Utcák / Sikátorok

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 24.03.13 21:31

Talán nem kéne anyáskodónak lennem, hisz én se vagyok sokkal jobb nála, bár nem rendezek át képeket, viszont csinálok sok mást, ami ezt kompenzálja. Javarészt az aggódás beszél belőlem, ami még számomra is az újdonság varázsával hat, ugyanis én olyat nem szoktam. Konkrétan sz*rok másokra, ahogy ők is rám, így kicsit idegen tőlem ez a helyzet.
- Mert igen, összeveretni magad, vagy összeverni másokat baromi menő... hallod te miket beszélsz?- sóhajtok fel, mert igazából tudom, hogy nem az én dolgom, csak na. Bár tuti én is kiakadnék, ha valaki engem oktatna, még szájba is verném, bár én nem gyakran folyamodok olyasmire. Viszont elnézve L-t, nem tetszik amit látok, véres, és... és kiköpött olyan látványt kelt, mint akin átment egy kamion. Tudom, hogy sajnálnom kéne, éas talán egy kicsit sajnálom is, de könyörgöm, senki nem kényszerítette arra, hogy supermant játsszon, én meg nem vagyok olyan lány.... nos mint a többség.
- Na nehogy engem kezdj el szapulni, mert tényleg átrendezem a képed- kelek ki magamból, de aztán csak elnevetem magam. Hirtelen vetem magam a nyakába, azaz csak látszólag hirtelen. Biztosra veszem, hogy a meglepettség, esetleg a hirtelen jött fájdalom foglalja le, így én szimplán kiszedem a farzsebéből - valamiért minden pasi ott tartja- a pénztárcáját.
- Nyugi, tök jó ápolónő vagyok- vigyorgok rá önelégülten, bár még sose csináltam olyasmit, de ezt neki nem kell tudni. Valamiért sose kerültem közelebbi viszonyba senkivel, konkrétan azt sem tudom, Lucas, hogy talált meg, hisz hozzám méltóan angolosan távoztam a házból.
- Oké, ideje lenne felfogni, hogy nekem máshogy van beállva az agyam, nekem egy sikátor olyan, mint neked egy park, sőt még otthonosabb... mikor idejöttem Vegasba nem is tudom, meddig aludtam itt kint- mélázok el, megint csak nem törődve azzal, mik hagyják el a szám. Nekem olyan természetes ez a létforma, hogy már-már elfelejtem, másnak nem. De hát... nem lehet mindenki utcagyerek, mint én.
A hirtelen jött dühére csak szemem forgatom, majd óvatosan a mellkasára teszem a kezem.
- Nyugi Matador, ma már biztos nem fogsz még egy segget szétrúgni, max én a tied, ha nem fejezed be. Na gyere... nem messze parkolok, és ha már a parkolásról van szó- telivigyorral a képemen veszem elő a pénztárcáját, majd a jogsiját, és hoppá.
- Ezt nem ártana megújítani, szóval én vezetek- karolom át a derekát, ezzel sem hagyva, hogy ellenkezzen.

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 25.03.13 17:34

- Két éve ilyen életmódot folytatok kislány - forgatom meg a szemeimet, mikor az összeveretésről kezd beszélni - és szerintem nem most fogom elkezdeni az erről való leszokást még akkor se, ha mostantól tövig fogja rágni valaki a körmét azért, mert aggódik értem - félrebiccentett fejjel tartok mesés kis szónoklatot arról, hogy hogy is állok jelenleg, valamint, hogy mióta vagyok olyan, amilyen.
Mikor a nyakamba borul, vagy ki tudja mit csinál, elképedve vonom fel a szemöldökömet, ám mikor megérzem a kezét a farzsebemnél, felsóhajtok.
- Bevallom, ügyes kis zsebtolvaj vagy te - jelenik meg ezer wattos vigyor a képemen, amit csak egy fejrázás követ.
- El tudom képzelni. Hallottam már ilyesfajta megjegyzéseket... " Tök jó ápolónő vagyok"... azt persze nem mondta senki, hogy ápolónő ruhában, ostorral a kezében - tapogatom meg az állkapcsomat, és minden sajgó pontomat, hogy felmérjem a keletkezett kárt. Öcsém, mintha nem a testi épségemről, hanem a kocsimról beszélnék. Azt, hogy ebből a lánykából mit nézek ki, azt még nem tudom. Nem tűnik egy nagyon erőszakos, agresszív valakinek, viszont annál határozottabb és talpra esettebb. Talán épp ez volt az egyik olyan tulajdonsága, ami megfogott már akkor is, mikor megjelent a házunkban, a zuhany alatt. Jobb ismerkedési módot nem is találhatott volna ki. Mondjuk azzal is megelégedtem volna, ha leszólít az utcán, de valószínűleg ettől olyan különleges.
Míg beszél, én komoly tekintettel, halvány, sunyi mosollyal a szám szegletében, hallgatom végig, s csak akkor fűzök hozzá egy-két szót, mikor befejezi.
- Akkor lassan kénytelen leszel műfajt váltani. Félek, nem foglak ilyen helyekre engedni - pillantok le rá. Hangom határozott, és arra ösztökél még engem is, hogy ne engedjem el Daphne tekintetét, mintha ezzel próbálnám rávenni arra, hogy fogadja meg a szavaimat. Veszélyes környék és nem szeretném minden nap azt mondani neki, hogy "menj csak, majd megbosszullak!". Semmi ilyet nem szeretnék mondani neki.
- Tudom, tudom... de most komolyan, minek nekem friss jogsi, ha két perc alatt úgy elhúzok a fakabátosok elől, hogy azok már arra se emlékeznek, hogy milyen színű kocsit kell keresni - mert a lehető legfeltűnőbb színű járgányom, egy sárga Lamborghinim van, ami azért kirikít a többi fekete, fehér vagy szürke közül.
- Ha nem viszel a halálba, akkor lehet róla szó - majd' nyolc éve vezetek, és ez alatt csak egyszer törtem össze a kocsit. De akkor azt magammal együtt, viszont le kell szögeznem, hogy nem az én hibámból! Ha az a kislány nem rohan ki az útra, miközben én a gyárközben száguldoztam kétszázzal, akkor se a kocsi, se én nem kötöttem volna ki a renováló részlegen.

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 22.04.13 6:04

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 22.04.13 12:06

A múltkori supermarketes incidensem után a bátyám úgy döntött újabb három napra zár el a külvilágtól. Nem tudom mi baja volt, nem értettem miért kell napokon át egy szobában dekkolnom, de az elején még csak egy vállrántással elfogadtam. Most viszont már kezdtem baromira unni magam, így amikor lelépett otthonról, fogtam magam és elszöktem.
Ne legyek már bezárva, könyörgöm! Ennyi erővel a klinikán is maradhattam volna, csak ez annyival jobb, hogy nem kapok naponta 5 nyugtatót és különféle ízletes gyógyszereket.
Szóval leléptem otthonról és mivel jó ötletnek tűnt, az első sarkon befordultam egy kis utcába, ami szép lassan sikátorrá szűkült. Egyre homályosabb lett és egyre fojtogatóbb volt a légkör. Vagy csak én éreztem így? Nem tudom, de hirtelen, amikor magam mögé pillantottam, egy öltönyös alakot láttam, amint... követett.
Ijedten fogtam gyorsabbra lépteimet, de amikor a férfi is így tett, halkan felsikoltottam és futni kezdtem. Lihegve vettem be a szűk, labirintushoz hasonló sikátor kanyarjait, mit sem sejtve arról, hogy megint csak a képzeletem játszik velem....

