do you know who i am? Vendég
|  Tárgy: ❝ Grace Reed ❞  30.10.12 15:17 | |
|  Név: Grace Lyla Reed
Becenév: Grace
Kor: 30
Születése hely, idő: 1982.07.15. / USA - NY - Bronx
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: fejvadász
Anyagi háttér: Munkásosztály (autószerelő műhelyben dolgozik)
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem:
Általában nyugodt. Ez persze nem jelenti azt, hogyha elönti a düh, akkor nem lenne képes valaki fejét kitépni. Nagyon sokáig türelmes az emberi hülyeséggel szemben, akár képes órákig is faggatni, hatféleképpen elmondani, amit gondol, de mindennek van határa. Ha elveszti birka türelmét, akkor viszont egészen hurrikán-szerűvé válik viselkedése, agresszív olyankor. Az általános jókedve ridegséggé válik, nem igazán veti meg a fenyegetést sem, ha az beválik. Igazi sakkjátékos, előbb felméri a helyzetet, nem megy bele lehetetlen küldetésekbe, tudja, mikor kell beszélnie és mikor kell hallgatnia. Utál veszteni, ezért sok dolgot megtesz azért, hogy övé legyen az, amit kinézett magának.
Amikor pedig nem a munka köti le minden figyelmét, szívesen teázik otthon, olvas a kisfiának. Ahogy a magányt is szereti néha, olyankor tud elvonulni a világ elől gondolkodni a múlton, jelenen, lehetőségeken, és hogy melyik oldalon is áll.
Külső:
Kicsi a bors, de erős. A maga 165 centijével nem mondható valami hatalmas termetű nőnek, de kit izgat? Felvesz magassarkút, amikor kedve tartja és pont. Nem kell túlbonyolítani semmit sem. Pici termete ellenére ott gömbölyödik, ahol kell, szerencsére nem gondolkodik plasztikán. Utálja azokat a nőket, akiknek mindene a műanyag. Barna hullámos haja hátközépig ér, mogyoróbarna szemeiben pedig életének mozzanatai fedezhetőek fel, ha valaki jobban megismeri, mert mint tudjuk, a szem a lélek tükre. Szeplős, amit felnőtt fejjel elfogadott. Öltözködését tekintve bármit képes felvenni, kedvfüggő: egyszerű ujjatlan felsőtől kezdve az elegáns kosztümökig mindent hord helyzettől függően.
Előtörténet:
1987.12.29. 21:36 Back To December ♪
Amilyen csendben csak tudott, úgy osont ki a szobájából. Kíváncsi volt, és a szülei nem mondtak el neki mindent, még akkor sem, ha megígérte, hogy hallgat, mint a sír. Pici nyuszis plüss zoknia halkan súrlódott a szőnyeghez, a lépcső tetejéig battyogott a macijával, amit úgy szorongatott, mintha ő lenne az utolsó mentsvára. Malcolm. Igen, így hívták, barna bolyhos bundája volt, születésekor kapta még.
- Tudom, hogy még korai, de el kéne mondanunk Gracie-nek, Tom. Nem akarom, hogy csak egy idegen legyen neki JT - hallotta anyukája suttogó hangját a kislány, s ahogy leült a legfelső lépcsőfokra, egészen kihúzódott a korlátig, aminek fehér festékrétegét kezdte el simogatni.
- Azt sem tudja, hogy kiket látogatunk meg. Csak érdekes kőbabáknak látja őket, akiket szárnyak díszítenek. Még csak öt éves. Hisz a Télapóban is. Hadd higgyen még bennük, Abby - a kislány kíváncsian hallgatózott tovább, de nem mert mozdulni, mert akkor a szülei biztosan meglátták volna. - Hogyan mondanád meg a kislánynak, hogy volt egy testvére? Szerinted nem akarná látni? Nem akarná meglátogatni őt a felhős világban? Próbáltam neki már elmondani, hogy akik elmennek örökké, hova költöznek, de makacsul ragaszkodik hozzá, hogy csak elbújnak előle azok, akiket soha nem lát. Mrs. Johnsonnak is számolt naphosszakat, hátha előbújik neki a rejtekhelyéről - édesapja hangja megtört. Hallotta Grace, hogy nagyot sóhajt, mintha csak valami nem engedné, hogy normálisan vegyen levegőt. Félve pillantott a macira, miközben még jobban kezdte szorongatni azt.
