkább keress magadnak jobb elfoglaltságot és akadj le rólam. - közlöm vele hűvösen még szemkontaktusra se méltatva. Semmi kedvem nincs smúzolni vele és ezt nem rejtegetem.
▲music:XX▲Words:680▲Note: Bocsi a késés miatt. ▲
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 23.07.15 18:32
Mikor a tanár miatt egymás mellé kerülünk, akkor én örülök a helyzetnek, de Juliet nem. Ha jobban belegondolok, akkor még sosem láttam őt mosolyogni. Igazán aggaszt eme helyzet, azonban pontosan jól tudom, hogy nem lesz könnyű belőle egyet is kihúzni. Mondhatni halva született ötlet, de csodák mindig vannak. Sajnos elutasítja annak ötletét, hogy én segítsek rajta és a tanulmányain. Fájdalmasan felsóhajtok, de adok rá választ. - Folyton csak menekülsz tőlem, mint ha ragályos kort cipelnék. Sehogy sem szeretnél velem beszélgetni, ami nagyon aggaszt. – szólok, miközben én szintén írok. Egyszer csak felmerül bennem az a ötlet, hogy mit szólna a fordított helyzethez? Én kérem el tőle az ő jegyzeteit, így minden pompás. - Pompás, szóval azt szeretnéd, ha én kérném el tőled a csodálatos jegyzeteid – mosolygok rá, majd megint érkeznek a kemény szavak tőle. Ennyire rossz lennék, hogy feláll a szőr a hátán? Mindig ide lyukadunk ki, ami így hosszabb távon nem egészséges, mert a lerágott csontot rágjuk. Egy merészet képzelek el, egy taktikai váltást. Ha azt nézzük valóban sokat lógtam vele az utóbbi két napban, de vajon mennyire fog örülni, ha nem vagyok mellette és nem mondom neki az idegesítő szövegeimet? Mivel rám se hederít, így ha sikerül becserkésznem hercegnőmet, akkor egy kisebb csókot próbálok nyomni az arcára. Ha felém fordul a rossz pillanatban, akkor tán egy csók is kijön belőle. - Te nyertél, bevallom túl sokat kukacoskodtam feletted. Csupán egy idegesítő plusz hang voltam a fejedben, hogy ébredj fel. Leszállok rólad, te meg azt tehetsz, amit csak szeretnél. – ezekkel a szavakkal adom fel a hármas küzdelmünket. Ebben a pillanatban úgy érzem, hogy mennyire fáradt vagyok a vele való hadakozás miatt. Elfordulok tőle, hogy teljes figyelmem a tanárra vetüljön. Most először érzem, hogy ez az óra unalmas, bármiről kezdjen el a tanár beszélni. Mikor vége van az órának, akkor semmitmondó arccal ránézek, hogy él e még, aztán megvonom a vállamat. Van ettől nekem sokkal fontosabb dolgaim, mint egy drogos nő. Nem állok le vele beszélgetni, csupán úgy vigyázok rá, mint egy távoli őrangyal. Következő órán egymás mellett ülünk, akkor néha ránézek, de nem teszek érte többet.Már egy órája hallgatom a tanárnak az előadását, mikor csak úgy elszólom magam. - Mindig ilyen pocsék előadó volt? – dőlök hátra a székemen, s a jegyzetelést befejezem. Nem látom értelmét, hogy tovább szenvedjek vele, inkább figyelek. Beérem annyival a tanulást.
do you know who i am?
Admin
Admin
Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 28.03.16 12:44
Szabad játéktér!
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 19.05.16 23:37
blondy in the bad neighbourhood
Gen & Julian
A
A tegnap előtti malőrömet a nyomkövető kis szerkentyűvel látszólag sikerült úgy kiviteleznem, hogy azt Julian ne vegye észre, legalábbis azért merem levonni ezt a következtetést, mert eddig minden tökéletesen a terveim szerint alakult. A telefonomon keresztül remek rálátásom lett arra, hogy mikor, hová ment. A miérteket, azonban egyelőre még nem érthettem. Sajnos, mini lehallgatót nem tehettem a nyomkövető mellé, nagyon lett volna a lebukás esélye.. Mindegy, egyelőre ez az információ is megteszi. Természetesen minden lépéséről másolatot küldtem a bátyámnak is, hogy probléma esetén ő is értesülve legyen mindenről. A probléma alatt arra gondolok, ha esetleg kiderülne a turpisságom és Mr Avery az életemre akarna törni.. Őt elnézve bármi lehetséges. Épp, készültem bemenni a munkahelyemre, mikor kaptam egy sms-t Ivytól, az egyik fejvadász-társamtól hogy kellene neki egy fuvar, de Vegas mocskosabb negyedébe.. Állítólag rosszul végződött a terve és most autó nélkül maradt. Kicsit furcsálltam a dolgot, de nem akartam kakiban hagyni, így végül üzentem a bátyámnak, hogy hová megyek, majd autóba pattantam és elindultam az Ivy által megadott helyre. Ám, mire odaértem, már hűlt helyét találtam a lánynak. Vagyis senki nem volt a megadott címen.. Rácsörögtem, de semmi. Kiszáltam az autóból, hogy utána nézzek, de pechemre két nagy maci is éppen akkor fordult be az egyik sarkon és rögtön ki is szúrtak engem. - Hé, szöszi - indult el felém az egyik, azzal az ismerős perverz képével. A csudába, én ismerem az ürgét, jutott el a felismerés az agyamig. - Nocsak, kit látnak szemeim? - Bukkant fel a másik, pont a hátam mögött. Ez meg, hogy került oda? Elkezdem kapkodni a fejemet a két pasi között, akik tökéletes szendvics alakban kezdtek el közeledni felém. Egyik irányból jött a nagyobb darab, a vele szembeniből meg a másik, aki szintén ismerősnek tűnt. A ducibbat tuti biztos, hogy rácsok mögé juttattam. - Hey srácok, jó újra látni titeket! - Próbálom előhozni a bájos oldalamat, de viszonzás helyett válaszul egy istenes nagy pofont kapok a ducitól. Csak remélni tudtam, hogy Ivy valahol a közelben járhat és hamarosan észrevesz engem, mert máskülönben ennek nem lesz jó vége. Kívéve, ha a bokacsizmámból elő tudom halászni a pisztolyom.. akkor még lenne esélyem. - Mennyit is kaptál értem, Kislány? A dupláját kérem vissza! - Indult el felém a dagadtabbik, mire én ösztönszerűen vettem egy harminc fokos fordulatot, majd hátralépésekkel próbálom meg elhúzni a csíkot.. de az istenért sem jött ez össze, mert helyette egy falnak sikerült neki préselnem magamat. Lehajolni nem mertem, mert abban a percben lőnének fejbe, vagy rosszabb, a végén meg is erőszakolnának.. úgyhogy helyette inkább maradtam ahol voltam. - Most nincs akkora szád, mi? - Szólalt meg ismét az előbbi, miközben újabb lépéseket tett felém. Oké, Gen, most légy résen, - bíztatom magam -, tenned kell valamit, ha nem akarod a szendvics szalámijaként végezni..