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 22.04.13 14:56

Ismét eljött egy újabb nap. Nem válogattam, akármilyen munkát elvégeztem, sosem érdekelt hogy kit is kell kézre kerítenem egy nagydarab állatot vagy egy vézna tévképzetes nőt. Eddig még életemben egyszer szúrtam el megbízatást, akkor is csak azért mert a szerencse elpártolt tőlem. Még a legjobbak is hibázhatnak néhanapján, ahogyan nekem is el lehet nézni azt az egy incidenst. Imádom ezt a macska - egér játékot, nem is kérdés hogy én vagyok a macska, az erős kandúr aki könnyűszerrel elkapja a kisegeret. Most az áldozatom Adriana fog lenni, nem tudok róla túl sokat csak annyit amennyit az aktájában olvashattam, személyesen a rendőrség kért fel arra, hogy találjam meg. Szerintük a kis csaj nem csak másokra, de még önmagára is ártalmas. Pedig a kartonjában lévő képekből meg nem mondtam volna, hogy nincs minden rendben vele, vagyis minden rendben van mármint ránézésre, mert ott gömbölyödnek idomai ahol kell, de a ki tudja mi játszódhat le a fejében. Hosszas előkészületek után kiderítettem hol is tartózkodik, sokáig kellett várnom arra, hogy végre kimerészkedjen, de az első adandó alkalomkor utána eredtem. Össze ráncolt homlokkal figyeltem mit is művel, nem is értem miért akar bárki is erre a környékre keveredni, de azért tisztes távolságból követtem. Mikor hátra nézett nem tudtam eldönteni, hogy észre vett-e vagy valaki olyan elől próbál menekülni aki ott sincs. Akárhogy is legyen nem hagyhatom kicsúszni kezeim közül ezért utána mentem. Nem volt nehéz beérni.
- Adriana nincs értelme a menekülésnek. - Szólítottam a nevén, aztán szép lassan közeledni kezdem felé, nem tudhatom milyen reakciót vált ki belőle közeledésem. Nincs szándékomban bántani, csak bevinni az őrsre és felvenni az érte járó fejdíjat.

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 22.04.13 16:57

Ahogy igyekeztem menekülni a nagydarab elől, néha-néha hátranéztem, hogy követ-e még. Egy ideig láttam az alakot, azt viszont már nem is figyeltem, hogy merre megyek, csak hogy minél előbb megmeneküljek. Aztán egyik alkalommal, amikor hátrapillantottam lihegve, akkor igencsak megdöbbenve láttam, hogy nem az a dagadt öltönyös fut utánam, hanem egy egész jóképű, rendesnek látszó srác. Az agyamnak egy kis időbe telt ezt felfogni, így hát először csak lassítottam, majd ledöbbenve megálltam és egy fél percre megmerevedtem. Körbenéztem, hogy hol is vagyok, majd visszafelé kezdtem futni a srác felé.
Közben az is eljutott a kis agyamig, hogy ő tudja a nevem. Na nem baj, erre majd később visszatérünk, előbb védjen meg.
Tehát csak fogtam magam és amikor odaértem hozzá, minden előzetes figyelmeztetés nélkül átöleltem és magamhoz szorítottam a srácot.
-Védj meg, védj meg!
Bújtam hozzá, közben pedig magam mögé mutogattam egyik kezemmel.
-Valaki meg akar ölni! Fegyver is van nála!
Elég hihetően mondtam neki. Még jó, hiszen én tényleg elhittem azt, amit láttam, még akkor is ha csak hallucináltam. Félve szorítottam a srácot magamhoz, majd aztán hirtelen rájöttem, hogy ő biztos nem annyira örül neki, szóval hirtelen hátrébb léptem és lesütött szemekkel csak annyit mondtam, hogy "bocsi".

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 22.04.13 21:46

Sok mindent ki lehetett olvasni a tekintetéből, de főleg a kétségbeesést, már majdnem megesett rajta a szívem. Annyira elveszettnek tűnt, mintha fogalma sem lenne arról, hogy mi zajlik körülötte és mi a valóság és mi az ami csak a saját fejében zajlik le. Minden hiába, nem mutathatok együttérzést, csak a munkámra kellene összpontosítanom, de most valahogy a szokásostól is nehezebben ment. Hirtelen nem is tudtam hová tenni az ölelését, az már biztos, hogy nem szoktak ölelgetni azok a személyek akiket éppen levadászni készülök. Még ilyen szituációba nem keveredtem bele, annyira szokatlan volt ez az egész.
- Megvédeni, de hát kitől? - Homlokomat ráncolva értetlenkedtem még mindig. Senkit sem láttam a háta mögött, egy árva lélek sincs erre, így már biztos voltam benne, hogy amit látni vélt a nem valós személy volt csak egy újabb tévképzet.
- Senki sincs itt, csak mi ketten vagyunk! Gyere velem elviszlek egy biztonságos helyre. - Mikor végre abba hagyta az ölelgetésemet finoman megragadtam csukójánál fogva, nem szerettem volna erőszakos lenni és bántani, csak a munkámat akartam elvégezni. Ha nem mutat ellenállást, akkor szép lassan megindulok vele a sikátor vége felé.

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 22.04.13 22:40

Nem értettem, hogy mit nem ért. Lehet, hogy ő nem látta az üldözőm, de én igen! Mit nem értett ezen? Üldöznek, ő rám talál, majd megvéd. Ennyi. Na mindegy, hátrébb léptem tőle, majd miután bocsánatot kértem hirtelen ölelésemért, felnéztem rá.
-Hát egy nagydarab öltönyös fickót láttam. Biztosan lemaradt. Akkor viszont menjünk, siessünk innen!
Amikor megfogta a csuklóm és közölte, hogy elvisz egy biztonságos helyre, akkor egy félmosolyt húztam az arcomra és még én kezdtem el húzni kifelé a sikátorokból, hogy ketten elmeneküljünk a nagy öltönyös fickó elől. Azonban két perc múlva hirtelen megálltam és kirántottam a kezem az övéből.
-Na várjunk csak!
Ránéztem kicsit mérgesen, kicsit gyanakodva. Most biztosan azt gondolta, hogy rájöttem hová akar vinni. De nem. Nekem halvány lila fogalmas sem volt arról, hogy ő kicsoda. Csak azt tudtam, hogy valahová el akar vinni, de biztosan nem haza.
-Mégis hová akarsz vinni? Nem megyek sehova! Ilyen könnyen nem kapsz meg. Helyes vagy, de egyik fiú sem kaphat meg ilyen könnyen.
Mérgesen meredtem rá és ha közeledni akart, akkor én hátráltam. Vártam a magyarázatot, hogy mégis mit akar, hová akar elvezetni. Olyan volt, mintha kicsit visszatért volna a józan eszem, pedig még erősen élt bennem a pasas képe, aki el akart kapni. Mondjuk úgy néz ki, ma ilyen lightos napom van és nincsenek olyan meredek hallucinációim. Vagy csak egyelőre?
-Legalább ne az első randin akarj elvinni magadhoz! Meg legalább tudnám akkor, hogy hogyan csókolsz!
Háborodtam fel. Kezdtem is elfelejteni, hogy az előbb üldöztek. Most már inkább a srácra koncentráltam.