- Várjunk még vele, szívem. Hadd nőjön még egy kicsit és akkor elmondjuk neki, oké? - ruhasurrogást hallott, és azt, ahogy az anyukája helyeselt. Nem értett mindent tisztán, de.. elmosolyodott, amikor meghallotta a "szeretlek" szót a két felnőttől. Felért neki egy jó éjt puszival ez az egyszerű tény, hogy a szülei nem csak őt, hanem egymást is szerették. Kézen fogva Malcolmot a szőnyegen húzva maga után visszalépkedett a szobájába, ahol hamarosan el is aludt.
1994.11.15. 13:26 Remember The Name ♪
Soha nem érzett akkora boldogságot. Szinte ugrálni tudott volna a dobogó legfelső fokán. Büszkén simította végig az aranyérmét, s ahogy a virágcsokrot felcsapta a levegőbe, hogy integessen a lelátón neki szurkoló szüleinek, pár virág a dobogó mögé hullott. Pár perccel később már apja karjaiból bontakozott ki, ahogy megérezte, hogy figyelik őt. Illemtudóan rámosolygott az idegenre, akinek mogyoróbarna írisze egy másfajta kultúrából származó férfit sejtetett.
- Mr Dong azért van itt, Grace, mert több versenyen is figyelte az indulókat. Már egy ideje tartja velünk a kapcsolatot és minden egyes alkalommal a fejlődésedet említi - Tom büszkeséggel a hangjában nézte beszéde közben a kínai férfit, aki meghajolt a fiatal lány felé.
- Így van. Szeretném, ha csatlakoznál az iskolámhoz, Grace - bár testét öltöny fedte, a fiatal lány látta benne az erőt, a tiszteletet parancsoló tekintete pedig vonzotta. Mindig is szerette volna, ha tőle is félnének valamennyire, vagy legalább tudnák, hogy tartani kell tőle. - Még lenne mit csiszolnunk a mozdulataidon, de.. amerikai vagy, nem kínai, aki a kung-fuba született bele - elmosolyodott, amitől gödröcskék jelentek meg arcán. Tetszett Grace-nek, de a férfi szavaira figyelt inkább. - Nálunk a fiatalok nem csak azt sajátítják el, elméjükkel hogy uralhatják testüket, hanem fegyvereket kapnak, amivel megmutathatják tudásukat. És ahogy hallottam, imádod a katanákat. Nem csak shaolin kung fut tanítanak mestereink, hanem a legtöbb harcművészetbe is belekóstolhatsz, ha szeretnél - fejezte be megnyerő modorral a kínai férfi, mire Grace pedig vidáman elmosolyodott.
- Igen, igen, igen, igen. Apuuuuu, engedd meg - elkezdte ugrálva húzogatni apja ingének ujját, aki.. mit tehetett volna?! Belement.
1998.08.30. 22:48 Teenage Dream ♪
Rámosolygott Jackre, idegesen gyűrte a felsőjének alját ráncosra, ahogy arra gondolt, mi is fog történni most. Már több, mint fél éve voltak együtt, és nem engedett neki többet, mint hogy megcsókolja. Te jó ég, a fiú csókjai... Szinte elolvadt, ahogy Jack közelebb hajolt hozzá. Előbb mindig megsimította arcát gyengéden.. majd a puha ajkak érintése. Mindig beleborzongott. És most... fogja elveszíteni vele a szüzességét.
- Talán.. talán várni kéne.. - abszolút nem volt felkészülve. A barátnői többsége már elvesztették a kincsüket, ahogy Grace apja nevezte, de ő tartogatta, ameddig csak tudta és az első kalóz a környéken Jack volt.