music: i need a hero note:hey, Mr Saxobeat! outfit: ezt látod rajtam
Ma minden olyan pocsék. Mit is vártam a mai naptól? Tegnap szinte szarrá lettem verve, kész csoda, hogy még élek és nagy nehezen fel bírtam tápászkodni az ágyból. Öregszem. Már nem bírom annyira jól a verést, mint régen. Szó szerint mindenem fáj és még pluszban iszonyúan másnapos is vagyok. Van, amikor semmi sem történik, de van, amikor a dolgok összejönnek, nos most bizony összejöttek szépen a dolgok körülöttem. Ha vissza nyerem az erőmet, akkor az lesz az első dolgom, hogy bosszút állok. Nem fogom csak úgy hagyni, hogy bárki büntetlenül ellássa a bajomat. Még csak az hiányzik, hogy híre menjen az utcákon, hogy elpuhultam és szó nélkül hagyom, ha valaki alaposan elpicsázzon. Megtanultam a sitten, hogy nehéz kivívni mások tiszteletét, de még nehezen fenn is tartani. Az utcán csak úgy lehetsz valaki, ha már csak a neved hallatától is összerezzenek, tudván, hogy miket követtél el, és mennyire vagy kemény legény. Sajnos, vagy nem sajnos jól áll nekem a naplopó üzemmód, de azért valamiből nekem is meg kell élnem. Hiába nézek jelen pillanatban úgy ki, mint aki végig bokszolt volna legalább tizenkét menetet ettől még az élet nem áll meg. Szerencsére még így is tudok üzletelni. Na meg vannak, akik tőlem sokkal szarabbul néznek ki, az alvilági élet néha sebhelyekkel jutalmaz. Például ott van Jimmy, senki sem tudja, hogy hogyan szerezte a sebhelyeit, de számtalan pletyka kering róla, de az már biztos, hogy valaki alaposan elcsúfította a pofáját azzal a számtalan vágással, amik most már Jimmyt tették a környék sebhelyes arcújának. Úgy alakult, hogy most pont hozzá tartok. Ramaty a környék, amolyan minden sarkon kirabolhatnak érzésem van, de itt már vagyok annyira ismert, hogy velem senki sem próbálkozna. Befordulva a sarkon volt mit látnom. Amolyan szokásos klisés jelenet szemtanúja voltam. Két nagydarab hapsi körbe vett egy nőt, itt az ilyen mindennapinak számít. De azon meglepődtem, hogy a szorult helyzetben lévő nő nagyon is ismerősnek tűnt. Közelebb mentem, habár minden józan gondolkozású ember pont az ellenkezőjét tette volna, hátat fordítva felveszi a nyúlcsipőt. - Hé pöcsfejek! - Elő vettem a stukkerem és leadtam egy figyelmeztető lövést. Senkit sem vettem célba vele, most a lényeg azon volt, hogy észbe kapjanak és elvonszolják a hájas seggüket innen. Ezen a környéken különben is megszokottnak számít a lövöldözés, szóval nem hiszem, hogy perceken belül kijönnének a zsaruk, legalábbis az én érdekemben remélem, hogy nem így lesz, vagy ha mégis, akkor addigra már régen távol leszek innen. - A szöszi velem jön, vagy a következő golyó célba is fog érni. - Magabiztosan mondtam, még ha túlerőben is vannak velem szemben. Akkor fogok csak igazán jól rábaszni, ha nekik is van fegyverük és elő is veszik, hogy visszavágjanak. Azt hiszem, hogy ezt nem gondoltam át alaposan. Minek is akarok hősködni? Azt pedig pláne nem értem, hogy minek akarok megmenteni egy olyan nőt, akit szinte alig ismerek, de mégis a segítségére siettem.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 25.05.16 11:39
blondy in the bad neighbourhood
Gen & Julian
R
itkán éreztem magam még ennyire tehetetlennek, mint az adott pillanatban. A legidegesítőbb az egészben pedig az, hogy nem tudok lehajolni, mert ha valahogy el tudnám érni, hogy egyetlen másodperc erejéig legalább másfelé figyeljenek ezek a tökkelütöttek, simán elő tudnám szedni a pisztolyomat és máris változna a jelenlegi felállás.. És Ivy sincs sehol. Ha egyszer kiszabadulok innen, az lesz az első dolgom, hogy kioktatom ezért a csajt.. én sem jövök többet utána egyedül, az is biztos. Azonban, mikor már kezdett volna nagyon eldurvulni a helyzet, a körbevevőim háta mögött hirtelen egy fegyver dörrent el. Mivel egyikük sem esett el, arra következtethettem, hogy csak egy figyelmeztető lövésnek szánták a dolgot, ami viszont el is érte a kellő hatást, mert azonnal a hang irányába is kapták a fejüket. Erre nekem sem kellett több útmutatást adni, máris nyúltam a bokacsizmámba, a fegyverem után. Az ördögbe, miért pont a rózsaszínt kellett betennem? Ebben alig van összesen 3 töltény.. mindegy, remélem ez is elég lesz. A következő percben már le is fegyvereztem a ducibb félnótást, azt akitől az imént a pofont is kaptam.. - Úgy hiszem, így már egy csöppet helytállóbb a felállás. - Miközben beszélek, pillantásomat reflexszerüen a megmentőm fele is fordítom. Kis híján dobok egy hátast, mikor rájövök, voltaképpen ki is avatkozott közbe. Julian Avery. Ez egyre jobb lesz. - Ha nem akarod, hogy szétloccsintsam a fejed az előbbi pofonért, azt javaslom dobd el a pisztolyod.. - fordítom a fejem az általa éppen markolászott stukker fele. Nem akartam egyelőre Juliannal foglalkozni, bíztam benne, hogy ha egyszer közbeavatkozott, már nem is fog hirtelen elpárologni innen, hanem helyette mellém áll. Nem adhatok ezeknek itt beszélési jogot, mert a végén még kinyögnék, hogy ki is vagyok igazából. Mégis jó, hogy a rózsaszín pisztolyt pakoltam be sietségből, mert erről kevésbé rí le, hogy a tulaja voltaképpen mivel is foglalkozik szabadidejében..
