Eddig szentül hittem, hogy láttam már igazi hisztit. Hogy volt részem benne és ha újra bekövetkezik, akkor képes vagyok kezelni. De úgy tűnik, tévedtem. Soha nem gondoltam volna azt, hogy egy gyerek képes amiatt bömbölni egy teljes órán át, ha elveszem tőle a tábla csokit, amit nem a szájába töm, hanem magára, a falra, illetve rám. Amint éppen ér. Teljesen mindegy, mit teszek, ő üvölt, sír és még akkor is bírja szusszal, amikor én már teljesen kifogyok az ötletekből. A konyhában lévő óra szerint is már egy órája, szinte levegővétel nélkül bömböl. Fogalmam sincs, hogy képes erre, de ha nem fájna a fejem biztos elgondolkoznék ezen. De tényleg kezd elegem lenni. Megfogadtam, mikor született, hogy nem fogok vele soha kiabálni, most mégis megteszem. Erre elhallgat, megszeppenve néz rám, keze a szájában... én pedig egy utolsó szemétnek érzem magam. Ez az első alkalom, hogy tényleg felemeltem a hangom, de megbántam. Inkább ment volna kifulladásig a hiszti, mint ez a tekintet, ahogy most rám néz...
- Sajnálom kisöreg. Nem akartam kiabálni veled - motyogom, ahogy magamhoz ölelem és bármilyen nehéz is megállni, ezek után kárpótlásul nem adok neki még több csokit. Nincs neki arra szüksége és... nincs és kész. Úgy látszik, hogy a kiabálásom sokkal jobban bánom, mint amennyire benne megmaradt. Egy perc sem kell és már a pólóm nyakába kapaszkodik teljes erejéből. Még jó, hogy ez amúgy is egy kinyúlt, régi feliratos póló, mert ha jól sejtem képes addig nyúzni az anyagot, amíg az úgy néz majd ki, mint amivel két kutya kötélversenyezett. Hogy képes vajon erre egy pár hónapos gyerek? Az életben nem fogom soha megérteni!
Ahogy azt sem, miért olyan jó játék neki, amikor áttér arra, hogy a hajamat huzigálja. Egy szó nélkül tűröm, amíg meg nem markol egy nagyobb tincset és nem akarja megenni. Ez nem olyan jó ötlet, mint ő gondolja. Úgy elhúzom a fejem, hogy kicsússzanak a szálak a kezéből, mire elég sértődött arcot vág és éppen újabb támadást indítana, amikor meghallom a kopogást. Egy pillanatra megdermedek és pislogok magam elé. Este kilenc múlt, így el nem tudom képzelni, hogy ki lehet az. Nem vártam senkit, váratlan vendégnek pedig elég rossz az időzítés. De persze amíg ajtót nem nyitok, nem kapok választ a magamban feltett kérdésre. Úgyhogy irány az előszoba és még a kulccsal is szenvednem kell pár másodpercet, amíg eltalálom a zárat.
Amint kitárul az ajtó, már tenném fel a kérdést... vagy köszönnék... vagy kúszna egy mosoly az arcomra. De most egyik sem történik meg. Csak bámulok Addyre, aki láthatóan elég rossz állapotban van. Talán egy másodperc az egész, amíg szótlanul állok ott és a tekintetem az oldalára siklik. Ezt persze Hunter kihasználja és ráharap a tincsre, amit kinézett magának és a kezében szorongatott. Most nem húzom el tőle.
- Mi a fene...? - ráncolom a szemöldököm, majd hirtelen fordítom oldalra a fejem és szedem ki Hunter szájából a tincset és fogom inkább máshogy, hogy ne érje el. Persze közben arrébb is állok az ajtóból, hogy Addy be tudjon jönni. Meg sem fordul a fejemben, hogy rácsapjam az ajtót és elküldjem.
- Mondanám, hogy örülök neked, de... - motyogom, ahogy bevágom mögötte az ajtót és aggódva nézek rá. - Mibe keveredtél? - kérdezem szinte azonnal, és kis híja, hogy nem az csúszott ki a számon, "Mibe keversz bele?"
- Fürdőszoba. Egy perc és megyek - intek a fejemmel az előszoba egyik irányába és remélhetőleg eljut addig egyedül, én pedig pillanatok alatt leteszem Huntert meg kap pár játékot. Nem hiszem, hogy segítségemre lenne, ha továbbra is vinném magammal. Főleg, mert biztos vagyok benne, érdekes dolog lenne neki a vér látványa. Nem akarom, hogy bármi köze legyen... lőtt, szúrt... bármilyen sérülésekhez.

Tudtam, hogy a mai este nem fog a legjobbak közé tartozni. Hunter a szokásosnál is nyűgösebb és hisztisebb volt. Nem elég az az egy órás sírás, amit levágott, amivel elérte, hogy minden igyekezetem ellenére rákiabáljak. Nem. Ehhez most jön a bűntudat és az újabb fogadkozás magamban, hogy első és utolsó alkalom volt. Ha pedig még ez sem lenne elég, ha még több kellene, mint ez a rossz érzés akkor a váratlan látogató miatt egyenesen repesek az örömtől. Legyen még nehezebb dolgom! Ha akár egy pillanatig meg is fordult volna a fejemben, hogy bárki is áll odakint, de persze amikor meglátom Addyt, eszemben sincs ilyesmit tenni. Lehet, hogy a megszokás miatt könnyedén veszem, bármit is látok, de most valahogy nem tudok mosolyogni.
- Aha. Szia - nyögöm ki azért, de szinte állandóan az oldalára pillantok. Nem tudom, nem észrevenni, hogy mekkora szarban van és alig áll a lábán. Talán egy másodperc az egész, amit feleslegesen elvesztegetek, mielőtt oldalra állnék és beengedném. Lábbal csapom be mögötte az ajtót, kizárva ezzel mindent és remélhetőleg mindenkit, hogyha valaki eddig követte volna. Persze arra is van időm közben, hogy feltegyem a kérdést, amit muszáj. Tudom én, hogy nem most kellene ezt megbeszélni, de nem tudom magamban tartani. Talán nem is várok rá igazán most választ. Amúgy sem azt akarom én, hogy esti mesét mondjon és részletezzen. Csak pár rohadt mondat, hogy mibe keveredett. De végül is, ráérünk ezt később is tisztázni.