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 24.04.13 0:06

Az ilyen pillanatok végett mindig megbánom, hogy Svájcból ide keveredtem. Ott biztosan nem lenne ennyire izgalmas az életem és nem találkoznék ilyen különös lánnyal. Tudom mennyire ellenállhatatlan vagyok, de azért még sem számítottam arra az ölelésre, meglepett vele.
- Igazad van, biztosan nem bírta a tempót és lehagytuk. - Taktikát váltottam. Majd meglátjuk ezzel mire megyek, mert hiába is magyaráznám el neki, hogy soha nem is volt ott senki sem, mikor neki erről más a véleménye. Ezért inkább bele megyek ebbe a játékba, igazat adok neki és megpróbálok beférkőzni a bizalmába. Ez a tervem egészen jól is ment volna, ha nem lenne annyira gyanakvó. Még semmi sincs veszve, ha szép szóval nem tudok rá hatni, akkor kénytelen leszek mozgósítani erőmet vele szembe. Egy pillanatig tartani felkapni és a kocsimig vinni, de nem akarok túl nagy feltűnést kelteni.
- Adriana félreérted a helyzetet, nem akarlak megkapni, bízzál meg bennem. - Ezzel tényleg meglepett, sok mindenre számítottam de arra aztán végképp nem, hogy ilyeneket fog majd rólam feltételezni. Ez csak munka, különben is a normális nőkkel is mindig meggyűlik a bajom.
- Nézd nem foglak megcsókolni és nem hozzám fogunk menni, hanem egy olyan helyre, ami neked nagyon is tetszeni fog, ugye szereted a meglepetéseket? - Bizalomgerjesztő mosolyt próbálok az arcomra erőltetni, közben finoman, nem túl tolakodóan de ismét megfogom a csuklóját. Semmi kedvem újból utána loholni és legalább így kéznél van.

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 29.04.13 22:38

-Ugye? Én mondtam, de te nem hittél nekem.
Megörültem neki, hogy végre hisz nekem, hogy nem csak a falnak beszélek, sőt boldog voltam, hogy végre van valaki, aki nem őrültnek néz, hanem képes elhinni azt, amit mondok.
Megálltunk egy percre, mert valamiért nem tetszett, hogy egy ismeretlen srác csak így el akar vinni valahova az ismeretlenbe. Elmondta, hogy bíznom kéne benne, de miért is? Egy helyre ami tetszeni fog? Honnan tudja, hogy nekem tetszeni fog? Nem fog megcsókolni. Azt kicsit sajnáltam, de hát mindegy. Újra megfogta a kezem, de én újra csak kihúztam a csuklóm tenyeréből. Csúnyán, összehúzott szemekkel néztem rá. Valamiért nem tudtam megbízni benne.
-Ne rángass, tudok magamtól is menni. Szóltam rá, kényelmetlen volt így utána menni, kényszernek éreztem, hogy követnem kell.
-Egyébként meg nem szeretem a meglepetéseket, a klinikán is mindig ezzel próbáltak átvágni. És honnan szeded, hogy tetszeni fog az a hely? Nem is ismersz! Nem tudsz rólam semmit, szóval fogalmad sincs, hogy nekem mi tetszik. Kicsit mérges lettem, hogy kinek is képzeli magát ez a srác, de mérgem nem tarthatott sokáig, mert agyam úgy döntött leblokkol és egy pillanatra lemerevedtem. Ezalatt a nagyon rövid idő alatt nem juthatott el az agyamig amit a srác esetleg mond nekem. Amikor újra visszakattantam a valóságba, hirtelen nem tudtam hol vagyok. Egy fél pillanatba beletelt, mire visszatértek az emlékeim.
-Figyelj! Mi lenne, ha arra kerülnénk? Én tudok egy nagyon jó helyet! Megmutatom neked! Most én fogtam meg a csuklóját és az ellenkező irányba kezdtem húzni, mint amerre ő akart menni. Reméltem minden kifogás nélkül követ majd és nem szenvedünk itt egy helyben még egy órát.
-Közben mesélhetnél arról a helyről, ahová te akarsz vinni! De ne hazudj, mert úgy is tudni fogom... szóltam neki előre, hogy ne próbáljon meg hazudni, bár egyértelmű volt, hogy könnyen csőbe lehet húzni, de azért hátha ez megijeszti egy kicsit és nem füllent nekem.

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 30.04.13 1:57

Elképesztő ez a nő, még ilyen személlyel nem is találkoztam. Szó szerint letaglózott, hogy mennyire képes volt elhinni magának azt, hogy azt amit lát az tényleg a valóság és nem csak a képzelete szüleménye. Rövid idő elteltével rá kellett jönnöm, hogy csak úgy fog velem együttműködni, ha úgy teszek, mintha látnék olyan dolgokat amik ott sincsenek.
- De csak azért nem hittem neked, mert bizalmatlan vagyok a nőkkel szemben. - Próbálom menteni a menthetőt. Valahogy nagyon gyorsan meg kellene vele találnom a közös nevezőt, mert semmi kedvem a fél városon végig kergetni. Addig pedig úgy sem fogom feladni, míg sikeresen el nem viszem arra a helyre, ahol lennie kellene.
- Sajnálom, nem akartalak rángatni. - Elő vettem egy bizalomgerjesztő mosolyt, most aztán tényleg nem kellene vitába keverednem, ezért megpróbálok kedves lenni, bár nem az erősségem.
- Igazad van nem ismerlek és semmit sem tudok rólad, de kinézem belőled, hogy nagyon meglepődnél ha odaérnénk. - Hazudok neki, hiszen hazudnom kell. Ha azzal állnék elé, hogy na most szépen vissza viszem a klinikára akkor biztosan futásnak eredne. Eleinte még szórakoztató a kergetőzés, hogy a vádász szerepét kell játszanom és a prédát leteperni, de egy idő után már nagyon bosszantó.
- Még is hová akarsz vinni? - Gyanakvóan néztem rá, de nem akadékoskodtam, követtem. Hát ez remek, pont a másik irányba kellene tartanunk és én hagyom, hogy vezessen.
- Nem tudok róla sokat mesélni, még nem jártam ott, de azt halottam róla, hogy nagyon szép hely és a személyzet is kifogástalanul végzi a munkáját. - Újabb hazugság csúszik ki a számon, de honnan is tudhatná, hogy nem mondok igazat?
- Nem akarok akadékoskodni, de a kocsim nem is olyan messze parkol innen, nem lenne jobb azzal oda menni, ahová vinni szeretnél? - Ha egyszer beszállna a kocsimban a végállomás kizárólag a klinika lenne, de neki ezt nem kell tudnia.

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 13.05.13 15:01

-Óóóóó, értem. És miért? - kérdeztem rögtön rá, s el is gondolkodtam egy pillanatra azon, hogy vajon miért bizalmat ennyire a nőkkel a szemben. -Egyébként hogy is hívnak? - nem emlékszem, hogy mondta volna, ezért rákérdeztem. Ő tudta a nevem... tényleg... honnan is?
-És még azt is akartam kérdezni, kedves.... hogy honnan tudod, hogy engem hogy hívnak?
Na ezt magyarázza ki. Most aztán jó okot kell kitalálnia, hogy ne megtarthassa a bizalmam, mert az én bizalmam aztán könnyen elveszthető és, ha csak halványan is, de gyanút fogok, hogy vissza akar küldeni a klinikára, akkor lehet, hogy jobbnak látom majd futni.
Mindeközben még mindig titkolózik arról a bizonyos helyről, ahová el akar vinni. Ez sem tetszett túlságosan, de végül is én sem mondtam neki, hogy én hová akarom vinni. Ha megtudná, hogy igazából én sem tudom még, hogy hova megyünk, akkor biztosan kiakadna.
Haza nem vihetem, mert a bátyám megölne, de itt a sikátorokban biztosan találunk majd valami jó szórakozást. Vagy majd valahol a városban. Mondjuk meghívhatna egy kávéra, mert kezdek elfáradni ebben a futkosásban.
-Majd meglátod. - válaszoltam arra, hogy hová akarom vinni. - Te is titkolózol, akkor én is.
Szegénykém most biztosan azt hiszi, hogy egy 10 évessel van igazából dolga. Higgye, de én egyelőre jól vagyok így és eszem ágában sincs változni. Hacsak nem akarja az agyam, hogy változzak. Ugyanis időnként - amire én nem mindig emlékszek - agresszívvá tudok válni. Akkor pedig inkább már az őrült gyermek, mint a felnőtt pszichopata.
Amikor rákérdezett, hogy esetleg nem akarok-e kocsival menni, akkor megálltam, elhúztam a szám és szomorúan ránéztem.
-Nem szeretem az autókat. Tudod, amikor gyerek voltam voltam, volt egy autóbalesetünk. Nem szép emlék. - egy percre elhallgattam és gy emlékeztem vissza, s reméltem a srác is kicsit csendben marad, mint valami kötelező egyperces megemlékezésen.
-Egyébként meg hányingerem van a kocsikban. - szólaltam meg hirtelen félbeszakítva a csendet, arcomon már félmosoly virított. - Na gyere, mert sosem találunk oda. - most én fogtam meg a kezét és kezdtem magam után húzni, de egy perc múlva elengedtem, mert biztosan követ ő magától is.
Így haladtunk egy ideig a sikátor-labirintusban, gyorsan lépdelve hagytuk el a szűk utcácskákat, egyiket a másik után, majd amikor már eléggé kihalt részre értünk, hirtelen megálltam az egyik sarkon. Körülnéztem, nem volt a környéken senki. Egy fél percig ledermedve álltam, majd hirtelen odaléptem a mellettem/mögöttem álló, várakozó Thony-hoz. Megmarkoltam mellkasánál a pólóját és közel hajoltam hozzá.
-Tudod... én még sosem voltam férfival!