music: i need a hero note:hey, Mr Saxobeat! outfit: ezt látod rajtam
Mi a fene? Mintha egy akció filmbe csöppentem volna bele. Váratlan fordulat volt. Talán már elittam az agyamat, vagy csak hallucinálok, de a szöszi úgy fegyverezte le a dagadt hapsit, mintha világ életében ezt csinálta volna. Ezen még később is ráérek morfondírozni, de akkor is meglepte agyam megmaradt sejtjeit az imént látott akciója. Fel is merül bennem a kérdés: Kellek-e ide a továbbiakban? Nagyon szép és férfias húzás is lenne a részemről, ha ezek után behúznám fülem, farkam és elhúznék innen. Mit tenne az átlag ember egy ilyen helyzetben? Egy átlagos ember nem is keveredne bele egy ilyen szituba. Mintha csak egy belső hang szólalt volna meg a fejemben: Tudja a faszom. Nos, az már biztos, hogy a belső hangommal sem megyek sokra, ezért csak álltam ott, mint egy szerencsétlen, miközben igyekeztem össze tenni az előttem zajló képkockákat, hogy teljes képet kapjak. - Nehogy neki állj most hősködni. - Mindenkinek van fegyvere, eléggé úgy tűnik, hogy egyenlő a felállás. Esetleg annyi előnyünk van, hogy nekem háttal vannak a zsírdisznók, ha akarnám simán mindkettőt hátba bírnám puffantani, de megérné? Nem akarok életem végéig a sitten ülni. - Tegyétek le a fegyvert, velem jön a szöszi, és senkinek nem esik bántódása. - Ja, azt hiszem, hogy az ilyen esetekben egy kissé leblokkol az agyam, mert fogalmam sincs, hogy mit teszek akkor, ha nem akarnak engedelmeskedni. Márpedig az előtt leadtam egy figyelmeztető lövést, már csak megfontoltságból is, de nem akarok a helyszínen maradni. Ebből mégis hogyan magyaráznám ki magam? Nem is beszélve arról, hogy van nálam fegyver, de nincs engedélyem rá. - Most pedig együtt reméljük, hogy a szöszi senkit sem fog lepuffantani a pillanat hevében azzal a rózsaszín nyavalyával. - Tényleg nem akarom ebben az adott pillanatban beskatulyázni, de mégis mi a pöcs? Életre kelt egy barbi a babaházban, és valahonnan szerzett magának egy rózsaszín pisztolyt? Már azon sem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy be vagyok szívva, s mindez csak a képzeletem műve. Pedig nem, ez a valóság, akármennyire is hihetetlen számomra.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 17.06.16 22:24
blondy in the bad neighbourhood
Gen & Julian
A
lefegyverzést követően, mikor Avery felé fordítottam a fejem, azonnal rájöttem arra, voltaképpen mekkorát is hibáztam azzal, hogy a naiv kislány helyett inkább a tettek mezejére léptem.. Csudába, már nem játszhatom a jókislány szerepemet, más stratégiára kell váltanom. Bár, arra azért kíváncsi lennék, voltaképpen mik is fordulhattak meg a fejecskéjében az előbbiek láttán. Mikor a szöszi rózsaszín stukkerrel a kezében bedurvul és hipphopp lefegyverez egy dagadt félnótást. Öhm.. na most légy okos Szöszke a fedősztorid kitalálásában! - Hallottátok Avery-t. Dobd a földre azt a stukkert. MOST. - Miközben beszélek hirtelenjében a fegyvert a fejének is nyomom, hogy érezhesse, nem csak a levegőbe dumálok, majd a tétlenkedése láttán a hangomat is megemelem, hogy motiválásra ösztönözzem őt. Bizonyára ráijeszthettem, ugyanis kisvártatva ki is ürítette a kezét, miközben a földre hajította a pisztolyát. És időközben nekem az is eszembe villant, hogy én az imént voltaképpen kimondtam hangosan Julian nevét.. amiről nekem nem lenne szabad tudnom. Szent szar, a második öngólom egy röpke perc leforgása alatt! Ez nem az én napom. Nem, ráérek ezzel később is foglalkozni, helyette inkább óvatosan Avery fele kezdek el hátrálni, úgy hogy közben a fegyverem továbbra is a dagadtabb szörnyszülöttre volt szegezve. Amint elérek mellé, mintha ott sem lenne, megfordulok és lelépek a seggfejek közeléből. Julian úgyis követni fog, őt ilyen könnyen nem tudnám lerázni, köszönetet meg ne is várjon tőlem.. Bár, lehet, hogy köszönet helyett inkább egy magyarázatot akar majd követelni tőlem.. - Fenét. - Bukik ki belőlem véletlenül hangosan is a "véleményem", miközben kiérek az utcára.