- Majd később elmesélheted - mondom gondolkodás nélkül és a következő pillanatban már intek is a fürdőszoba felé, hogy induljon meg arra, amíg én leteszem Huntert. Nem akarom én, hogy ő is ott legyen. Bármi is történt, bármilyen sérülést is szedett össze Addy, Hunter csak útban lenne. Jobb neki a szobájában, pár játékkal körülvéve. Csak remélhetem, hogy most nem kezd egy perc múlva sírni.
Most viszont csendben van, így irány a fürdőszoba, ahol egy pillanatra megállok az ajtóban. Eddig nem tudtam, hogy mi történt, most már legalább azzal tisztában vagyok, hogy mennyire kell sietni. Az egyre gyorsabban távozó vér ellenére is tisztán látszik a lyuk az oldalán. Ráncolom a homlokom és már épp feltennék egy nagyon is fontos kérdést, amikor megszólal.
- Egy ideje nem lakik itt - felelem kurtán, ahogy beljebb lépek és szinte azonnal újra szóra nyitom a szám. - Mondd, hogy nincs benned a golyó! - mondom szinte könyörögve, de van egy olyan érzésem, hogy rohadtul nincs szerencsém. Úgy tűnik, nem elég nekem leállni a balhékkal. Soha, de soha nem fogok megszabadulni végleg az ilyesmiktől - mint ahogy, hogy az éjszaka közepén szedj ki a haverod oldalából egy golyót -, anélkül, hogy ne dobnám el a régi barátokat.
- Mi a fenéért nem mentél kórházba te barom? Soha nem bányásztam még ki golyót senkiből! - mondom a kelleténél kicsit hangosabban, de a következő pillanatban már a mosdókagyló feletti kis szekrénybe túrok és próbálok legalább annyira hideg fejjel gondolkozni, hogy rájöjjek, mire is lesz szükségem.

Nem tudom, hogy tényleg kíváncsi vagyok a részletekre, hogy mi történt vele. Néha jobb nem tudni. A baj, hogy ismerem már annyira magam, hogy rá fogok kérdezni és megpróbálok majd segíteni neki kikeveredni belőle. Régen azt mondtam volna, hogy bármi áron kihúzom a sz*rból, de ma már nem megy ez ilyen könnyen. Ma már nem mehetek a saját fejem után és nem vállalhatok bármekkora kockázatot. Barátság ide vagy oda, nem tehetem. Lehet, hogy jobb lesz, ha nem tudom és nem kérdezek rá. Most viszont biztos nem ezzel fogok foglalkozni. Nem érdekel egyelőre semmiféle magyarázat. Elég rossz állapotban van, nekem pedig le kell tenni Huntert, mielőtt bármit is tehetnék érte. Őt a fürdőszobába küldöm, amíg én pár játékot adok a fiamnak. Remélhetőleg lefoglalja mindez arra a kis időre, hogy én nyugodtan tudjak Addyvel foglalkozni.
Persze sokkal egyszerűbb dolgom lenne most, ha az ajtóban azt mondtam volna neki, hogy tűnjön el innen. De az nem én lennék. Nem is bírnék utána a bűntudattal megbirkózni. Akkor is beengedtem volna, ha Roxy még mindig itt lakna én pedig nem csak hétvégi apuka lennék.
- Elég régen - bólintok csak egy aprót, miközben már a lövést vizsgálom az oldalán. Egy kósza pillanatig megcsillan a remény, hogy talál nincs már benne a golyó. Úgy biztosan tudok neki segíteni. Persze hamar felvilágosít, hogy hiába reménykedek. A golyó ott pihen benne valahol. És nekem ki kellene szedni.
- Te viszont így nem érzed jól magad és én sem, hogy rám bízod, hogy kiszedjem - vágok egy grimaszt és ő bármennyire is próbálja viccesre venni, én valahogy nem tudok vele együtt poénkodni ezzel. A helyében valószínűleg én is hasonlóan próbálnék viselkedni. A baj, hogy ettől még nem változik semmi. Ugyanúgy rám hárul a feladat, hogy kipiszkáljam onnan a golyót, csak az a baj, hogy fogalmam sincs, hogy kellene. Tényleg soha, de soha nem csináltam még ilyet.
Próbálok józan ésszel gondolkozni. Előszedni a mosdókagyló feletti szekrényből, amire szükség lehet, de az, hogy hogyan fogom mindezt megcsinálni... gőzöm sincs. Komolyan tanácstalan vagyok. A kórházzal kapcsolatos válaszára csak a fejemet rázom. Értem én, hogy nincs jóban a zsarukkal. Én sem. De ha választani kell, hogy a cseszett kis életem, vagy pár nap a sitten. Annyira azért nem nehéz a döntés.
- Az jó, mert én nem bízok túlzottan magamban - jegyzem meg egy grimasz kíséretében, ahogy megállok előtte. Ha nem szól, biztos nem jut eszembe semmilyen érzéstelenítés. Leütni viszont biztosan nem fogom. Valami tömény pedig... fejben végigpörgetem a hűtő és a kamra tartalmát, de semmi nem jut eszembe. Hunter születése óta még sört sem tartok itthon. Nagy ritkán persze veszek párat, de semmi bevásárlás belőle vagy ilyesmi.
- Nem tudom Addy... - kezdem és elég egyértelműen leolvashatja az arcomról, hogy elég szívás a helyzet. Nem mintha túl sok időm lenne még gondolkozni. Egyre csúnyábban vérzik az a lövés. Halkan elkáromkodom magam és egy szó nélkül indulok meg a konyha felé. Pillanatok alatt túrom fel az egész kamrát, mire sikerül a legmélyéről előásni egy üveget, amiben már meg nem mondom, hogy mi van. De szagra elég erősnek tűnik. Úgyhogy irány vissza és remélem, ha már talpon nem is, de még észnél lesz.
- Ezzel mázlid van. Igyál - nyújtom felé már az ajtóból és amint belépek, már csukom is be magam mögött. Tudom, hogy azon lesz, ne verje fel az egész utcát, de azzal is tisztában vagyok, hogy fogalmam sincs, mennyit fogok bénázni, mire megtalálom azt a rohadt golyót.