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 15.05.13 0:11

Ha ki akarsz jönni egy őrülttel úgy kell viselkedni, mint a ha veled sem lenne minden rendben, ez a taktikám, remélhetőleg hatásos lesz.
- Számtalan csalódás végett. - Próbálok benne egy kis empátiát generálni felém, ezért is hozakodtam elő ezzel a szöveggel, habár általában én vagyok az aki a nőknek csalódást szokott okozni, mert mikor megkapom azt amit akarok szemrebbenés nélkül távozok.
- Anthony - Hazudhattam volna a nevemről is, de még sem tettem. Egy pillanatra megfagyott a vér az ereimbe kérdése után, valami hihető válasszal kellene elődrukkolnom.
- Jók szoktak lenni a megérzéseim és egy ilyen elragadó nőhöz csak is egy ilyen különleges név dukál. - Próbálkoztam meg a bókolással, minden nő szereti ha bókokkal árasszák el, ha beválik a tervem Adriana ezek után abba is hagyja a gyanakvást, máskülönben be kell durvulnom. Általában férfiakat szoktam elkapni, velük nem finomkodok, de egy ilyen törékeny nőben nem akarok kárt tenni, ezért is próbálok minél kíméletesebb lenni vele.
- Kompromisszum képes vagyok, ha te elárulod hová tartunk én is megosztom veled, hogy mi is rejlik a meglepetés mögött. - Elég vastag a képemen a bőr ahhoz, hogy egy újabb hazugsággal álljak elő. Persze ha megmondanám hogy vissza akarom vinni onnan ahonnan meglépett biztos lelkesedve rábólint, hogyne!
- Ezt nem tudtam. - Pillanatokig csendben voltam, nem vagyok érzelgős fajta és ilyenkor sosem tudom mit kellene mondani.
- Akkor marad a gyaloglás. - Nehezebb dolgom lesz, mint hittem, de azt sem szeretném ha kidekorálná a kocsimat. Kezdek én is megbolondulni, hogy bele mentem ennek az őrült lány játszadozásába. Fogalmam sincs merre megyünk, csak követem csendben közben azon elmélkedek, hogy mennyire lennék feltűnő ha még is felkapnám és bezárnám az autóm csomagtartójába? Hirtelen Adriana előttem termett. Nem mondom ez a mai nap tele van meglepetésekkel. Nagyokat pislogtam rá, erre aztán nem számítottam.
- Azért kellett egészen idáig jönnünk, hogy ezt megoszd velem? - Annyi mindent mondhattam volna, de valahogy még is ezt tudtam csak kibökni. Nem akartam kihasználni a helyzetet, lehet most sem van igazán magánál, próbáltam lefejteni ujjait pólómról, minél kíméletesebben akartam tudtára adni, hogy nem fogok neki esni egy koszos sikátorban.

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 23.05.13 15:11

-Ó, így már értem. -válaszolom, közben pedig még mindig haladunk a szűk és homályos sikátorok között. Thony elég együttműködő, nem is értem miért. A bátyámon kívül talán eddig csak ő, aki ilyen kedves és megértő velem. Ez is lehetne épen gyanús, de igazából nem érdekel.
Még jó, hogy jól esik a bók, talán kicsit el is pirultam, de nem válaszoltam rá semmit. Nehogy a helyes srác elbízza magát.
-Jól van. Megmondom. De csak akkor, ha tényleg őszintén válaszolsz. -megálltam egy pillanatra, hogy belenézhessek a szemébe, majd egy kisebb sóhaj után már válaszoltam is neki.-Igazából nincs célom. Csak jó volt, hogy úgy jöttél velem és ne voltam egyedül. -újabbat sóhajtottam, aztán hátrébb léptem, hogy neki tudjak dőlni a falnak.-El sem tudod képzelni milyen szörnyű az életem. Mindig bezárva, egyedül. Megörültem neked, hogy olyan kedves voltál és jöttél velem és vigyázol rám. -a földet pásztáztam, szomorú beszédem alatt talán csak egyszer néztem fel rá, akkor is rövid időre. Mint eddig mindent, ezt is komolyan gondoltam és ez látszott is az arcomon, szomorú boci szemeimen.
Meg sem várva válaszát tovább sétáltam. Tudtam, hogy követni fog, mert eddig is azt tette. Amikor befordultam az egyik sarkon, majd megálltam és ránéztem, na ezután következett a hozzásimulós jelenet. Láttam a meglepettséget az arcán, de én csak tettem, amit az ösztöneim parancsoltak. Nem egészen erre a válaszra vártam, de hát mindegy, megszoktam már mindenféle visszautasítást.
-Nem, dehogy is. -szépen lassan Thony elkezdett eltolni magától. -Igazad van, máshol is mondhattam volna, de most maradtunk kettesben. Úgy is mindegy, mert hamarosan mennem kellene már haza. -egy pillanatra elgondolkodtam. Vajon mi lenne, ha ő is jönne?-Ha gondolod velem tarthatsz. Nálam vacsizhatnál. -mosolyogtam rá teljesen természetesen, mintha minden a legnagyobb rendben lenne és teljesen normális lenne ez a helyzet.

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 25.05.13 11:37

Eleinte csak az lebegett a szemem előtt, hogy mihamarabb teljesítsem a "küldetésemet" és felvegyem az érte járó jutalmat. Sosem voltam együtt érző fajta, csak a munkámat végeztem. Eddig a szokásos eljárás szerint cselekedtem, aki ellen kiadták a körözést az elkaptam, bevittem az őrsre és megkaptam az érte járó jutalmamat, de most egyre inkább kezd bűntudatom lenni.
Komoly ábrázattal rábólintottam. Nem várhatja el tőlem, hogy őszinte legyek vele, de akkor mégis miért érzem magam ennyire rosszul, hogy ezt teszem vele? Nem szokott lelkiismeret furdalásom lenni, de most rosszul érzem magam, hogy átverem.
- Ezek szerint átvertél, pedig én azt hittem, hogy tényleg arra a nagyon jó helyre megyünk, amit meg szeretnél mutatni nekem. - Szép volt tőle ez a kis csel, máskülönben már lehet hogy vissza került volna oda, ahonnan megszökött. Ezért nem kezdek el haverkodni azokkal akikre vadásznom kellene, gonosznak, sőt bűnösnek érzem magam, hogy ha vissza viszem miattam lesz ismét bezárva.
- Ugyan Adriana, nagy lány vagy már szerintem tudsz magadra vigyázni és nincs arra szükséged, hogy a nyomodban legyek és lessem minden lépésedet. - Az egy dolog, hogy ezt mondom neki, de abban már nem vagyok annyira biztos, hogy ezt így is gondolom. Amit eddig láttam a viselkedését illetően sikerült rájönnöm, hogy talán köz és önveszélyes is lehet. Viszont ha azt nézzük volt pár ilyen majdnem klinikai eset barátnőm, akik még tőle is rosszabbak voltak. Egy féltékeny és hisztis nőtől nincsen rosszabb.
- Nézd az mostanában elég nagy érték, ha valaki még ártatlan, még csak ne is gondolj olyanra, hogy egy olyan pasasnak add magad, mint én vagyok, inkább várd meg azt a bizonyos nagy Ő-t. - Most nagyon is magam alatt vágom a fát, de láttam nem ezt a választ várta volna tőlem, nem is tudom csak úgy éreztem valamit mondanom kell, hogy érezze nem utasítom vissza, csak én nem lehetek elég jó számára.
- Na és te főznél? - Meglepetten pislogtam rá, túlzás lenne azt állítanom, hogy megsajnáltam, csak megesett rajta a szívem és már nem szeretném erővel vissza záratni. Tudom hatalmas hibát követek el ezzel, hogy futni hagyom, de még sem engedhetem hogy miattam kerüljön vissza.