music: i need a hero note:hey, Mr Saxobeat! outfit: ezt látod rajtam
Voltam én annyira ittas a múltkori alkalomkor, hogy elárultam volna neki a családnevemet? Passz. Most mégis a nevemen szólított, ez valahogy most jobban izgat, mint a jelenlegi szitu, amiben vagyok. Komolyan mondom, ez teljesen olyan, mintha valami gengszter filmbe csöppentem volna bele, még csak a keresztapa hiányzik köreinkből. Az előttem lezajlott jelenet nagyon nem volt kóser. Egyetlen egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy nem ártana, ha én is eldobnám a fegyveremet, hiszen a szöszi amazt is nagyon profin lefegyverezte. De mi most egy oldalon állunk, vagy? Én azzal tisztában vagyok, hogy melyik oldalt képviselem, de az már teljesen zavaros számomra, hogy a szöszi melyik oldalon játszik. Több, mint zavaros. Nem olyannak tűnik, mint aki életében először művelne hasonlót, sőt! Átvert a látványa. Szentül meg voltam arról győződve, hogy amolyan szomszéd lány típus, teljesen ártalmatlan, most meg itt játszadozik a kis rózsaszín stukkerével. Ezek után mi jöhet még? Gondolom még ennél is több meglepetés. - Mi a fene volt ez? - Sehogy sem akar összeállni a kép, ezért is várok el tőle némi magyarázatot, ennyit csak megtehet azok után, hogy kihúztam egy szorult helyzetből. Gondolkozás nélkül követtem, azt sem figyelve, hogy merre is vezet az utunk, már rég megfeledkeztem arról, hogy jelen pillanatban most mást dolgom lenne. - Mit akartak tőled? - Meg sem vártam, hogy az előző kérdésemre válaszoljon, máris tettem fel a következőt. Most kezdődik csak a vallatás. Számtalan megválaszolatlan kérdés kavarog bennem, amikre a szöszitől várom az elfogadható válaszokat. - Minek van nálad fegyver? - Igaz, ezt a kérdést jogosan visszafelé is feltehetné, hiszen nálam is volt, de ennek köszönhetően sikerült megmentenem a seggét az imént. - Na és honnan tudod a nevemet? - Ez a kérdés jobban foglalkoztat az összes többinél. Mégis honnan tudhatja, hogy ki vagyok? Ez a harmadik alkalom, hogy összefutottunk, de kezdek abban kételkedni a történtek után, hogy az előző kettő csak véletlen lett volna.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 25.07.16 19:09
blondy in the bad neighbourhood
Gen & Julian
E
z az egész túl sok volt. A csudába. Már abban a tized másodpercben rájöttem erre, ahogy tudatosult bennem, hogy az iménti akciómnak voltaképpen Julian is végig a szemtanuja volt. Egy idióta vagyok, aki saját magát buktatja le.. nem kell nekem harmadik személy, bekenem magam is nyakig szarral, ha kell.. most pedig kb úgy is éreztem magam, mint akit minimum addig belepett a trágyadomb. Mielőtt még kiértem volna az utcára ingerültségem levezetése céljából teljes erőmből belerúgtam egy szembejövő kukába, minek következtében az megadóan oldalra is dőlt, szabadjára engedve ezzel a benne levő szemetet is. De nem érdekelt. Abban a pillanatban magasról leszartam mindent, pontosan amiatt, mert tudtam, hogy Julian most mindent számon fog kérni rajtam. S az alól a beszélgetés alól nem bújhatok ki. Még akkor sem, ha elcsábítanám... max, nyerhetek azzal pár órát magamnak. Nyertem pár percet, míg Julian utolért, de ez nem volt elég ahhoz, hogy lazán kitalálhassam, miféle magyarázattal is álljak elő előtte.. na jó, akkor improvizálni fogok. Látszott rajta, hogy azt sem tudja, mit gondoljon a történtek után. Bizonyára nagyot koppanhatott az álla, mikor rájött, tudom használni a fegyveremet. Ez a gondolat egy pillanatra mosolyt is csalt az arcomra. DE csak egy pillanatra. - Jó kérdés. Szerintem a bátyámmal lehetett bajuk és valahonnan kiszimatolhatták azt, hogy ki is vagyok. - Nézek rá én magam is zavarodottan, remélve, hogy beveszi a mesét. - Öö.. a testvérem rendőr. Elég sok mindenre megtanított, mint például a fegyverhasználatra is. Különbenis, ezen a környéken ajánlott óvatosnak lenni. - Vonok vállat a következő kérdésére, kivételesen igazat beszéle, hiszen a személyemet ezzel még nem fedtem fel előtte. Wade-el dolgozik egy Prescott vezetéknevű zsaru is, ő simán lehet a "kamu testvérem", ha arra kerülne sor. Még jó, hogy anno elég szépen bebiztosítottam magam a kamu név kiválasztásánál. Kamu személyivel együtt.. Igazából, én is jogosan kérdezhettem volna azt tőle, hogy nála miért van fegyver, dehát nem láttam különösebben értelmét. Ez egy ilyen környék.. plusz, ő muszáj hordja magánál, hisz sosem tudhatja, mikor törnek hirtelen az életére. Bűnözők szerencséje. - Hát, azt véletlenül láttam meg.. az őrsön, egy alkalommal a múltkori iszogatásunk után. - Vallottam be az improvizált fedő sztorimat, mert jobb hirtelenjében nem jutott az eszembe. - Elég szép summát tűztek ki a fejedre, tudsz róla? - Teszem még hozzá, kb olyan hangsúllyal beszélve, mintha csak az időjárást hoztam volna fel, nem azt, hogy körözik. - De nyugi, nem vagyok beépülve, azt a részt a tesómra hagyom. Csak egy kozmetikus vagyok. Ha bántani akarnál, kicsavarom az ujjaidat és a harmadik lábad is valószínüleg gipszbe fog kerülni, de amíg nem ártasz nekem, felőlem azt teszel, amit akarsz. - nyugtatom meg ismét egy improvizált fedősztorival, illetve egy bájos mosollyal az arcomon, nagyon reménykedve benne, hogy nem fogok rosszabb sorsra jutni, mint amit az előbbi seggfejektől kaptam volna.
