Külső:
Magasság: 157 cm
Súly: Ilyet nem illik kérdezni egy hölgytől!
Hajszín: Barna
Hossz: Extra hosszú
Szemszín: Zöld
Stílus: Abszolút egyedi, ám erről többet nem is árulnék el, fuss össze velem, és nézd meg személyesen.
Smink: Detto

Jellem:
Mond, biztosan készen állsz arra, hogy megtudd, ki vagyok valójában? Elég erősnek hiszed magad ahhoz, hogy ha most megnyílok neked, egy életen át magadban hordozd a titkaim, társam légy jóban és rosszban, barátként, vagy szövetségesként, ha pedig hívlak ott teremj, és kérdés nélkül fogd az ásót, mikor azt mondom, megöltem valakit? Hát jó, ha semmiképpen sem tudlak eltántorítani, akkor tessék, itt a könyörtelen valóság rólam:

Nézz meg jól, és mond el, hogy mit látsz…
Egy angyalarcú, barna tüneményt, akire bármikor ráillik a „lány a szomszédból” skatulya, hisz bár te és én nem ismerjük egymást, mégis ahogy a tekinteted összefonódik az én smaragdzöld lélektükreimmel, azonnal elfog az a bizonyos, „mintha csak ezer éve barátok volnánk” érzés, amitől egyből megnyílsz nekem, bízni kezdesz bennem, és elhiszed minden egyes szavamat. Azt gondolod egy olyan lány, mint én, akinek ilyen tiszta a pillantása, mint az enyém, sosem lenne képes hazudni neked, sosem döfne hátba, vagy árulna el téged, épp ellenkezőleg, ugrik és segít, amikor csak tud. Naivnak vélsz, ártatlannak, akit védeni kell ettől a mocskos, fertőzött világtól melyben élünk és mindent megtennél azért, hogy engem sose rontson meg a kegyetlen élet. Gondoskodni akarsz rólam, közel kerülni hozzám, pedig valld be őszintén, hiába ezek a szép gondolatok, ez az idillikus kép, amit arany keretbe foglaltál rólam… valahol mélyen te is érzed, hogy mindez pusztán csak a látszat. Ugye így van?

Tudom, hogy hinni akarsz bennem, hogy már - már betegesen ragaszkodsz az általad, s az igazat megvallva sokak által elképzelt lányhoz, de bármennyire nem célom, hogy elkeserítselek, mégis kénytelen vagyok. Te és én jobban különbözünk, mint azt gondolnád. Te sosem ártanál másoknak, sosem hazudnál, vagy csalnál a céljaid elérése érdekében, ám én igen. Félreértés ne essék, nem hobbi szinten űzöm a kis játékaimat, nem ebben élem ki perverz hajlamaimat, - pszichiáterként elég húzós is lenne - , pusztán csak rá kellett jöjjek arra, hogy az élet nem habos torta, sokkal inkább egy kemény, szabályok nélküli játék, amiben csakis akkor maradhatok életben, ha eltiprom mindazokat, akik ellenem törnek, akik bántják a családomat, vagy azon keveseket, akiket őszinte szívvel a barátomnak nevezek. Meg kellett tanulnom, hogy még a legártatlanabbnak tűnő emberek is tudnak veszedelmesek lenni, pontosan azért, mert senki sem gyanakszik rájuk, és a legkőszívűbbnek látszó alakok is lehetnek kedvesek. Hogy nem feltétlenül mindig az akar jót nekem, aki egyből ugrik és kihúz a bajból, vagy, hogy egy mosoly mögött általában sokkal több minden van elrejtve, mint ahogyan azt az ember gondolná.

Kezded már kapizsgálni, hogy ki vagyok? Én vagyok a forgószél, ami egyetlen szempillantás alatt felforgatja az egész életedet, amint összetalálkozunk, a tűz, amiről pontosan tudod, hogy ha közelebb merészkedsz hozzá, alaposan megéget majd, mégsem bírod türtőztetni magad. Én vagyok a csilingelő kacaj a társaság kellős közepén, a ringó csípő a táncparketten közvetlen melletted. Én vagyok a lány, aki minden bizonnyal majd a képedbe önti a martinit, és aki reggel nem hagyja meg a számát, egy forró éjszakát követően. Én vagyok a kéz, ami érted nyúl, ha bajba kerülsz, de az is, amelyik a mélybe taszít, ha ellene fordulsz. Ha kedvem tartja, a legjobb barátod vagyok, de lehetek a legrosszabb rémálmod is. Rólam álmodsz éjszakánként, ahogy rabul ejtem a pillantásod, mosolyra húzódnak az ajkaim, és flörtölök veled, majd felkelek és kilépek az ajtón, te pedig többé nem látsz, nem érinthetsz, csak emlékezhetsz.

Az vagyok, akiről azt hiszed könnyedén kiismerhető, minden egyes mozzanatát előre látod, de aki azután a hátad mögött mosolyog, és a legváratlanabb pillanatban lep meg valamivel. Ha felbőszítesz, nem csak a csípős nyelvemmel találhatod szembe magad, és a villámokat szóró szemeimmel, hanem a cipőm sarkával is, amit hidd el, épp a megfelelő helyre juttatok majd. Tudok megértő lenni, kedves és barátságos, de gyanakvó is, ha a helyzet megkívánja. Több nyelven beszélek, így ne csodálkozz, ha egyszer csak megszólítalak, mikor épp rólam beszélsz, és azt gondolod egy szavadat sem értem. Bárkivel, bárhol megtalálom a közös hangot, ám, hogy később meg is tartjuk e, az már nem csak rajtam múlik.

Mit gondolsz, lassan elég lesz már? Bár úgy látom nem, én mégis azt mondom, viszlát! Talán idővel majd többet is megtudsz rólam, ám addig is érd be ennyivel, már így is többet hallottál, mint kellett volna.