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 19.06.13 11:00

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 26.06.13 17:13

Silas & George

Még mindig nem áll össze a kép. Fenn a falon. Már vagy négy órája baszom itt a rezet és még mindig nem áll össze teljesen! – vakartam a tarkómat csípőre tett kézzel ahogy kellő távolságba távolodva tőle hogy rálássak teljes egészében, résnyire húzott szemekkel vizslattam a régi téglaépületet. Valamikor valami gyár lehetett, de ez speciell engem egy percig se érdekelt. Csak nem áll össze… A kurva élet! – szívtam mélyre a jointot, és hosszú percek után hagytam csak kikúszni az orrom alatt a füstömet. Pedig a fejemben annyira korrekt! – sóhajtottam csak elgyötörten még azon is elmélázva, hogy pont emiatt a.. szar miatt van ez az egész. – vettem a kezembe a maradék cigimet, és egy újabb sóhajjal megküldve.. de nem. Nem dobtam el. Kár lenne érte.. – toltam inkább vissza a számba és most villant csak be, hogy mekkora idióta is vagyok, mert ha Frank utolsó készletét nem árulom ki teljesen, még most is lenne belőle. Ööölni tudnék egy nyalat kokóért! – húzott át a fejemen, de ahhoz meg lusta voltam hogy átmászva az egész városon, bevágódva a szakadt verdába odamenjek és könyörögjek érte. A faszt! – szűkítettem résnyire a szemeimet, és bámultam ezt az egészet - Meglesz ez.. – kattogott a fejemben, oda még egy kis vöröset, oda meg kééék kell, aztán… – vigyorodtam el hirtelen, lassított felvételben hajolva le a két szprésdobozért, és ütemesen rázva őket, szórni kezdtem a festéket. Fasza lesz!

Mindenhol néma csönd volt. Ami meglepő, mert egyébként nem ritkán durrognak itt a fegyverek, ez a hely mégis nyugalmat jelentett. Távol a yardtól, azok a seggfejek gyááávák ahhoz hogy idedugják a képüket, és távol mindenki mástól, akinek egy kis apró kell, a vérem, vagy a nem létező készletem, mindenki kapja be! – csúszott az oldalamhoz a helyben lapuló késre a kezem, jobb a biztonság. Azért.. szar lenne ha az virítana a fejfámon a temetőben, hogy: George Andrew Goodwin, faszkalap.. remek szállító, mégis egy koszos kis csöves kapta el.. Hát a nagy büdös lófaszt! – küldtem ki az utolsó adag füstömet, mire a háttérből lááásd csodák csodájára villan a kék fény, böfög a sziréna és a nem is olyan rég említett a kavicson csúszó kerekekkel beküldi magát nem is olyan messze. Hogy na baszd meg... – szürcsöltem a fogaim között, azonnal a szálért kapva, és rámarva alig fél méterre tőlem a földre dobtam, bakanccsal mélyen belepasszírozva a fűbe. Már csak az hiányozna hogy bevigyenek egy fél dzsangért.. Frank valószínű megköszönné nekem!

- Jóóóó napot biztos úr, miben segíthetek!? – szikrázott fel a jól megérdemelt vigyorom, a festék már nincs a kezemben, eldobtam útközben valahol a fal mögött feszítő rozzant táska felé, én meg csak álltam ott és gyönyörködtem. NaNÁ, hogy nem a rohadt zsaruban hanem inkább a képben! Nééézd mááár! És még hasonlít is! ZSENI VAGYOK!

/ Gyenge kezdés de lesz ez még jobb is! Wink

(remélem..O.O :DDD) /

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 26.06.13 21:26

- Ne hívogass a hülyeségeiddel, légyszíves! Nem sokára odaérek, nem értem mit izgulsz... - nyomtam ki a mobilt, majd hajítottam a hátsó ülésre, morogva kanyarodva le a sikátorok felé.
Apró kavicsok ropogtak a kerekek alatt, ahogy alig ötvennel toltam a Volvot magam alatt.
Ja igen, a kicseszett villogós szarság!
Forgattam meg a szemeimet, ahogy tudatosult bennem, hogy a húsz perccel ezelőtti kapás után kinn hagytam a kocsi tetején a villogót. Elnyúzott képpel nyúltam ki érte, félig kiemelkedve az ablakon, így sikerült kicsit rátolnom a gázra. Szóval, épp hogy visszavergődtem az ülésre, mikor sikerült kiszúrnom a falpingáló csodalényt. Mély, kelletlen sóhajt hallatva állítottam le a motort, egy laza rúgással vágódva ki az ajtón. A motor elnémult, így nyilvánvaló, lezser lépteim nem kerülték el a vandálkodó figyelmét.
Hát persze, hogy nem! Szavaira csak oldalra döntöttem a fejemet, kicsit megrántva egyik szemöldökömet. Nem, nem őt néztem... hanem ezt a marha nagy maszlagot a falon, amit odakreált.
- Nekem? Ugyan semmiben. Kivéve ha akad egy szál cigid, meg némi ipari oldószered, amivel lehámozod a kocát a falról. - böktem a fejemmel a műalkotás irányába, kezeimet besüllyesztve a zsebeimbe. - Egyébként nem szar... - léptem pár lépéssel közelebb, egykedvűen sétálva el a srác mellett. - De mért pont rózsaszín? - néztem rá vissza a vállam fölött, unott pillantással keresve meg a másik alakját.
Mindeközben előhalásztam a zsebemből egy gyújtót, amivel az ujjaim között kezdtem el játszani. Ide-oda... pörgött, hömpölygött, nyílt, majd zárult a fedele.
- Tudtad, hogy mindaz csupán csak tévhit, hogy fánkon élünk? De azért mókás... - fordultam végül felé oldalvást, felpördítve a gyújtót a levegőbe, hogy az ívesen zuhanjon vissza a tenyerembe.
- Én személy szerint a hot-dogot jobban csípem. - vontam vállat, majd sarkított lépésekkel indultam meg a fickó felé. - Szóval... - szagoltam bele a levegőbe, felszegett állkapoccsal. - ...nem elég, hogy egy elcseszett Picasso veszett el benned, de még gyomot is tolsz. Pöpec. Én azért a másik fajta cigiből kérek, ha lehet. - vigyorodtam el pofátlanul, megvakargatva a tarkóm vonalát. Egyébként nem... nem gondoltam úgy, hogy meg is fog kínálni, de én kurvára ráérek a faszkodásra, szóval... Csak meglepne vele, ha mégis hozzám vágna egy szálat.
Igazából - hogy őszinte legyek... - semmi kedvem nem volt most ezzel is szarakodni, pláne nem egy elszívott agyú ősbarommal, aki barlangrajzokat gyakorol... De műszakban voltam. Zoe pedig épp vár rám pár utcával arrébb. Öröm boldogság, hogy megvárakoztathatom, komolyan. De már megint ilyen piti baromság miatt... Remek.