music: i need a hero note:hey, Mr Saxobeat! outfit: ezt látod rajtam
Valószínűleg én lennék a világon a legnagyobb balfácán, ha mindent benyelnék, amit most közölt velem. Valamiért úgy érzem, hogy alapos okom van kételkedni benne, de végül is, nem tudhatom, hogy mi igaz, és mi nem abból, amit mondott. Hazudni nem nehéz, viszont meg is jegyezni a hazugságot, na az már nehezebb. Esetleg, ha talán feltennék neki néhány kereszt kérdést, akkor bele zavarodna a saját kis meséjébe és úgy lebuktathatnám. Mégis most az foglalkoztat a legjobban, hogy mi oka lehet nekem hazudni? Vajon miféle hátsószándéka van velem kapcsolatban? - Hát ez kibaszottul csodás! - A jó kurva életbe bele! Nincs is annál jobb, mint az, hogy kiderül, hogy annak a csajnak a tesója zsernyák, akit meghúzni készültem. Még csak ez hiányzott, nem mintha nem lenne enélkül is éppen elég gondom. Ettől az infótól egy egészen kicsit csökkent a szememben a csábereje, de még mindig megfektetném. - Azt nem mondta, hogy inkább kerüld el ezt a környéket? - Mégis pont neki miféle keresnivalója volt erre? Ide csak azok járnak, akik sántikálnak valamiben, valami olyanban amit a törvény nem szokott jó szemmel nézni. - Úgy nézek ki, mint aki nem tudna róla? - Köröznek, na és? Ezért nem fogok a csatornákba bujkálni, mint a patkányok. Inkább csak igyekszem meghúzni magam és egy ideig kerülni a bajt, de valamiért mindig vonzom a bajt. Ez mindig is így volt és őszintén csodálkoznék azon, ha egyszer azon kapnám magam, hogy ennek a pech szériámnak vége szakadt. - Most mondtad, hogy szép summát ér a bőröm, akkor mégis mi tartana téged vissza, hogy a szajréért cserébe bemárts? - Vagy azt is megkérdezhettem volna, hogy akkor mégis mi a fene tartja vissza attól, hogy szóljon a tesójának, hogy egy körözött van a közelében, akire lecsaphatna? Az emberek mindig a haszont lesik, na meg szeretnek könnyen pénzt szerezni, ezért is nem értem, hogy ha a szöszi tisztában van a kilétemmel, akkor mégis miért nem cselekedett? Nehogy azzal ámítson, hogy túlságosan megkedvelt ahhoz, hogy képes legyen ilyet művelni velem, na ezt még én sem venném be.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 26.07.16 0:14
blondy in the bad neighbourhood
Gen & Julian
H
ihetetlen, hogy miken kell keresztül mennem Ivy miatt. Tuti biztos, hogy nyakig sáros és valamelyik mocskos ügyébe akart volna engem is épp bemártani, csak pechjére túl későn érkeztem a helyszínre. Ha nem hívott volna, hogy jöjjek érte, Juliannak sem kellett volna összefussak és erre a beszélgetésre sem kerül sor.. még egy ok, hogy utáljam a leányzót. Ha most elcseszek valamit miatta.. és nem sikerül Juliannak a bizalmába fogadnia, kinyírom a ribit. A reakciója hallatán, mikor kijelentettem neki, hogy a tesóm rendőr nem tudtam másként reagálni, akaratlanul is előtört belőlem egy jóízű nevetés. - Bocsi, de ez most jól esett. - Harapok az alsó ajkamba egy apró önelégült mosollyal az arcomon. - Dehogynem mondta, és különben sem vagyok hülye. Nem is szándékoztam kiszálni az autóból, fel kellett volna vegyek egy ismerőst, de mivel nem volt a megbeszélt helyen, gondoltam utána nézek, nem e bóklászik a közelben. Nem sokkal később a két félnótás is feltűnt a színen. - Hogy ezt miért is meséltem el neki, nem tudom. Mindenesetre tök jól elbeszélgettem vele a múltkor, nem akarom, hogy most hirtelenjében véget érjen az egész szórakozásom. - Jogos. - Maradok inkább ennyiben. Oké, nem tűnt meglepettnek, az egy dolog, viszont ahogy látom, tartani sem igazán tartott attól, ha esetleg valaki kiszúrná őt. Sőt. Nagyon is higgadtnak látszott. Lehet, úgy veszi, hogy élt már épp eleget. A következő kérdése hallatán viszont - színjáték ide, vagy oda-, azért el kellett gondolkodnom. Miért is csinálom én mindezt? A poén miatt? Vagy a saját szórakozásomért? Simán bevihetném. Bár, az tény, hogy ha út közben kapom rajta valami mocsokságon és akkor viszem be az őrsre, a fejére kitűzött összeg is növekedni fog. Arra nem is mertem gondolni, mint opcióra, hogy megkedveltem. Pedig, lehet az is közrejátszott egy aprócskát. - Nem tudom. Komolyan, fogalmam sincs. - Mondom végül, hiszen ennél őszintébbnek ható kamu szöveggel elő sem jöhetnék. - Talán azért, mert végtére is az imént megmentetted a hátsómat. Nem szeretem az ilyesmit beismerni, de ha nem jelensz meg, a figyelmüket sem tudom elterelni addig, míg előhalászom a pisztolyom. Az előtt pedig.. hát, igazából foghatnám a piára is, de végtére is csak szórakozni akartam. - Vonok vállat afféle fura magyarázatképpen. És a legviccesebb az egészben az volt, hogy most őszintén beszéltem. EZ nem kamu sztori volt.