- Még meggondolhatod magad... - mondom, de jól tudom, hogy semmi értelme. Nem fogja meggondolni magát és nem fog kórházba menni. Menni? Valószínűleg akkor mentőt kell hívni, mert rohadtul nem fog tudni begyalogolni vagy buszozni. Nem bírná ki.
- Előre is bocs haver - mondom egy sóhaj kíséretében és próbálok úgy helyezkedni már a csipesszel a kezemben, hogy jól rálássak a sebre. Csak ne lennék egyre idegesebb, ne remegne a kezem és ne járna a fejemben az az eshetőség, hogy nem fog menni.

Ha ebben a percben megkérdezné valaki, nem tudom, mit válaszolnék. Az idegesít-e jobban, hogy így beállított és ezzel emlékeztetett arra, ki is voltam éveken át és mikbe keveredtem néha... vagy az, ahogy beszél. Nem akart zavarni?! Komolyan? Tényleg haragszok rá, amiért ezt mondta. Persze nem úgy értem, hogy ezt magában kellett volna tartania. Nem, mert... A rohadt életbe is, egyáltalán nem kellene így gondolkodnia! Elég egyértelmű, ahogy ránézek, hogy mennyire nem díjazom, de nem szólok semmit. Emlékeztetem magam, hogy nagyobb bajunk is van ennél. Ez ráér.
- Lehet, hogy mégsem akarom tudni a részleteket - mondom és mielőtt bármi mást is tennék, muszáj megállnom egy pillanatra és a sürgetés ellenére magyaráznom. - Tudod, hogy mindig segítettem kimászni minden sz*rból. De most nem tehetem. Most már... nem - beszélek és akaratlanul is bocsánatkérően pillantok rá. Persze ez továbbra sem azt jelenti, hogy kitessékelem innen. Ilyesmi eszembe sem jut. Csak kiszedem azt a golyót - valahogy -, de nem segíthetek neki kimászni a gubancból, amibe keveredett. Bármennyivel is tartozok neki, bármilyen jóban is vagyunk, nem ugorhatok vele együtt fejest a bajba.
Azt viszont tényleg megtehetem, hogy kibányászom belőle a golyót. Csak még azt nem tudom, hogyan. Soha nem csináltam még ilyet és hirtelen azt sem tudom, mivel kellene kezdeni. Gondolkozni kellene. Egy csendes percre lenne szükségem, hogy átgondoljam, de erre nincs lehetőségem. Még akkor sem, amikor a fél konyhát feltúrom, egy üveg piáért. Fogalmam sincs, mi az, ami a kezembe akad, de elég erősnek tűnik, szag alapján, úgyhogy megyek is vissza vele és nyomom a kezébe. Megvárom, amíg legalább jó pár kortyot lenyom a torkán és úgy helyezkedik a földön, hogy hozzáférjek. Addig legalább leellenőrizhetem, hogy minden megvan-e. Csak egy pillantás és már fogom is a kezembe a csipeszt. Bár tudnék most annyira bízni magamban, mint ahogy ő bennem. De nem megy. A kezem remegését persze sikerül kis idő múlva csillapítani, de...
Nem húzhatom tovább az időt. Úgy túrok bele a lyukba, mintha csak valami réteg ruha alatt kutatnék. Egyáltalán mennyire lehet azt majd érezni, hogyha megtalálom a golyót? Mert látni biztosan nem fogom látni. Lehetetlen. Minél mélyebbre nyomom a csipesz, amivel egyelőre csak a nagy semmit találom... annál több vér folyik ki és áztatja el az alattunk lévő kis szőnyegszerűséget. Az egész mellett nincs időm arra, hogy azt nézzem, észnél van-e még Addy vagy már elájult... a vérveszteségtől... a fájdalomtól... nem tudok még ezzel is foglalkozni.
Végül megtalálom. Érzem, hogy a csipesz megakad és sikerül meg is fogni vele a kis akadályt. De a vértől túl csúszós lett mindent. Csak kijjebb tudom húzni, de nem kiszedni. De már látom. Amikor az egyelőre még tiszta kezemmel és egy újabb lekapott ronggyal sikerül a vér egy részét eltakarítani az útból, már látom a rohadt golyót. Csipesszel viszont már nem nyúlok oda. Nem lenne értelme. Pont úgy csúszna ki, mint az előbb. A bőrt viszont megfoghatom és tudom úgy igazítani, hogy a golyó kiessen. Végiggurul a padlón, én pedig minden további nélkül szorítom az immáron csak vérző sérüléshez az előbbi rongyot. Jöhet a második felvonás, fertőtlenítéssel és hasonlókkal.

Szeretnék neki segíteni. Nem csak azzal, hogy egy üveg piát adok neki és valahogy kibányászom belőle a golyót. Jó lenne, ha megtehetném, hogy vele tartok és bármibe keveredett, segítek neki kimászni belőle. De nem tehetem és ezt ő is biztosan tudta. Mégis rosszul érzem magam, amikor közlöm vele, hogy nem számíthat rám. Ez még azt a pillanatnyi haragot is kiveri a fejemből, amit azért érzek, mert "nem akart zavarni". Utálom, hogy így gondolkozott, de... most már teljesen mindegy. Inkább azzal törődök, hogy minden zavaró érzést elnyomjak és csak a kezemben lévő csipeszre figyeljek. Na nem mintha ettől könnyebben ki tudnám szedni azt a rohadt golyót. Fogalmam sincs, az orvosok hogy csinálnak ilyesmit szakszerűen, de azok az embereknek biztos nem egyszerű alkohol az érzéstelenítés.