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 28.06.13 15:02

Nem engem vizslat hanem a falat. Okéééé, talán ő is látja a hasonlóságot benne.. - rántott össze kapásból a szemem, először a fickót aztán a képet figyelve, és megint. Ja.. ja.. valami nekem is feltűnt. - sóhajtok egy kellemeset, ma se felejtsem el megveregetni a vállamat érte. Tényleg zseni vagyok!

- Ugyaaan ne vicceljen mááár, olyan jól fest! - vigyorogtam el a képet, útközben már kapásból a hátsó zsebemben matatva ugyan már legyek jó fej, osszak meg egy szálat egy ilyen köcsög tetűvel.

- Mondhatnám hogy a buzi szinonimája - Néézd mááár! Én ilyen szavakat is ismerek? - de még meg találna sértődni vagyis nem mondok ilyet. - rántottam meg a vállam, másik kézzel kikapva a doboz cigimet és felcsapva a tetőt felé kínáltam. - Nem kellenek a szoros bilincsek... - kacsintottam a szemeibe, hogy én soha nem tudok lakatot tenni a pofámra! Mégis valahol élveztem. Valahol nagyon mélyen. Amíg nem csapódik rács az orrom előtt, akkor aztán baszhatom! Ha Frank megtudja.. végleg!

- Részletkérdés.. - engedtem el egy kiadós sóhajt az újabb bűvészmutatványt is megfigyelve. Felléphetne a cirkuszban! Ott legalább valami haszna is lenne. - Ha akarja legközelebb majd csinálok magáról egy élethűbbet! - húztam ki magam egy szálat, és a számba tolva egy percig se hittem, hogy majd tőle kapok tüzet. Bassza meg! A kezem a másik zsebemben kutatott, újra használva a farzsebemet amikor az ütő félúton megállt bennem. Na igen, pont egy ilyen éles szimatú zsaruval kellett összemelegedjek... Hogy cseszné meg! Mégis a rövid szünet után folytattam a műveletet, és előrántva a gyújtót, én is megforgatva kezemben, persze nem olyan művészien mint a szívemnek oly kedves szerv, csak kicsaptam a tetejét és meggyújtottam a sajátot.

- Ne szarjon be, nincs kezelve! - ráztam meg a még mindig felé tartott doboz cigimet. - De jó lenne ha végre eldöntené kell vagy sem, mert letörik a kezem! - kaptam ki a számból a sajátot, hogy a magasba fújjam a füstömet. Nem olyan spéci mint az előző, de azért egynek.. elmegy.

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 28.06.13 19:31

- Sértődni? - pillantottam vissza rá eléggé flegma pillantással fürkészve az arcát. - Attól, hogy zsaru vagyok, még nem habos-babos kiscserkész. - vontam vállat egykedvűen, újra végigmérve a mázolmányt. Igazából, kamasz koromban én is műveltem hasonlókat, de azt hiszem eljött már rég az a pont, hogy ezt kinőjem. Valakinek megy... valaki meg simán barom. Ez utóbbi pedig egész jól ráfesthető a tőlem pár méterre álló fickóra, elég csak a stílusát alapul venni.
- A bilincsek... - bólintottam egyet. - Az senkinek sem kell. De ezért nem foglak bevinni, felesleges fuvart tennék meg. - sóhajtottam fel szárazan, megtéve ugyebár pár lépést a másik felé. Valójában nem zavartattam magam, bár kétségtelen: nem igazán szimpatizáltam azzal, hogy megint egy összekent fallal lett "gazdagabb" a város. Egyébiránt marhára hidegen hagy a történet, majd a járdazsonglőrök fellépnek ez ügyben, ha akarnak.
- Rólam? Ugyan. Szerintem beletörne jó pár agysejted, mire kitalálnád mivel is mocskolhatnál be úgy igazán... Kár fáradoznod. - nevettem fel sekélyesen, kicsit még a vállaimon is rántottam egyet. Voltaképpen, semmivel se tudna belém gázolni, pláne nem egy ilyen firkával nem. De azért értékelem a szájalást, legalább nem egy szaros mitugrász, akitől két perc alatt elfolyik az agyam...
Érzékeltem, ahogy megállt a mozdulatban a szavaimat követően, ez pedig egy újabb sunyi vigyorra engedett késztetni. Bírom az ilyet... Tudja, hogy faszságot művel, de azért is csinálja. Nem mintha egyébként megvetném a füvet, talán az egyetlen olyan drog, amivel hosszabb-rövidebb időn belül még ki is tudnék egyezni. De persze... erről nem kell minden jöttmentnek tudnia...
A cigit végül elfogadtam, és egy laza mozdulattal meg is gyújtottam azt, mely során azonnal felparázslott szám előtt a parázs, sercegő füstfelhőt lökve az ég felé.
- Kössz. Majd visszaadom. - rántottam meg egyik szemöldökömet szórakozottan, noha még inkább: szemétládán. Elvégre szavaim mögött sok minden lappangott, arról pedig már nem óhajtottam felvilágosítani, hogy mik kavarogtam a szürkeállományomban.
- Szóval... meséld el nekem, hogy mi akkora feeling ebben? - böktem a fejemmel a disznó felé, mélyen beleszívva a cigarettába. A füst töményen tört fel a torkomból, kisebb ködréteget vonva arcom elé. Zoe már minden bizonnyal hatszor leoltott volna, de mivel most nincs itt, hát mindenkinek jobb is. Állítom én. És persze tök máshogy gondolom, de ez már nem érdekes.
- Na és persze... abban ott... - csupán a szemeimmel jeleztem, hogy látom a nem rég elhajított csikk maradványait, ahogy az a földbe ékelve figyelt kifelé a neki ásott gödörből.

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 02.07.13 20:09

- Nálatok sose lehet tudni.. - váltottam hirtelen tegezőbe a magasba fújva a füstfelhőmet. - Elég ha nem tetszik a pofám, máris kattan a bilincs, aztán mehetek a szarhoz sírni. - fűztem hozzá de ezt már csak lazán, nem is annyira közlés jelleggel, csak mert egyszerűen.. így volt!

- Zene füleimnek.. - fejeltem meg ezt már tényleg csak elenyésző közléssel, mondjuk hogy megnyugodva mert ezek tényleg seggfejek. Legalábbis ha valami kell.. képesek bármit megtenni érte. Öröm a tény, hogy nem vagyok célkeresztben.

- Nos... szeretek próbálkozni! - szívtam bele újfent a cigibe, újabb kacsintással is megküldve, de egy percig sem állt szándékomban bizalmaskodni vele. A faszt! Más se hiányozna mint egy nyálzó gennyláda a seggembe, vagy hogy úgy egyáltalán szemet szúrjak bárkinek. Csak csendben és halkan.. Ez a mottóm. És ja, eddig sikerült is kikerülnöm a legtöbb seggfejet. Egészen eddig. Vajon mi az istenért van még mindig a seggemben? Cigivel már lelejmolt, mi kéne még tőlem?

- Inkább ne! Legyen boldog vele. - váltott vissza a modorom, eszemben sincs még egyszer hosszas eszmecserét folytatni vele, úgy tűnt neki mégis vannak még kérdései. Na hurrá!