music: i need a hero note:hey, Mr Saxobeat! outfit: ezt látod rajtam
Nem vagyok Columbo, hogy most nyomozgatni kezdjek a szöszi után, hogy mi is igaz abból, amit állít, de azért valljuk be, nagyon is jól állna rajtam a ballonkabát. Ja, mert a nyomozó dolog olyan közel áll hozzám... Én inkább a másik oldalt képviselem, általában utánam szoktak szaglászni. Azért ha már itt tartunk, valamit nagyon jól csinálhatok, elvégre még nem kapcsoltak le, pedig nem is bujkálok. Most is kint lófrálok fényes nappal az után, de még senki sem kapott el. Ennyire azért nem lehet szerencsém, vagy mégis? - Ne is fogd magad vissza. Nevess csak nyugodtan. - Legalább az egyikünk viccesnek találja a helyzetet, mert ami engem illet, hát nem ugrándozok örömömben a hírtől, hogy a tesója kopó. Eddig talán ma ez a nap egyik legelcseszetebb híre. - Hát ha az a bizonyos ismerődős nem volt a megbeszélt helyen, akkor lehet, hogy bajba keveredett, errefelé nem nehéz. - Gondolom ezzel nem igazán nyugtattam meg, de nincs értelme annak, hogy finomkodjak vele. Az ilyen környéken nem szokatlan az, ha valaki eltűnik és aztán sosem kerül elő, vagy ha mégis, akkor már hullaként. - Szóval azért nem dobsz fel, mert az előtt megmentettelek? - Passzoltam vissza a költői kérdést, de nem azért mert nem értettem volna a mondanivalóját, hanem sokkal inkább azért, mert kíváncsi lennék több mindenre is. - Ha ez a megmentős rész kimaradt volna, akkor gondolom egészen másként döntöttél volna, ugye? - Mint már mondtam, az emberek nagyon szeretik a könnyen jött pénzt. Na meg mi nem is ismerjük egymást annyira, olyan közelről, hogy ne tenné meg velem azt, hogy a fejemre kitűzött lóvéért elárul.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 07.08.16 20:14
blondy in the bad neighbourhood
Gen & Julian
Ő
szintén? Kicsit már kínomban is nevettem, hiszen mi mást tehettem volna a kialakult szituációban? Valljuk be, nem sok mindent, azon kívül, hogy próbálom menteni a hátsómat azzal, hogy igyekszem kimagyarázni magamat az előbbiekből. De a reakciójára inkább nem is válaszoltam semmit. Csak azért nem beszélek, hogy jártassam a számat. Talán nem volt jó ötlet bevallanom neki, hogy a bátyám zsaru, ugyanakkor a megérzésem azt súgja, ez sem fogja majd meggátolni őt abban, amit esetleg tenni akarna a későbbiekben. Különbenis, eléggé el van szállva magától, hogy a fejére kitűzött lóvé ellenére még senki sem szállt rá és próbálta volna bevinni az őrsre. Ez látszik rajta, de nem is baj. Jól is van ez így. Bízza csak el magát nyugodtan és hibázzon.. én meg résen leszek és lecsapok abban a pillanatban, amint a baklövésére sor fog kerülni. Csak épp le ne bukjak, mert akkor valószínüleg egy rózsaszín hullazsákban fogok kikötni. Aztán, amint Ivy-ra terelődött a szó, mindenféle színjáték nélkül is előjött belőlem a haragtartó lány. - Az ő baja, ha elkóválygott valamerre, oldja meg maga, én utána nem megyek ezek után, az is biztos. Az is eleve rossz ötlet volt, hogy ide jöjjek.. - Teszem sétetten karba a kezeimet magam előtt, mintha csak Juliannal lenne bajom, pedig Ivy-re voltam dühös. Hallottam pletykákat, hogy összeállt egy bűnözővel.. eddig nem akartam elhinni, hogy ennek a szóbeszédnek esetleg lehet valóságértéke is, de a történtek után már egyre hihetőbbnek tűnik a dolog. Lebuktatni nem fogom, de falazni sem fogok neki. Az ő mocska, takarítsa fel saját maga. Kellett neki egy banditával összegyűrni a lepedőt.. én soha nem tennék hasonlót, az is biztos. Vagy ha mégis, én magam vetnék véget a saját életemnek..! - Talán.. lehetséges. Habár, azért kíváncsi is voltam, milyen lehet egy körözöttel beszélgetni. Valljuk be, elsőre nem tűntél valami félelmetesnek. Jó az álcád. - Mondom, csak úgy mellékesen, mintha semmi lényegesről nem ejtenék szót. - Miért érdekel ez ennyire? Oké, a lóvé mindenkinek jól fog, de nincsenek anyagi gondjaink, hogy annyira rá legyek szorulva a plusz pénzre. Persze, ettől még ne bízd el magad. - Az utolsó mondattal nem ijesztgetni próbáltam, hanem csak közölni vele, hogy ha esetleg rossz fát tenne a tűzre, tudom, kire kell rácsörögnöm. Sőt, nem is kell feltétlenül telefonálnom, elég az is, ha nem kerülök elő. Wade azonnal keresni fog, főleg, hogy mióta fejvadászként tevékenykedem még az eddiginél is jobban rajtam tartsa a szemét.