Fogalmam sincs, hány perc telik el, mire a kis, eldeformálódott golyó végiggurul a kövön, vékony vércsíkot hagyva maga után. Mikor ez megtörténik, csak akkor nézek Addyre. Valahogy nem lep meg, hogy nincs magánál. Egy pillanatra elfog a kétségbeesés, hogy valamit elrontottam. Vagy csak túl sok vért veszített. Az életét nem tudom megmenteni az istenért is! Pár perce még abban sem voltam biztos, hogy ki tudom szedni belőle a golyót! Halkan elkáromkodom magam és belekezdek a második felvonásba. Nyúlok az italért és nagy adagot öntök a sebbe és köré. Egy pillanatig nézem, ahogy a vér rózsaszínné változik és mintha még jobban folyna. De meggyőzőm magam, hogy csak a szemem káprázik és már mindenfélét beképzelek magamnak. Biztosan a nagy kocsiforgalmat is csak képzelem, ami újra és újra elhalad a ház előtt. Biztos, hogy így van, úgyhogy nem is foglalkozok vele. Sokkal inkább újra nézek a sérülésre. Nem tudom, hogy most varrni is neki kellene állnom, vagy... Áh, muszáj. Erre nem lesz elég egy kötést tenni. Vagy igen? Nem, végül maradok a varrásnál. Főleg akkor, amikor rájövök, hogy a vér már teljesen átáztatni a kisebb ruhadarabot. Csak ekkor veszem észre, hogy ez Hunter egyik ruhája... hogy akadt pont ez a kezembe? Mindegy. Varrás. Percek alatt végzek vele. Ez legalább egy olyan, amihez már mondhatjuk, hogy tényleg értek. Nem a legtökéletesebben csinálom, de hasznos és nem vérzik tovább, ez a lényeg. Hogy heg marad utána, az teljesen biztos. Most már csak fel kellene Addyt ébreszteni valahogy. Próbálom óvatosan pofozni, a nevén szólítom, míg végső megoldásnak marad a víz. Egy adagot fröcskölök az arcába. Megelégszek azzal, ha nyitogatni kezdi a szemét, vagy bármi. Ekkor már a falnak dőlök a földön ülve a kis golyót forgatom a kezemben, a másikban pedig az üveg, amit muszáj nekem is meghúznom. Azt hiszem, most tényleg leinnám magam ezek után, ha nem hallanám Hunter nyöszörgését, ezzel emlékeztetve rá, hogy nem tehetem.
- Utállak, haver. Remélem tudod - mutatok felé az üveggel, amint úgy tűnik, hogy rendesen magához tér. Persze nem igazi utálat ez, de ez a meglepetés és idegeskedés akkor sem a legszebb estéimmé változtatta a mait. De mivel nem ihatom le magam - amiért kénytelen vagyok újra és újra emlékeztetni magam -, végül átadom neki az üveget. Ha szeretne, lerészegedhet a fürdőszobában. Én addig is ránézek a fiamra.

Nem így akartam tölteni az estémet. Bár tény, hogy legalább ez az... apróság elvonja a figyelmem arról, hogy milyen bűntudatom van, amiért kiabáltam a fiammal. Nem mintha pont ilyen figyelemelterelésre vágytam volna, de valahogy muszáj a dolgok jó oldalát nézni. Csak lennék már kész ezzel az egésszel! Egyre jobban idegesít, hogy Addy nincs magánál, úgyhogy próbálok hamar végezni. A varrás szerencsére már könnyen megy. Azt már talán túl jól is tudom csinálni ahhoz képest, hogy csak magamon kísérleteztem. Az biztos persze, hogy nyoma marad most rajta is ennek a golyónak, de túléli. Főleg, ha sikerül kimásznia abból az egészből, amibe keveredett. Bármi is az. Én csak annyival tudok segíteni neki, hogy most összefoltozom és remélem neki a legjobbakat.
Mikor az utolsó öltéssel is megvagyok, már én nyúlok az üveg után. Csak egy korty kell belőle, de még akkor is ott szorongatom a kezemben, amikor sikerül őt magához téríteni. Nem hittem, hogy meg tudom csinálni. Hogy ki tudom bányászni belőle azt a rohadt golyót. Még most sem tudom igazán, hogy csináltam. A lényeg, hogy kint van, én pedig ott forgatom az ujjaim között a kis rohadékot.
- Ébren vagy. Persze. Mindjárt táncra is perdülsz - motyogom, ahogy egy pillanatra rá emelem a tekintetem és leteszem a golyót. Nem kell az nekem. Az üveg már annál inkább. Egy újabb korty csúszik le, de amikor megszólal, azonnal nyújtom is felé.
- Hát persze, hogy a tiéd. Viszont az én fizetségem is - mondom, de magam sem tudom miért. Az arcomon valami halvány mosoly villan. Most először azóta, hogy beállított ide. Hiába próbált ő eddig viccelni, nem igazán voltam rá vevő. Most viszont már képes vagyok mosolyogni. Akkor is, ha csak a megkönnyebbülés miatt. Kezdem úgy érezni magam, mint régen egy-egy balhé után. Az a furcsa megkönnyebbülés és nyugalom száll meg, mint akkoriban. Akkor viszont nem mondtam soha, hogy utálom. Most viszont úgy érzem, ki kell mondanom.
- Megkínoználak még egyszer, hogy következőleg kerüld a golyót... és az ilyen balhékat - mondom már azért valamennyire komolyan, de tudom, hogy nem azon múlik, mennyire kerülni akarja. Én is szerettem volna megszabadulni attól az élettől, mégis a vérem húz a balhé felé. Valahogy állandóan megtalál a baj. Ha keresem, ha nem.
De most ez nem fontos. Feltápászkodok a földről és nagy léptekkel indulok el a gyerekszoba felé. Muszáj ránéznem Hunterre. Addy jól elvan az üveggel, nem kell nekem felügyelni, hogy mennyit iszik belőle. Persze hamar rájövök, hogy így nem léphetek be a fiamhoz. A pólóm véres és elég szépen sikerül beletérdelni is. Nem akarom így magamhoz venni őt. Nem akarom, hogy akár csak vért lásson. Inkább nyöszörögjön még egy kicsit, akár halljam a sírását, de akkor is legalább a felsőmet lecserélem valami egyszerűre és úgy megyek csak be, hogy felvegyem. Úgy tűnik, nagyon is jól érzi magát annak ellenére, hogy az összes játékot eldobálta, amit adtam neki. Úgy néz rám, mintha értné, mi történt és most azt kérdezné, hogyan tovább.
- Megnézzük Addy bácsit és felajánljuk neki az ágyat. Vagy legalábbis a kanapét biztosan - magyarázom neki, mintha tényleg ezt akarta volna tudni. Úgyhogy megindulok vele vissza a fürdőszobába. Be nem teszem a lábam, csak állok az ajtóban.