- Csak nem mégis tetszik? - vigyorogtam el a füstöm mögött, de aztán hamar visszaváltottam érdekfeszítőbe. Remekül tudom adni az érdektelent. És most nem is volt olyan nehéz dolgom mellette. - De mondja, mi akkora feeling csak száguldani át a városon, vijjogó szirénával a segge alatt csak hogy mindenki takarodjon, és belenézve a visszapillantóba felölteni a száz vattos vigyorát, csak hogy megveregethesse a saját vállát fejben, hogy ma is mekkora fasza gyerek!? - emelkedett meg a szemöldököm kérdőn a szemeibe, de komolyan érdekelt. Ja. Kistacskónak már nem mondanám, ahogy azok a frissen végzettek alig két hete akire ráordítasz, hogy: BÚ! És azonnal kitolja a barnát. Mégis... a mi köreinkben jól jön az emberismeret, már ha élni akarsz, és azt már első körben és kapásból levettem, hogy ez a tag itt.. bele van zúgva a saját tükörképébe. Csak a hülye nem venné észre... És valahogy érdekelt, milyen érzés.

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 10.07.13 19:11

Kiröhögtem. De tényleg...
Most vagy ennyire ostoba, vagy nem beszéli rendesen a nyelvet. Megráztam a fejem, és egy mély, elhaló sóhajt hallatva fújtam ki tüdőmből a füstöt. Néhány pillanatig még fixíroztam a férfit, míg végül pár lépést megtettem felé, féloldalasan állva meg mellette, tekintetemmel újra a "műremeket" vizslatva.
- Tudod... - kezdtem bele halkan, egyvonalúan. - Nincs benne semmi feeling. Veszélyes, megterhelő, és idegroncsoló. Fele annyira se érted a miérteket, mint az hiszed. Attól, hogy zsaru vagyok, még nem egy faszfej, mint ahogy... - pillantottam át rá, vállam vonalában. - ...azt képzeled. Mellesleg... A stílusod nevetséges, pökhendi, és azt hiszed, csak mert kemény gyereknek érzed magad, máris jobb fényben tűnsz fel. Le vagy szarva. De tényleg... A dumád fárasztó, a színjátékod silány, a szagodról már említést se ejtek.- ingattam meg a fejemet, ezúttal már egész testtel felé fordulva.
- Nem az a lényeg, hogy kiket kapunk el. Nem az a lényeg, hogy elkapjuk-e őket. Az a lényeg, hogy olyan mocskoktól fosztjuk meg az utcákat, akik nem valók oda. Ezért nem foglalkozom veled. Piti kis suhanc vagy, aki falakra pingál. Nem érdekem negyvennyolc órára lesittelni ezért... - böktem fejemmel a firka felé. - Egy dolog feelinges az egészben... Hogy olyan gyilkosok, erőszaktevők, és rossz életű szarrágók mennek a börtönbe, akik megérdemlik. Mert tettek érte. Ezért nem kell magam vállon veregetni. Maximum jó érzéssel fekszem le. Egyel kevesebb... - tényszerűen beszéltem, semmi arrogancia, semmi közvetlenség nem tükröződött belőlem. Olyan voltam, mint egy oszlop, akin hatszor is átmehetsz egy rohadt Viperrel, az sem hatja meg.
- Kapard le a szarságodat, aztán húzzál haza. Vagy ahova akarsz. - szívtam még egy slukkot a cigiből, majd megpörgetve az ujjbegyeimen, elpöcköltem jó pár méterrel arrébb.
- Sőt. Engem az sem érdekel, ha fennhagyod. - vontam vállat, lassacskán hátat fordítva a pasasnak. - De azért a fűvel vigyázz. Ha egyszerű járőrt kapsz ki, az bizony bevisz érte a rácsok közé, fogyasztásért. Hát, ha még árulod! - pillantottam még vissza rá a vállam fölött...

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 10.07.13 21:11

Csak mindenttudóan bólogattam a háta mögött. Na ja! Mindenttudóan.

- Nem mondtam hogy azért az mert zsaru. – húzott szélesre a szám, de nem tartott ki sokáig, végül is kell a hatásszünet. Na meg nem is hagyott sok időt, sorba nyomta tovább a szöveget, én meg összeráncolt szemöldökkel szívtam meg újra a cigimet, és kezdtem az előbbinél is őszintébb böszme bólogatásba.

- Na ja. – engedtem már szabadjára hangosan is – Még mázli hogy nem a kikent és kifent ficsúrok véleményezése alapján határozom meg ki is vagyok. – mosolyodott el a szám, de csak úgy könnyűn, velősen, nem vigyorogtam élesen a pofájába, mert minek! Egyrészt nem kellenek a feszültségek, másrészt meg… mit foglalkozom én egy ilyen kényeskedő tetűvel!? Hogy mi a redva hozta ide.. – sóhajtottam egyet panaszosan megpöckölve a cigimet, csak míg a fölössé vált hamu darabjaira törve elpörög a gyenge szélben.
Deee.. még mindig nem volt csönd. Csak folyt tovább a móka, én meg.. csak pödörtem a kezemet fejben, mint ahogy a filmekben, "mooondjad csak.. mondjad csak.." És ő mondta is. Max egy eltévedő buldózer tudná megakadályozni benne. De véééégül is bepöccent a kiscserkész! Talán csak a saját szövege volt ami feldühítette, de én csak eldobva a csikkemet és szorosan passzírozva bele bakanccsal a földbe, összedörzsölve a két kezemet, amolyan "na akkor ezen is túl volnánk" feelinggel megküldve, miután ő is pöckölte a csikket újra felnéztem a szemeibe.

- Szééép! Szent beszéd volt… – mosolyodtam el szelíden, majd ha már előadás zárjuk le rendesen, egy.. két.. három lassú tapssal is megköszönve a szemeibe biccentettem. – Komolyan.. – emelt meg az egyik szemöldököm. – A törvény nagyszerű.. és megingathatatlan őre.. – beszélt a szám, de az már tuti hogy a cucc teljesen elvette az eszemet. Ha tiszta vagyok.. tisztában vagyok vele, hogy a tűzzel játszom! És mivel sosem volt a kezemben ördögbot.. jobb lenne ezzel vigyázni. De ekkor csapta csak meg valami más a fülemet...
A háttérből jött, és messze, de nem vagyok hülye, az tuti hogy ezek lövések, és az üvöltözésekből sejtve, - miért is ne – pont erre tartanak!

- Az isten bassza meg! – használtam a kellemesebbik énemet, na meg az ösztön, azonnal görcsbe rándult a kezem, de a következő pillanatban már tűztem is be a fal mögé, be a lerobbant épület egykor ajtónak nevezett keskeny résén, hogy a fal mögé lapulva belülről szinte levegőt se vegyek. Hogy féltem? Mondjuk. Nem szeretem ha golyók repkednek a fejem mellett vagy akár megcélozva a seggemet, és ami most nálam volt az max a késem. Szemben viszont.. minimum néégy darab ürge, egy már több sebből vérzett, a három rosszarcú fazon meg egyre csak rúgdosva újra és újra próbálta kiszedni belőle a rejtekhelyet. Valamilyen.. rejtekhelyet.. – ennyi még eljutott a fülembe, de hogy a zsaru? Most vagy elinalt a fenébe, vagy ott kucorog mellettem, vagy éppen eljátssza a tökös gyereket, és golyóálló Bill-ként beveti magát az egészbe, csak hogy valami szééép szöveg kerüljön a fejfájára. Mint például hogy: "Éltem.. x évet. Ebből hülye voltam.. a végén biztosan. De csak megkaptam ami megilletett!"