music: i need a hero note:hey, Mr Saxobeat! outfit: ezt látod rajtam
Farmerom zsebéből előhalásztam mobilomat, tízenkét nem fogadott hívás. Francba. Tudja a fene, hogy miért némítottam le, de az iménti akció közepette rezeghetett a zsebemben kedve szerint, az adrenalin végett meg sem éreztem. Viszont az már biztos, hogy jó nagy szarban vagyok, de ha a dicséretért nem siettem, akkor a lebaszásért már kár lenne. Továbbra is néma üzen módban csúsztattam vissza a zsebembe a telefont, most már mindegy alapon. - Szép kis barát lehetsz. - Löktem oda neki flegmán. Úgy tűnik, hogy eléggé felhergelte magát ezen saját magától is, de azért ennek ellenére igyekeztem rátenni én is legalább egy lapáttal. - Piszok szarul fogod magad érezni, ha halottam kerül majd elő. - Persze, hogy nem bírtam befogni azt a fene nagy pofámat. Mondom csak a magamét, de nekem eszem ágában sincs vissza menni, elvégre nem az én barátomról van szó és kicsit sem érdekel, hogy élve, vagy halva fog előkerülni. Habár ezen a környéken valószínűbb a hullazsákos verzió. - Álca? - Meglepődve ráncoltam homlokomat. - Nézd kisanyám, ez nem álca. - Nem mondanám magam idiótának teljes mértékben, de most nem vágom, hogy miről is hablatyol. Nem álcázom magam, mindig is ilyen voltam, még azelőtt is, hogy mások engem akartak volna levadászni, de ezt már a Szöszi nem tudhatja rólam. - Szóval te ránézésre képes vagy megmondani, hogy ki félelmetes és ki nem? - Nem gondolom, hogy írná a homlokomon, hogy az eddigi életem során miféle faszságokat követtem el. Lófaszt! Ránézésre senkit sem lehet kiismerni. - Kettőnk közül nem úgy tűnik, hogy én lennék az, aki elbízná magát. Túl sok mindent tudsz rólam, ami nekem kibaszottul nem tetszik. Mégis mi gátol meg abban, hogy ezen a lepra telepen megfojtsalak? Legalább, akkor végleg elhallgatnál és remélhetőleg senki se tudná meg egy jó ideig, hogy mennyit is ér a bőröm. - Na jó, egy kicsit keménykedtem vele. Néha nem árt eljátszani a kemény legényt, de a fojtogatás nem az én műfajom.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 25.09.16 21:36
blondy in the bad neighbourhood
Gen & Julian
P
róbáltam nem személyesre venni a kötekedését, miszerint csapnivaló barát vagyok. Ő nem tudja a háttérsztorit, szóval az ítélkezése sem lehet így emiatt helytálló. Nem vagyok pazar barát, csak.. elegem van, ha mások kihasználnak. Ide jönni.. eleve nem jó ötlet ilyet kérni az egyik kolleginádtól, főleg akkor, ha az illető ráadásul még be is van épülve. És tessék. Be is következett annak, aminek sosem kellett volna. Bár, azért némileg jól sült el a dolog, amiért hálásnak kellene lennem..vagyis MÉG. Ha így haladok, egy pinky hullazsákot fog előkészíteni nekem Julian. Aztán beledob valahova.. nem is reménykednék tisztességes temetési szertartásban. Aztán a hullazsákos kommentárja után nem bírtam tovább néma maradni, reflexszerűen boxoltam jó erősen a mellkasába. Hm, ez jobban esett, mint vártam volna.. aztán ismét megtettem. És megint. Oké, elég furán nézhettem ki abban a pillanatban, így három után inkább léptem néhányat hátra és vettem egy mély lélegzetet, addig is átgondolva a dolgokat. Higgadj le, nem használhatod Julian-t boxzsáknak, Gen! - Bocs. - Mondtam, bár szerintem ha nem látták volna el korábban a baját előttem, meg se érezte volna az ütéseimet. - Ahha, Don Juan, értem már. Nagyon bukhatsz akkor a szöszikre. - Próbálok visszatérni az előbbi kedélyállapotomba, egy flegma beszólással együtt. Oké, nem álcázza magát, de akkor csakis erről lehet szó. Mondjuk, azért parázhatna attól, hogy mikor kivel futhat össze.. fenébe is, minek gondolom megint túl a dolgokat? Így a legjobb nekem, nem? - Általában igen, ugyanis a szemek 10ből 9 esetben elárulják az embert. - Hoztam tudomására a nagy titkot a dologról. Oké, van amikor ez nem megy ilyen egyszerűen és olyankos szívok is, mint a torkosborz, valahányszor tévedek. De jelen esetben szerintem nem tévedtem vele kapcsolatban. Ok nélkül nem hiszem, hogy bántani akarna.. sőt, véleményem szerint hamarabb döntene neki a falnak, mint hogy rám szegezze a pisztolyát és rám lőjön. A fenyegetőzése hallatán azonban kissé meglepődtem. De nem pisikáltam be félelmemben, csak.. meglepődtem. - Ugyanmár. Előbb fogsz lesmárolni, mint megfolytani. - Húzódik egy még az eddigieknél is szélesebb és magabiztosabb vigyor az arcomra. Elbíztam volna magam? Lehet, mindenesetre inkább ez, mint hogy a félelmet olvashassa le az arcomról. - Valld csak be, ha nem jönnék be neked, már rég elhúztad volna a csíkot. Sőt, közbe se avatkoztál volna. Szóval, mi van, beszartál attól, hogy zsaru a bátyám? - Heccelem őt, amit azt hiszem hamarosan még nagyon, de nagyon meg fogok bánni.
music: i need a hero note:hey, Mr Saxobeat! outfit: ezt látod rajtam
Érdeklődve figyeltem az előttem, vagy jobban mondva inkább rajtam zajló eseményeket. Erre aztán tényleg nem számítottam. Úgy tűnik, hogy a szöszi még mindig tartogat néhány meglepetést a számomra. Hirtelen nem is tudom, hogy az ütései leptek meg jobban, vagy inkább az, hogy nem volt annyira puding, mint amire számítottam. Azért erősnek se mondanám, de jelenlegi a testem nincs semmilyen jellegű ütésre felkészülve, még nem egészen szedtem össze magam miután olyan szépen ellátták a bajomat. - Ha ennyi fölösleges energiád van, akkor azt próbáld inkább máshogy levezetni. - Mondjuk egy ágytornát én is sokkal jobban élveznék, ha már arról lenne szó, hogy mire másra kellene inkább felhasználnia. Rajtam kedve szerint pattoghatna, ha ki akarná magát valahogy fárasztani. - Próbálod kipuhatolni az ízlésemet? Abban reménykedsz, hogy van nálam esélyed? - Mindegy, hogy szőke, barna, vagy vörös, sose a hajszín volt a lényeg, sokkal inkább a formák és az idomok