- Maradsz? - kérdezem, bár nem tudom, sikerült-e rekordidő alatt lerészegednie. Lehet, hogy már egyáltalán nem is érti, mit kérdezek tőle. Az azért nem lenne szerencsés, ha itt, a fürdőszobakövön ütné ki magát. Főleg, mert fel kellene takarítanom... a vért. A rohadt életbe! Hunter úgy bámulja a foltot és a vörössé változott rongyokat, mintha valami csodálatos játék lenne. Lehet, hogy csak én reagálom túl. Lehet, hogy túl sokat kombinálok. De egy pillanat alatt eszembe jutnak a félelmeim és már fordítom is úgy, hogy még véletlen se lássa.
- Tiéd lehet a kanapé. Vagy az ágy is, ha szeretnéd - magyarázom tovább ha érti a szavaimat, ha nem. - Csak innen tápászkodj fel, és... majd holnap beszélünk - teszem mégiscsak hozzá annak ellenére, hogy megfogadtam, nem akarom tudni a részleteket. De úgy tűnik, a ház előtt elhúzó kocsik paranoiássá tettek. Jobb tudni, mi történik.

Persze, pont úgy néz ki, mint aki nagyon ébren van és bármire képes. Csak megrázom a fejem a szavaira, pedig szívesen tenném hozzá, hogy akkor mutassa csak meg. De inkább nem szólok. Már azzal is beérem, hogy újra próbál viccelni. Vagy valami olyasmi. Inkább kortyolok az üvegből - persze mértékkel. Lehet, hogy tényleg megérdemlem, de neki nagyobb szüksége van rá, úgyhogy adom is át neki. Nekem úgysem kellene túl sokat inni. Az a pár korty bőven elég volt. Amolyan utólagos feszültséglevezetés vagy ilyesmi. Ezután viszont tényleg jobb felkelni a padlóról. Még véletlenül sem akarok most leállni vele vitázni. Tudom, hogy nem könnyű otthagyni a balhékat. Ha úgy vesszük, nekem sem sikerült eddig teljesen, bármennyire is próbálkozok... mindegy. Inkább megyek, ránézek Hunterre. Időközben persze ledobom a véres ruhát és felkapom az első tisztát, ami a kezembe akad és tényleg felveszem a fiam. Az már csak utólag jut eszembe, hogy a fürdőszobában mindenképp vért fog látni. Pedig szerettem volna elkerülni. Ahogy azt is, hogy olyan csillogó tekintettel bámulja, ahogy. Vagy csak én beszélem be magamnak? Mindegy. Úgy fordulok, hogy ne láthasson oda és végre megszólalok.
- Nem, nem éppen a fürdőszobában. De ha így kényelmesebb - vonok vállat, de azért egy perc múlva csak pontosítok. A kanapét mindenképp megkaphatja, de ha szeretné, még az ágyat is hajlandó vagyok neki átengedni. Amúgy is elég valószínű, hogy megint a gyerekszobában alszok inkább egy matracon vagy ilyesmi.
- Az utca végéig sem jutnál el anélkül, hogy elhasalj - fejtem ki kicsit részletesebben, hogy mennyire nem tudna hazajutni és furcsa módon valami apró mosoly ül az arcomon és persze nem azért, mert a kanapét választja és nekem hagyja az ágyat. Egyszerűen csak szívesebben látom részegnek, mint egy golyóval szenvedni az oldalában.
Ettől függetlenül végignézem, ahogy megpróbál talpra állni. Segíthetnék neki, de nem akarom letenni Huntert. Esélyes, hogy kapásból a vér felé venné az irányt, ezt pedig el akarom kerülni. Végül Addy segítség nélkül is talpra áll.
- Semmiség. Úgyis te súrolsz fel itt holnap mindent - mondom egy apró vállrándítás kíséretében, nagy vigyorral. Nem hiszem, hogy felfogja a szavaimat, de nem is gondolom őket túl komolyan. Nem fogom holnap reggel azzal ébreszteni, hogy a fejéhez vágok egy vizes ruhát, amivel nekiállhat sikálni.
A reggel amúgy is messze van még. Egyelőre abban sem vagyok biztos, hogy el tud botorkálni a kanapéig. Mutatom én persze neki, hogy merre... erre ő vetkőzni kezd. Oké. Sebaj. Végül is nem olyan rossz ötlet lekapni a véres göncöt, mielőtt kidől a kanapéra. Mikor mindent ledob, újra megmutatom neki a szobát, aminek a végében ott van egy kanapé is. Nem mondom, hogy túl kényelmes darab. Elég rövid, de maximum lelóg róla a lába. Holnap amúgy sem az lesz a legnagyobb baja, hogy elnyomta a nyakát. Azért remélem, hogy annyi esze van, hogy a fal mellett menjen és próbálja egyik lábát tenni a másik után. Így azért csak eljut a hálószobáig és ha ledobja magát a kanapéra, én már teszem is Huntert a nagy ágyra, hogy kikeressek valami takarót meg párnát.
- Kapd el - mondom és anélkül, hogy hátranéznék, dobom is a kispárnát, majd egy perccel később egy plédet is. Az eszembe sem jut, hogy talán nem nagyon fog neki menni az az elkapás. De nem számít. Maximum felszedegetem a földről és odaadom neki a kezébe. Azért betakargatni nem fogom.
- Megleszel? - kérdezek rá azért mielőtt eldönteném, hogy akkor most mi is jön. Tegyem le Huntert aludni, vagy... fel kellene súrolnom a fürdőszobát? Kicsit káosz ez a mai este.

Lehet, hogy tényleg rosszul tettem fel a kérdést, de fene se gondolta volna, hogy már sikerült ennyire lerészegednie, hogy máris azt hiszi, a fürdőszoba kövén akarom tudni az este folyamán. Bár fene se tudja. Még mindig jobb lenne, mintha kidobnám és megpróbálna hazamászni. De szerencsére elfogadja azt a kanapét. Mindenkinek jobb lesz úgy. Persze nem szóltam én volna bele, ha mégis ragaszkodik a padlóhoz. Bár másnap hallgathattam volna, hogy miért hagytam ekkora baromságot csinálni. Még lehet, hogy a kanapé sem lesz a legkényelmesebb, tekintve, hogy elég rövid. De a padlónál legalább puhább.