- Majdnem hat hónapja vagyunk együtt, bébi. Nem gondolod, hogy a következő szintre kellene lépnünk? - leült mellé a srác, mire Grace ránézett bólogatva. Félt, iszonyatosan. Persze, tudta, hogy mit kell tenni, előbb a ruhák kerülnek le, neki meg kell érintenie a fiút, aki pedig.. bele fogja tenni... AZT. Az egész számára felért egy kész horrorral, de nem akart megfutamodni. A lányok csak kinevetnék, ha most szaladna el.
- Szeretsz? - pillantott fel a fiú szemébe Grace, aki hamis mosollyal nézett vissza rá, ujjai már a lány felsője alatt kutakodtak, amit le is vett róla lassan.
- Igen, igen.. csak.. siessünk, mert a muterék hamarosan hazaérnek - sürgette a lányt Jack, akinek a következő fél óra maga volt az elviselhetetlen pokol. Akkora fájdalmat még soha nem élt át és megfogadta, többé nem fog sírni egy pasi miatt sem.
2007.06.11. 01:25 Stronger ♪
- Harvey, légy kicsit csendben, légy szíves, nem akarok lebukni - pillantott a fickóra, aki azonnal befejezte a zizegést. Nem ez volt már Grace első kocsilopása. A fémet lassan becsúsztatta, hogy a halk kattanás kiiktassa a Lamborghiniben a riasztó rendszerét. Senki sem figyelt a club hátsó bejáratára, még csak egy hülye kamera sem óvta a milliós autót. Elmosolyodott, amikor felnyitotta a kocsi ajtaját, behuppant a kormány mögé, Harvey pedig mellé cuccolt.
- Apám, ez aztán az autó! Mit nem adnék, ha csak ülhetnék egyben! - teljesen kész volt, mire Grace ránézett.
- Már megtörtént. Mit kapok? - rávigyorgott a srácra, kifarolt a club mögül, és az éjszakai élet gyér forgalmát felhasználta, hogy tesztelje a kocsi gyorsulását. Eszelősen vezetett, de sosem okozott balesetet. Imádta a sebességet, az éles kanyarokat és a bravúros előzéseket. Nagyjából húsz perccel később lelassítva leállította a motort, mire köréjük sorakoztak páran meg-megsimogatva az előbb még szexin doromboló autót.
- Basszus, Grace, hol szereztél ilyen szépséget? - vigyorogva nézett rá Mike, mire a fiatal nő megvonta a vállát. Ez egyértelmű volt, hogy lopta, de az illegális versenyek végeztével mindig bizonyíték - ujjlenyomat - hiányában egy elhagyatott területen hagyta az autókat, felhívva a rendőrséget, hogy hol találják az aktuális autókat. Nem volt bűnöző, csak szerette a jó autókat. Vezetni tudása miatt pedig felbérelhető volt szállításra is.
2011.01.18. 23:07 This Is Love ♪
A legszívesebben a halálba küldte volna abban a pillanatban az összes férfit. Már nem tudta, hogy pontosan mikor sírt és mikor ordított a fájdalomtól, csak azt kívánta, legyen vége. Soha az életben nem fogja engedni, hogy egy férfi is kihasználja a termékenységét. Mégis.. szerette volna látni a kicsi babát, már nem volt elég számára az ultrahang. A lidokain valamelyest enyhítette a fájdalmát..
Fél nappal később a szülei voltak az elsők, akik megnézték a kis Shane-t, hogy aztán a barátnői is sorra menjenek be hozzá.