érdekelnek. - Na és ehhez még hozzá csapod a női megérzés blablát és máris felléphetsz egy cirkuszban, mint jósnő. - Még, hogy a szemek mindent elárulnak... Na és akkor mihez kezd, ha valaki napszemüveget visel? Bukta. - Te még soha sem basztál rá a nagy szád végett? - Néha, sőt nem csak néha találom idegesítőnek, vagy talán inkább bosszantónak? Majd még eldöntöm. Túl sokat beszél, pedig ha egy kicsit csendben tudna maradni, akkor egészen értelmesnek tűnne, még ahhoz képest is, hogy szőke. - Honnan lehetsz ennyire biztos ebben? - Mert látszólag annak tűnik, de talán csak igyekszik előttem bátornak tűnni. Fene se tudja, egyébként is ki a fene érti a nőket? Sose lehetünk abban biztosak, hogy mit és miért csinálnak. De az a legrosszabb, hogy mire megfejtenénk, addigra már egészen más a szitu és kezdhessük elölről. Ez egy kibaszott ördögi kör. - Ha beszartam volna attól az infótól, hogy zsaru a bátyád, akkor már rég nem itt lennék. - Ennek ellenére még számomra is egy hatalmas kérdőjel az, hogy mi a frászért vagyok még itt, mikor régen máshol lenne dolgom. - Talán azért maradtam, mert számítottam valamiféle hálára a részedről. Sőt azt se bánnám, ha a szádat tudnád másra is használni, mint fecsegésre. - Azt hiszem ezzel még nem vertem ki nála a biztosítékot, de közel állok hozzá. Legközelebb majd nem moderálnom magam és nyíltan és mocskosan kimondok majd mindent, amire gondolok.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 25.12.17 23:09
blondy in the bad neighbourhood
Gen & Julian
O
ké, kicsit túlzásba vittem a boxolását, azonban a pimasz beszólása hallatán, amit kisvártatva meghallhattam, akaratlanul is egy sunyi vigyor jelenik meg az arcomon. - És ezzel most be is ismerted, hogy bejövök neked. - Kacsintok rá hirtelen. - Jó tudni, hogy ilyen irányba terelődnek el a gondolataid. Tudod, ha nem egy sikátorban lennénk, és pár perccel ezelőtt nem látták volna el a bajod, még esetleg meg is gondolnám a dolgot. - Hazudok szemrebbenés nélkül, legalábbis naivan hiszek ebben. Vajon tényleg hazudtam? Az a baj, hogy van annyira jóképű, én pedig annyira bolond, hogy adott esetben tényleg belemenjek egy ilyenbe. - Oh én nem próbálkozom, tudom, hogy bejövök neked. - Öltöm ki rá a nyelvemet amolyan kislányosan. - Higyj amit akarsz, nem fárasztom magam magyarázatokkal. - Legyintek inkább, kivételesen nem hagyva, hogy ezzel (is) felhergeljen. - Áh, dehogy. Ahhoz, én túl cuki vagyok. - Pislogok párat amolyan kiskutyás nézéssel, de persze nem voltam teljesen őszinte vele. Naná, hogy meggyűlt már jó párszor a bajom a szám miatt.. számon se tudom tartani hányszor fordult már elő, általánostól napjainkig, nem csak, hogy a tíz újjamon, de a másik tíz lábujjamon sem tudnám megszámolni hányszor. Na de, szeretek veszélyesen élni. - Hálára? - Vonom fel az egyik szemöldökömet színlelt meglepettséggel. - Milyen hálára is gondolsz? - Játszom a buta liba szerepét, holott tökéletesen tisztában voltam azzal, mire gondolt.. ha nem tudnám, mi forog kockán, legszívesebben egy hatalmasat behúzok neki és lelépek azok után, amiket mondott. - Másra? Hogyne tudnám másra használni. Viszont el kell keserítselek.. azt ki kell érdemelni. - Harapok vágykeltően az alsó ajkamba.
music: Sit Still, Look Pretty note:hey, Mr Saxobeat!
do you know who i am?
Lyna Hill
Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 23.03.19 13:33
Szabad játéktér.
do you know who i am?
Catharina Wolkov
Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 17.08.19 21:40
Robert & Cat
M ég mindig szeretek csak úgy céltalanul bolyongani az utcákon, hallgatni a város zaját, érezni a sikátorok bűzét, emlékszem mennyire féltem amikor ide kerültem, sosem mentem a lakásomtól távol, mindig a bevett utakon jártam még ha az hosszabb is volt, vagy kacifántosabb, mint átvágni egy szűk kis utcán ami tele volt kukákkal, ahol hajléktalanok vizeltek a falnál és kóbor macskák borogatták a kisebb szemeteseket némi élelem után kutatva, a hideg rázott ki akárhányszor csak elsétáltam egy ilyen mellett, a lépteimet szaporáztam és még a lélegzetem is vissza fojtottam, összeszorítottam a szemem és vártam, hogy véget érjen a "hasadék" ami ketté választja a hosszú egyenes utcákat, valamiért azt reméltem ha én nem látom őket, ők sem engem, tudom, hogy ez hülyeség, hisz nem vagyok Harry Potter és nincs láthatatlanná tévő köpenyem, de mégis szerettem volna ezt hinni. Ma már félelem nélkül gázolok át gyanús pocsolyák felett ugrálva, van egy kedves tag, Bob, mindig hozok neki valami kis kaját, amit persze megfelez a kutyájával, az öreg Scottal, jó rájuk nézni a maguk kis hierarchiális rendszerükben betöltött szerepükre. Azóta persze beszereztem a saját láthatatlanná tévő köpenyemet, egy fekete, bokáig érő, bő kapucnis csodát, tudod, mint a filmekben, én vagyok Catman, vagy mi Catwoman? De akkor az már a macskanő, bár nem áll tőlem távol a latex és a bőr ruha ... Ezen a helyen veszélyes rágyújtani, ha megérzik a füst szagát jön a zombi apokalipszis, tudom, amikor kinyitsz egy zacskó chipset és mindenki megrohamoz, hogy van még? Na, itt is pont ez működik, a dohány kincs, viszont kint a nagy utcákon sem szeretek rágyújtani, a folyton hömpölygő embertömeg közepén mindig arra vigyázni melyik anti dohányos picsát ne égessem meg. Inkább a két utca sarkán de még belül a sikátor falának dőlve élvezem ahogy megtölti a tüdőmet a mentolos füst, most is épp ez a célom, átsurranni a láthatatlanságba egy cigiért. A melltartómban tartom egy kicsi fém dobozban, egy melltartóban minden elfér. Csak épp tüzet nem hoztam, remek, csapom össze ingerülten a kis dobozkát, ennyit erről....
Kezdőlap 
Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 
21.07.15 22:45
▲
outfit: ezt látod rajtam