- Hát persze. Ha most is ezt szeretnéd, csak szólj és kússz haza - adom meg azért neki a lehetőséget vigyorogva, de azért remélem, lesz annyi esze, hogy nem indul meg az ajtó felé. Hamar kiderül, hogy ez azért elég lehetetlen lenne, tekintve, hogy feltápászkodni is percekbe telik neki. Nem hiszem, hogy kúszva gyorsabban haladva bárhova is. De végre legalább talpon van és a kanapé a cél. Csak még kiissza az utolsó kortyot és próbálja nem lefejelni a padlót.
- Legalább hasznosan töltöd az időd - jegyzem meg annak ellenére, hogy igazából eszemben sincs vele felsikáltatni az egészet. Valószínűleg az egész nem várhat holnapig. Minél tovább marad ott a vér, annál nehezebb lesz levakarni onnan. Még ma este neki kell állnom... micsoda jó program alvás és minden más helyett!
- Persze. Majd tűvel és cérnával szaladgálok utánad és varrom a sebed, ahányszor csak felszakad. De persze akkor már nem jár pia - magyarázom és egyre jobban élvezem ezt az egészet. Annak ellenére, hogy mi történt, kezdem kizárni a rosszat és csak azt az ismerős bizsergést érzem, mint régen a balhék után. Csak Hunter az, aki bezavar a képbe és emlékeztet rá, hogy ez azért mégsem olyan, mint akkor. De legalább bebizonyosodni látszik, hogy ma már semmi gond nem lehet. Nincs több váratlan meglepetés, sem semmi. Már csak Addynek kell elbotorkálni a hálószobáig és levágni magát a kanapéra.
Kicsit lehet, hogy tényleg gyorsabban szedem a lábaimat, mint ahogy ő, de azért visszanézek rá párszor és amíg ő is utolér végül, és leteszem Huntert a nagy ágyra. Valami párnát és takarót kell előkutatnom neki és szerencsére még a fél szekrényt sem kell kipakolnom ehhez. Úgy dobálom oda neki őket, mintha teljesen természetes lenne, hogy el tudja kapni. Végül nem látom, hogy csak képen vágom vele, de a lényeg, hogy ott van, nem igaz?
- Hát persze. Azt látom - lépek oda hozzá és egyetlen mozdulattal húzom ki a takarót a feje alól és cserélem ki a párnára. Eleinte egy szót sem szólok, a takarót rádobom úgy nagyjából, aztán majd ő ráér igazítani.
- Rosszabb vagy, mint Hunter! - mondom még neki, amíg végignézem, hogy végre leesik-e neki, miért nem volt úgy jó a párna-takaró kombó, ahogy ő rakta őket. Már éppen elmosolyodnék és fognám a fiam, amikor felhangzik az ajtón a kopogás. Kopogás? Valaki ököllel veri azt a rohadt ajtót. Na ne már! Egyből Addyre téved a tekintetem, de nem mozdulok. Szó sem lehet róla. A villanyt olyan hirtelen kapcsolom le, ahogy csak tudom és egy szót sem szólok, csak Hunterhöz lépek és nagyon remélem, hogy a közelségem megnyugtatja és eszében sincs pont most hisztizni vagy bármi. Ő pedig csak ül, néz rám értetlenül. Nem hangzik fel újra a kopogás. Semmi nem hallatszik. Lehet, hogy az egész csak a képzeletem volt?
- Rohadt életben! Tényleg bekattanok! - motyogom bosszúsan, és legalább most már nem akar kiugrani a szívem a helyéről. Próbálom összeszedni a gondolataimat, amiket az előbb már nagyjából sikerült rendezni. Huntert aludni vinni, fürdőszobát felsikálni. Aztán alvás ha belefér.

Persze, hogy mindig hasznosan tölti az idejét. Ahogy én is tettem, az utcán kóborolva, balhét keresve, mert az segít levezetni a felesleges feszültséget, úgyhogy az hasznos. Most viszont az lenne hasznos, ha tényleg sikerülne neki talpra állni és mondjuk tíz percen belül elérné azt a kanapát, ahova ledobhatja magát.
- Lehetek - jelentem ki teljesen egyértelműen, de nem akarom én ezt túl sokáig húzni. Hunter is egyre nyűgösebb és fogadjunk, hogy Addy is hasonlóan fog viselkedni, ha kis időn belül nem üti ki eszméletlenre az ital. Ezelőtt viszont el kell jutni a kanapéig, mert bármilyen haver is, nem fogom végigcipelni a fél házon, hogy puhára fektessem le. Akkor tényleg itt a kövön kap egy takarót, amit magára húzhat és kész.
De nem, szerencsére ilyesmire nincs szükség. Ha nehezen is, de elérjük a hálószobát, ahol még meg is találja a kanapét. Pedig megfordult a fejemben, hogy időközben elfelejti, mit is mondott és befoglalja az ágyat. Nem mintha az túl nagy baj lenne... és nem csak azért, mert az két személyes. Elférnék mellette, ha akarnék, de maradjunk abban, hogy úgysem tervezem itt aludni. Ha ez nem is, de az komoly gondot okoz, hogy egy bonyolult feladattal megbirkózzon. Tényleg ennyire leitta magát, hogy a párnát és a takarót nem tudja megkülönböztetni? Nem mintha számítanak. Egy sóhaj kíséretében megteszem én helyette, de eligazítani már nem fogom rajta a plédet.
- Talán csak nem volt úgy kényelmetlen, felcserélve? - kérdezek rá a nyilvánvalóra, miután leesik neki, hogy mi volt a hiba a kombinációban, ami ő állított össze. Tényleg úgy viselkedik, mint egy gyerek, de persze nem hibáztatom érte. Azért viszont egy pillanat alatt megtenném, hogyha bebizonyosodna, hogy a felhangzó kopogás nem csak a képzeletem játéka. De szerencsére úgy tűnik, hogy az, hiszen nem ismétlődik be, és... egyszerűen semmi nem történik.
- Mami egy francokat! - vágom még megkésve a fejéhez és bármilyen ijedt is voltam az előbb, most már mosolygok, majd egy perc múlva felkapom Huntert és már hozzá beszélek. A ma esti fürdés valószínűleg elmarad, de egy örömteli pelenkacsere még mindenképp lesz. Utána pedig fürdőszoba takarítás. Hurrá!
Valami hajnalban jutok el addig, hogy már félig hulla módjára vánszorgok a hálószobába, ahonnan egy perc alatt vissza is fordulok, ahogy meghallom a horkolást.