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 13.07.13 10:44

Jaj, lefáraszt. Igazából nem is értem minek verem a nyálam, ez a srác már annyira elszívta az agyát, hogy annyit se tudna összerakni mennyi egy meg egy. Pedig nem nagy mutatvány...
Csak vállat vontam a flegma, lepergő szavakra, fáradt sóhajjal fordulva sarkon. Nem fogok én itt órákig szarakodni, ennél sokkal értelmesebb elfoglaltságom is akad.
Még megráztam a fejemet, ahogy ujjaim lassacskán a zsebembe csúszva merültek el. Már nem néztem hátra, a legkevésbé sem foglalkoztatott a hülyesége, a kiállása... Semmi sem.
Ellenben... akár csak ő, én is már fél füllel hallani véltem a távolból felénk szivárgó hangokat, lövéseket, kiáltásokat. Az arcomon több ízben rándultak meg az izmok, és nem a kellemesebbik formában. A homlokomat ráncok rajzolták át, mint valami elcseszett rejtvényújság csíkjai, úgy sorakoztak. Bennük pedig a kérdés: Hét betűs szó. Mi a faszom ez? A válasz pedig roppantmód egyszerű volt, de egyelőre előnyben részesítettem az ösztöneimet, mint a puszta tények feltárását, átforgatását. Pillantásomat hátravetettem, majd a következő pillanatban már lendületesen vágódtam is az iménti beszélgetőpartnerem után, be a vékony falak közé. A pulzusom legalább háromszázzal vert, miként az adrenalin csúcssebességet ért el az ereimben.
Csak rilex...
Nem voltam ideges, de tény és való, hogy az események épp olyan hirtelen értek, mint amilyen gyorsan bevágódtak a látótérbe. Tekintetem ide-oda szaladgált a négyesen, hol a földön fetrengőt követtem, hol pedig a másik hármat, akik jóérzéssel rugdosták őt. Kedvem lett volna mélyről, öblösen felröhögni, de nyilván nem tettem...
A Berettám markolata időközben már a tenyeremet cirógatta, melyre ujjaim úgy kanyarodtak rá, mintha csak görcsös satuból volnának. Próbáltam figyelni, hallgatózni, rájönni, hogy mire ez a nagy felhajtás. Mondanom sem kell, hogy nem tetszett... rohadtul nem. Pláne, hogy már vagy egy órája nem voltam szolgálatban.
Eközben... az egyik fickó eltűnt, felderítés céljából, míg a másik kettő tovább püfölte a fickót. Hol az egyik stukker oldala csapódott a homlokához, hol a kemény bakancs széle szaggatta fel a már így is ezer sebből vérző "áldozat" képét. Idilli volt, valóban...
- Ha jót akarsz... kántáld el magadban párszor a "ne szívjál füvet" című pazar nótát, és ne nyüzsögj. Kösz. - suttogtam, alig hallgatóan, ámbár ércesen a mögöttem lihegőnek. A kérésem csupán abból irányult, hogy a leváló fél erősen felénk tartott, és mielőtt még marhára lebuknánk, jobbnak láttam figyelmeztetni.
A léptek pedig közeledtek... egyre erélyesebben trappoltak a poros járdaszegélyen. Még kettő... még egy...
Aztán premierplánban megcsodálhattuk a rossz arcú figura vágott, kerek pofáját, a seszínű szemeket, a borzos, fésületlen szőkés-barna hajat. Több sem kellett... Mielőtt még kiálthatott volna berántottam, a Berettám markolata pedig ívesen koppant a halántéka mentén, hogy menten összecsuklott.
- Ccsss... - szóltam rá, már csak formalitásként is, noha már javában bekómázott a pasas. - Figyelj rá... - löktem hátra az újdonsült "barátomnak" a beájuló testet, remélve, hogy nem támad kedve azonnal hőzöngeni, vagy felesleges kirohanást tenni...
Aztán megint vártam/vártunk... hamarosan a második fickó is útra kelt - bő öt perc múlva -, hogy megtalálja az időközben leszedált cimboráját...

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok 13.07.13 20:07

Na bazd meg! Ez volt az első dolog ami átsurrant a fejemen, ahogy magam mellé néztem és a ficsúr a pisztolyát szorongatta. Valami azt súgta ezt kurvára nem ússzuk meg csendben, és hogy ez a barom tényleg G.I. Joe-t fog játszani és ha kimegy, és szarrá lövik, engem is felfedeznek. Tanú.. Az effélék soha nem hagynak tanúkat a háttérben, és amíg útközben még az is becsapott a fejembe, hogy ééén barom, a saját stukkerem bent vár a rozzant chevyben, addig biztos voltam benne hogy ez a nyálgép ma még minimum kinyirat! Az isten bassza meg…

- Kapd be seggfej, inkább maradj meg a seggeden! – szűrtem a fogaim között a lehető legkisebb hangerővé nyelve a feszültséget, de neeeem távolodtam én a faltól, nem ááám…! Inkább csak lapultam mint aki jól végezte dolgát, és próbáltam fejemben pörgetni a mentőötleteket, hogy hogyan.. fogom.. kidumálni magam.. ha ezt a gennyládát itt szitává lövik előttem. Mint ne mondjak nem ment túl jól.. Kibaszott fű!

Azt viszont mégis hallottam, hogy nagy a csönd, túúúl nagy, a kiscserkész a fal mögül pillantgat, de én nem láttam semmit. Nem is AKARTAM! És akkor közeledtek csak a léptek. Már én is hallottam, és most már tiszta volt a dolog fekvése, ezért csak egész halkan csúszott a derekam mögé a kezem és húztam ki a gatyám derekánál megbújt vadászkésemet, görcsös marokkal szorítva rá. Amíg ezt itt leteperi, ráugrom, elvágom a torkát, és ha a másik is idetéved.. Na itt megállt a terv ezen része, de mjad improvizálok. Nem volt más választásom.

A léptek egyre közelebbről hallatszottak, a kezem egyre szorosabban markolta a kést, fejben újra ismételgetve minden egyes mozdulatot, némileg.. lassított felvételben, mire a fickó belép, ez itt ugrik és.. nééézd mááár! Be is talált, és a köcsög ájultan hullott össze. Nabazd meg! - merevedtem le először de aztán a kezemben is landolt a nehéz seggfeje, én meg nemes egyszerűséggel elengedtem puffanni a poros padlón.

- Blöá.. – fintorogtam a tőlem telhető leghalkabban - Ez pont hugyozni készült! – morogtam még mindig ahogy megcsapta az orrom a szag, na meg a vizes folt a gatyáján. – És még nem is sikerült neki benntartani. – vágtam undorodó pofát, na dee.. annyira nem volt büdös, hogy ne vágódjak le azonnal hozzá, kutassam ki a zsebeket, tárca.. óra.. némi pénz, mehet a zsebembe és nem kevésbé a stuki. HÁ! Nem is rossz! – forgattam meg az orrom előtt, ismertem, tár ki, vissza a helyére, kibiztosít, ééés… Na akkor már jöhet az a nagy falat! – tápászkodtam újra két talpra, megemelgetve a szemöldököm a közben felém forduló zsaru szemeibe. Most milyeeeen.. jó bulit tarthatnánk mi ketten!
Deee ekkor hangzottak csak fel a távolról szólongató hangok. Én meg.. szííívfájdalom, na meg a gyéren belassult minden gondolatom, azért simán leszedem, és hirtelen ugrással azonnal az ajtónyílás másik oldalán termek és úgy vigyorogtam fel a zsaru szemeibe..

- Na most tanulj kispofám.. - motyogtam, de inkább a pisztolynak, nem egy mai darab, de egynek elmegy, és ahogy egyre közelebbről hallottam az egyre lassuló, már tuti hogy gyanakvó lépteket, egy pillanat alatt ugrottam a csávó elébe és tornyosult a pisztoly a homlokán.

- Helló, szöszi! - köptem ki egyszerre, de ha a nagy "Isten embere" nem akadályozott meg benne már repült is a golyó, hogy agydarabok terítsék be a fickó mögötti terepet.

/Eltűntél ezért zárattam. Ha előkerülsz írj rám!/

Tárgy: Re: Utcák / Sikátorok