- Gondoltad volna, hogy belőled ilyen tüneményt fognak kiszedni? - nevetett fel Maggie, mire Grace elmosolyodott, megsimította a kis babahajat. Túlságosan is fáradt volt ahhoz, hogy sokáig beszéljen az átéltekről és a múltról. Felesleges volt. A fickó, akibe beleszeretett, amint megtudta, hogy terhes lett Grace, otthagyta. Legalábbis ezt mondta mindenkinek. Könnyebb volt füllenteni. Nagy árat fizetett volna az igazságért. Nem, nem akarta, hogy bárkinek is rossz legyen. Aztán.. előtte még voltak páran, de egyik sem érdemelte meg, hogy név szerint említse őket. Kivéve... no igen.. azt a férfit is mintha mocsár nyelte volna el. Néha eszébe jutott az, hogy vajon tartósan miért nem tud meglenni egy pasi mellett sem, de aztán arra jutott, hogy van olyan erős, hogy egyedül nézzen szembe az élet nehézségeivel. Most, hogy Shane megszületett.. újra támaszkodnia kellett a szüleire. Nem mellesleg.. az autószerelés mellett a másik munkáját sem hagyhatta abba. Muszáj volt pénzt keresnie, hogy el tudja látni magukat, tudjon segíteni a szüleinek és hogy a kicsi semmiben ne szenvedjen hiányt. Drága mulatság lesz, de megéri neki.
- Megnézném, belőled mikor húznak elő egy Nessit - felnevetett Grace utalva arra, hogy Maggienek afroamerikai pasija volt, és a lány folyton dicsekedett a fickó méreteivel.
2012.04.23. 20:56 Smells Like Teen Spirits ♪
Lazán tartva a fegyvert megsuhintotta a katanát. Elmosolyodott annak tökéletességén, a markolat szövevényes mintázatát figyelte.
- Lenyűgöző. De.. azt hiszem, hogy most másra vágyom. Már van egy otthon és nem szeretném, ha azt hinnék, valami őrülthöz mennek a látogatóim - rámosolygott a fegyverbolti eladóra, letette a kardot, hogy átnyargaljon a puskák, automata pisztolyok tengeréhez. - Nincs véletlenül Sig Sauer? - pillantott a fickóra, aki egy ideig rajta legeltette a tekintetét. Nagyjából fél órányi dumálást követően szállt be Becca mellé az autóba egy mentolos rágót betéve a szájába. A fejvadász nő a műszerfalra terített nagyjából tíz fotót, amire rápillantott Grace felvont szemöldökkel. Ismerős arc tekintett vissza rá a képekről. Vincent.. Morris... Belvedere. A fenébe!
- Mi van ezzel a férfivel? - kérdezte Beccát, mire amaz egy aktányi papírt hajtott ki az ölében.
- Szeretném, ha segítenél nekem. Kinéztem magamnak, de olyan nagy kutya, hogy egyszerűen képtelenség észrevétlenül beszivárogni a slepjje körébe. Úgy bűzlik a szartól, mint a hat napos döglött kutya - köhintettem. Nem voltam állatvédő, de a fenébe is, ne hasonlítgassa senki sem Vincentet egy kutyához. - Ismered a fickót? Elég.. népszerű, ha jól tudom.
- Nem, Becca, nála nem segítek - kérdő pillantására felsóhajtottam. Nekem alap, hogy ismerősöket nem mártok be, mert az egy dolog, hogy fejvadászként üzemeltem, de volt gerincem. Maximum tippeket adhattam volna, de.. Beccában nem voltam biztos, hogy nem halna meg. És jobb holnap egy élő Rebecca, mint egy vérző hulla Becca. - Személyesen is érintett vagyok nála, szóval bocs, de kihagynám. Keress mást, aki segít neked - zártam le ennyivel, amit legalább fél órás előadás követett a hülye és értelmetlen elveimről. A francba! Figyelmeztetnem kell Vincentet. Még.. akkor is, ha nem is emlékszik rám már.. Az esti portyázást követően előkotortam pár telefonszámot, hogy megérdeklődjem, merre találom Belvedere-t, és vagy egy órával később végre kaptam egy címet. Remek..
A hozzászólást Grace Reed összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb 19.12.12 15:14-kor. |
|
Kezdőlap 
A fiad születése.. nos.. jól ismered a véleményemet, de azt hiszem Neked.. sikerült az ami eddig még senkinek sem. 
Megindított! 
Aztán az emlékek.. hajjaaaaj.. azok az átkozott emlékek.. *egy másik fele felsóhajtva felidézi a régi időket*.. Nos, de mindent egybevetve: Őrülten tetszett!