- Komolyan, seggfej? - motyogom az orrom alatt és végül a gyerekszoba padlóján kötök ki. Még arra sem tudom rászánni magam, hogy legalább egy párnát vagy takarót kerítsek magamnak. Még az utolsó pillanatokban egy furcsa, de nagyon is fontos könyörgésre futja.
- Könyörgöm, fiam, ne kezdj sírni tíz perc múlva! - suttogom és tényleg elnyom az álom, mintha már napok óta nem aludtam volna.

Nem épp a legkellemesebb este van mögöttem, de most, hogy már csak a fél fürdőszobát kell felsikálnom, nem látom olyan förtelmesnek, mint eleinte. Persze ez sem a legjobb esti program, de legalább egyértelmű, hogy csak jó vége lehet. Ha eltüntetem a vért... úgy körülbelül mindenhonnan az csak jó lehet mindenkinek. Közben pedig próbálok nem arra gondolni, hogy Hunter hogy nézett a vörös foltokra, amikor hülye módon vele együtt sétáltam ide vissza. Bárcsak meg tudnám győzni magam arról, hogy csak képzeltem és egyáltalán nem is érdekelte a dolog. Vagy legalábbis nem jobban, mint amikor először csodálkozott rá Jenna tetkóira vagy bármi. Minden új még neki és jól megnézi, nincs ebben semmi rossz és főleg nem ad okot aggódásra.
Durván három óra alatt végzek az egész súrolással. A véres törölközőt és Hunter ruháját mosás helyett egyenesen a szemetesben dobom. Nem akarom rajta látni többet és azzal a törölközővel sem akarok többet találkozni. Pedig biztos meg lehetne menteni őket, ha nagyon akarnám. A vér kimosható. De nem akarom. Kukába mind a kettővel én pedig végre megcélozhatom a hálószobát... ahonnan pillanatok alatt ki is fordulok. Bármilyen fáradt is vagyok így hajnalra már, képtelen lennék ekkora horkolásban aludni, amit Addy levág. Inkább maradok Hunter szobájában a földön. Nem a legkényelmesebb, de jó lesz. Annyi eszem persze lehetett volna, hogy legalább egy párnát és takarót hozok magamnak, de nem jutott eszembe, most pedig már nem akarom vesztegetni a drága perceimet, amíg még a fiam alszik és nem támad kedve sírni.
Nem mintha ez nem történne meg jó egy óra múlva. Félkómában kelek fel hozzá és miután sikerül megnyugtatni, újabb másfél órát nyerek. Elég nyűgös most úgy tűnik, én pedig veszett álmos, mire ő végleg feladja az alvást és úgy dönt, hogy ő márpedig most akar reggelizni. Valamikor hét után már ott ülök kint vele a konyhában és a normális reggelijét befejezve már a tegnap kis csoki maradékával maszatolja magát össze. Fogalmam sincs, hogy képes két kockával elérni, hogy úgy nézzen ki, mint aki hetek óta nem lett megfürdetve. Máskor sem hiszem, hogy túl sok elméletet lennék képes kiagyalni, nemhogy most, amikor a fejemet megtartani is komoly feladatnak bizonyul a fáradtságtól.
Akkor kezdek csak ébredezni igazán, amikor valamivel később belátom, hogy nem maradhat rajta a sok csoki és muszáj megfürdetni. Kis kád elő, bele a nagyba és jöhet a harc, hogy ne legyek vizesebb, mint ő. Valamikor eközben hallom meg Addy bizonytalan hangját.
- Fürdőszoba! - kiabálok ki neki jelezve, hogy ha meg akar találni, erre kell vennie az irányt és megtalál a kád mellett térdelve. Teljesen felöltözve ugyan, de pont olyan vizesen, mintha én is fürödnék.
- Elég pocsékul nézel ki, haver - villantok rá egy nagy mosolyt, de azért valamivel komolyabban siklik már lejjebb a tekintetem a tegnapi emlékeztetőre. Az azért már nem olyan rossz, hogy nem mászik ki belőle semmi meg hasonlók.
- Hogy érzed magad? Egy egytől tízes skálán mennyire akar szétrobbanni a fejed? - teszem fel a következő kérdéseket, miközben csak kiveszem végre Huntert a vízből és leteszem egy frissen felavatott törölközőre.

Soha, de soha nem fogom tudni megoldani a nagy rejtélyt, hogy két kocka csokit, hogy képes valaki ennyire szétkenni magán. Pedig talán akkor elkerülhetném a napi többszörös fürdetést. Bár ez a mostani még csak az első, de így is tud bőven bosszúságot okozni. Lehet, hogy én csinálok rosszul valamit? Vajon azért úszik a fél fürdőszoba, míg a kis kádban már alig van víz? Azt hiszem, erre a kérdésre sem fogok választ kapni jó ideig. Vagy inkább soha. De a vizet legalább nem olyan nehéz feltörölni, mint a vért felsikálni minden egyes kis repedésből. Na jó, talán nem kellene elkalandozni a tegnap történtek felé. Még így is kénytelen leszek vele foglalkozni, hogyhogy Addy felébred. A baj, hogy még mindig nem döntöttem el, mennyit is akarok tudni. Egy percben azt súgja egy hang, hogy minél többet kellene. Ha nem is segíthetek, nem árt tisztában lenni vele, mibe keveredett. Egy másik viszont azt mondja, hogy minél kevesebbet tudok, annál jobb és annál nagyobb biztonságban érezhetem magam. Éppen utóbbi van soron, amikor is meghallom a bizonytalan hangot és kikiabálok, hogy merre is talál meg.
- Három, talán négy órát - válaszolom kis gondolkodás után de az egészet úgy kezelem, mintha teljesen természetes lenne. Azért nem egyszer történik ilyesmi és amennyire hozzá lehet szokni az nálam már megvolt. Ettől függetlenül, nem bírom sokkal jobban és idő, amíg igazán magamhoz térek.
- Nem terveztem, hogy én is fürdök. De a nagylegény az orra hegyétől a hasa közepéig összekente magát - magyarázom akaratlanul is grimaszolva főleg akkor, amikor kapok egy adag vizet az arcomba.
- Igen, köszönöm - mondom neki, magamban nyugtázva, hogy bármit is teszek ez neki veszett nagy szórakozás. Én viszont nem vagyok köteles hagyni, hogy a maradék kis víz is a padlón, illetve rajtam kössön ki. Kiveszem a vízből és nagyon reménykedek benne, hogy nem történik semmi, amíg rá nem kerül a pelenka.
Azért az persze nem hátrány, hogy amíg a kezem dolgozik és mindent megcsinál már egész profin, képes vagyok kérdezgetni. Mert az, hogy Addy pocsékul néz ki, az nem kifejezés. Nem csodálkoznék, ha pár percen belül tényleg felrobbanna a feje én pedig újra vért takaríthatnék mindenhonnan.
- Tizenegy - bólogatok sokat értően, bár tény, hogy a nagy lerészegedésben már elég régen volt szerencsém, attól még emlékszek jó pár durva másnaposságomra. - El kell keserítselek, baseball ütő nincs. De kávé nélkül nem élném túl én sem, szóval az van. Aszpirin... valahol kellene lennie... - bizonytalanodok el egy pillanatra és tartok egy kis szünetet, amíg fejben átpörgetem a fiókok tartalmát. Hunter már pelenkában, szóval nagy baj nem lehet. Ettől függetlenül viszont tudja nyújtani a kezét Addy felé, hogy megvizsgálja a sebét.
- Nem kellene - szólok rá, ahogy elhúzom a kezét, mire egyből sírni kezd. Úgy látom, a mai nap nagy része is hisztivel fog eltelni. Remek. - Nézz szét a konyhában. Valamit biztos találni fogsz. Én is nemsoká' megyek - mondom és ezzel meg is kímélem attól, hogy innen kelljen végighallgatni a sírást. Tudom én anélkül is, hogy mondaná, mennyire kellemetlen tud ez most lenni neki.
Szerencsére hamar sikerül jókedvre deríteni és amikor leteszem a szobában, legalább pár percig biztosan lefoglalja magát pár játékkal. Addig én megindulhatok a konyha felé, ahol remélhetőleg végre sikerül majd eldönteni, akarok-e választ kapni a kérdéseimre.

Meg nem tudnám mondani, pontosan mennyit sikerült aludni, de hogy nem túl sokat, az biztos. Én olyan három órát tippelnék, de a számok nem igazán lényegesek. Pocsékul érzem magam és elég fáradtnak ahhoz, hogy ha csak pár perc csendet kapok, amikor nem kell Hunterre figyelnem, bealszok. Az pedig azért nem lenne túl szerencsés.
- A felfordulás a legkevesebb. Azzal viszont sikerült a frászt hoznod rám, hogy nekem kellett kiszedni a golyót - rázom a fejem, de nem nézek rá közben. Lehet, hogy még mindig neheztelek rá, amiért ilyen helyzetbe hozott. Szívesen segítek én neki, de ehhez akkor sem értek és azzal a tudattal turkálni benne, hogy miattam veszít még több vért... nem akartam én lenni, aki kicsinálja.
De él, igaz? Szóval ezen már felesleges agyalni. Inkább azon morgolódok, hogy Hunter a maradék kis vizet is képes az arcomba fröcskölni. Valahogy nem tudom értékelni, ő bármennyire is jól szórakozik. Tényleg kevés volt az a pár óra alvás, nem tudom, mi lesz még a nap többi részében.
- Ez az egész? Hogy a gatyámból is csavarni lehet a vizet, pedig nem én fürdök? - kérdezek vissza, de persze tudom, hogy pontosan hogyan is érti. A végén azért csak egy hálás mosollyal nyugtázom a szavait. Nem túl sokan mondták eddig. Vagy legalábbis én nem nagyon hittem el, az ő szájából viszont nem hangzik olyan hihetetlenül. Végül is, ez már azzal egyenlő majdnem, hogy jól is csinálom, nem?
- Találsz lefőzve a pulton kávét. Az aszpirin után meg nyugodtan túrj fel pár fiókot. Ha nem találod, majd segítek, csak előbb... - mondom, de nem fejezem be a mondatot. Nem hiszem, hogy szükség van arra.
Inkább Hunter felé irányítom a figyelmem, hogy minél hamarabb rákerüljön a ruha. Bár ne lenne ennyire ellenére a dolog. Már ott tartanék, hogy elkezdek neki könyörögni - nem mintha ez bármit érne -, de persze, hogy oldalra kap, Addy frissen varrt sebe fele. Nem kelelne nagyon nem. Elhúzom a kezét, mielőtt elérne oda. Meg sem lepődök, amikor erre sírással felel.
- Nem állsz sokkal biztosabb lábakon, mint tegnap - jegyzem meg magam sem tudom miért, és megkegyelmezek neki. Menjen csak a konyhába, én addig megnyugtatom a fiam és leteszem pár percre, hogy foglalja el magát nélkülem. Addig legalább meg tudok beszélni Addyvel pár dolgot.
De ez még percek, mire elérek addig, hogy egyedül sétálok a konyha felé. Egyetlen pillantást vetek csak az asztal felé és szó nélkül húzom ki egymás után a fiókokat, majd egy fél levél aszpirint csúsztatok elé és elkezdek lefőzni egy nagy adag kávét. Nekem is szükségem lesz még ma rá. Mikor elkészül, a saját adagommal együtt leülök vele szemben, de nem teszek fel egy kérdést sem. Legalábbis még nem. Nem nyújthatunk túl fényes látványt, de nincs is kinek megjátszani magunkat és azt hazudni, hogy milyen jól is vagyunk.
- Mihez kezdesz most? Ki tudsz mászni a sz*rból, amibe keveredtél? - szólalok meg mégis pár perc után, nagy igyekezettel kerülve a kérdést, hogy pontosan mibe is mászott bele.
- És mielőtt elfelejtem, tisztázzuk - kapok fel a fejem és próbálom megtalálni a tekintetét. - Nem zavarsz, bármikor is jössz erre. Csak ne lőtt sebbel, az éjszaka közepén állíts be mindig, ha lehet - húzom lassú mosolyra a szám, ahogy próbálok legalább egy kicsit kevésbé komoly témát felhozni. Annak ellenére, hogy nekem igenis komoly, hogy ne higgye azt, zavar, mégsem olyan, mintha arról kérdezem, mibe mászott bele.